Ladies' style után :)

Húúúú, de boldog vagyok ! :))))

Azt hiszem, ez a kezdő mondat, sokat elárul... :) Na de kezdjük az elején. Tegnap reggel 8 óra alvás után sikerült felkelnem, és készülődnöm a workshopra. 8 órát évente talán 1-2 alkalommal alszom, általában a 6 óra a bevált nálam, nincs is többre igényem, kipattan a szemem és éber vagyok, feltöltve energiával. Nos, tegnap 8 óra alvás után reggel úgy néztem ki, és úgy is éreztem magam, mint aki egyáltalán nem aludt. Bedagadt szemek, kómás fej, mindennek nekimentem, kiborítottam, leejtettem stb. Na mondom, szuperul kezdődik. Ez azonban csak pár percig tartott, és észrevettem a körülöttem lévő világot, ami azonnal feltöltött pozitívumokkal. Először is megláttam a notebook-omon egy A4-es papírt, amire neon filccel a férjem hagyott még éjjel buzdító és kedves, szerelmes szavakat. :) Ez nagyon jól esett, rögtön mosolyogtam. :) Szoktunk szinte minden nap ilyen kis papírokat hagyni a másik gépén, és ezzel is örömöt okozni egymásnak. :) Vissza a workshop reggeléhez. :) A reggeli zöld teámat megittam, zuhanzáson is túl voltam, jött a szokásos mibe menjek női dilemma. A videófelvételeken a fekete ruha nem előnyös, mert nem látszik a mozdulat. Amúgy sem vagyok egy fekete párti, színes ruhákat szeretem inkább. Azonban a fekete karcsúsít... :) A videó meg kövérít... :) Hiúságomon átlépve, megoldva a karcsú vagy látható dilemmát, narancs-zöld színekbe öltöztem, és elraktam még 3 öltözet ruhát, amit az idő hiányában nem sikerült átvennem, úgyhogy végig csurom vizesen voltam tíztől négyig.

Már 9 óra előtt megérkeztem a helyszínre, ilyenkor nekem fontos, hogy egy picit magamban koncentrálva még egyszer átfussam a napi anyagot, lelkileg felkészüljek, bemelegítsem a testemet is, és felpörgessem magam már az óra előtt.

Az első óra, ami reggaeton volt, 10-kor kezdődött. Nagyon szuper csapat gyűlt össze, annyi kedves, ismerős arc. Külön kiemelném Nikkát, Stellát, Krisztát, és Juditot, akiknek a nap folyamán felém sugárzott mosolyuk rengeteg energiát adott nekem is. Persze nem csak ők mosolyogtak, de az ő arcuk mintha csak vigyorban létezett volna, annyira élték a zenéket, táncolták, amit kellett, és küldték felém a pozitív energiákat. :) Hálás vagyok nekik, és a többieknek is, mert nagyon inspiráló csapat volt, motiváltak engem is folyamatosan. :) A reggaeton óra végén majdnem rosszul lettem, nem csak viccből feküdtem le azonnal a földre az utolsó szám után, de elfogyott az oxigén, és a fejem olyan piros volt, a vérnyomásom valószínűleg nagyon magas, hogy szédülés vett erőt rajtam. Kicsit meg is ijedtem, hogy mi lesz még a következő 3 órában, de aztán a fél órás szünet alatt sikerült kicsit regenerálódnom, bár még a második órát is úgy kezdtem, hogy paprika fejem volt. :)

A második óra salsa volt. Ebbe úgy belemerültem, hogy nem vettem észre, hogy már vége van az órának, és a szünet tart. Ez az óra egyszerűnek tűnhetett első látásra, mert sok alap dolog volt, de szerintem nagyon nehéz szépen kivitelezni. A reggaeton óra sem volt könnyű azoknak, akik még kevesebb testtudattal rendelkeznek, de ezeken a workshopokon mindig az a célom, hogy a lehető legtöbb információt osszam meg a diákokkal, annak árán is, hogy nem megy mindenkinek minden, bőven kell mit otthon gyakorolni. Hogy miért gondolkozom így? Sajnos nagyon kevés alkalmam van arra, hogy ilyen workshopot tartsak, mert nem fér bele a Fuerte timingjába. Legközelebb például csak jövőre lesz. Amikor tudok végre egyet tartani, az nem csak teltházas, de gyakran kétszer annyi jelentkező is van, mint ahányat tudok fogadni, azaz sajnos sokan nem tudnak eljönni. Ezért azoknak, akik részt tudnak venni egy ilyen workshopon, annyi anyagot szeretnék adni, amin legalább 3-4 hónapot tudnak még dolgozni.

