2011. december 9., péntek

Babalátogatás :)


Nem könnyű kérdés szerintem ez az új szülőknek, hogy mikor és kinek mutassa meg a kis jövevényt. Nálunk ugye az is bonyolította a helyzetet, hogy a kicsit a széltől is óvni kell, mert ha műtétre kerül sor, akkor nem lehet beteg, pl. egy tüdőgyuszival, vagy valami vírusos nyavalyával meg sem tudnák műteni, mert túl nagy a kockázat. A SOTE-n azt tanácsolták, hogy az első hónapban ne is fogadjunk látogatókat, illetve ha nagyon közeli egy-egy hozzátartozó jönne, akkor annak maszk és műtős köpeny legyen, nehogy behozzon valami nyavalyát. De szerintem a látogatás kérdése nem csak nálunk merült fel, hanem sok friss anyukát, apukát érdekel, valamint természetesen a hozzátartozókat, barátokat stb. is. Ezért gondoltam, megosztom az ezzel kapcsolatos gondolataimat, hátha segít mindkét oldalon lévőknek.

Először is azt gondolom, hogy a kórházba csak és kizárólag a legközelebbi hozzátartozók menjenek be, de jobb, ha ők sem, csak az apuka. Egyrészt azért, mert ki tudja, hogy az anyuka hogy érzi magát, mennyire van olyan állapotban, hogy szívesen fogad látogatókat, belőlem pl. napokig csövek lógtak itt-ott, és amikor egy hét után végre moshattam hajat, az maga volt az ünnepnap. Na de ennél komolyabb okát is látom, hogy nem kell száz látogatót fogadni: meg kell születnie az új családnak is. Azaz a csöppség és anya, apa. Ez nagyon új mindenkinek, mindenféle érzések kavarognak a szülőkben. Egyik pillanatban fognánk a picikét, és mint az Oroszlánkirályban a majom a kis Szimbát a sziklán, mi is úgy mutogatnánk fűnek-fának, és túlcsordulunk a boldogságtól, büszkeségtől stb., másik pillanatban meg még számunkra is felfoghatatlan, hogy szülők lettünk, netán aggódunk dolgokért stb. Szóval szerintem kell idő, és nem csak a kórházban, hanem az első 2-3 hét legalább kell az új családnak, hogy összeszokjanak.

Persze főleg a nagyszülők, és a család ezt nehezen bírja ki, és nekem is lelkiismeret-furdalásom volt, hogy nem nézhették meg azonnal a picit és engem se látogathattak. Ez utóbbit persze anyukám megszegte, és a császármetszést végigizgulta a folyosón, majd utána a szigorú kórházi szabályok ellenére is bejött az intenzívre hozzám. Örültem neki így utólag, őt azért akartam távol tartani, hogy ne aggódjon, az utolsó pillanatig nem is mondtam meg, hogy mikor lesz a császár, mert ismerem, és tudom, hogy hetekig nem aludt volna, így csak egy napot aggódhatott ilyen intenzíven. Egyszerűen meg akartam kímélni, hogy lásson műtét után, mert sejtettem, hogy nem leszek valami szuper látvány. Mozogni nem tudtam, csak a kezeim mozogtak, folyt belém az infúzió, és reszkettem, alig bírtam beszélni is. Egy anyukának ez borzasztó látvány lehet, még ha felnőtt is már a gyermeke.

Benke most 7 hetes, és eddig a nagyszülők, és Bali, meg Andi barátnőm látták csak 6 hetes kora előtt. Na meg az orvosok, nyílván. Az első „mutogatás” kiknek is történt volna, mint a lányaimnak vasárnap, azaz a Sabor y Tumbao tánccsoportom táncosainak bevittük Tomival a picikét pár percre. Aztán hogy Tomitól vagy a csajoktól kapott el egy jó kis náthát a drágám, azt nem tudom, a lényeg, hogy vasárnap éjjel óta, azaz öt napja nem alszunk, ő meg csak sír és sír, mert nem kap levegőt, és még nem tudja, hogy a száján is tud venni, azt csak végső esetben próbálják, alapvetően az orrukon próbálkoznak, így elég szenvedés szegénykémnek, mert sem aludni nem tud, sem enni stb.

Na de a lényeg, amiért írok, hogy szeretném pontokba foglalni mindkét félnek, hogy mire figyeljenek.

A látogatóknak néhány tanács:

1   Ne sértődj meg, ha csak több hét elteltével, netán több heti egyeztetés után tudod megnézni a kicsit.
2
     Készülj fel, hogy a figyelem nem rád fog irányulni, hanem a kicsire az anyuka részéről biztosan. Nem tudtok egy igazán nagyot beszélgetni, mert az anyuka a kicsi minden rezdülésére figyel még az elején, és lehet, hogy életed legnagyobb drámáját ecsetelnéd, majd megsértődsz, amiért nem figyelnek rád. Ez most nem ezeknek a beszélgetéseknek az ideje, legalábbis én nem tudok 100%-ig figyelni, ha alszik a pici, akkor is csak kb. 70%-ig vagyok jelen. Nekem mindig fontos, hogy a beszélgetőpartneremre maximálisan figyeljek, ezért én pl. emiatt kellemetlenül érzem magam. Nem azt jelenti, hogy ne mondj el dolgokat, hanem azt, hogy fogadd el azt, hogy most nem egyedül vagytok egy kávézóban  időkorlátok nélkül.
3. 
       Apropó időkorlát. Szerintem nem túl illendő egy fiatal családban hosszú órás látogatásokat tenni. 1-2 óra a babának és mamának is általában bőven elég. 

4.       Ne várd azt, hogy ha megérkezel, akkor minden körülötted forog, és felébresztitek a kicsit csak azért, hogy lásd az édes kis szemét, vagy játszani lehessen vele, meg dajkálni stb.

5.       Érdemes megvárni, míg az anyuka felajánlja azt, hogy megfogd a kicsit, nem kell nyomulni. Ha pedig az anyuka kér valamit, hogy így vagy úgy csináld a kicsivel, legyen az bármekkora baromság is szerinted, vagy akár tényleg hülyeség, akkor is csináld úgy, ahogy az anyuka kéri, ez az ő döntése, neked el kell fogadnod. 

6.       Ha fényképet akarsz csinálni, felejtsd el a vakut, a kicsiknek nem jó. 

7.       Ne kritizálj, ne példálózz, ne szólj bele a babás dolgokba. Ha kérik a véleményed, akkor mond el, de ne bírálj, mindenki máshogy gondolja a dolgokat, nem biztos, hogy nálad van a bölcsek köve, ha meg igen, akkor úgyis tudod, hogy mindenkinek magától kell sok dologra rájönnie, erőltetés nem vezet messzire. 

8.       Ha megérkezel egy kisbabás családhoz, első lépésként moss kezet. A kézmosásról csak annyit, hogy a csap alatt meglötykölöm egy kis vízzel a kezem, az nem kézmosás… 

9.       Ha beteg vagy, ne menj semmi esetre sem látogatóba! A nátha is vírusos fertőzés, azt is továbbadhatod, és nem vagy te orvos, hogy eldöntsd, hogy most megfázással küzdesz-e vagy éppen hideget ittál és csak attól fáj a torkod stb. Ha a legkisebb esélye is van, hogy megfertőzheted a kicsit, akkor maradj otthon! Nekik még nincs olyan immunrendszerük, ami meg tudná védeni őket, ne legyél annyira önző, hogy azért, mert látni akarod, kockáztatod az egészségét. 

1.   Szeretnél valami ajándékot vinni? Szerintem két dolog mindig jól jön ilyenkor: 1. kaja minden mennyiségben, mert ilyenkor a pizzafutár a leggyakoribb látogató, valamint babaruha. Ez utóbbiból inkább nagyobbat vegyél, mint kisebbet. Egy újszülöttnek 56-os jó méret, de pl. mi már 62-eset hordunk, gyorsan kinőtte az 56-osat a pici. Ha tudod, hogy mennyi idős, és husi vagy vékonyka, akkor az eladók úgyis megmondják, hogy mekkora méret az ideális.

A szülőknek is pár tanács, ahogy én látom:

1   Döntsétek el, hogy kit akartok a kórházba beengedni, és utána mennyi ideig nem fogadtok senkit. Aztán ehhez a gyenge pillanataitokban is tartsátok magatokat, mert megéri, és később nem lesz belőle gond. Én két hetet legalább javaslok, és jó lenne, ha erre az időre az apuka is szabin lenne. Hangolódjatok mindhárman egymásra.
2
.       A gyerek napirendjét ne borítsátok fel a látogatók miatt. Ne keltsd fel azért a picit, mert megmutatnád, hogy milyen gyönyörű. Nem bazári majom, tartsd tiszteletben a bioritmusát!
3
SSokan csak a 9 hónap várandósságban gondolkoznak, majd ott állnak szinte felkészületlenül a szülői feladatokra. Nem biztos, hogy kell 10 könyvet elolvasni a várandósságról, válassz egy jót, meg egyet inkább a szoptatásról, és legalább egyet arról, hogy kell nevelni, altatni, gondozni a kicsit. 

4.       Nem árt belegondolni, hogy Bali szavaival élve nem minden méznyalás a szülés után. Azt látom, hogy mindenki csak odáig gondolkozik, aztán jön a pofára esés, és csalódás, mikor kiderül, hogy nem minden rózsaszín. Hirtelen rájövünk, hogy ez mekkora felelősség, és egy kicsi emberke tőlünk függ, nélkülünk nem tud létezni. 

5.       Bizony az apuka-anyuka sem lesz már úgy együtt, mint korábban, nekik is más szerepeket kell megtanulniuk, ami szerintem kizárt, hogy zökkenőmentesen menjen bárhol is. Nálunk pl. nekem nem volt egyszerű a hirtelen 24 órás anyaság, nehéz lelassulni, ugyanakkor eszméletlen szervezést igényel kezdetben még az is, hogy le tudjon az ember zuhanyozni. Én nagyon jó szervezőnek tartom magam, na de a baba mellett a rugalmasság szóval kell nagyon barátkoznom, ami a kocka természetemnek nem kicsi kihívás. 

6.       Olyan látogatókat fogadjon szerintem mindenki az elején, azaz csak olyan emberkéket, aki előtt nem érzi kellemetlenül magát akkor sem, ha nincs frissen mosva a haja, ha a lakás egy hurrikán utáni állapotra hasonlít stb. Ez pl. nekem fontos nagyon, nem véletlen, hogy ennyire kevés embert engedtem eddig hozzánk. Egyszerűen nem akarok, és nem is tudok megfelelni, és jó háziasszony lenni stb. Mivel azonban én eléggé ilyen típus vagyok, és sürgök-forgok az emberek körül, ha jönnek hozzánk, ezért kellemetlenül éreztem volna magam, ha ezt nem tudom megtenni, és esetleg még pizsiben fogadnám őket, vagy összetejezett, lebukott ruhában. Pl. múltkor két órát voltam úgy, hogy a tündérkém lepisilt, mert most beteg, és úgy sírt, hogy nem volt szívem letenni, így inkább maradtam pisis… 

SSzokj hozzá, hogy mindenről millió-féle vélemény van, még a védőnő és a gyermekorvos is mondhat teljesen ellentétes dolgokat, sőt két orvos is, ezért nehéz kiigazodni, neked kell mindig döntened, de ha döntöttél, akkor ne kísérletezz minden nap mással a kicsin, hanem hagyj időt neki, hogy megszokja az új dolgokat, felfogja, hogy mit is akarsz. 

8.       Sokat hangsúlyozzák rengeteg helyen, és valóban működik: hallgass az ösztöneidre, az a legjobb tanácsadó. Csak fontos, hogy ne téveszd össze az ösztönt az egóddal…

9.       Amellett, hogy alkalmazkodsz a kicsihez, próbálj meg nem megszűnni létezni. Nem vagy robot, ne add fel a személyiségedet, csak helyezd át a prioritásokat, de maradj ugyanaz az ember, aki voltál.

1   Anyukának türelem az apukához, mert ő nem abban a tempóban fogja fel a dolgokat, mint mi, általában több idő kell szerintem, hiszen náluk nem dúlnak a hormonok, amik az anyukának segítenek. Apukák pedig legyenek türelmesek és segítőkészek, de egyik fél se szűnjön meg férfi és nő lenni, és egymásra is figyelni, nem csak a kicsi körül létezni testileg és lelkileg egyaránt. 

Nem vagyok egy szakértő, hiszen most csöppentem bele az anyaságba én is, de ennek ellenére van véleményem, elgondolásom, sőt, még elveim is, amik aztán lehet, hogy majd megdőlnek, mert Benike szépen felrugdossa őket. :D:D:D

Mosolygós napokat!

Szeretettel:
Lili

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése