Idén újra meghívtak minket a Cubanero salsa fesztiválra Novisadba. Tavaly kértek fel minket először. Nagy megtiszteltetés, hiszen kiváló kubai tanárokkal együtt van lehetőségünk bizonyítani a tudásunkat. Rendkívül nagy szakmai elismerés ez, hiszen tavaly pl. Jorge Camaguey is tanított, aki mint tudjuk a mi tanárunk is volt. Szóval olyan emberekkel taníthattunk együtt, akiktől mi is szívesen tanulnánk bármikor.
Idén is Tomi lesz a szombati buli DJ-je, és úgy volt, hogy én tartok egy ladies' style órát, valamint Balival egy kubai salsa órát. Sajnos azonban ezen a héten be kellett látnom, hogy az egészségem nem teszi lehetővé, hogy részt vegyek ezen a rendezvényen, így bármennyire is nehezen tettem meg ezt a lépést, de lemondtam. A fiúk természetesen mennek, de én nem vagyok még alkalmas fizikailag erre a megterhelésre... Ez hétfőn eléggé elszomorított, de tudom, hogy türelmesnek kell lennem. Csak néha nagyon nehéz... November óta nyűglődöm, akkor ment el 15 napra a hangom, és azóta jártam foniáterhez, most meg két hónapja küzdök, és még hosszú az út.
Na de nem nyafogni akartam, most jól vagyok, és a kedvem is jó, bár nem tagadom, hogy azért hetente egyszer még megzuhanok, főleg akkor, ha valami korlátozó tényező kerül elém, amit nem tudok megcsinálni. De mi ez már ahhoz képest, ami egy hónappal ezelőtt volt! :) Akkor minden nap sírtam, és nagyon magam alatt voltam. A klinika utolsó hete, és az itthonlét első hete telt így. De ennek már vége! :)
A fiúk csodásak! Nagyon támogatnak mindenben, és nem érdekli őket más, csak hogy jól legyek. Egy pillanatra sem éreztem az elmúlt két hónapban, hogy bármiféle szemrehányást kapnék tőlük azért, amiért ők miattam, pontosabban a hiányom miatt szinte beleszakadtak a munkába, nem aludtak hetekig normálisan, és nagyon elfáradtak az idő alatt, mikor a klinikán voltam. De hősiesen végigcsinálták, és még arra is volt energiájuk, hogy nap, mint nap erőt öntsenek belém. Tényleg csodás emberek! Köszönöm Tomi, Bali! Isten nagyon kegyes velem, hogy két ilyen embert is adott mellém erre az életemre...
Mosolygós hétvégét!
Szeretettel:
Lili
Idén is Tomi lesz a szombati buli DJ-je, és úgy volt, hogy én tartok egy ladies' style órát, valamint Balival egy kubai salsa órát. Sajnos azonban ezen a héten be kellett látnom, hogy az egészségem nem teszi lehetővé, hogy részt vegyek ezen a rendezvényen, így bármennyire is nehezen tettem meg ezt a lépést, de lemondtam. A fiúk természetesen mennek, de én nem vagyok még alkalmas fizikailag erre a megterhelésre... Ez hétfőn eléggé elszomorított, de tudom, hogy türelmesnek kell lennem. Csak néha nagyon nehéz... November óta nyűglődöm, akkor ment el 15 napra a hangom, és azóta jártam foniáterhez, most meg két hónapja küzdök, és még hosszú az út.
Na de nem nyafogni akartam, most jól vagyok, és a kedvem is jó, bár nem tagadom, hogy azért hetente egyszer még megzuhanok, főleg akkor, ha valami korlátozó tényező kerül elém, amit nem tudok megcsinálni. De mi ez már ahhoz képest, ami egy hónappal ezelőtt volt! :) Akkor minden nap sírtam, és nagyon magam alatt voltam. A klinika utolsó hete, és az itthonlét első hete telt így. De ennek már vége! :)
A fiúk csodásak! Nagyon támogatnak mindenben, és nem érdekli őket más, csak hogy jól legyek. Egy pillanatra sem éreztem az elmúlt két hónapban, hogy bármiféle szemrehányást kapnék tőlük azért, amiért ők miattam, pontosabban a hiányom miatt szinte beleszakadtak a munkába, nem aludtak hetekig normálisan, és nagyon elfáradtak az idő alatt, mikor a klinikán voltam. De hősiesen végigcsinálták, és még arra is volt energiájuk, hogy nap, mint nap erőt öntsenek belém. Tényleg csodás emberek! Köszönöm Tomi, Bali! Isten nagyon kegyes velem, hogy két ilyen embert is adott mellém erre az életemre...
Mosolygós hétvégét!
Szeretettel:
Lili
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése