Sokan tudjátok, hogy egy éve komoly problémáim voltak az egészségemmel, és a műtétet elkerülendő egy ajurvédikus magánklinikán töltöttem 3 hetet. Calendula Klinikának hívják.
Hogy miért írok most róla egy év elteltével? Hát ez jó kérdés. Először azért nem akartam írni, bár nehéz volt visszafognom magam, mert tele voltam dühvel, csalódottsággal, negatív érzelmekkel a klinika felé. Később azzal nyugtattam magam, hogy a "jót vagy semmit" elvembe ez nem fér bele, mert kemény kritikát kell sajnos írnom az intézményről, ha billentyűt ragadok. Tegnap éjjel azonban azt álmodtam, hogy felelősséggel tartozom embertársaim felé, és mivel egyetlen egy vélemény nincs a Calenduláról az interneten, ezért a hozzám hasonlók, akik erre rákeresnek, csak a marketinggel találkoznak. Legalább találjanak valamit, olyan személytől, aki ott volt, aki átélte.
Először is le szeretném szögezni, hogy hiszek az ajurvédikus orvoslásban, és annak hatékonyságában, valamint minden orvos, nővér és ápoló a klinikán valóban magas színvonalat képvisel szakmailag.
Jöhet a jogos kérdés: akkor meg mi a problémám?
A válasz: a körülmények.
A klinika az anyagi haszonszerzés érdekében úgy érzem, eléggé elkurvult. Bocsánat az erős jelzőért, ritkán használok ilyet. Bárki, aki bemegy egy vizsgálatra, biztosan úgy jön ki, hogy azt javasolják neki, feküdjön be 2-3 hétre napi 40-50 ezer forintért. Persze, igaz az a mondás is, hogy egészséges ember nincs, csak rossz diagnózis. Ezt ők úgy érzem maximálisan szem előtt tartják. De még nem is ez a gond, hanem az, hogy több embert vállalnak egyszerre, mint amennyit tisztességesen, megfelelő körülmények között el tudnának látni. A nővérek, ápolók túlterheltek, feszültek, gyakran káosz uralkodik, előfordul, hogy elcserélődnek, vagy kimaradnak kezelések stb.
Egy ilyen klinikán szerintem nagyon fontos lenne a test és a lélek együttes kezelése, és az utóbbin azt értem, hogy nyugodt körülményeket tudjanak teremteni a betegek számára. Elméletileg minden nap egy kezelőnél vagy ugyanott, gyakorlatilag nem egyszer fordult elő, hogy nem így volt, sőt, olyan is volt, hogy kézről kézre adtak, akár napi 4 ápolóhoz is kerültem, és mondjuk az egyik elkezdett egy kezelést, a másik meg befejezte... Nem beszélve arról, hogy én kifejezetten kértem, hogy férfi ápoló ne kezeljen, hiszen nem szívesen vetkőzöm meztelenre előttük, de volt olyan nap, hogy 3 férfi is kezelt, és látott ilyen állapotban...
Van egy olyan kezelés is, mikor a testi-lelki kiegyensúlyozottság érdekében olajat folyatnak a homlokodra. Nos, nálam egy ilyen kezelés sikerült, egynél tudtam ellazulni, ahogy kell, ugyanis a többinél vagy bejött kiabálva az egyik nővér, vagy karnyújtásnyira (szó szerint) kezeltek hangos ütögetésekkel mást, vagy a többi ápoló és beteg beszélgetett stb. (mivel egy szobában kezelnek 4-5 beteget azonos időben)
Röviden, a körülmények nem alkalmasak ennyi ember ellátására, mert folyamatosan stressz van az ápolókban, nővérekben, sőt, még az orvosokban is, bár ők kezelik ezt a legjobban szerintem.
A másik óriási hiányosság szerintem, hogy ha átmenetileg segítenek is a problémádon (hozzáteszem, hogy nálam még az átmeneti javulás sem valósult meg), akkor sem tudod tartani ezt a programot hosszú távon, és ha nem tartod, visszaesel. E szerint ugyanis napi 3x meleg, főtt ételt kellene fogyasztanod, semmi mást a folyadékon kívül, amit szintén melegen kell, még a vizet is, és persze az ételeknek egy sor kritériumnak meg kell felelnie. De még nem is ez a nagyobb nehézség, hanem a gyógyszerek. A klinika elhagyása után havonta 60-80 ezerbe kerülnek a gyógyszereid, ami addig tart, amíg bírod fizetni... Általában pár hónap után az ember feladja, mert a gyógyszer szedés is nagyon macerás. Leírom, nekem hogy volt, és gondoljátok át, milyen nehéz így a mindennapokban létezni.
1. reggel felkelés után
2. reggeli előtt egy órával
3. reggeli előtt fél órával
4. 8 órakor
5. reggeli közben
6. reggeli után fél órával
7. reggeli után egy órával
8. ebéd előtt egy órával
9. ebéd előtt fél órával
10. ebéd közben
11. ebéd után fél órával
12. ebéd után egy órával
13. 15 órakor
14. vacsora előtt egy órával
15. vacsora előtt fél órával
16. vacsora közben
17. vacsora után fél órával
18. vacsora után egy órával
19. este 8-kor
20. este 9-kor
Általában nem is egyféle bogyót kellett szedni ezen alkalmakkor, hanem többet. Amikor jeleztem, hogy számomra ez a program nem tartható a klinikán kívül (bár ott is nehéz volt, de ott nem volt más dolgom), akkor azt a választ kaptam, hogy örüljek, nekem nem is kell olyan sokat szednem... Jó kis probléma kezelés...
A klinika után még szabadságon voltam, és azzal telt a teljes hét minden napja, hogy próbáltam betartani az előírtakat. Semmi mással nem tudtam foglalkozni, csak ezzel. Mit főzzek, mit egyek, mikor melyik gyógyszert kell bevennem stb. Tarthatatlan volt, nem beszélve arról, hogy egész nap betegségtudatban léteztem, hiszen csak magammal voltam elfoglalva, és a gyógyszereimmel, valamint stresszeltem, ha valamit nem sikerült megvalósítanom.
Szép fokozatosan az egész rendszer összedőlt, és nem tudtam tovább tartani. Ismerek 8 -10 embert, aki a klinikán ott volt, és mindenki ugyanezt tapasztalta. A rendszer tarthatatlan, ezért csak átmeneti, vagy félig-meddig javulást hoz, ha egyáltalán hoz. Nekem például azon kívül, hogy a problémám megmaradt, már a klinikán tele lett pattanással a bőröm, ami hónapokkal később, mikor abbahagytam ezt az egészet, múlt csak el. A klinikán fogytam 5 kilót (bár ez nem volt cél), majd mikor abbahagytam az előírt étrendet, azonnal híztam 10 kilót, és az anyagcserémmel elég sok problémám adódott.
Testileg és lelkileg is kimerülten hagytam ott a klinikát, nagyon összeomlottam. Gondolhatjátok, milyen érzés 7 számjegyű összeget kifizetni valamire, ami még csak nem is használ, majd szembesülni ezzel a ténnyel. Először megpróbáltam mindent, hogy ne lássam a tényeket, majd teljesen kiborultam tőle. Az elvesztegetett idő, a pénz, és a negatív élmények sajnos hónapokig rám nyomták a bélyegüket.
Arról már nem is beszélek hosszasan, hogy a példamutatásban hol jár a klinika. Én azért kikaptam, ha nem húztam zoknit, a vezető orvos, és a személyzet meg kint bagóztak állandóan az udvaron... Nem értem, hogy "prédikálhat" valaki pláne egy ilyen klinikán bármiről, ha maga nem éli ezeket a dolgokat.
Röviden, óriási csalódás, elég drága tanulópénz ez számomra, és nem kívánom senkinek, hogy ezt átélje. Mellesleg megjegyzem, hogy ennyi pénzből már Indiába is ki lehet jutni neves klinikákra...
Az ajurvéda egy fantasztikus tudomány, ami jól használva, megfelelő körülményeket biztosítva a beteg gyógyulása számára, mindenképpen hasznos, és tud segíteni. A Calendula Klinikával szemben azonban ne legyenek nagy elvárásaitok. Nincs egyetlen olyan ismerősöm sem (pedig van néhány), aki elégedett lenne, és akinek sikerült volna megoldani a problémáját, és nem csak részben, vagy átmenetileg tapasztalt javulást. Ez azért azt gondolom, hogy elgondolkodtató.
Mindenkinek a saját döntése, hogy mire költi a pénzét, ez természetes, de ha lett volna nekem ilyen tudásom, ami most van, biztosan meg sem fordult volna a fejemben, hogy oda menjek. Elkeseredett, beteg emberek kihasználása pedig nagyon nem szép dolog...
Azt hiszem, most jött el a pont, hogy le tudom végre zárni ezt az élményt, tapasztalást magamban. Hosszú ideig tartott, de most már nincs bennem indulat, ezért is tudtam megírni ezt a véleményt. Kicsit meg is lep, hogy nem húztam fel magam, de jó érzés, hogy már ennyire nem hat rám. Vállalom, hogy megosztom ezt veletek, és azt kívánom mindenkinek, hogy találja meg a gyógyulása útját.
