Őszinteség 2. rész

Még tavaly januárban írtam egy bejegyzést ebben a témában, de úgy érzem, néha nem árt ezt elővenni, és foglalkozni még vele.

Akit érdekel a korábbi írásom, itt el lehet olvasni: http://polgarlili.blogspot.com/2010/01/oszinteseg.html
2010. január - Őszinteség.

Azt tapasztalom, hogy ugyan nem mindig könnyű ez az út, azaz mindig az igazat mondani, nem csúsztatni, nem ferdíteni a tényeket, nem ködösíteni, és pláne nem manipulálni az embereket, mégis ez az egyetlen út, amin érdemes járni. Ha felvállalod magad a gyengeségeiddel, hibáiddal együtt, és nem lesz belőled egy Bólogató János, aki aztán magában forrong, és morog, vagy épp ellenkezőleg egy manipulátor szerepét sem akarod betölteni, akkor nem csak hosszabb távon, szerintem a rövidebb távon is csak jól jöhetsz ki ebből a döntésedből.

Nekem sem volt ez mindig egyszerű, írtam is erről még a másik bejegyzésemben egy elég kemény önkritikát, el lehet olvasni. Azonban megismertem Tomit, akit soha nem kaptam még egy kis füllentésen sem rajta, mert ő annyira tiszta, olyan becsületes, és korrekt, amilyen embert ma már sajnos nagyon ritkán látni. Akkoriban már én is nagyon sokat változtam, de még nem volt tökéletes.

Korábban, ha elment az önbizalmam, bizony kompenzáltam erőteljesen, és persze utólag már tudom, hogy teljesen fölöslegesen. De nekem ez volt a védekező mechanizmusom, meg akartam felelni, és ezért alakítottam magamon, mint Julia Roberts abban a filmben, mikor állandóan megszökött az esküvők elől. Ahogy ő a filmben, én az életben próbáltam olyanná válni, hogy a társam tökéletesnek lásson, és elégedett legyen velem. De nem voltam tökéletes, ahogy most sem vagyok távolról sem.

Az utóbbi kb. egy jó évtizedben azonban lassan megtanultam, hogy nem járhatok más úton, csak úgy találom meg a lelki békémet, ha teljesen őszinte vagyok. Mindig, minden körülmények között, ahogy Alekosz mondaná a Való Világból. :) Valóban, itt nincsenek kiskapuk. Ezért nehéz ez a döntés, és tartani magunkat hozzá. Nem lehet, hogy akkor hétfőn, szerdán, pénteken őszinte leszek, a többi napon belefér egy kis csúsztatás. Olyan ez mint egy diéta. Vagy tartod, vagy nem ér túl sokat, mert ha 3 napig koplalsz, utána meg 2 napig zabálsz, akkor még mélyebbre is kerülhetsz.

Persze, sokan mondják, hogy ma már nem értékelik, ha valaki őszinte, és csak úgy lehet érvényesülni, ha az ember nem mond igazat, vagy manipulálja az embereket. Valóban, ez is egy út, de egy olyan út, amelyiken én nem akarok járni, még ha néha könnyebb is lenne. Az az érzés ugyanis, hogy minden szavad hiteles, hogy minden cselekedeted korrekt, és minden kimondott vagy leírt mondatod vállalható, számomra legalábbis olyan értéket képvisel, amit nem lehet mással pótolni, és olyan érzést ad, ami még akkor is stabil, ha mélypontra kerülsz. Persze valakinek már a gondolat is utópisztikus, hogy ilyen létezik, és nem hisz benne. Ez megint csak az ő dolga.

Sajnos folyamatosan manipulálva vagyunk. Nem csak a média által, de a környezetünk is feladja olykor a leckét, sőt, látok olyan kapcsolatokat is, amiket az egymás manipulálása köt össze. Érdekes "szövetségek" ezek, nem tudom, mi jó származhat belőle, de ha nekik az kell, hogy így tanuljanak, akkor pontosan ezen az úton kell járniuk.

Ne más életét akard élni, hanem fedezd fel a sajátodat, és hidd el, sokkal több kincset, csodát találsz ott, mint amit egy illúzióban találnál. Ne akarj más lenni, egyszerűen csak legyél az, aki vagy, mert úgy vagy tökéletes!

Namaste! :)
Lili

2. trimeszter :)

Most már beléptem a harmadik, és egyben utolsó trimeszterbe. 28 hetes vagyok jelenleg, és a pici fiúnk kb. 1300 gramm, és kb. 35-38 cm. Sokat nőtt mostanában, az elmúlt két hétben 400 grammot, ami nagyon durva, tekintve a mostani kis pici súlyát. Az igazi nagy növekedés, gömbölyödés időszaka most jön. :)

Na de térjünk vissza a második trimeszterre. Sokan mondják, hogy ez a legjobb időszak, hiszen vége az első trimeszter hányingeres, fáradékony időszakának, és még nincs itt a bálna korszak, ami a harmadik trimeszterre jellemző. Az utóbbiról nem tudok nyilatkozni, még nem érzem magam bálnának, bár kétség kívül a pocakom már kezd korlátozni dolgokban, és a mozgásom már nehézkesebb, mint volt.

Mi történt a 14-27. hét között? Jó sok minden. Voltam genetikai szűrésen, úgynevezett integrált teszten, ami alapján készítenek egy becslést, hogy milyen arányban várható genetikai rendellenesség a babánál. Nekem 1:50 000-hez lett, ami nagyon jó arány, már az 1:3-4000-hez is szuper. Volt néhány vérvizsgálat, eddig összesen 8 volt, jövő héten lesz a kilencedik, számtalan ultrahang vizsgálat, amit nagyon szeretek, mert olyankor látom is a babát, nem csak érzem. :)

A 23. héten voltam terheléses cukorvizsgálaton, és kiderült, hogy diabéteszem van, de nagyon úgy néz ki, hogy ez csak a várandósság alatt fog fennállni, és utána elmúlik. Ezért most diétán vagyok, úgyhogy a baba ugyan rengeteget nőtt, én az elmúlt hónapban fogytam egy kilót.

Egyébként ez a hízás dolog elég stresszes tud lenni sok kismamának, és én sem maradtam ki közülük. Rögtön az első trimeszterben mindenki ezt hajtogatja neked, az orvos, a védőnő stb., hogy nagyon figyelni kell, el ne hízzál, 8-10 kilónál ne szedj fel többet stb. Neked is elég szokatlan, hogy eltűnik a hasizmod, az alakod átalakul, a melleid megnőnek, a pocid egyre kerekebb stb. Kellett nekem is sok idő, hogy átértékeljem a dolgokat, és még most is furi néha, ha nem is rossz érzés, sőt, kifejezetten szexinek is tudom már érezni magam az "új testemmel", de azért mégis más, mint korábban. Pedig nekem a gyarapodással nincs gondom, nem híztam gyakorlatilag semmit a korábbi súlyomhoz viszonyítva. Az első trimeszterben rögtön fogytam 7 kilót, majd a 18. hét körül nekiálltam heti fél-egy, sőt , egyszer másfél kilót hízni, ami aztán nagyon megrémített, mert 6 kilót felkaptam egy pillanat alatt, legalábbis nekem egy pillanatnak tűnt. Aztán jött a 23. hét, amikor kiderült a diabétesz, és az első héten fogytam egy kilót az új diétával, majd azóta nem híztam semmit, tartom a súlyom, bár a baba kb. 700 grammal lett nagyobb. Ez az öt kiló, amit eddig felszedtem (és még mindig kevesebb, mint az eredeti súlyom a várandósság előtt), jelenleg mind a baba, a magzatvíz, a megnövekedett vérmennyiség, a méh és méhlepény, és a melleim :D Mégis, minden alkalommal, azaz hetente, mikor mérlegre állok, előtte izgulok, hogy mit mutat. Tudom, gáz, de biztos nem vagyok ezzel egyedül. Pedig pont most találkoztam egy kismamával, akinek 3 hete van vissza, de már 18 kilót hízott, és azt kell, hogy mondjam, hogy nagyon "dögös" volt, egyáltalán nem nevezném kövérnek, vagy daginak. Na mindegy, a lényeg, hogy a baba egészséges legyen, ő azonban úgyis elvesz mindent, ami neki kell.

A második trimeszterben kezdett el egyre erősebben mocorogni a kisfiúnk a pocakomban, és Tomi is ebben az időszakban érezte először, hogy rugdalózik a kicsi. Mára már megismeri a hangom, és az apukája hangját is, sőt, az újdonság, hogy Balázsét is. A többiektől még tart egy kicsit, ha megsimogatják a pocimat, akkor bemerevedik, nem mozdul, csak az apukájának, és Balinak. Már nagyon jó kis kapcsolatunk van a picivel, szerintem sok mindent meg is ért, és már van saját akarata is. Ez utóbbi pl. kiterjed arra, hogy nem szereti, ha jobb oldalon alszom, pedig nekem az a legkényelmesebb, de újabban addig rugdos, amíg át nem fordulok a bal oldalamra. Ott aztán abbahagyja, és alszik ő is. :)

Nagyon édes, és olyan jó felfedezni ezeket a kommunikációkat, és kapcsolatot teremteni már most vele. :) Rúgásokkal, mocorgásokkal kommunikál. Honnan tudom, hogy melyik a jó és rossz rúgás? Érzi is az ember, meg elég egyértelmű is, hogy vidáman lubickol, és mondjuk hosszú percekig "játszik", vagy a semmiből kapsz két jó erős figyelmeztető gyomrost. Jelzi azt is, ha pl. túl hangos a zene, sőt, ha én feszült vagyok, "rám szól".

Nevünk még mindig nincsen, lassan kellene keresgélnünk. :)

Nagyon élvezem a várandósságot, már most szeretnék egy következő babát, pedig akik ismernek, tudhatják, hogy nem voltam én ilyen gyerek mániás. De hihetetlen csoda, bár sajnos a zsúfolt mindennapokban néha nehéz megélni, és kiélvezni, és nem csak végigrohanni rajta.

Minden kismamának csodás, és problémamentes várandósságot kívánok! A többieknek pedig mosolygós vasárnapot!

Szeretettel:
Lili