2010. május 30., vasárnap

Újra táncolok! :)

Közel 10 hét kihagyás után csütörtökön újra nekiláttam a táncnak. :) Na jó, nem volt ez teljesen 10 hét, mert közben volt a workshop, ahol 2xmásfél órát asszisztáltam, meg egy próbán is voltam, de a lényeg, hogy most csütörtökön kezdtem el hivatalosan is újra táncolni. Csak szép fokozatosan fogom terhelni magam. Kb. 10 percet táncoltam csütörtökön Hajnal Gyuszi óráján, majd pénteken bementem Tomihoz is, és ott már egy kicsit többet, és tegnap reggel itthon a tükör előtt táncikáltam már majdnem fél órát. :)

Tomi órája nagyon motiváló volt, több oldalt jegyzeteltem magamnak, hogy mit akarok majd gyakorolni, mert annyi ötletet adott, és úgy lelkesített. Nem új dolgok voltak, nem így értem, hanem visszaadta a lelkesedésemet a tánc iránt, ami az utóbbi hetekben inkább para volt, mert féltem, hogy milyen lesz, ha újra táncolok, fogom-e bírni, mennyire estem ki belőle stb. Hát, eltekintve attól, hogy első körben lány helyett véletlenül fiúnak álltam be a ruedába :), meg amikor fiút táncoltam, nem voltam túl pasis, és a vezetésemen is van még mit csiszolni, szóval ezeket nem számítva nem érzem úgy, hogy ne menne. Sőt, tele vagyok energiával, főleg kreatívval, és nem fizikaival még, de ez jó, nagyon jó! :)

Kislányosan örülök, és ujjongok, hogy újra táncolok. :)))

Szóval visszatértem, egyre sűrűbben fogtok látni. :) Egyelőre a pesti órákon fogok felbukkanni, de talán eljutok majd egy-egy vidéki órára is. Sajnos az utazás nagyon sok, és nekem még megterhelő, ha későn érek haza, ezért nem tudok rögtön Veszprémbe és Szegedre, vagy más városba eljutni. Idővel. :) Már hiányoztok Törpikéim! :)

Na megyek jógázni, aztán táncolok is egy kicsit, majd a napot drága Férjecskémmel töltöm. :)

Csodaszép vasárnapot!
Szeretettel:
Lili


2010. május 27., csütörtök

Bikini szezon :)

Bár még elég változékony az idő, azért lassan eljön a nap, mikor mehetünk strandolni, napozni. Én nem vagyok az a "napon fekszem órákig" típus, inkább az aktív kikapcsolódást szeretem. A magazin olvasgatásból a vízparton nekem egy nap bőven elég.

Sokan ebben az időszakban kapnak pánikrohamot a télen felszedett kilók miatt. Nos, soha nem késő, még most is lehet változtatni és tonizálni a testet. Az önmarcangolás nem segít, és a sütik sem.

Ha én fogyni akarok, néhány egyszerű szabályt követek:

1. Csak a mai napra koncentrálok, nem érdekel a holnap, ma megteszek mindent azért, hogy egészségesen táplálkozzak. Rengeteg jó módszer van. Ami nekem bejött, az a testkontroll: délelőtt gyümölcs, később pedig nem eszem ilyenkor fehérjét és szénhidrátot együtt. Pár nap alatt hozzá lehet szokni, és utána már nem nehéz tartani, hiszen ki ne szeretné pl. a paradicsomszószos spaghettit? Egy kis fantázia, és még örömöt is találsz benne. :) Fogd fel szórakozásként! :) Közben pedig potyognak le a kilók. :)
2. Többet jógázom, és megpróbálom megoldani, hogy ne csak itthon tegyem, hanem eljussak néhány hot jógára. (Agni, Bikram, Hot Ashtanga) A jóga nagyon szépen feszesíti és szálkásítja a testet, és ha hot jógára mész, ott a méregtelenítés és az egész hatás sokkal intenzívebb, azaz gyorsabb eredményt érsz el.
3. Többet táncolok. A mozgás nagyon fontos, ha fogyni akarsz. Mozgás nélkül is fogyhatsz, de a testeddel nem hiszem, hogy elégedett leszel, mert mit ér egy ugyan vékony, de megereszkedett test? Inkább egy-két plusz kiló, de legyél formás, izmos, Szerintem. Ez persze csak az én véleményem. :)
4. Hidratálok. Napi 3-4 liter ásványvizet, gyógyteát iszom, ami szintén segíti a méregtelenítést, és az anyagcserének nagyon jót tesz. Amire azonban figyelni kell, hogy ne evés közben igyál sokat, akkor csak egy-egy kortyot. mert ilyenkor a sok folyadék eloltja az emésztés tüzét (ahogy az ajurvédában mondják), és lassabban tudod megemészteni az ételt.
5. Nem nassolok. Nem eszem étkezések között.
6. Vizualizáció, önhipnózis, agykontroll. Ez a három egy és ugyanaz, csak más néven. A lényeg, hogy tudd, mire vágysz! Pontosan, minél részletesebben képzeld el, hogy milyen szeretnél lenni, és éld át az érzést, hogy ez milyen szuper. Ez az érzés ad majd annyi örömöt, hogy ne az evésből akard megszerezni.
7. Nem stresszelem magam a mérleggel, a forma számít, nem a kiló.
8. Kényeztető kezelések. Néha elmegyek egy-egy masszázsra, vagy más kozmetikai kezelésre, ami segíti a folyamatot, lendületet ad stb.
9. Ilyenkor jobban odafigyelek arra, hogy nőnek öltözzek minden nap. Gondosan, csinosan felöltözöm, még akkor is, ha csak a boltba megyek át, mert lelkileg sokat ad hozzá a naphoz, és megszabadít jó sok kalóriától, amit ha boldog vagy, és jó nőnek érzed magad, nem fogsz magadba tolni édességek formájában.
10. Csak lazán szabad venni ezeket a dolgokat, úgy, hogy az életteredet ne korlátozzák. Ne legyen bűntudatod! Fogadd el és szeresd magad, és ha a lelked rendben van, a tested is renden lesz.

Szóval, ha úgy érzed, hogy van mit leadni, akkor változtass a szokásaidon, de ne forgasd fel az életed drasztikusan, csak apró, de betartható lépésekkel kezd.

Amit még fontosnak tartok elmondani, hogy a súlyproblémákért te magad vagy a felelős.
Persze vannak kivételes esetek, mint pl. a hormonok nem megfelelő működése, de nem ez a jellemző, mégis mindig találunk valami kifogást, és elhárítjuk a felelősséget. Jobb, ha minél előbb belátod, hogy te vagy a felelős, mert amíg ezt nem teszed, addig bizony tovább sem tudsz lépni rajta.

Mosolygós napot!
Szeretettel:
Lili




2010. május 23., vasárnap

Haszontalan nap :)

Rendszerint úgy élem a napjaimat, hogy legyen értelme. Az a típus vagyok, aki listát ír az elvégzendő feladatokról, azokat kategorizálja, és szépen kipipálja, ha megvannak. Nagyon nem szeretem haszontalannak érezni magam, elpocsékolni az időt. Nálam az egyik főbűn például, ha valaki késik. Én állandóan teszek, veszek, szervezek, irányítok, adminisztrálok, intézek stb. Így élem a mindennapjaimat. Nekem így jó, ez okoz örömöt. Azt azonban észrevettem, hogy az embereket is gyakran úgy értékelem, hogy hány pipát könyvelhetek el nekik egy nap. Meg kell tanulnom, hogy vannak, akik nem így működnek. Ebben is szépen haladok már, ha még nem is tökéletes. Szerencsére Timi, a jobb kezem, ugyanolyan, mint én, ő is ez a tervező-szervező típus, így nem okoz neki problémát a kockaságom. :) Sőt, szavak nélkül is értjük egymást, és nagyon szeretem, hogy ilyen. :)

A tegnapi azonban egy szuper haszontalan nap volt! :) Úgy kezdődött, hogy én, a hajnalban kelő , csak fél 12-kor támolyogtam ki iszonyat másnaposság érzéssel a hálószobából. Na gondolom itt már kezd érdekes lenni a téma, hogy lettem én másnapos. :) Ki kell, hogy ábrándítsalak benneteket, továbbra is antialkoholista vagyok, nem ez volt az oka. :) Bár még soha nem voltam másnapos, mivel egyáltalán nem iszom alkoholt, így valójában azt sem tudhatom, hogy milyen másnaposnak lenni, ez is igaz. Mindenesetre nagyon kómásan léteztem. Az ok az volt, hogy a fiúk péntek este az órák után kocsiba pattantak, és elindultak a Cubanero-ra, majd 4-5 órát álltak a határon, és így 7-8 óra alatt értek oda. Én fél kettőig nyomon követtem az eseményeket, aztán bealudtam, ők reggel hétkor érkeztek meg. A kezemben volt azonban végig a telefon, hogy ha van valami, tudjanak hívni. Így gyakorlatilag alig aludtam. Csak akkor tudtam nyugodtan pihenni, amikor megérkeztek épségben. Akkor elaludtam, és egy jó négy óra múlva ébredtem nagyon-nagyon durva állapotban. :)

Szóval felkeltem, kitámolyogtam, és úgy döntöttem, hogy kiveszek egy napot.,és pont az ellentétét csinálom, mint amit tennék. Rendeltem pizzát, és Fantát. Le a tápértékkel! :) Nem élek junk food-on, sőt, vegetáriánusként eléggé oda is figyelek arra, hogy mit eszem, de tegnap ez is belefért. :) Egész nap tévéztem, dvd-ztem, butultam. Nagyon keveset nézek tévét, simán megvagyok nélküle akár hetekig is, de tegnap a fordított napon ez nagyon jól esett. :)

Gyakorlatilag kivettem egy szabadnapot a saját életemből, ha jobban belegondolok, és bár nagyon jól éreztem magam, nagyon hosszú időre elég is volt belőle. Ma igaz, hogy vasárnap van, de már hajnalban keltem, a mosógép már mos, és mennek a szokásos napi rutinok, és ez megint nagyon jó. :)

Hogy mi ebből számomra a tanulság? Tudnom kell kikapcsolódni, és a passzív módon is, nem kell, hogy a kikapcsolódás is mindig aktív legyen, és tervezett, na és hasznos. Bármilyen hihetetlen is számomra, de jót tett, és feltöltött energiával a tegnapi nap. :)

Na megyek, mert még sok a dolog. :)
Mosolygós vasárnapot!
Szeretettel:
Lili

2010. május 19., szerda

Gondolatok ereje :)

Már jó ideje hiszem, hogy a gondolataink teremtő (és romboló) hatással bírnak. A gondolataink határozzák meg a szavainkat, tetteinket, majd mindezek következményét. Ezzel biztosan te is tisztában vagy, de azért írok mégis erről, mert én időről időre megfeledkezem erről. Borzasztó nehéz megregulázni a fejecskémben kavargó, napi több 10 ezer gondolatot. Bizony-bizony, ilyen sok gondolatunk van! :):):) Persze a rengeteg gondolat nem egyenlő a magasabb intelligenciával, vagy azzal, hogy sokra megyünk vele, hogy ennyi van. :)

Egy évtizeddel ezelőtt elvégeztem egy agykontroll tanfolyamot. Nagy hatással volt rám, és azóta is hiszek a módszerben. Újra és újra felbukkan az életemben, és nagy meglepetésemre mindig más formában ugyanaz. A vonzás törvénye. A Titok című könyv. Keleti filozófiák. Sorolhatnám még, de egy a lényeg, hiszem, hogy nagyon nem mindegy, hogy mik kavarognak a fejecskénkben.

Na de hogy lehetne ezt kordában tartani? Tartósan sehogy. Szerintem. Nem lesz olyan, hogy holnaptól nincs rossz és negatív gondolatom, ami destruktívan hatna rám. Azonban több dolgon is lehet változtatni, íme az én tippjeim:

1. Ha a több 10 ezer gondolatodat nem is tudod szelektálni, a szavaidat azonban meg tudod válogatni. Ne használj negatív kijelentéseket se magadra, se másokra nézve!
2. Vegyél úgy mindent, hogy egy lehetőség, amit Isten/Teremtő/Felsőbb Hatalom/Az Élet stb. adott számodra azért, hogy jót tegyen veled, megtanuld, amit kell.
3. Lásd meg a jót magadban, környezetedben, mindenben. Hidd el, nagyon mókás lesz, mikor úgy döntesz, hogy most mindent szépnek és jónak fogsz látni. A legjelentéktelenebb dolgok is mosolyt fognak csalni az arcodra, és hihetetlen sok energiád lesz, olyan érzés, mint a szerelem, és pár pillanat alatt elérhető. :)
4. Hangold magad pozitív szemléletre, ne aggodalmaskodj, fölösleges, hiszen, amin tudsz változtatni, ott megtehetsz minden tőled telhetőt, de amin nem tudsz, akkor beleszakadhatsz sem fogod megoldani.
5. Kérj segítséget! Kérd meg egy közeli ismerősödet, hogy ha rajtakap, hogy bizonyos negatív dolgokat gyakran ismételsz, vagy sokat használsz olyan szavakat, amik nem építenek, szóljanak bátran. Kell a kontroll, néha észre sem vesszük, mennyire sok olyan dolgot ejtünk ki a szánkon, amit nem kellene.
6. Ne reagáld túl a dolgokat! Ha dühös leszel, nagyon-nagyon vigyázz arra, hogy ne beszélj, tudd befogni a szád! Mély sebeket, és óriási károkat okozhatsz.
7. Kérj bocsánatot, ha úgy érzed, kicsit is méltatlanul, bunkón, nem megfelelően viselkedtél valakivel!
8. Ha rajtakapod magad az önsajnálaton, azonnal lépj ki belőle! Ne ragadj benne hosszú ideig, mert attól úgysem oldódik meg semmi.
9. Ne legyél undorítóan csöpögős! Hogy ez mit jelent? Biztosan ismertek olyan embereket, akik nem őszintén, csak egy álarcként mézes-mázosak mindenkivel. Nem kell ilyen végletekbe esni, mert nem vagy ilyen! Lehetsz kedves, de ne hízelegj! Az őszinte dicséret sokkal többet ér, és ha hiteles akarsz maradni, nem pedig felületes, akkor maradj ennél. A manipuláció büdös!
10. Ne akarj jó lenni, egyszerűen csak legyél az! :)

Ezeket a dolgokat mindig magamnak is írom, mert nekem is jó, hogy emlékeztetem magam ezekre a dolgokra. :)

Mosolygós napokat!
Szeretettel:
Lili

2010. május 15., szombat

Cubanero :)

Idén újra meghívtak minket a Cubanero salsa fesztiválra Novisadba. Tavaly kértek fel minket először. Nagy megtiszteltetés, hiszen kiváló kubai tanárokkal együtt van lehetőségünk bizonyítani a tudásunkat. Rendkívül nagy szakmai elismerés ez, hiszen tavaly pl. Jorge Camaguey is tanított, aki mint tudjuk a mi tanárunk is volt. Szóval olyan emberekkel taníthattunk együtt, akiktől mi is szívesen tanulnánk bármikor.

Idén is Tomi lesz a szombati buli DJ-je, és úgy volt, hogy én tartok egy ladies' style órát, valamint Balival egy kubai salsa órát. Sajnos azonban ezen a héten be kellett látnom, hogy az egészségem nem teszi lehetővé, hogy részt vegyek ezen a rendezvényen, így bármennyire is nehezen tettem meg ezt a lépést, de lemondtam. A fiúk természetesen mennek, de én nem vagyok még alkalmas fizikailag erre a megterhelésre... Ez hétfőn eléggé elszomorított, de tudom, hogy türelmesnek kell lennem. Csak néha nagyon nehéz... November óta nyűglődöm, akkor ment el 15 napra a hangom, és azóta jártam foniáterhez, most meg két hónapja küzdök, és még hosszú az út.

Na de nem nyafogni akartam, most jól vagyok, és a kedvem is jó, bár nem tagadom, hogy azért hetente egyszer még megzuhanok, főleg akkor, ha valami korlátozó tényező kerül elém, amit nem tudok megcsinálni. De mi ez már ahhoz képest, ami egy hónappal ezelőtt volt! :) Akkor minden nap sírtam, és nagyon magam alatt voltam. A klinika utolsó hete, és az itthonlét első hete telt így. De ennek már vége! :)

A fiúk csodásak! Nagyon támogatnak mindenben, és nem érdekli őket más, csak hogy jól legyek. Egy pillanatra sem éreztem az elmúlt két hónapban, hogy bármiféle szemrehányást kapnék tőlük azért, amiért ők miattam, pontosabban a hiányom miatt szinte beleszakadtak a munkába, nem aludtak hetekig normálisan, és nagyon elfáradtak az idő alatt, mikor a klinikán voltam. De hősiesen végigcsinálták, és még arra is volt energiájuk, hogy nap, mint nap erőt öntsenek belém. Tényleg csodás emberek! Köszönöm Tomi, Bali! Isten nagyon kegyes velem, hogy két ilyen embert is adott mellém erre az életemre...

Mosolygós hétvégét!
Szeretettel:
Lili

2010. május 13., csütörtök

Csapatszellem :)

Nemrég láttam a Forever Strong (Csapatszellem) című filmet. Szeretem a sportról szóló filmeket, mert nagyon motiváló tud lenni, ha olyan témát dolgoznak fel, amiben a kitartás, alázat, lelki megerősödés áll a középpontban. Mindezt sportba csomagolva, egy hollywoodi tuningot hozzáadva kész is a sikerfilm. :) A Forever Strong című film Larry Gelwix edzői munkájáról és a Highland rögbi csapatról szól. Valós történeten alapul, én rá is kerestem a neten, hogy vajon mennyire, és elég döbbenetes dolgokat találtam. A módszer valóban működött, és a mai napig rekordokat tart a csapat győztes meccsekben.

Larry Gelwix legfontosabb szabályait így foglalnám össze:

1. Se cigi, se alkohol, se drog

2. Soha ne hozz szégyent magadra, a csapatodra és a családodra

3. legyél becsületes, tisztességes, őszinte

4. ha hibázol, javítsd ki

5. nyújtsd a legjobbat, és legyél a legjobb

6. vigyázz a másikra

7. foglalkozz olyan emberekkel, akikre nincs szükséged

8. udvariasság, tisztelet, alázat

Persze-persze, ezeket mind tudjuk, tudom. De éljük is? Valóban betartjuk? Gondolkozz el ezen egy picit, és ha nem teljesen őszinte igen-nel tudsz válaszolni, akkor van még min dolgozni. De ez jó, mert annál rosszabb nincs, amikor az ember nem tudja, hogy merre kellene haladnia. Nekem azért is tetszenek ezek a filmek, mert időről időre emlékeztetnünk kell magunkat az élet fontos dolgaira, és arra, hogy valóban mit akarunk elérni, mi a fontos az életünkben, és mit teszünk azért, hogy ez meg is valósuljon.

Mosolygós napot!
Szeretettel:
Lili

2010. május 8., szombat

Igenember :)

Jim Carrey-nek van egy filmje ezzel a címmel. Sajnos még egyszer sem láttam az elejétől a végéig, de megfogott a gondolat, hogy milyen lehet mindenre igent mondani. A sztori azt hiszem, hogy úgy kezdődik, hogy Jim barátunk nagyon negatív, és magába forduló, és mindenre nemet mond, igyekszik minden alól kibújni, és nekem kicsit antiszociálisnak is tűnik. Aztán valami modern „guru” hatására fogadalmat tesz, hogy mindenre igent mond, és élvezi az életet, belevág új dolgokba, kockáztat, és hipp-hopp egy csomó jó dolog csöppen azonnal a mindennapjaiba. Majd persze jönnek a bonyodalmak is később, és a vége, hogy tud disztingválni, hogy mikor kell igent mondani, és mikor nemet.

Elgondolkoztam azon, hogy néha észre sem vesszük, és elveszítjük az élet-igenlő magatartásunkat, mert rutinokban gondolkozunk, és a biztonság illúzióját próbáljuk megteremteni magunk számára. Azt hisszük, hogy ha ezer felől bebiztosítjuk az életünket, akkor nem történhet semmi baj. Nos, az élet bármikor produkálhat érdekes dolgokat, a legváratlanabb időpontban jöhet jó és rossz is egyaránt. Mindig akkora feladatot kapunk a Sorstól, amit éppen elbírunk. A nehézség, betegség, probléma lehetőség a fejlődésre. Ha mindig minden rózsaszín lenne, akkor nem tudnánk értékelni sem. (előbb-utóbb hánynék tőle) A dualitás jellemző mindenre. Férfi-nő, jó-rossz, hideg-meleg, boldog-szomorú. Az egyik nélkül nem létezik a másik. Az egyik nélkül nincs értelme a másiknak. Honnan tudnám, hogy boldog vagyok, ha soha nem voltam még szomorú?

Vannak olyan emberek, akik első körben mindent visszautasítanak gondolkodás nélkül, vagy zárkózottan, szinte mogorván reagálnak egy-egy kérésre. Bár nem tagadom, hogy a bölcs megfontoltság nem hátrány, de a spontaneitás, és a szíved követése legalább annyira fontos. Nem lehetünk mindig racionálisak, igenis szükség van az intuíciónk használatára. Arra, hogy ha kérnek tőlünk valamit, akkor szeretettel és a legnagyobb segítő szándékkal nyitottan álljunk a kéréshez. Ki kell lépnünk a komfortos kis világunkból azért, hogy lássuk a többi csodát is, ami körülvesz minket, csak mi nem engedjük be őket. Nem beszélve arról, hogy ha eleve determinálunk egy helyzetet, akkor azt bizony meg is kapjuk. Pl. nem adom kölcsön a cuccomat, mert tönkreteszi. Persze, vannak emberek, akik valóban nem fordítanak kellő figyelmet a kölcsön kapott dolgokra, és elhiszem, hogy ha már többedszer előfordul, hogy rongálva kapod vissza, akkor nem szívesen adod oda, de mi lenne, ha egyszer bizalmat szavaznál? Szerintem még az is lehet, hogy az illető olyan hálás lenne, hogy jobban odafigyelne. Ez nem biztos, de honnan tudnád, amíg nem próbáltad? Másrészről, ha a kölcsönkérőt már eleve berakod a hanyag, nem törődöm kategóriába, az energetikailag rá is hat, és szinte belekényszeríted ebbe a szerepbe, nem segítesz neki kilépni belőle, és nem támogatod, hogy jobb legyen.

Nem véletlen, hogy nem szeretünk kérni semmit a másiktól, hiszen már mindenki paranoiás. Már úgy növünk fel, hogy ne kérjünk segítséget, a fiúknál ez még a gyengeség jele is, így lesznek szocializálva, és felnőtt korukban inkább némán szenvednek, mint kinyitnának egy kicsit, és kérnének. Így vagyunk ezzel, amikor az Élettől kérünk valamit. Pontosabban az a baj, hogy nem kérünk. Igazán nem. Hogy akarsz bármit is, ha még azt sem tudod, hogy mi az? Ha nem tudod, mire vágysz, nem is kérheted. Könnyű sopánkodni, hogy de rossz az élet, utálom, és nekem semmi nem jön össze. Ez a legegyszerűbb. De tudod valójában, hogy mit akarsz? Vannak céljaid? Hát legyenek! Majd ha megvannak, kérd Istent/Buddhát/Sorsot/Teremtőt, hogy segítsenek az utadon, légy hálás és fogadd el, amit kapsz, és élj becsületes, tisztességes életet!

Mosolygós hétvégét!

Szeretettel: Lili

2010. május 5., szerda

Jóga és én :)

Sokan tudjátok, hogy jógázom, ezért gondoltam erről is írok nektek. Másfél évtizede érdeklődöm a jóga iránt, de ez az érdeklődés elég rapszodikus. Van, hogy naponta jógázom hosszú hónapokig, aztán néhány hónapig még egy Napüdvözletet sem csinálok meg. Most lassan két hónapja a naponta jógázom szakaszban vagyok. :) Az a baj, hogy kicsit a végletekre hajlamos vagyok, és vagy minden nap jógázom, vagy egyáltalán nem. Általában olyankor szakad meg a jógázási folyamatom, ha mondjuk elutazom nyaralni, vagy tanulni hosszabb időre, és kimarad pár hét a gyakorlásból. Ilyenkor kiesik a napi rutinból, és lusta vagyok visszatérni rá, legalábbis nem azonnal szoktam visszaállni. De most örülök, hogy abban a szakaszban vagyok, amikor jógázom minden nap, és ilyenkor arra vágyom mindig, hogy az elmúlt 10-15 évvel ellentétben most ne legyen a nem jógázom szakasz, ha ki is esik egy kis idő, tudjak gyorsan visszarázódni.

Kipróbáltam már többféle stílust: Hatha, Bikram, Agni jóga és most az Ashtanga felé kacsintgatok. Jelenleg reggelente jógázom kb. 25-50 percet. Ez nem csak ászanákból áll, hanem légző és relaxációs gyakorlatokból is. Néha nem könnyű rávennem magam, de miután elkezdtem, már élvezem, és szívesen csinálom. Utána pedig jó érzés, hogy nem maradt ki, sikerült erőt vennem magamon. Reggelente még elég kötött vagyok, nem ez a legjobb időszak ilyen szempontból, azonban az elmém ilyenkor sokkal alkalmasabb rá, mert még nem cikázik ezer felé a napi nyüzsiben, kevesebb ideig tart, míg ráhangolódom. Ha gyorsan akarsz sikerélményt, akkor javaslom a hot jógákat, mint a Bikram, Agni és a Hot Ashtanga. A melegben sokkal hajlékonyabb vagy, és könnyebben meg tudsz csinálni dolgokat. Csak aztán ne omolj össze, mikor egyik nap úgy döntesz, hogy inkább reggel és otthon jógázol, mert nagy lesz a különbség.

A jóga ászanák gyakorlásánál törekedni kell arra, hogy ne csak a hajlékonyságra menj, hanem az erőre is. Ez utóbbi nekem nagy mumus, még egy nyamvadt fekvőtámaszt sem tudok normálisan lenyomni, de most beláttam (ennyi idő után), hogy nagyon fontos, hogy az erő és a hajlékonyság is harmóniában legyen egymással. Ezért most a Napüdvözlet (Surya Namaskara) ashtangás változatára váltottam pár napja. Mondanom sem kell, hogy amikor fekvőtámaszba kell hátra ugrani, az olyan béna, hogy néha saját magamon nevetek közben. De legalább mókásan indul a reggelem. J

Mindenkinek csak ajánlani tudom a jógát. Napi pár perc már meghozza az eredményt, és jól fogod érezni attól is magad, hogy ma is tettél valamit azért, hogy egészséges legyél.

Mosolygós napot!

Lili

2010. május 3., hétfő

V. szülinap :)

Éppen a reggeli hobbimnak, a teázásnak hódolok, de gondoltam, közben írok pár sort a hétvégéről. :)
De előtte egy kicsit a teákról. :) Kávézni nem kávézom, és az energiaitalokat is kihagyom az életemből, de egy-egy jó teára el tudok csábulni. :) Fekete teát nem iszom, de a mate és a zöld teákat nagyon szeretem. Persze csak mértékkel ezeket is, most már 6 hete nem ittam zöld teát, és ma a második alkalom, hogy ez idő alatt, hogy mate teát iszom. Általában inkább gyümölcs és vörös teákat fogyasztok reggelente, bár most elő van írva egy vértísztító, nem túl izgalmas tea is, ráadásul több, mint egy litert kell meginnom belőle naponta. Szóval ez utóbbi nem az élvezetről szól. :) Ha valaki le akar szokni a kávéról, akkor a mate teát javaslom, nagyon élénkít, és állítólag nagyon egészséges is.
Ennyi kitérő után mesélek a hétvégémről is. :) A tánciskolánk most ünnepelte az ötödik szülinapját, és ahogy minden évben, ilyenkor egy hétvégi workshop keretein belül ünnepeljük meg. Két nap salsa kifulladásig, este pedig salsa party drága Férjem, azaz Dj Tombao közreműködésével.
Az egészségi állapotom miatt eléggé izgultam, úgyhogy nem is vállaltam csak egy-egy órát mindkét nap, de az is bőven elég volt most. Két haladó óra volt, egyik Balival, másik Tomival. Bali óráján a bemelegítésnél láttam, hogy az első sorból kapok néhány aggódó pillantást. Nem véletlen, nagyon vörös volt a fejem, és párszor le is álltam, mert nehezen bírtam a hirtelen megterhelést. Aztán utána nem volt gond, és mindkét fiú figyelt és vigyázott rám nagyon az órán, és ez nagyon jól esett. :)
Annyira nagyon jó volt látni a kedves arcokat, beszélgetni a diákokkal, szeretetet adni és kapni! :) A szombat esti buliban is nagyon jól éreztem magam, pedig nem táncoltam, mégis teljes értékű este volt. A torta is nagyon fini volt. :) Persze ez nem illett bele a mostani előírásokba, de már az sem, hogy 3-kor feküdjek le, és csak 4 órát aludjak, úgyhogy a hétvége "kicsit" eltért a követendő napirendtől, de cseppet sem bánom.
Volt még valami, ami teljesen zavarba is hozott. Egy francia pár is érkezett a workshopunkra, kiderült, hogy nagy rajongóink. Balázs és az én videóimról tanulnak már egy éve, és azért jöttek, hogy tőlünk tanulhassanak. Azt is mesélték, hogy ismernek másokat is, akik tőlünk tanulnak így közvetve. Eddig is tudtuk, hogy ez így van, mert sok olyan kommentet, és levelet kaptunk, amiben külföldi diákok, sőt tanárok is megköszönik a videókat, de szemtől szembe találkozni egy ilyen párocskával, akik ennyit utaznak azért, hogy tőlünk tanuljanak, az azért elég nagy élmény volt. :) Én sajnos nem táncoltam este, de Bali megtáncoltatta a lányt, a párja pedig felvette videóra, és látnotok kellett volna, hogy mekkora élmény volt ez nekik, nem is tudom, hányszor köszönték meg. Ez a sztárosdi olyan távol áll tőlem, hogy nem is tudtam, hogy kell kezelni az ilyen helyzeteket. Persze, találkoztam már párszor ilyen szituval, például tavaly a Cubanero-n nekiálltak velem fényképezkedni a lányok. Sorban álltak, és ez engem először igencsak sokkolt, össze kellett gyorsan szednem magam a zavaromból.
Tudjátok, annyira jó, hogy úgy érzem, hogy lelkileg nem változtam túl sokat az elmúlt években, legalábbis hátrányomra remélem, hogy nem. Nem is szeretném elveszteni a közvetlenségemet, és távol álljon tőlem, hogy mindenféle béna szokásokat vegyek fel, amivel azt játszom, hogy sztár vagyok, holott nem vagyok az, nem vágyom ilyen babérokra, csak jól akarom csinálni, amit csinálok, és ezzel sok-sok örömet okozni másoknak.
Remélem, hogy aki együtt töltötte velünk a hétvégét, az jó fáradtan ment haza, és mosolyogva ébredt még ma reggel is. :)
Szép hetet!
Szeretettel:
Lili