Szeretettel:
Lili
Hogy miért írok most róla egy év elteltével? Hát ez jó kérdés. Először azért nem akartam írni, bár nehéz volt visszafognom magam, mert tele voltam dühvel, csalódottsággal, negatív érzelmekkel a klinika felé. Később azzal nyugtattam magam, hogy a "jót vagy semmit" elvembe ez nem fér bele, mert kemény kritikát kell sajnos írnom az intézményről, ha billentyűt ragadok. Tegnap éjjel azonban azt álmodtam, hogy felelősséggel tartozom embertársaim felé, és mivel egyetlen egy vélemény nincs a Calenduláról az interneten, ezért a hozzám hasonlók, akik erre rákeresnek, csak a marketinggel találkoznak. Legalább találjanak valamit, olyan személytől, aki ott volt, aki átélte.
Először is le szeretném szögezni, hogy hiszek az ajurvédikus orvoslásban, és annak hatékonyságában, valamint minden orvos, nővér és ápoló a klinikán valóban magas színvonalat képvisel szakmailag.
Jöhet a jogos kérdés: akkor meg mi a problémám?
A válasz: a körülmények.
A klinika az anyagi haszonszerzés érdekében úgy érzem, eléggé elkurvult. Bocsánat az erős jelzőért, ritkán használok ilyet. Bárki, aki bemegy egy vizsgálatra, biztosan úgy jön ki, hogy azt javasolják neki, feküdjön be 2-3 hétre napi 40-50 ezer forintért. Persze, igaz az a mondás is, hogy egészséges ember nincs, csak rossz diagnózis. Ezt ők úgy érzem maximálisan szem előtt tartják. De még nem is ez a gond, hanem az, hogy több embert vállalnak egyszerre, mint amennyit tisztességesen, megfelelő körülmények között el tudnának látni. A nővérek, ápolók túlterheltek, feszültek, gyakran káosz uralkodik, előfordul, hogy elcserélődnek, vagy kimaradnak kezelések stb.
Egy ilyen klinikán szerintem nagyon fontos lenne a test és a lélek együttes kezelése, és az utóbbin azt értem, hogy nyugodt körülményeket tudjanak teremteni a betegek számára. Elméletileg minden nap egy kezelőnél vagy ugyanott, gyakorlatilag nem egyszer fordult elő, hogy nem így volt, sőt, olyan is volt, hogy kézről kézre adtak, akár napi 4 ápolóhoz is kerültem, és mondjuk az egyik elkezdett egy kezelést, a másik meg befejezte... Nem beszélve arról, hogy én kifejezetten kértem, hogy férfi ápoló ne kezeljen, hiszen nem szívesen vetkőzöm meztelenre előttük, de volt olyan nap, hogy 3 férfi is kezelt, és látott ilyen állapotban...
Van egy olyan kezelés is, mikor a testi-lelki kiegyensúlyozottság érdekében olajat folyatnak a homlokodra. Nos, nálam egy ilyen kezelés sikerült, egynél tudtam ellazulni, ahogy kell, ugyanis a többinél vagy bejött kiabálva az egyik nővér, vagy karnyújtásnyira (szó szerint) kezeltek hangos ütögetésekkel mást, vagy a többi ápoló és beteg beszélgetett stb. (mivel egy szobában kezelnek 4-5 beteget azonos időben)
Röviden, a körülmények nem alkalmasak ennyi ember ellátására, mert folyamatosan stressz van az ápolókban, nővérekben, sőt, még az orvosokban is, bár ők kezelik ezt a legjobban szerintem.
A másik óriási hiányosság szerintem, hogy ha átmenetileg segítenek is a problémádon (hozzáteszem, hogy nálam még az átmeneti javulás sem valósult meg), akkor sem tudod tartani ezt a programot hosszú távon, és ha nem tartod, visszaesel. E szerint ugyanis napi 3x meleg, főtt ételt kellene fogyasztanod, semmi mást a folyadékon kívül, amit szintén melegen kell, még a vizet is, és persze az ételeknek egy sor kritériumnak meg kell felelnie. De még nem is ez a nagyobb nehézség, hanem a gyógyszerek. A klinika elhagyása után havonta 60-80 ezerbe kerülnek a gyógyszereid, ami addig tart, amíg bírod fizetni... Általában pár hónap után az ember feladja, mert a gyógyszer szedés is nagyon macerás. Leírom, nekem hogy volt, és gondoljátok át, milyen nehéz így a mindennapokban létezni.
1. reggel felkelés után
2. reggeli előtt egy órával
3. reggeli előtt fél órával
4. 8 órakor
5. reggeli közben
6. reggeli után fél órával
7. reggeli után egy órával
8. ebéd előtt egy órával
9. ebéd előtt fél órával
10. ebéd közben
11. ebéd után fél órával
12. ebéd után egy órával
13. 15 órakor
14. vacsora előtt egy órával
15. vacsora előtt fél órával
16. vacsora közben
17. vacsora után fél órával
18. vacsora után egy órával
19. este 8-kor
20. este 9-kor
Általában nem is egyféle bogyót kellett szedni ezen alkalmakkor, hanem többet. Amikor jeleztem, hogy számomra ez a program nem tartható a klinikán kívül (bár ott is nehéz volt, de ott nem volt más dolgom), akkor azt a választ kaptam, hogy örüljek, nekem nem is kell olyan sokat szednem... Jó kis probléma kezelés...
A klinika után még szabadságon voltam, és azzal telt a teljes hét minden napja, hogy próbáltam betartani az előírtakat. Semmi mással nem tudtam foglalkozni, csak ezzel. Mit főzzek, mit egyek, mikor melyik gyógyszert kell bevennem stb. Tarthatatlan volt, nem beszélve arról, hogy egész nap betegségtudatban léteztem, hiszen csak magammal voltam elfoglalva, és a gyógyszereimmel, valamint stresszeltem, ha valamit nem sikerült megvalósítanom.
Szép fokozatosan az egész rendszer összedőlt, és nem tudtam tovább tartani. Ismerek 8 -10 embert, aki a klinikán ott volt, és mindenki ugyanezt tapasztalta. A rendszer tarthatatlan, ezért csak átmeneti, vagy félig-meddig javulást hoz, ha egyáltalán hoz. Nekem például azon kívül, hogy a problémám megmaradt, már a klinikán tele lett pattanással a bőröm, ami hónapokkal később, mikor abbahagytam ezt az egészet, múlt csak el. A klinikán fogytam 5 kilót (bár ez nem volt cél), majd mikor abbahagytam az előírt étrendet, azonnal híztam 10 kilót, és az anyagcserémmel elég sok problémám adódott.
Testileg és lelkileg is kimerülten hagytam ott a klinikát, nagyon összeomlottam. Gondolhatjátok, milyen érzés 7 számjegyű összeget kifizetni valamire, ami még csak nem is használ, majd szembesülni ezzel a ténnyel. Először megpróbáltam mindent, hogy ne lássam a tényeket, majd teljesen kiborultam tőle. Az elvesztegetett idő, a pénz, és a negatív élmények sajnos hónapokig rám nyomták a bélyegüket.
Arról már nem is beszélek hosszasan, hogy a példamutatásban hol jár a klinika. Én azért kikaptam, ha nem húztam zoknit, a vezető orvos, és a személyzet meg kint bagóztak állandóan az udvaron... Nem értem, hogy "prédikálhat" valaki pláne egy ilyen klinikán bármiről, ha maga nem éli ezeket a dolgokat.
Röviden, óriási csalódás, elég drága tanulópénz ez számomra, és nem kívánom senkinek, hogy ezt átélje. Mellesleg megjegyzem, hogy ennyi pénzből már Indiába is ki lehet jutni neves klinikákra...
Az ajurvéda egy fantasztikus tudomány, ami jól használva, megfelelő körülményeket biztosítva a beteg gyógyulása számára, mindenképpen hasznos, és tud segíteni. A Calendula Klinikával szemben azonban ne legyenek nagy elvárásaitok. Nincs egyetlen olyan ismerősöm sem (pedig van néhány), aki elégedett lenne, és akinek sikerült volna megoldani a problémáját, és nem csak részben, vagy átmenetileg tapasztalt javulást. Ez azért azt gondolom, hogy elgondolkodtató.
Mindenkinek a saját döntése, hogy mire költi a pénzét, ez természetes, de ha lett volna nekem ilyen tudásom, ami most van, biztosan meg sem fordult volna a fejemben, hogy oda menjek. Elkeseredett, beteg emberek kihasználása pedig nagyon nem szép dolog...
Azt hiszem, most jött el a pont, hogy le tudom végre zárni ezt az élményt, tapasztalást magamban. Hosszú ideig tartott, de most már nincs bennem indulat, ezért is tudtam megírni ezt a véleményt. Kicsit meg is lep, hogy nem húztam fel magam, de jó érzés, hogy már ennyire nem hat rám. Vállalom, hogy megosztom ezt veletek, és azt kívánom mindenkinek, hogy találja meg a gyógyulása útját.
Szeretettel:
Lili
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlés