Inspiráció - motiváció

Olvastam egy cikket e témában, és nagyon megfogott benne egy mondat:

Motiváció az, amikor legyőzöd a benned lévő ellenállást. Inspiráció, mikor nincs ellenállás.

Nagyon érdekes, és szerintem nagyon igaz megközelítés. Néha az embernek össze kell szednie magát, hogy találjon motivációt, tudja végezni a dolgát, végrehajtsa a mindennapi feladatait, elvégezze a munkáját stb. De mennyivel másabb, amikor a munka nem csak motiváló, hanem inspiráló? Amikor minden reggel úgy ébredsz, hogy jaaaajjj, mikor dolgozhatok már??? Mikor észre sem veszed, hogy dolgozol, mert annyira szereted csinálni. Olyan ez, mint a szerelem, magasba emel, és rengeteg energiát ad, és úgy érzed, nincs lehetetlen. 

Már az fantasztikus, ha olyan munkád van, amiben újból és újból meg tudod találni azokat a célokat, amik adnak elegendő motivációt ahhoz, hogy akkor is kitarts, mikor fáradt vagy, és akkor is továbbmenj, mikor nem könnyű. De az inspiráció nagyon más, még ennél is jóval több szerintem. Inspirációnál nem is érzed meg a fáradtságot.

Fent lehet-e hosszú távon tartani ezt az érzést? Szerintem  csak akkor, ha soha nem térsz le az útról, és nem felejted el, hogy miért is kezdted el csinálni. De az útról mindannyian le-letérünk, sokszor észre sem vesszük, csak akkor derül fény rá, mikor azt érzed, hogy már nem olyan nagy öröm reggel felkelni, és dolgozni menni. Akkor még mindig ott van, hogy legyőzöd magadban az ellenállást, és bemész, és rendesen elvégzed a feladataidat. Ez azonban az a pont, ahol el kell gondolkozni, mert ha nem teszed, akkor még jobban eltévedsz, és nehezen találsz vissza az utadra, belefásulsz, belefáradsz a munkádba, később pedig nem hogy nem motivál, de már a legkevesebb örömöt sem adja, majd elkezdesz a túlélésre játszani, de nem érdekel már.

Hol romlott el a dolog? Szerintem  egyetlen helyen romolhat el, ahogy írtam is, ha nem vagy a megfelelő úton, nem azt járod, amit kell. Lehet, hogy az eredeti elképzelésedhez maximálisan ragaszkodsz, de talán pont ez a baj, mert nem látod, hol kellene rugalmasan kezelned bizonyos kérdéseket. Vagy éppen ellenkezőleg. Úgy eltávolodtál már az eredeti céljaidtól, úgy bekerültél a mókuskerékbe, hogy észre sem veszed, és rabszolgává váltál. Saját magad rabszolgájává.

Igazán boldog lehetek, hogy nekem megadatott, hogy megtapasztaljam, mi az az inspiráló munka. Nagyon sokat adott nekem a Fuerte és a Sabor y Tumbao Tánccsoport is minden szempontból, legfőképpen azonban emberileg. Jobb ember lettem, és ez nagyon sokat jelent nekem. 

Nagyon nehéz hónapok vannak mögöttem, de úgy érzem, most mintha újjászülettem volna, megint inspirál mindkét munka, lezárult egy nehezebb fejezet, és újra van teremtő energiám, újra képes vagyok szárnyalni, és örömöt lelni mindkét dologban. :) 

Remélem, hogy mind a tanárainknak és diákjainknak (Fuerte), mind a lányaimnak (Sabor y Tumbao) át tudom adni majd ezt a rengeteg örömöt és energiát. :)

Mosolygós napokat!

Lili

Egy éves az SYT! :)

Bizony, a Sabor y Tumbao is már több, mint egy éves! :) Augusztus 18-án volt tavaly az első válogatás, és 21-én már az első próba. Hihetetlen, hogy ilyen gyorsan eltelt egy év. Én nagyon büszke vagyok a lányaimra, nagyon jó a csapat. A válogatásnál nekem nagyon fontos volt két dolog: az egyik, hogy milyen ember, a másik, hogy milyen fantáziát látok benne. Volt, hogy ügyesebb táncos nem került be, mert nem láttam a tánc iránti alázatot benne, és szívesebben dolgozom olyan "csiszolatlan gyémántokkal", hogy a közhellyel éljek, akik formálhatók, alakíthatók, minthogy vésőt fogjak, és berögzült sallangokat próbáljak kikalapálni egy olyan emberből, aki ráadásul nem lát az orránál tovább, és meg van győződve a tökéletességéről. Persze azért ez nem azt jelenti, hogy kezdőket vettem volna fel a csapatba, de elsősorban a letisztult mozgás volt a fontos, és nem a mindenféle díszítések ismerete, hiszen ez utóbbit úgyis megtanítom nekik.

Hogy mi történt ez alatt az egy év alatt?

Hát először is indultunk tavaly novemberben egy timba koreo-val a Copa salsa versenyen, ahol második helyezést értünk el. Akkor 7 főt indítottam a 14-ből, most már 12 fős a koreográfia, a táborban adtuk elő, nagy élmény volt, most éreztem, hogy kezdenek beérni a dolgok. Hiába, kell idő a jó dolgokhoz.

Én képtelen vagyok pár hét alatt összedobni egy koreográfiát, és abból minőségi produkciót készíteni. Nekem idő kell, mármint arra, hogy azt úgy tanítsam meg, úgy javítsam a hibákat, hogy a legapróbb részletekre is igyekezzek odafigyelni. Erre jó példa, hogy a reggaeton koreográfiánkat januárban kezdtük, és először a júliusi táborban adtuk elő. Fél év alatt készült el, de még mindig csiszolgatjuk. Pedig aztán ha valamit össze lehetne gyorsan dobni, az a reggaeton, legalábbis azok a produkciók, amiket gyakran látok, erről tanúskodnak. De nekem többről szól ez a műfaj is, mint kurvás fenék rázás, már elnézést. Kár ezt a kategóriát erre a szintre degradálni. Természetesen nem gondolom, hogy minden produkció ilyen, de sok ilyen van sajnos.

Aztán egy pár hónapot gyúrtunk már a rumbára, mielőtt nekiálltunk az új timba koreo-nak, amiben most van egy kis rumba rész is. Jó lenne nagyon, ha a versenyig elkészülne ez is, mert idén is szeretném nevezni a lányokat, de csak akkor indulunk, ha már jól állunk, összecsapni nem szeretném.

Nagyon büszke vagyok a lányokra, mert rengeteget fejlődtek, és óriási kitartással, és alázattal állnak a feladatokhoz, és emellett annyira jó emberek, olyan szuper a csapat így együtt, hogy kívánni sem lehetne jobbat. Nagyon örülök, hogy nincs furkálódás, piszkálódás, irigység, és efféle negatív energia. Az is igaz, hogy ezt nem is tűrném meg, akiben ezt felfedeztem, az mehetett is a csapatból még az elején. Itt együtt, és egymásért is dolgozunk, az egyéni érdek nem írhatja felül a csapat érdekeit.

Nagyon sokat kapok én is a lányoktól, és nagyon jó, hogy így pocakosan is gördülékenyen mennek a dolgok, tudunk próbálni, már félszavakból értjük egymást, és nagyon szeretném, ha ez még nagyon-nagyon sok évig így lenne. Most nem tervezek bővítést, 13-an vannak a csajok, plusz én és a kisfiúnk a pocakomban. :) Szerintem ez most szuper így, nem is szándékozom idén már több embert felvenni.

Nagyon hálás vagyok Balinak és Tominak is a támogatásukért, szakmai tanácsaikért, mert rengeteget segítenek nekem. Balival most az új timba koreo-t közösen készítjük, ez az első ilyen közös munkánk, én nagyon élvezem, mert folyamatosan én is tanulok tőle, és lenyűgöz a kreativitása. :) Nagyon inspiráló tud lenni egy másik nézőpont, egy másik ember ilyen aktív támogatása. :)

Olyan jó érzés, hogy minden héten várom a próbákat. Holnap is kedd lesz, és az azt jelenti, hogy megint próba, és ez nagyon jóóóó! :) Előfordult már persze, hogy nem volt jó kedvem, és úgy érkeztem a próbára, de annyira jó, hogy pár perc alatt ennek már nyoma sem marad, mert a lányok elfelejtetik velem még a tényleg komolyabb problémákat is.

Azt hiszem, hogy az egyik legjobb döntés volt az életemben, hogy létrehoztam a Sabor y Tumbao tánccsoportot is, és nem "csak" a ladies' style workshopokat.

Köszönöm lányok, hogy vagytok! Maradjatok mindig ilyenek! :)

Mosolygós estét mindenkinek!
Lili

Jó érzések :)

Egy gyors kis bejegyzés, ez most nem egy mélyen szántó téma, bár erre nem is szoktam törekedni, csak ami jön, arról írok, hát most erről. :)

Tegnap beugrottunk Tomival pár percre az éppen zajló nyári intenzív tanfolyamunkra. :) Sanya és Timike tartják, meg persze a többi asszisztens is besegít nekik, ahogy szokták. :) Csak be akartunk kukkantani, aztán sikerült egy picit megakasztanunk az órát, úgyhogy bocsi a diákoktól. Hogy miért állt le az óra? Mert a jelen lévő tanáraink, és asszisztenseink olyan szeretettel fogadtak minket, mikor megláttak, hogy egyesével kifutkostak a körből, és adtak egy-egy puszit, ölelést stb. A diákok meg csak néztek, hogy mi folyik itt. Aztán Sanya mondta, hogy kik is vagyunk, azaz az iskola vezető tanárai.

Nagyon-nagyon jó érzés volt, és büszke vagyok erre, hogy ilyen csapatunk van, ahol ekkora a szeretet, és ezt nem is félnek kimutatni. Gondoljatok csak bele, hány munkahelyen van olyan, hogy a nyakába ugranak a főnöknek, ha megérkezik??? Persze nehéz a Fuerte-t munkahelynek, magamat meg főnöknek nevezni, valószínűleg itt is a kulcsa a dolognak, hogy szívvel-lélekkel, és szeretettel csináljuk a dolgunkat, nem törődve címkékkel, pozíciókkal, státuszokkal stb. Baráti szeretet, és mély tisztelet, megbecsülés van közöttünk, ez tart össze minket, ettől olyan jó a csapat, amilyen.

Szóval nagyon jó érzés volt ezt megtapasztalni, kicsit meg is hatódtam, és szeretném ezt az érzést is megőrizni az emlékeimben, mert az ilyen dolgok segítik át az embert a nehézségeken, az ilyen élmények után érzi, hogy igen, van értelme annak, amit csinál, és jó helyen van. :)

Az ilyen spontán szeretet megnyilvánulásokra szükségünk van az életünkben, és biztos vagyok abban is, hogy ha mi adjuk, az is nagyon jó érzés, úgyhogy ne féljetek szeretni, és ezt kimutatni, mert ez az a dolog, amiből minél többet adunk, annál több lesz belőle. Megfigyelted már, hogy ha te adsz szeretetet, te is mennyire jól érzed magad tőle? Ha még nem, akkor próbáld ki nagyon gyorsan! Ha pedig igen, akkor ne feledkezz meg erről a jó érzésről, és gyakorold! :)

Namaste!
Lili

Vidéki bulik

Herczeg Tibor

Valaki világosítson már fel 1 kicsit. Tényleg csak kicsit. Régebben.... faszt.. pár éve 1,5-2 havonta voltak Fuertés bulik itt mellettem Miskolcon. Ebben az idényben volt 1. Tehát 1 azaz 1. leírva egy. Naezmiabúbánatértvan? Kegyvesztettek lettünk, vagy csak messze vagyunk. Amúgy múlt héten a Hősökön kerestem Fuertés pólót..... nemvót. Összefüggés van vagy csak összeesküvéselméletezek?

Gellén Sándor Debrecenben évekig nem volt, most viszont rászerveztek a debreceni 3 éve állandó bulira ..mindenki gondoljon azt amit akar..no comment . :-), de semmi baj :-)

Zsolt Dienes

Az ok egyszerű, legalábbis ahogy én látom: Miskolcon a salsa élet már vagy 1,5 éve (ha nem 2) meg van halva szinte. A részvételi arány 1-1 buliba néha már elszomorító. Amikor a virágzását élte úgymond a salsa Miskolcon, amikor Balázsék idej...öttek Akkor még újdonságnak számított, nagy szám volt. Ez tartott cirka 3 évig. Sokan emlékeznek még a régi szerdai Deep-es salsa bulikra. Az volt a csúcspont, ami a részvételi arányokat illeti. Onnantól kezdve, hogy az megszűnt, a részvétel is csökkeni kezdett minden ilyen jellegű buliban. Akkoriban még voltak kisebb salsa-s magánpartik is, kerti partik, azóta már az se nagyon (vagy csak engem nem hívnak meg:) Az ok talán a csapatszellemben keresendő. Azok közül, akik szinte a kezdetektől jártak, már alig-alig vannak. Az újak meg v.hogy nem produkálják u.azt amit mi anno... Régebben 1-1 Fuerte-s workshopon, táborban, buliban szinte mindíg a miskolciak voltak a legtöbben - most már nem. Szal amilyen alacsony részvételi arányok vannak, nem csodálom, hogy nem nagyon rendeznek bulit... És eme végbéleményemmel nem vagyok egyedül :S


Szóval kedves Olvasóim, ma reggel ezzel a szép facebook-os párbeszéddel indult a reggelem. Mivel ott a terjedelem elég rövid, ezért gondoltam itt reagálok.

Kedves Tibor!

Talán az alpári stílusú irományod helyett, amit közzétettél egy közösségi oldalon, megkérdezhetted volna kulturáltan a tanárodat, vagy írhattál volna nekünk, a szervezőknek, bár a célodat kétségkívül elérted így is, hiszen reagálok rá. Az már egy másik kérdés, hogy vajon mennyire jó szándék vezérelt egy ilyen provokatív, rossz hangulat-keltő bejegyzéssel...

Akkor kezdjük a kezdetektől, de csak röviden, mert ha belemennék a részletekbe, hosszabb lenne, mint egy Tolsztoj mű. :D

6 éve mikor elindult a Fuerte, összesen 5 városban voltunk, jelenleg ennek majdnem a négyszerese a városok száma. Több, mint 4 éven keresztül csináltuk azt a fiúkkal, hogy heti 5 napot utaztunk, minden este órák voltak, általában 3-4,5 órát tanítottunk egyhuzamban (azaz a fiúk, én csak asszisztáltam), és minden 6. hétvégénk volt szabad, mert hétvégente salsa bulikat szerveztünk, valamint workshopokat, tanári képzéseink voltak nekünk, vagy mi képeztük a tanárainkat. Nagyon durván feszített tempó volt ez a négy év, sajnos ezt sem fizikailag, sem lelkileg nem lehet bírni, mert nem volt magánéletünk, nem volt ideje a srácoknak a regenerációra stb. Láttuk, hogy ha még évekig ezzel akarunk foglalkozni, akkor így nem mehet tovább, és egy icipici magánérdek is bekerült az elmúlt két évben, persze csak fokozatosan. Két év alatt mindössze annyi változás történt, hogy jelenleg a srácok 4 napot tanítanak (Bali januártól, azaz alig pár hónapja, Tomi szeptembertől), és minden hónapban van 1, igen, egy darab szabad hétvégénk. Azaz a másik 3 hétvége havi szinten a Fuerte "oltárán" továbbra is fel van áldozva... Ilyenkor, mikor ilyen "kedves és támogató " hozzászólásokat kapunk, bevallom, szívesen kihúznám azt a 3 hétvégét is, mert úgy tűnik, ha beleszakadunk, sem lehet jót tenni, hát akkor minek erőlködünk ennyit?

A következő városokban voltak először party-k: Miskolc, Székesfehérvár, Szeged, Veszprém. Ez a négy buli volt az alap, de voltunk Szombathelyen, Zalaegerszegen is, és két éve elindultak a budapesti rendszeres party-k is. Mivel a városaink száma egyre nőtt, a hétvégéink száma azonban nem, ezért úgy próbáltuk szervezni, hogy regionálisan legyenek bulik. Volt, hogy Fehérváron volt egyik alkalommal, máskor Veszprémben, vagy Miskolcot Debrecennel igyekeztünk váltogatni. Sajnos egy DJ-vel, és korlátozott idővel nem tudjuk megtenni, hogy minden városban, minden hónapban, vagy akár kéthavonta legyenek bulik.

Szerencsére sok helyen vannak gyakorló bulik, több városban már nagyobb salsa élet van, így ha nem is SF party, de lehetőség van táncolásra órákon kívül is.

A hétvégéink úgy néznek ki, hogy van a tanári képzésünk havonta, az asszisztensi szintén, a saját képzésünk miatt is utazunk, van buli vagy rendezvény, workshop stb. Ezért van az, hogy havonta jelenleg egy hétvégénk szabad. Ezért nem tudjuk megtenni, hogy többször menjünk vidékre bulit tartani, ezért kell jobban átgondolnunk, hogy mikor és hova megyünk.

Sándornak is reagálnék az írására. Köszönjük tőled is a "kedves" hozzászólást. Komolyan, én nem is értem, hogy lehet emberekben ilyen rosszindulat, hogy egyáltalán megfordul az a fejében valakinek, hogy mi szándékosan teszünk keresztbe... Lehet, hogy a buli, amit említettél, és ugye te szervezel 3 éve működik, mi azonban csak most értesültünk róla, miután már kihirdettük a mai SF party-t, és megszerveztük a helyszínnel stb. Sajnos a helyi viszonyokat nem tudjuk naprakészen követni, mivel nem vagyunk ott, egy központi helyről irányítjuk ezeket az eseményeket, konkrétan én készítem a Fuerte-s timing-ot. Ráadásul nem úgy készül ez a beosztás, hogy gondolok egyet, és legyen itt és itt buli, hanem hónapokra előre látom, hogy mi fog történni. Már most látom az őszi eseményeinket, és szeptemberre már jövő év februárig fogom látni, hogy mikor mi lesz a Fuerte-ben. Amikor felmerült, hogy lesz a bulid, akkor megkérdeztük a debreceni diákjainkat, hogy mi legyen, és ők egyértelműen úgy vélekedtek, hogy tartsuk meg, szuper, hogy megyünk, valamint kértünk téged, hogy ha lehet, legyen másik hétvégén a te bulid. Sajnálom, hogy ez így alakult, mi sem szeretjük, ha egyszerre két ilyen party zajlik, de mi nem tudtuk volna áttenni már másik hétre sem a szorított programjaink miatt, talán lehettél volna egy kicsit te rugalmasabb ebben a kérdésben... Két dolog között kellett döntenünk: lemondjuk, vagy megtartjuk. Ha lemondjuk, akkor a debreceni diákjainknak csalódást okoztunk volna, hiszen ők nagyon szerették volna ezt a bulit. A régióban található többi diákunk, a miskolciak, nyíregyháziak, hajdúszoboszlóiak stb. pedig elestek volna egy SF party-tól, pedig nagy számmal szoktak ők is részt venni, sőt, még most is Budapestről is mennek, és más távolabbi városból. Ha belegondolsz, te is beláthatod, hogy nem lett volna ésszerű lemondanunk a bulit, átrakni másik hétvégére pedig nem tudtuk, mert már nincs szeptemberig (!) szabad hétvégénk.

Gyorsan még Zsoltinak is reagálnék. Köszönöm a megértésed, bár azt kell, hogy mondjam, hogy a pénz nem motiváció ezeknél a buliknál, így nem függ a létszámtól sem. Jó, ez nem teljesen így igaz, annyi ember kell, hogy ne legyen veszteséges a dolog, ergó a benzin költség és ilyen apróbb dolgokat fedezni kell egy bulinak. Soha nem ez volt a bevételi forrása a Fuerte-nek, ezért ugyanúgy tartottunk 80 embernek, mint 200-nak bulit. Szempont azonban, hogy lehető legtöbb diákunknak biztosítsunk ilyen lehetőséget, ezért tartunk regionális bulikat. Ha belegondoltok, és a pénz lenne a motiváció, akkor a ti régiótokban csak Debrecenben tartanánk bulit, hiszen Miskolcon mindig kb. fele annyian vannak...

Még egy dolog Miskolccal kapcsolatban. Helyszín probléma. Az E/2-vel is voltak gondok, a kidobó személyzet elég udvariatlan volt, emlékezhettek, hogy volt, hogy ránk kapcsolták a villanyt, taszigálták ki a diákokat, mert "lejárt az időnk"... Kerestünk másik helyszínt, volt, aminek az akusztikája volt borzalmas, ti is mondtátok, hogy nem hallani a zenét, hiába vittünk oda több ezer Watt-ot... Volt, hogy kicsi volt, volt, hogy nem volt hangulata a helynek, vagy egyszerűen csak nem volt szabad azon a hétvégén, amikor nekünk kellett volna. Ideális helyszínünk a mai napig nincs Miskolcon, pedig valóban évek óta viszünk oda bulit. Ebben kértük a diákok segítségét is, de sajnos nem találtunk megfelelő, jobb helyet.

Egy dolgot azonban nem értek. Nem az első eset, hogy ilyen reakciók vannak miskolciak részéről, ha debreceni party-t tartunk. Mégis miért? Mi bajotok van nektek? Már bocsánat, de engem felháborít az ilyen, mégpedig azért, mert ott van nektek Balázs, aki mindig mindent megtesz, hogy jó legyen nektek, múltkor a bachata workshopot négyszer raktuk át másik időpontra, hogy megfeleljen nektek az időpont, és mert szerettetek volna bachata-t. Csak egy kérés kellett, és már szerveztük nektek, Balázs abban a hónapban lemondott inkább arról az egy szabad hétvégéjéről is... Ez hát a köszönet?

Nyugodtan mondhatom, hogy az elmúlt 6 évet teljes mértékben a Fuerte-nek szenteltük, mindent alárendelve ennek, elsősorban az egészségünket, és a magánéletünket. Én nem is tudom, mi lenne velem, ha nem Tomi lenne a társam, nem vele dolgoznék. Biztosan nem tudnék egy kapcsolatot kialakítani, mert az életvitelem nem olyan, amibe beleférne. Gondoljatok kicsit bele, mennyit látom most várandósan is a férjemet? Kb. 11-12-kor kel, hiszen éjjel ér haza a vidéki órákról, kb. 3-4 között fekszik. Felkel, zuhanyzik, összekészül, megebédel, és 2-3 között indul órát tartani. Havonta egy hétvégét tudunk együtt tölteni, ezt is több év után, de azt többnyire átalussza, vagy az egyik napot biztosan, mert annyira kimerült a hajtástól. Hamarosan szülők leszünk, és Tomi jelen felállás szerint még a "hétvégi apuka" címre sem pályázhat, mert még az sem a miénk. Mondhatjátok, hogy önző viselkedés ez, hogy szeretnénk mi is időt magunkra, és ezért változtatunk dolgokon. Én kérek elnézést, hogy mi is emberek vagyunk, korlátokkal, érzésekkel, vágyakkal, és nem egy robot automata, ami kiszolgálja a közönséget. Bennünk nem lehet elemet cserélni... Én egy évig betegeskedtem, nem véletlen...

Zárásképpen: mivel a mostani állapot is még láthatjátok, hogy tarthatatlan, hiszen én szeretnék apát a gyermekünknek, és féltem Balit is, hogy széthajtja magát, ezért lesznek még változások hosszú távon az biztos. Sajnálom, ha valakik ezt nem tudják megérteni, de nekünk is szükségünk van arra, hogy legyen életünk. Nem fogom hagyni, hogy a fiúk is eljussanak fizikai szinten oda, ahová én egy másfél évvel ezelőtt... Bocsánat, de egyik diák, város sem ér ennyit. Elnézést a kemény szavakért.

Annyit még, hogy a mi üzemanyagunk a "túlélésre" eddig is az volt, hogy láttuk, hogy boldogok a diákok, kaptunk sok pozitív visszajelzést, éreztük, hogy érdemes csinálni, érdemes testünket, lelkünket odaadni, és 24 órában a Fuerte-t szolgálni. Azonban amikor ilyen hozzászólásokat kapunk, az eléggé romboló hatású. Tomi jól kezeli ezeket, de Balit és engem is eléggé megvisel. Nekünk lehet 100 pozitív levél, ha van egy ilyen, akkor sajnos hajlamosak vagyunk ezt látni. Biztos vagyok abban is, hogy Balinak ez most rosszul esik, hogy Miskolcról így álltak a dolgokhoz, de továbblép, mert ő mindig továbblép. Ha két olyan ember van már a csoportban, akiért tud tenni, és jót tenni természetesen, akkor már nem érdekli akár a másik 10, aki meg balhézik, mert ő ilyen.

Elnézést kérek minden miskolcitól, mert nem akarok általánosítani, de sajnos van néhány "nagyhangú" ember, aki állandóan veri az asztalt. Én nekik szánom ezt az írást, és természetesen nem a többi diákunknak. A többieknek csak javasolni tudom, hogy ha van módjuk, hassanak ezekre az emberekre egy kicsit, mert nem hiszem, hogy ez a megfelelő módja annak, hogy megbeszéljük ezeket a dolgokat, felmerülő kérdéseket. Kulturált, építő dolgok előtt mindig nyitva volt az ajtónk, továbbra is így lesz.

Szép hétvégét!
Lili