A harmadik órát egy kis rumbával kezdtük. Ez nem a versenytánc rumba, hanem az afro/kubai rumba, ami fontos alapját, gyökerét képezi a salsának. Ez egy nagyon komoly és nehéz műfaj, de fontosnak éreztem, hogy egy kis kóstoló legyen ezen a workshopon is belőle, mert a lüktetése, a föld érzet, mind-mind nagyon fontos része a kubai salsának is. A rumba után volt még egy salsa sor is, amit megtanultunk, ezt is ügyesen vette a csapat, jó volt látni, hogy milyen gyorsan tanulnak, és a harmadik óra végén is még élvezik a táncot, pedig már biztosan nagyon-nagyon fáradtak lehettek testben és fejben is a sok infó miatt.

Összeomlás. A workshopjaimon gyakran tapasztalom, hogy azt érzik a csajok, hogy már megteltek infóval, és néha eljön az a pillanat is, hogy úgy érzik, egyáltalán nem tudnak táncolni. Érdekes tanár vagyok én, a jóga órámon annak örülök, ha sírnak az óra végén az emberek, itt meg annak, ha összeomlanak. :) Na jó, ez nagyon nagy túlzás. A jóga órák végén azért szoktak pityeregni, vagy olykor zokogni az emberek, mert sikerül felszabadítanom őket a feszültségek alól, és nem csak testileg, hanem lelkileg is. Ennek valahogy távoznia kell a lélekből, és ez a sírás. A ladies' style workshopon csak azt élik meg a diákok, amit én is megszoktam mind a mai napig, amikor külföldre utazom a tanáraimhoz. Az első nap összeomlok, a fiúk vigasztalnak, simogatják a buksimat, mert úgy érzem, hogy egyáltalán nem tudok táncolni. Aztán pár nap alatt helyrerázódom, és ugyan továbbra is rengeteg dolog lesz az órákon, amiket alig bírok megcsinálni, vagy közel nem úgy, ahogy szeretném, de folytatom, küzdök, mert tudom, mi a cél. Nekem is ezeken a magánórákon az a fontos, hogy minél több infót szívjak magamba, mint egy szivacs, majd néhány hónap alatt feldolgozom, begyakorlom itthon. Az én diákjaim egy részén ugyanezt látom a workshopon, de ezzel semmi gond nincs. Nekem nem kellene olyan tanár, nem utaznék érte még 1 kilómétert sem, aki elmütymütyöl 1-2 infóval az órán, nem példaértékű a tánca, nem hiteles számomra...
Mindenki így kezdte, és látjátok, én a mai napig átélem ezt, és úgy gondolom, hogy az összeomlások a fejlődés részét képezik. Aki először van a workshopomon, az szinte biztos, hogy átéli ezt hosszabb-rövidebb ideig, az már csak személyiségfüggő, hogy milyen mértékben. Aki már volt workshopomon, azok túl vannak az első ilyen sokkon, és élvezik, hogy mennyi minden új dolog van már megint, és csak keveseknél, és rövidebb ideig tart egy-egy újabb megzuhanás. A tanácsom az, hogy vedd ezt a folyamatot természetesnek, és vedd könnyedén az órákat, nem a teljesítmény a fontos, hanem a nyitottság az új információkra. Az infók feldolgozására pedig ott van annyi idő otthon, amennyit csak szeretnél, amihez én segítséget is adok, hiszen írásban is elküldöm az anyagot, valamint videókat is teszek fel a netre, hogy tudjatok gyakorolni.

Nőiesség. A hasznos és használható információkon kívül szeretném elérni ezeken a workshopokon, hogy a lányok higgyenek magukban, és szeressék azt, hogy ők nők. Nőiességünk megélése manapság azt látom, hogy sokaknak nagyon nehéz. Görcsösek, zárkózottak, merevek, mosolytalanok az emberek. Ez nem jó, szerintem nagyon nem jó. Én egy pillanatra sem feledkezem meg arról, hogy nő vagyok. Ha igen, akkor rosszul is érzem magam, és ez azonnal jelzi is felém, hogy valami gubanc van. Én nagyon hiszek a tradicionális szerepekben, azaz a nőnek nőnek kell lennie, a férfinak pedig férfinak. Talán pont ez az, ami miatt a kubai salsa ennyire közel áll hozzám, ennyire élem a táncot, a zenét, mert alapvetően itt is ez a lényeg ebben a táncban is. Nem voltam ilyen, mondhatnám, hogy a salsa tett ilyenné. Ahogy fejlődtem, és egyre inkább nőként táncoltam, úgy váltam a parkettán kívül is nővé. Ezek az energiák oda-vissza hatnak. Ha jó nőnek érzed magad, akkor nőiesebben is táncolsz, de ha sikerül nőiesebben táncolni, akkor jobb nőnek is fogod érezni magad. A tánc egy nagyon kemény önismereti tükör, és formál, fejleszt emberileg is, nem csak fizikailag.

Mindenkinek nagyon köszönöm, hogy eljött, és végigtáncolta velem a tegnapi napot. Nekem nagyon sokat adott a tegnapi nap, hálás vagyok érte.

Mosolygós hétvégét!
Lili