Bölcsen hallgatni :)

Mennyi problémát okoz, ha túl sokat beszélünk, vagy nem tudjuk, hogy mikor kellene inkább befogni a szánk, ahelyett, hogy a saját igazunkat bizonygatnánk, vagy beleavatkoznánk mások életébe! Sokszor határozott véleményünk van a dolgokról, vagy éppen nincs, csak impulzusszerűen adunk válaszokat, vagy osztogatjuk a tanácsokat. Mindkettővel szerintem csínján kell bánni.

Nekem sem volt könnyű megtanulni, hogy csak akkor mondjak véleményt, ha kérdezik. Néha nem is tudom betartani, ez is igaz, de túlnyomó részben figyelek rá, és mióta így teszek, sokkal nyugodtabb az életem. Nehéz persze, de be kellett látnom, hogy nem kell megváltanom mindenkit, nem tudok segíteni mindenkin, és ami fontos, nem láthatok mindig jól mindent, és nem tudhatom, hogy mi a jó a másiknak. Ezért pár éve elhatároztam, hogy még táncban sem mondok addig véleményt, amíg nem kérdezik, pedig ez a szakmám. Javítok hibákat, persze, de mélyebb elemzést csak kérésre végzek, mert vannak, akik azonnal megsértődnének, és többet nem jönnének órára, ha mondjuk egy haladó táncosnak azt mondanám, hogy ugyan a csoport elnevezése haladó, de ha a tánctudást nézzük, ez még a kezdő szint.

Itt egy kis kitérő. Pár évvel ezelőtt tanultam Pedro Gomez-től. Nála kb. 3-4 év alatt voltak középhaladók a diákok, és úgy táncoltak, hogy leesett az állam, itthon a tanárok nem táncolnak ilyen szinten... Azt hiszem, hogy írtam már korábban a címkézésről, hogy az embereknek mennyire fontos, hogy magukra ragasszák, hogy kezdő 3-as vagy középhaladó 2-es stb. csoportba járnak, pedig egyáltalán nem ez a fontos, hanem a tudás, és a tanulás.

Visszakanyarodva a bölcs hallgatáshoz. Szerintem ez egy nagyon fontos dolog, és figyelnünk kell rá, meg kell tanulnunk tartani a szánkat. Itt nem csak az illendőségről beszélek, mint pl. nem illik csúnyának nevezni a menyasszony ruháját, vagy őt magát, kövérnek nevezni egy kismamát, vagy esetleg az újszülött kisbabára azt mondani, hogy ronda stb. Persze vannak, akik még az ilyen alap dolgokkal sincsenek tisztában... Ezek udvariassági kérdések, és kell hozzá egy alap érzelmi intelligencia. Szerintem, de persze nem kell velem egyetérteni. :)

A lényeg, hogy nem kell mindig okosnak lennünk, és ezt fitogtatnunk. Sokszor elég, ha meghallgatjuk a másikat, mert ez nagyobb segítség lehet, mint ha mi osztjuk az észt. Nem oldhatjuk meg mások életét, csak támaszt nyújthatunk, és biztosíthatjuk, hogy bárhogy is dönt, számíthat ránk. A lépést nem nekünk kell megtennünk, hanem annak, akinek a változásra szüksége van. Sokszor könnyebb persze kívülről látni a dolgokat, de mi hiába erőszakoskodunk akár, ha a másikban nem született meg bizonyos döntés, akkor nem fogja megtenni. Ami pedig nehéz, hogy hagynunk kell elszenvedni az esetleges rossz döntések következményét, mert lehet, hogy neki azt az utat kell bejárnia.

Természetesen nem arról írok, hogy közömbösen nézzük végig, ahogy valaki besétál az oroszlán barlangjába, és várhatóan széttépi az oroszlán. Csak annyit mondok, hogy nagyon kell tudni, hogy hol húzzuk meg a határt, mennyire avatkozunk bele mások életébe.

Mindig azt szoktam tanácsolni, hogy ha a saját lelkünk, életünk rendben van, akkor tudunk segíteni másoknak is, de ha a segítség leple alatt próbálunk magunkról, és a mi problémáinkról megfeledkezni, akkor abból túl sok jó nem sülhet ki. Sem nekünk, sem a másiknak.

Aki nem akarja, hogy megmentsék, vagy hogy könnyítsenek a terhein, azzal nem lehet mit tenni, ezt nekünk el kell fogadnunk.

Röviden, érdemes a hallgatást néha gyakorolni, ami nem egyenlő persze sem a titkolózással, sem a hazugsággal.

Mosolygós hétvégét!
Szeretettel:
Lili

Szakítás

Csak nyugi, a témának semmi köze Tomihoz, és hozzám, mi jól vagyunk, köszönjük. :)

Erről a témáról már jó ideje szerettem volna írni, még néhány hónapja jött az "ihlet", de nem ragadtam billentyűzetet, mindig volt más, amiről írni akartam.

Milyen jó lenne, ha az emberek kulturáltan tudnák kezelni ezt az olykor igencsak kényes kérdést is! Pont ebben szeretnék segíteni, bár sajnos kétlem, hogy fogok tudni. Hogy miért nem? Mert egy ilyen helyzetben a legtávolabb állnak az emberek a racionalitástól, és az egójuk pedig a magasban... Mindenkinek az a fontos, hogy a saját elképzeléseit igazolja. Ilyenkor azok a jó barátok, barátnők, akik egyetértenek veled, és könnyen megmérgeződik egy barátság, ha a másik meg meri mondani azt is, amit te nem akarsz látni.

Először is fel kell ismerni, hogy szakíttatok éppen. Hogy furi ez a mondat? Pedig a szakítás szerintem nem ott kezdődik, hogy kimondjátok, hanem nálam már az a folyamat is az, amikor az egyik fél már kilépne, de nem biztos, hogy ezt fel meri vállalni, és inkább provokáció, és egyéb "trükkök" útján próbálja eltávolítani a másikat. Vagy már látják, hogy nem lesz ennek hosszú távú jövője, de valamelyik fél ezt mégsem képes felvállalni, inkább küzd foggal-körömmel, taktikákkal, hogy "megmentse" az amúgy is rossz kapcsolatot. Erről írtam már, most nem is részletezném.

Szóval a felismerés után szerintem azt kell megértened, hogy azért, mert nem jött össze ez a kapcsolat, te egyáltalán nem vallottál kudarcot, egyszerűen nem vagytok egymáshoz valók, és kész. Van élet a kapcsolat, és XY után, sőt, valószínűleg egy sokkal boldogabb élet vár rád...

Fogadd el, hogy vége, gyászold meg, de ne ragadj bele az önsajnálatba! Persze az sem jó, ha elfojtod az érzelmeidet. Inkább add át magad nekik, és sírj, ha az esik jól, de vedd észre, ha már 200-adszor meséled ugyanazt a barátnődnek, és 200-adszor akarsz megerősítést arról, hogy nem a te hibád!

Van egy rossz hírem: a te hibád is, hogy így alakult! Bármennyire jó lenne azt gondolni, hogy csak és kizárólag a másik a felelős mindenért, bizony ez nem így van. Ugyan a mérleg jelentősen eltolódhat egyik vagy másik irányba, azaz nem ugyanakkora a felelősség mértéke, de mind a két félnek köze van ahhoz, hogy mi lett a végkifejlet.

Ne utáld a másikat! Ez számomra elképzelhetetlen, hogy miért gyűlölik az emberek azt, akit egykor szerettek. Lehet, hogy csalódást okoz, mert mást gondoltunk róla, vagy másnak szerettük volna látni, de azért nagyon a szélsőségekben tombolni megint más. A gyűlölet, harag sehová nem vezet.

Hogyan kezdj új életet? Van akinek az segít, ha lefoglalja magát, van, akinek az, ha rögtön valaki mással vigasztaltatja meg magát (bár ez nem szokott tartós lenni, ergó értelme nem sok van), van aki új frizurát, külsőt csinál magának stb.

Egy nagyon fontos dolog van szerintem. Önállóan, egyedül is egész embernek kell lenned, és a társad ehhez hozzáadni tudjon némi pluszt, de ne tudjon annyit elvenni, hogy te összeomolj. Nem azt mondom, hogy ne szomorkodj, ha elveszíted azt, akit szerettél, vagy legalábbis ragaszkodtál hozzá, hanem azt mondom, hogy ha nem vagy önállóan is stabil egész, akkor nagyon nagy pofára esések várnak rád. (bocs a keménységért)

Bocsásd meg magadnak, és a másiknak is a hibáit, és a hab a tortán az lesz, mikor már szeretettel tudsz rá gondolni. Akkor zárult le a kapcsolatod, akkor állsz készen egy újabb kapcsolatra. Amíg sérelmeket cipelsz, addig annak valaki, te vagy az új társad kárát fogja látni, mert nem fogod tudni átadni magad úgy, ahogy kellene. Taktikázni fogsz, manipulálni, zárkózott, görcsös leszel, vagy még millió negatív dolog kerülhet a képbe.

Fogadd el a történteket, és lépj tovább! Értékes, egyedi, megismételhetetlen ember vagy!

Szeretettel:
Lili

Calendula Klinika - a marketing mögött

Sokan tudjátok, hogy egy éve komoly problémáim voltak az egészségemmel, és a műtétet elkerülendő egy ajurvédikus magánklinikán töltöttem 3 hetet. Calendula Klinikának hívják.

Hogy miért írok most róla egy év elteltével? Hát ez jó kérdés. Először azért nem akartam írni, bár nehéz volt visszafognom magam, mert tele voltam dühvel, csalódottsággal, negatív érzelmekkel a klinika felé. Később azzal nyugtattam magam, hogy a "jót vagy semmit" elvembe ez nem fér bele, mert kemény kritikát kell sajnos írnom az intézményről, ha billentyűt ragadok. Tegnap éjjel azonban azt álmodtam, hogy felelősséggel tartozom embertársaim felé, és mivel egyetlen egy vélemény nincs a Calenduláról az interneten, ezért a hozzám hasonlók, akik erre rákeresnek, csak a marketinggel találkoznak. Legalább találjanak valamit, olyan személytől, aki ott volt, aki átélte.

Először is le szeretném szögezni, hogy hiszek az ajurvédikus orvoslásban, és annak hatékonyságában, valamint minden orvos, nővér és ápoló a klinikán valóban magas színvonalat képvisel szakmailag.

Jöhet a jogos kérdés: akkor meg mi a problémám?
A válasz: a körülmények.

A klinika az anyagi haszonszerzés érdekében úgy érzem, eléggé elkurvult. Bocsánat az erős jelzőért, ritkán használok ilyet. Bárki, aki bemegy egy vizsgálatra, biztosan úgy jön ki, hogy azt javasolják neki, feküdjön be 2-3 hétre napi 40-50 ezer forintért. Persze, igaz az a mondás is, hogy egészséges ember nincs, csak rossz diagnózis. Ezt ők úgy érzem maximálisan szem előtt tartják. De még nem is ez a gond, hanem az, hogy több embert vállalnak egyszerre, mint amennyit tisztességesen, megfelelő körülmények között el tudnának látni. A nővérek, ápolók túlterheltek, feszültek, gyakran káosz uralkodik, előfordul, hogy elcserélődnek, vagy kimaradnak kezelések stb.

Egy ilyen klinikán szerintem nagyon fontos lenne a test és a lélek együttes kezelése, és az utóbbin azt értem, hogy nyugodt körülményeket tudjanak teremteni a betegek számára. Elméletileg minden nap egy kezelőnél vagy ugyanott, gyakorlatilag nem egyszer fordult elő, hogy nem így volt, sőt, olyan is volt, hogy kézről kézre adtak, akár napi 4 ápolóhoz is kerültem, és mondjuk az egyik elkezdett egy kezelést, a másik meg befejezte... Nem beszélve arról, hogy én kifejezetten kértem, hogy férfi ápoló ne kezeljen, hiszen nem szívesen vetkőzöm meztelenre előttük, de volt olyan nap, hogy 3 férfi is kezelt, és látott ilyen állapotban...

Van egy olyan kezelés is, mikor a testi-lelki kiegyensúlyozottság érdekében olajat folyatnak a homlokodra. Nos, nálam egy ilyen kezelés sikerült, egynél tudtam ellazulni, ahogy kell, ugyanis a többinél vagy bejött kiabálva az egyik nővér, vagy karnyújtásnyira (szó szerint) kezeltek hangos ütögetésekkel mást, vagy a többi ápoló és beteg beszélgetett stb. (mivel egy szobában kezelnek 4-5 beteget azonos időben)

Röviden, a körülmények nem alkalmasak ennyi ember ellátására, mert folyamatosan stressz van az ápolókban, nővérekben, sőt, még az orvosokban is, bár ők kezelik ezt a legjobban szerintem.

A másik óriási hiányosság szerintem, hogy ha átmenetileg segítenek is a problémádon (hozzáteszem, hogy nálam még az átmeneti javulás sem valósult meg), akkor sem tudod tartani ezt a programot hosszú távon, és ha nem tartod, visszaesel. E szerint ugyanis napi 3x meleg, főtt ételt kellene fogyasztanod, semmi mást a folyadékon kívül, amit szintén melegen kell, még a vizet is, és persze az ételeknek egy sor kritériumnak meg kell felelnie. De még nem is ez a nagyobb nehézség, hanem a gyógyszerek. A klinika elhagyása után havonta 60-80 ezerbe kerülnek a gyógyszereid, ami addig tart, amíg bírod fizetni... Általában pár hónap után az ember feladja, mert a gyógyszer szedés is nagyon macerás. Leírom, nekem hogy volt, és gondoljátok át, milyen nehéz így a mindennapokban létezni.

1. reggel felkelés után
2. reggeli előtt egy órával
3. reggeli előtt fél órával
4. 8 órakor
5. reggeli közben
6. reggeli után fél órával
7. reggeli után egy órával
8. ebéd előtt egy órával
9. ebéd előtt fél órával
10. ebéd közben
11. ebéd után fél órával
12. ebéd után egy órával
13. 15 órakor
14. vacsora előtt egy órával
15. vacsora előtt fél órával
16. vacsora közben
17. vacsora után fél órával
18. vacsora után egy órával
19. este 8-kor
20. este 9-kor

Általában nem is egyféle bogyót kellett szedni ezen alkalmakkor, hanem többet. Amikor jeleztem, hogy számomra ez a program nem tartható a klinikán kívül (bár ott is nehéz volt, de ott nem volt más dolgom), akkor azt a választ kaptam, hogy örüljek, nekem nem is kell olyan sokat szednem... Jó kis probléma kezelés...

A klinika után még szabadságon voltam, és azzal telt a teljes hét minden napja, hogy próbáltam betartani az előírtakat. Semmi mással nem tudtam foglalkozni, csak ezzel. Mit főzzek, mit egyek, mikor melyik gyógyszert kell bevennem stb. Tarthatatlan volt, nem beszélve arról, hogy egész nap betegségtudatban léteztem, hiszen csak magammal voltam elfoglalva, és a gyógyszereimmel, valamint stresszeltem, ha valamit nem sikerült megvalósítanom.

Szép fokozatosan az egész rendszer összedőlt, és nem tudtam tovább tartani. Ismerek 8 -10 embert, aki a klinikán ott volt, és mindenki ugyanezt tapasztalta. A rendszer tarthatatlan, ezért csak átmeneti, vagy félig-meddig javulást hoz, ha egyáltalán hoz. Nekem például azon kívül, hogy a problémám megmaradt, már a klinikán tele lett pattanással a bőröm, ami hónapokkal később, mikor abbahagytam ezt az egészet, múlt csak el. A klinikán fogytam 5 kilót (bár ez nem volt cél), majd mikor abbahagytam az előírt étrendet, azonnal híztam 10 kilót, és az anyagcserémmel elég sok problémám adódott.

Testileg és lelkileg is kimerülten hagytam ott a klinikát, nagyon összeomlottam. Gondolhatjátok, milyen érzés 7 számjegyű összeget kifizetni valamire, ami még csak nem is használ, majd szembesülni ezzel a ténnyel. Először megpróbáltam mindent, hogy ne lássam a tényeket, majd teljesen kiborultam tőle. Az elvesztegetett idő, a pénz, és a negatív élmények sajnos hónapokig rám nyomták a bélyegüket.

Arról már nem is beszélek hosszasan, hogy a példamutatásban hol jár a klinika. Én azért kikaptam, ha nem húztam zoknit, a vezető orvos, és a személyzet meg kint bagóztak állandóan az udvaron... Nem értem, hogy "prédikálhat" valaki pláne egy ilyen klinikán bármiről, ha maga nem éli ezeket a dolgokat.

Röviden, óriási csalódás, elég drága tanulópénz ez számomra, és nem kívánom senkinek, hogy ezt átélje. Mellesleg megjegyzem, hogy ennyi pénzből már Indiába is ki lehet jutni neves klinikákra...

Az ajurvéda egy fantasztikus tudomány, ami jól használva, megfelelő körülményeket biztosítva a beteg gyógyulása számára, mindenképpen hasznos, és tud segíteni. A Calendula Klinikával szemben azonban ne legyenek nagy elvárásaitok. Nincs egyetlen olyan ismerősöm sem (pedig van néhány), aki elégedett lenne, és akinek sikerült volna megoldani a problémáját, és nem csak részben, vagy átmenetileg tapasztalt javulást. Ez azért azt gondolom, hogy elgondolkodtató.

Mindenkinek a saját döntése, hogy mire költi a pénzét, ez természetes, de ha lett volna nekem ilyen tudásom, ami most van, biztosan meg sem fordult volna a fejemben, hogy oda menjek. Elkeseredett, beteg emberek kihasználása pedig nagyon nem szép dolog...

Azt hiszem, most jött el a pont, hogy le tudom végre zárni ezt az élményt, tapasztalást magamban. Hosszú ideig tartott, de most már nincs bennem indulat, ezért is tudtam megírni ezt a véleményt. Kicsit meg is lep, hogy nem húztam fel magam, de jó érzés, hogy már ennyire nem hat rám. Vállalom, hogy megosztom ezt veletek, és azt kívánom mindenkinek, hogy találja meg a gyógyulása útját.

Szeretettel:
Lili

Pszicho vírus :)

Nem biztos, hogy hivatalosan is így hívják, amiről írni fogok, de nekem így is jó, biztosan mindenki fogja tudni, hogy mire gondolok. :) Ma már szinte mindenki internetezik, levelezik, fészbúkozik. Felgyorsult a világ, ha lépést akarunk tartani, akkor nehéz ellenállni, és elszigetelten élni. Könnyű persze úgy, ha elvonulsz mondjuk Indiába egy nagy erdő közepére egy ashramba, de azt is megnézném, hogy azok a jógik hogy állnák meg a helyüket mondjuk a fővárosi mindennapokban. Kétségkívül lenne különbség, de szerintem nagyobb dolog megtalálni ebben a forgatagban a lelki egyensúlyod, mint egy olyan helyen, ahol nincs inger, csak csodás környezet, meditáció stb. Azt is gondolom persze, hogy azért nagyon jó lenne, ha mindenki eljutna néha ilyen helyekre töltekezni, mert az sokat segítene a mindennapok tempójában is.

Na de ennyi kitérő után térjünk vissza a pszicho vírusokra. Azokra a "küldd tovább" levelekre gondolok, amit én szinte minden nap kapok, de biztosan ti is találkoztatok már jó sokkal. Sokféle van. Eleinte voltak a szép, és megható üzenetek csodás zenei és képi aláfestéssel. Végignézted, ellazultál, majd a végén ott volt, hogy tovább kell küldened X személynek, különben ez és ez lesz. Vagy ha nem fenyegetőzött burkoltan a szöveg, akkor arra sarkalt, azért továbbítsd, hogy valami jó történjen veled. Ezeket azt hiszem, a többségünk gyorsan megunta, és ma már kevesebben küldik tovább. Én pl. olvasás nélkül törlöm. De a kitalálók leleményesek, és mindig újabb dolgokkal rukkolnak elő. Ma már elég undorító dolgokkal is. Rákos gyerekeknek gyűjtenek, persze ez nem igaz, vagy elveszett gyerekeket keresnek, ami szintén nem igaz stb. Ennek ma már többen bedőlnek, és kampányolnak ezerrel.

Az informatikai tudásom szegényes, de nem nehéz elképzelni, hogy mi ezeknek a pszicho vírusoknak a lényege. Ha sokan továbbküldik, és ez hatványozódik, olyan mennyiséget lehet elérni, ami képes megbénítani rendszereket. Azaz kárt okozni. Erre valók.

Kárt persze máshogy is lehet okozni, például nemrég volt a facebook-on egy olyan is, hogy cseréld le a profilodat egy kedvenc mesefigurádra... El sem hittem, hogy mennyien csinálták! Nagyon aranyos, és édes valóban, de ha mondjuk külföldre utazol, ahol kéri a facebook biztonsági ellenőrzésként, ahhoz, hogy beléphess, hogy ismerd fel az ismerőseidet, akkor te fogod tudni, hogy most ki a Süsü a sárkány, vagy a Pocahontas? Nekem már többször kellett így azonosítanom magam, és eléggé ki lettem volna akadva, ha ez alatt a mesefigura láz alatt is szükségem lett volna rá, mert nem tudtam volna belépni. Nem beszélve arról, hogy ilyenkor sokkal könnyebb a visszaélés is a személyes adatokkal, de ehhez nem értek nagyon, így a részletekbe nem mennék bele.

Én csak azt nem értem, hogy miért nem gondolkodunk. Miért veszünk részt mindenben anélkül, hogy átgondolnánk, mik a valódi mozgató erők, és mit okozhat az, ha mondjuk 30 embernek továbbítunk egy pszicho vírust.

Jah, hogy miért hívom így? Ezek a vírusok téged manipulálnak, rossz érzéseket keltenek benned, ha nem küldöd tovább, akár félelmet is, hogy nehogy valami baj legyen, vagy nem lehetsz már ilyen érzéketlen, hogy nem segítesz szegény gyereket megtalálni stb. Hatnak rád, ez is a céljuk, és te a saját lelked megnyugtatása érdekében továbbküldöd, ezzel pedig megjósolhatatlan károkat okozol.

Én azt javaslom, hogy nem kell hosszasan tűnődni, elég pár másodperc, hogy felmérd, miről van szó, és ha a legkisebb gyanú is felmerül, hogy ez gáz, akkor ne küldd tovább. Talán jobb, ha el sem olvasod ezeket a leveleket, mert annyit sem érnek. Minél jobban belemélyülsz, annál nehezebben mondasz a küldésre nemet. Ez a céljuk, és sajnos gyakran el is érik.

Nekem légyszí ne küldjetek ilyen leveleket, mert ahogy már írtam is, úgyis törlöm őket olvasás nélkül. Ennek ellenére örülnék, ha még ennyit sem kellene foglalkoznom velük. Köszönöm!

Mosolygós, vírusmentes hétvégét!
Szeretettel:
Lili