Bikini szezon :)

Bár még elég változékony az idő, azért lassan eljön a nap, mikor mehetünk strandolni, napozni. Én nem vagyok az a "napon fekszem órákig" típus, inkább az aktív kikapcsolódást szeretem. A magazin olvasgatásból a vízparton nekem egy nap bőven elég.

Sokan ebben az időszakban kapnak pánikrohamot a télen felszedett kilók miatt. Nos, soha nem késő, még most is lehet változtatni és tonizálni a testet. Az önmarcangolás nem segít, és a sütik sem.

Ha én fogyni akarok, néhány egyszerű szabályt követek:

1. Csak a mai napra koncentrálok, nem érdekel a holnap, ma megteszek mindent azért, hogy egészségesen táplálkozzak. Rengeteg jó módszer van. Ami nekem bejött, az a testkontroll: délelőtt gyümölcs, később pedig nem eszem ilyenkor fehérjét és szénhidrátot együtt. Pár nap alatt hozzá lehet szokni, és utána már nem nehéz tartani, hiszen ki ne szeretné pl. a paradicsomszószos spaghettit? Egy kis fantázia, és még örömöt is találsz benne. :) Fogd fel szórakozásként! :) Közben pedig potyognak le a kilók. :)
2. Többet jógázom, és megpróbálom megoldani, hogy ne csak itthon tegyem, hanem eljussak néhány hot jógára. (Agni, Bikram, Hot Ashtanga) A jóga nagyon szépen feszesíti és szálkásítja a testet, és ha hot jógára mész, ott a méregtelenítés és az egész hatás sokkal intenzívebb, azaz gyorsabb eredményt érsz el.
3. Többet táncolok. A mozgás nagyon fontos, ha fogyni akarsz. Mozgás nélkül is fogyhatsz, de a testeddel nem hiszem, hogy elégedett leszel, mert mit ér egy ugyan vékony, de megereszkedett test? Inkább egy-két plusz kiló, de legyél formás, izmos, Szerintem. Ez persze csak az én véleményem. :)
4. Hidratálok. Napi 3-4 liter ásványvizet, gyógyteát iszom, ami szintén segíti a méregtelenítést, és az anyagcserének nagyon jót tesz. Amire azonban figyelni kell, hogy ne evés közben igyál sokat, akkor csak egy-egy kortyot. mert ilyenkor a sok folyadék eloltja az emésztés tüzét (ahogy az ajurvédában mondják), és lassabban tudod megemészteni az ételt.
5. Nem nassolok. Nem eszem étkezések között.
6. Vizualizáció, önhipnózis, agykontroll. Ez a három egy és ugyanaz, csak más néven. A lényeg, hogy tudd, mire vágysz! Pontosan, minél részletesebben képzeld el, hogy milyen szeretnél lenni, és éld át az érzést, hogy ez milyen szuper. Ez az érzés ad majd annyi örömöt, hogy ne az evésből akard megszerezni.
7. Nem stresszelem magam a mérleggel, a forma számít, nem a kiló.
8. Kényeztető kezelések. Néha elmegyek egy-egy masszázsra, vagy más kozmetikai kezelésre, ami segíti a folyamatot, lendületet ad stb.
9. Ilyenkor jobban odafigyelek arra, hogy nőnek öltözzek minden nap. Gondosan, csinosan felöltözöm, még akkor is, ha csak a boltba megyek át, mert lelkileg sokat ad hozzá a naphoz, és megszabadít jó sok kalóriától, amit ha boldog vagy, és jó nőnek érzed magad, nem fogsz magadba tolni édességek formájában.
10. Csak lazán szabad venni ezeket a dolgokat, úgy, hogy az életteredet ne korlátozzák. Ne legyen bűntudatod! Fogadd el és szeresd magad, és ha a lelked rendben van, a tested is renden lesz.

Szóval, ha úgy érzed, hogy van mit leadni, akkor változtass a szokásaidon, de ne forgasd fel az életed drasztikusan, csak apró, de betartható lépésekkel kezd.

Amit még fontosnak tartok elmondani, hogy a súlyproblémákért te magad vagy a felelős. Persze vannak kivételes esetek, mint pl. a hormonok nem megfelelő működése, de nem ez a jellemző, mégis mindig találunk valami kifogást, és elhárítjuk a felelősséget. Jobb, ha minél előbb belátod, hogy te vagy a felelős, mert amíg ezt nem teszed, addig bizony tovább sem tudsz lépni rajta.

Mosolygós napot!
Szeretettel:
Lili

Ráncpara :)

A "korombeli" nőket már biztos vagyok benne, hogy foglalkoztatja a ráncosodás kérdése. Sőt! A férfiakat is! 30 felett már megjelennek az apróbb szarkalábak, van, akinél nem is olyan aprók már ebben a korban sem.

Vannak dolgok, amik ellen lehet tenni, és vannak, amik nem rajtunk múlnak. Az öregedést lehet késleltetni, vagy Botox-szal kivasaltatni a ráncainkat, a kérdés csupán az, hogy van-e értelme. Én annak a híve vagyok, hogy el kell fogadni, ami jön, de meg kell tenni, amit lehet, hogy egészséges, szép arcbőrünk maradjon. Nem akarom átszabatni az arcom, persze ez most még nem is aktuális, majd 10-20 év múlva újragondolom a kérdést. :) Ami biztos, hogy a természetesség híve vagyok, különböző idegmérgeket nem fecskendeztetnék az arcomba, bármennyire is divat, hogy 40 évesen az ember 20-nak nézzen ki... Legalábbis nagyon bízom abban, hogy nem hülyülök meg majd annyira, hogy ezt tegyem.

Korábban is írtam, hogy nem vagyok a plasztikai sebészet ellen, ha valóban indokolt dologról van szó, ezért ne értse senki félre a soraimat most sem.

Szerintem vannak kifejezetten szép ráncok. Például az anyukám 62 éves, nagyon szép a bőre még mindig, és kedves ráncai vannak, ami kifejezetten jól áll neki, látszik, hogy nagyon jó ember, és a ráncai is pozitívak, kellemes, szép keretet adnak az arcának.

Az arcra sok minden kiül. Már fiatal korban is meglátszik az ember személyisége is az arcán. A tekintet pedig még többet elárul. Ha kedves, mosolygós vagy, és szeretettel állsz a világhoz, a környezetedhez, ugyan kit fog zavarni a szarkalábad? Észre sem fogják venni! Ha azonban tele vagy rosszindulattal, aggodalommal, negatív gondolatokkal, akkor kivasaltathatod az arcod, nem leszel vonzóbb már első ránézésre sem.

Fontos, hogy odafigyeljünk magunkra, de a mániákus ránctalanítás már más kategória. Az egészséges egyensúlyt kell ebben is megtalálni, ahogy mindenben. Alvás, helyes táplálkozás, hidratálás kívül-belül stb.

Ha a lelked tiszta, becsületesen élsz, türelemmel odafigyelsz másokra, szeretettel tele van az életed, boldog és kiegyensúlyozott vagy, akkor ez meg fog látszódni az arcodon is. Inkább azon dolgozz, hogy ezeket a lelki folyamatokat megvalósítsd az életedben, és jobb ember legyél, minden nap jobb és jobb, és akkor nem olyen problémáid lesznek, hogy van-e mimikai ráncod, mert sokat nevetsz...

Mosolyogj sokat, még akkor is, ha ez "ráncosítja" a bőröd! :)

Szeretettel:

Lili

Vörös körömlakk :)

Ez most egy tipikusan "szőke nős" írás lesz. :) Ne értsétek félre, kedves szőke olvasóim, semmi gondom a szőkékkel, sőt, a férjem szerint én is látens szőke vagyok. :)))) Na de viccet féltertéve, nekem tetszik a szőke haj, legalábbis az, ami természetesnek hat, és nem platina szőke. Igen, igen, ez a természetesség mánia már megint! :) Sorry, de én ilyen vagyok. Egyébként, ha bátrabb lennék, már biztosan kipróbáltam volna magam ha nem is szőkén, de világosbarnán szőke tincsekkel, vagy sötétszőkén. Egyelőre még nem vagyok elég bátor, és a természetes gesztenyebarna hajszínemet sem áldoztam fel ezért a mulatságért. :)

Pár héttel ezelőtt úgy alakult, hogy nagyon meguntam a fonott hajamat, és kibontás után két hétig nem fonattam vissza. Nem is tudom, mikor volt utoljára ennyi ideig "fonatlan", általában menekülök vissza a fodrászhoz azonnal, ha kibontottam. Elég "normális" fejem lett, és sokan meg sem ismertek, hiszen évek óta fonatom a hajam, és ez a stílus teljesen más külsőt ad az arcomnak, mint a kiengedett, hosszú egyenes haj. Mókás volt, ahogy a Szecskakertben sorban mentek el mellettem az emberek, és látni az arcukat, hogy meglepődtek, mikor rájöttek, hogy én vagyok. :) 1-2 kivételtől eltekintve a többség szerint jobb, ha ki van engedve, és ez főleg fiúk véleménye volt. Hozzáteszem, hogy amikor évekkel ezelőtt először befonattam, ugyanaz volt a vélemény, hogy jobb fonatva, és az is főleg a fiúk véleménye volt. :) Kedves Uraim, akkor most mi is a jobb? :)

A stílusomnak megfelelő harmóniára törekszem mindig, és így számomra túl normális külsőmet valamivel ellensúlyoznom kellett. Itt jön a képbe a vörös körömlakk. :) Az esküvőmet leszámítva, ahol arany színű volt, soha nem lakkoztam még korábban színesre a körmöm. Valahogy nem én voltam, nem éreztem magaménak. Inkább japán, vagy max. francia manikür párti vagyok. A kibontott hajamat azonban ellensúlyozni akartam valami vaddal. Így esett a választásom a vörös lakkra. Először két napig csak nézegettem a kezem, és olyan prostisnak éreztem magam tőle. Nem igazán tudtam viselni. Nem sokkal később le is mostam. Aztán pár héttel később, most csütörtökön jött az érzés, hogy ugyan most a hajam is fonva van, nincs mit ellensúlyozni, de olyan "vöröskörmös" hangulatban vagyok, és újra kifestettem. Most nagyon jól érzem magam így. :) Rájöttem, hogy az is fontos, hogy most rövidebbek a körmeim, így visszafogottabb a lakkozás is. A hosszú vörös köröm most is sok lenne nekem.

Nem bánom, hogy kipróbáltam, bár az is igaz, hogy nem lesz állandóan vörös a körmöm, mert ehhez hangulat kell. Arra is rájöttem, hogy nem csak a natúr és francia körmök mennek minden ruhához, hanem a szép vörös is, mert az nem a ruhához kell, hogy menjen, hanem a viselőjéhez. Ez egy érdekes tapasztalat volt, mert korábban azért sem akartam színes körmöket, mondván, hogy nem megy majd minden ruhához, naponta meg nem akarom átlakkozni a körmöm. Most is azt gondolom, hogy ha más színről van szó, valamilyen karakteres színről, mint pl. a lila, vagy barna, vagy valamilyen extra erős szín, akkor fontos, hogy harmonizáljon a ruhánkkal is.

Ezen írásom alapján simán azt lehet feltételezni rólam, hogy órákig képes vagyok öltözködni, és készülődni, valamint még a sarki boltba is trendi rucikban megyek le. Ennyire azonban nem vagyok súlyos eset, de valóban igaz, hogy a szűz lelkemnek az utolsó részlet is fontos. Szeretem a szép dolgokat, de szépnek a harmonikus megjelenés tartom, és nem a trendi ruhák és márkák egymásra aggatását. Egy szép nő az én figyelmemet is ugyanúgy felkelti, mint szerintem a férfiakét, és mindig van mit tanulni a saját nemünktől is. Sőt, kifejezetten nekem is jó érzés, ha egy szép nőt látok, aki a természetes bájával hódít, és vonzza a tekinteteket. Ettől még a pasikat szeretem... :)

Szóval, egy kis változás soha nem árt, és ha már változtatsz, légy merész, mert az apró változtatások nem hoznak nagy dolgokat. Ez azt hiszem, nem csak a körmünk színére igaz, hanem az életünk más területeire is. Ugorj, hogy megtudd, van-e egyáltalán szakadék, és ha van, lehet, hogy megéri leugrani, mert valami csodaszép vár a völgyben.

Mosolygós vasárnapot és Boldog Valentin Napot!

Lili

Magazinok :)

Ritkán van időm magazinokat olvasni, pontosabban ritkán szánok erre időt, de amikor elutazunk valahová hosszabb időre, akkor Tomival mindig bevásárolunk egy jó adagot, és "kiművelődünk". :) Most sem volt ez másképp a karácsonyi időszakban. Vettünk egy halom női magazint (Marie Claire, Elle, Cosmo), természetesen férfit is (FHM, Playboy, autós újságok), és azért néhány egyéb lapot is, mint a GEO, IPM stb.

Jómagam a Marie Claire-t és az Elle-t szoktam évközben is olvasgatni, bár nem rendszeresen ez is igaz. A kettő nekem stílusban nagyjából hasonló, néha az egyik hoz érdekesebb, színvonalasabb cikkeket, néha a másik, de olyan is előfordul, hogy egyik sem köti le a figyelmemet. Na de a Cosmo nyaraláskor kihagyhatatlan, mert rendkívül szórakoztató. :))) Szórakoztató, mivel annyira mókásak a cikkek felnőtt fejjel. Emlékszem még a gimis éveimre, akkori önmagam biztosan nagy lendülettel olvasta volna a férfifogó praktikákat, szextippeket és a sztárpletykákat, de a mostani énem már csak mosolyog, és jól szórakozik rajtuk, hiszen annyira nem ezen múlik egy kapcsolat. Ráadásul megnézném, hogy kik írják ezeket a cikkeket, és vajon van-e egyáltalán barátjuk, szerelmük, férjük, mert nagyon, de nagyon felszínesek gyakran a tanácsaik. A legelgondolkodtatóbb, hogy arra buzdítanak, legyél másmilyen, mint amilyen vagy, vess be mindenféle eszközt, hogy megszerezd a kiszemelt "áldozatot". Lehet, hogy idős vagyok már ezekhez a játszmákhoz, de távol áll tőlem, hogy megjátsszam magam, hiszen az nem én vagyok, és nem akarom, hogy valaki azért szeressen, mert másnak lát. Tőlem azt kapja mindenki, amit lát. Csomagolatlanul, hogy finoman fogalmazzak. Persze látom, hogy ez még barátságban sem szokás, nemhogy párkeresés során, de tartós kapcsolatot nem is tudok elképzelni, csak úgy, hogy önmagam lehetek benne.

Átugorva a férfi magazinokra. Az FHM számomra nagyon sekélyes és unalmas. Kb. Cosmo kategória férfiaknak, csak raknak még bele néhány cicit meg kocsit, és kész is a lap. Ami nagyon gáz volt számomra az a cikkek stílusa. Hol marad a kultúra? De hagyjuk a kultúrát, hol marad a stilisztika? Jah, és talán nem lenne baj, ha úgy írnának filmkritikát, hogy látták is a filmet. Bocsánat, hogy keményen fogalmazok, de aki az Avatar-ról írt kritikát, az vagy nem látta, vagy nem sikerült megértenie a filmet. Nem tudom melyik a rosszabb...

Playboy. Nekem semmi gondom azzal, hogy a férfiakban van egy természetes kíváncsiság az ilyen újságok iránt. Nem veszünk havonta Playboy-t, talán eddig 3-szor vettünk, de engem legalább annyira érdekelt, mint Tomit, ha nem jobban. Én vettem az elsőt a nászútunkon, nem egy szokványos hozzáállás azt hiszem. :))) Hogy miért érdekel? Hát hogyne érdekelne, hogy mivel "hülyítik" mostanában a férfiakat, mi a divat, a trend ezen a fronton, és hogyan is látnak a férfiak bizonyos dolgokat. Naná, hogy érdekel! :) Attól, hogy elutasítunk ezt-azt, attól az még létezik. Egyáltalán nem vagyok féltékeny a lapban szerepelt nőkre, nem is értem, hogy miért kellene annak lennem, vagy sok nő miért féltékeny egy képre, fotóra. Kíváncsi is vagyok a férjem ízlésére, és átlalában egyezik az enyémmel. Ami feltűnt a mostani számban, bár Tomi szerint ezt csak én látom így, hogy szinte minden modellnek egyforma melle van. Nekem annyira szembetűnő a plasztikai műtét, és abból bizony sokféle nincs, csak méretkülönbség, hogy azon kezdtem el gondokozni, hogy néhány évtized múlva minden nőnek egyforma melle lesz? Az miért lesz jó? Mi lesz abban az izgalmas? Nincs problémám a plasztikai műtétekkel, akinek arra van szüksége ahhoz, hogy jól érezze magát, hát csinálja. Azt sem mondom, hogy nekem nem lesz soha semmilyen műtétem, mert ki tudja. Azt nehezen képzelem el, hogy a mellembe egy idegen anyagot tegyenek, de az élet még sok mindent hozhat, ezért kategórikusan nem utasítom el a lehetőségét. Ami azonban nekem fontos, hogy én maradjak, és ne akarjak más lenni, mit aki vagyok.

Ma már sajnos nem kapható magyarul a Men's Health. Ez az újság kifejezetten tetszett nekem, leszámítva a néha nagyon brutális címlapjait. Az általam ismert férfimagazinok között számomra ez volt érdekes. Biztos nem volt benne elég cici, így nem vették a férfiak, és ezért már nem érte meg kiadni... :)

A magazinok jók, ha egy kis kikapcsolódásra vágysz, és nem akarsz belekezdeni egy könyvbe, de azért én mégis inkább a könyvekkel tudok igazán kikapcsolódni, mert nagyon szeretek olvasni.

Szép vasárnapot!

Lili

Ki a jó nő?

„A szépség az, ami megragadja a figyelmet, de a személyiség az, ami rabul ejti a szívedet.”

Nem véletlenül kezdem ezzel az idézettel, mert az én gondolataimat ezzel a témával kapcsolatban nagyon jól tükrözi.

Szerintem a kisugárzásától jó nő valaki, és nem a súlyától, ruhájától, korától, magasságától stb. Már hallom is a gondolataitokat, hogy: persze, persze, de nekem nincs olyan sugárzó egyéniségem, mint Gizikének, és Borika is sokkal szebb nálam, és Fédra sokkal okosabb is. Hát igen, mindenkinél van szebb, jobb, okosabb stb. De így szép a világ, mások vagyunk. Azonban ahhoz, hogy jó nők legyünk, nem elég szépnek, okosnak, kedvesnek lennünk. Kell az a bizonyos plusz dolog.

Nincs nálam a bölcsek köve még mindig, de ebben a témában azért van tapasztalatom, ha szabad így mondanom, mert hiába múltam már 30, az utóbbi években sokkal jobb nőnek tartom magam, mint 20 évesen, és a környezetem ezt folyamatosan vissza is igazolja nap, mint nap. Mielőtt valaki azt hinné, hogy na persze, biztosan 20 évesen egy dagi kamaszlány voltam, hát nem. 20 évesen kb. 8-10 kilóval voltam kevesebb, mint most, és megjártam Milánót is modellként. Minden testi adottsággal rendelkeztem, ami a „jó nő” címkéhez szükséges. Biztosan sokak szerint az is voltam, de inkább a szép jelző volt rám alkalmasabb, mint a jó nő.

Ma miért tartom magam jó nőnek? Először is azért, mert van akkora önbizalmam, hogy ezt így le is írom, és kijelentem magamról. Aki ismer, tudja, hogy nem vagyok egy nagyképű ribi, elég nagy adag öniróniával is rendelkezem, de szeretem, és elfogadom magam, és ettől nagyon erős kisugárzásom lett. Bizony: lett, azaz nem volt így 10 évvel ezelőtt. A tekintetemben sok bizonytalanság tükröződött, ami mára már eltűnt, és az önbizalmam is a helyére került. Soha nem küzdöttem annyira az önbizalom-hiánnyal, mint mikor a legszebb fizikai testtel rendelkeztem… Ez azért elég érdekes, nem?

Mi kell a kisugárzáshoz?

Önbizalom. Ez a legfontosabb belső tulajdonság, ami kell hozzá. Fogadd el magad, és szeresd magad! Ha ez megvan, sok dolog fog változni az életedben. Például a kényszerevők, jojó hízók-fogyók leadják fogyókúra nélkül is a kilókat, úgy, hogy észre sem veszik, mert kaja nélkül is boldogok lesznek…

Tartás. Egy rossz tartás éveket öregíthet, és a legharmonikusabb külsőt is egy pillanat alatt tönkreteszi. Egyszerűen kell az összképhez. Persze, ha nincs önbizalmad, akkor görnyedtebb vagy, de ha lesz egy kicsi, a tartásod is javulni fog. Figyelj a tartásodra, és az önbizalmad is erősödni fog, mert ez a kettő hat egymásra. Ha kihúzott felsőtesttel, emelt fejjel jársz, nagyon más érzeteket fogsz megélni, próbáld csak ki!

Járás. A csoszogó, csámpás, kacsázó járás nem túl vonzó egy férfi számára sem. A járásod legyen ruganyos, dinamikus, határozott. Nem kell modellként vonulnod az utcán, és ringatnod a csípődet, mert könnyen nevetségessé válhatsz, de nagyon nem mindegy, hogy lépkedsz. Nem elég az egyiket a másik után megközelítés. Még egy tanács: Magas-sarkút csak akkor vegyél fel, ha tudsz is benne járni.

Test karbantartása. Hozd ki magadból, amit lehet. Nincs kifogás, nincs de! Egy esztétikus testet bárki elérhet, aki igényes, és ad magára, és természetesen nincs hormonális vagy egyéb olyan betegsége, ami ebben megakadályozza. Az én ilyen és ilyen alkat vagyok, meg a ránézek a kajára és hízok kifogások nevetségesek. Ha sokat eszel, hízni fogsz. Ha megnézed mit eszel, és figyelsz arra, hogy mennyit, akkor a tested megkap mindent, amire szüksége van, és esztétikus lesz. Nem hiszek az egysíkú diétákban, és nem támogatom a villámdiétákat, mert nincs értelmük, visszahízod, sőt, lehet, hogy többet is. Az egészséges, kiegyensúlyozott táplálkozás híve vagyok, és hiszek abban, hogy a szervezet olyan intelligens, hogy jelzi, mire van szüksége.

Ápoltság. Az ápoltság nagyon fontos. Figyelj oda magadra, ne hagyd el magad! Egy koszos köröm, piszkos haj borzasztó kiábrándító tud lenni…

Trendek. A trendekkel vigyázz, mert nem biztos, hogy neked jól állnak! Én nem akarok úgy kinézni, mint mindenki más… Az a baj szerintem, hogy nagyon sok nő nem a saját alkatának, korának megfelelően öltözik, hanem meglát valamit máson, az megtetszik neki, és megveszi, ahelyett, hogy gondolkozna egy percet, hogy vajon neki jól állna-e ez és ez. Írtam már korábban is, hogy ha jó lábad van, hordj miniszoknyát bátran, de ha csak Gizikén tetszett meg, akkor gondold át, hogy neked is olyan jó lábaid vannak-e, mint neki. Ugyanez a helyzet a bokacsizmával, ha minihez veszed fel (bár nekem alapból nem tetszik ez az összeállítás), és a most divatos térd felett érő csizmákkal is vigyázz, mert ha nem vagy magas, vékony, formás combokkal, akkor ez nem neked való… Ezt még sokáig sorolhatnám, de gondolatindítónak most elég lesz ennyi. Lényeg, magadhoz öltözködj, ne mást majmolj!

Összhang. Az önbizalom után ez a második legfontosabb szerintem. A részletekben van a siker. Ha a ruhád, sminked, tartásod, járásod stb. harmonizál egymással, akkor a megjelenésed kellemes összhangot sugároz. Nem azt mondom, hogy órákig gondolkozz, hogy mit vegyél fel, de nem árt belenézni a tükörbe, mielőtt elmész otthonról egy buliba, hogy vajon tényleg passzol-e egymáshoz minden.

Üzenet a ruhával. Erre sokszor szerintem nem is gondolnak a nők, pedig mindennel üzenünk a külvilágnak. Konzervatív, visszafogott az öltözékünk, vagy mindent kipakoltunk? Ha ezt a két végletet veszem, akkor mi ezeknek az üzenete? A konzervatív kiskosztüm, blúz stb. kellő önbizalommal szerintem azt üzeni, hogy jól nézek ki, de azt akarom, hogy ismerj meg, és ne csak a testemet akard. A „kipakolósnak” pedig az számomra az üzenete, hogy itt van minden, nincs zsákbamacska, vigyed, ha akarod. Nos, ez utóbbinál nem hiszem, hogy a férfi tud másra is koncentrálni, mint a külső. A titokzatosság sokkal közelebb áll hozzám, bár magam sem öltözködöm nagyon konzervatívan, inkább a letisztult formákat szeretem, némi egyediséggel megfűszerezve. Nem szoktam mindent kipakolni sem, valahol a két véglet között vagyok, megtalálva szerintem azt, ami nekem jól áll, és én is jól érzem magam benne. Ez egyébként nálam több stílust is ötvöz, hiszen van, hogy sportosan csinosan járok, van, hogy „nőnek” öltözöm. Az előbbi a táncórákra jellemző, az utóbbi a party-kra. Hétköznapokra most nekem egy jó farmer, nőies felső, egy csípőcsontig érő, karcsúsított blézer, egy nőies csizma a nyerő. Smink csak spirál és szájfény. Ékszer semmi, vagy minimális.

Csak még egy példa még az üzenetre, és hatására: ha nagy melled van, és ehhez még mélyen dekoltált felsőt is veszel fel, akkor ne panaszkodj, hogy mindenki a melleidet bámulja...

Méltóság. Tartás. Leírtam ezt már párszor, de nem győzöm hangsúlyozni. Nem futunk a fiú után, nem üldözzük, mert nem mi vagyunk a férfi, hanem ő az!

Röviden még egyszer összefoglalva a lényeget: a külső és a belső harmóniát kell megteremtenünk ahhoz, hogy a kisugárzásunk, a nőiességünk olyan legyen, amilyenre vágytunk. Mindkettőre szükség van, nem elég az egyik. Lehetsz csodálatos összhangban magaddal, biztosan nagyon jó érzés lesz rád nézni, de egy férfi fantáziája a barátságban fog ki fog merülni. Ha pedig a külsődet sikerül nagyon szépen "összeraknod", de a tekinteted már nem tükrözi ugyanazt a harmóniát, akkor azt a férfi is megérzi, és ha nem is érti rögtön, hogy mi a gond, előbb utóbb rájön, és továbbáll. (hacsak nem egy üres "tekintetű" cicára vágyik...)

Azért, hogy jó nők legyünk, minden nap dolgoznunk kell. Ez nem egy olyan dolog, hogy na ma elértem a 100 pontot a jó nő skálán, most már pihenhetek. A testi-lelki harmónia megteremtése fontos része az életünknek, legalábbis az kellene, hogy legyen. Szánjatok magatokra minden nap egy kis időt, hogy felfedezzétek, megismerjétek magatokat, és vegyétek észre, hogy milyen csodálatos lények vagytok ti: NŐK.