Inspiráció - motiváció

Olvastam egy cikket e témában, és nagyon megfogott benne egy mondat:

Motiváció az, amikor legyőzöd a benned lévő ellenállást. Inspiráció, mikor nincs ellenállás.

Nagyon érdekes, és szerintem nagyon igaz megközelítés. Néha az embernek össze kell szednie magát, hogy találjon motivációt, tudja végezni a dolgát, végrehajtsa a mindennapi feladatait, elvégezze a munkáját stb. De mennyivel másabb, amikor a munka nem csak motiváló, hanem inspiráló? Amikor minden reggel úgy ébredsz, hogy jaaaajjj, mikor dolgozhatok már??? Mikor észre sem veszed, hogy dolgozol, mert annyira szereted csinálni. Olyan ez, mint a szerelem, magasba emel, és rengeteg energiát ad, és úgy érzed, nincs lehetetlen. 

Már az fantasztikus, ha olyan munkád van, amiben újból és újból meg tudod találni azokat a célokat, amik adnak elegendő motivációt ahhoz, hogy akkor is kitarts, mikor fáradt vagy, és akkor is továbbmenj, mikor nem könnyű. De az inspiráció nagyon más, még ennél is jóval több szerintem. Inspirációnál nem is érzed meg a fáradtságot.

Fent lehet-e hosszú távon tartani ezt az érzést? Szerintem  csak akkor, ha soha nem térsz le az útról, és nem felejted el, hogy miért is kezdted el csinálni. De az útról mindannyian le-letérünk, sokszor észre sem vesszük, csak akkor derül fény rá, mikor azt érzed, hogy már nem olyan nagy öröm reggel felkelni, és dolgozni menni. Akkor még mindig ott van, hogy legyőzöd magadban az ellenállást, és bemész, és rendesen elvégzed a feladataidat. Ez azonban az a pont, ahol el kell gondolkozni, mert ha nem teszed, akkor még jobban eltévedsz, és nehezen találsz vissza az utadra, belefásulsz, belefáradsz a munkádba, később pedig nem hogy nem motivál, de már a legkevesebb örömöt sem adja, majd elkezdesz a túlélésre játszani, de nem érdekel már.

Hol romlott el a dolog? Szerintem  egyetlen helyen romolhat el, ahogy írtam is, ha nem vagy a megfelelő úton, nem azt járod, amit kell. Lehet, hogy az eredeti elképzelésedhez maximálisan ragaszkodsz, de talán pont ez a baj, mert nem látod, hol kellene rugalmasan kezelned bizonyos kérdéseket. Vagy éppen ellenkezőleg. Úgy eltávolodtál már az eredeti céljaidtól, úgy bekerültél a mókuskerékbe, hogy észre sem veszed, és rabszolgává váltál. Saját magad rabszolgájává.

Igazán boldog lehetek, hogy nekem megadatott, hogy megtapasztaljam, mi az az inspiráló munka. Nagyon sokat adott nekem a Fuerte és a Sabor y Tumbao Tánccsoport is minden szempontból, legfőképpen azonban emberileg. Jobb ember lettem, és ez nagyon sokat jelent nekem. 

Nagyon nehéz hónapok vannak mögöttem, de úgy érzem, most mintha újjászülettem volna, megint inspirál mindkét munka, lezárult egy nehezebb fejezet, és újra van teremtő energiám, újra képes vagyok szárnyalni, és örömöt lelni mindkét dologban. :) 

Remélem, hogy mind a tanárainknak és diákjainknak (Fuerte), mind a lányaimnak (Sabor y Tumbao) át tudom adni majd ezt a rengeteg örömöt és energiát. :)

Mosolygós napokat!

Lili

Egy éves az SYT! :)

Bizony, a Sabor y Tumbao is már több, mint egy éves! :) Augusztus 18-án volt tavaly az első válogatás, és 21-én már az első próba. Hihetetlen, hogy ilyen gyorsan eltelt egy év. Én nagyon büszke vagyok a lányaimra, nagyon jó a csapat. A válogatásnál nekem nagyon fontos volt két dolog: az egyik, hogy milyen ember, a másik, hogy milyen fantáziát látok benne. Volt, hogy ügyesebb táncos nem került be, mert nem láttam a tánc iránti alázatot benne, és szívesebben dolgozom olyan "csiszolatlan gyémántokkal", hogy a közhellyel éljek, akik formálhatók, alakíthatók, minthogy vésőt fogjak, és berögzült sallangokat próbáljak kikalapálni egy olyan emberből, aki ráadásul nem lát az orránál tovább, és meg van győződve a tökéletességéről. Persze azért ez nem azt jelenti, hogy kezdőket vettem volna fel a csapatba, de elsősorban a letisztult mozgás volt a fontos, és nem a mindenféle díszítések ismerete, hiszen ez utóbbit úgyis megtanítom nekik.

Hogy mi történt ez alatt az egy év alatt?

Hát először is indultunk tavaly novemberben egy timba koreo-val a Copa salsa versenyen, ahol második helyezést értünk el. Akkor 7 főt indítottam a 14-ből, most már 12 fős a koreográfia, a táborban adtuk elő, nagy élmény volt, most éreztem, hogy kezdenek beérni a dolgok. Hiába, kell idő a jó dolgokhoz.

Én képtelen vagyok pár hét alatt összedobni egy koreográfiát, és abból minőségi produkciót készíteni. Nekem idő kell, mármint arra, hogy azt úgy tanítsam meg, úgy javítsam a hibákat, hogy a legapróbb részletekre is igyekezzek odafigyelni. Erre jó példa, hogy a reggaeton koreográfiánkat januárban kezdtük, és először a júliusi táborban adtuk elő. Fél év alatt készült el, de még mindig csiszolgatjuk. Pedig aztán ha valamit össze lehetne gyorsan dobni, az a reggaeton, legalábbis azok a produkciók, amiket gyakran látok, erről tanúskodnak. De nekem többről szól ez a műfaj is, mint kurvás fenék rázás, már elnézést. Kár ezt a kategóriát erre a szintre degradálni. Természetesen nem gondolom, hogy minden produkció ilyen, de sok ilyen van sajnos.

Aztán egy pár hónapot gyúrtunk már a rumbára, mielőtt nekiálltunk az új timba koreo-nak, amiben most van egy kis rumba rész is. Jó lenne nagyon, ha a versenyig elkészülne ez is, mert idén is szeretném nevezni a lányokat, de csak akkor indulunk, ha már jól állunk, összecsapni nem szeretném.

Nagyon büszke vagyok a lányokra, mert rengeteget fejlődtek, és óriási kitartással, és alázattal állnak a feladatokhoz, és emellett annyira jó emberek, olyan szuper a csapat így együtt, hogy kívánni sem lehetne jobbat. Nagyon örülök, hogy nincs furkálódás, piszkálódás, irigység, és efféle negatív energia. Az is igaz, hogy ezt nem is tűrném meg, akiben ezt felfedeztem, az mehetett is a csapatból még az elején. Itt együtt, és egymásért is dolgozunk, az egyéni érdek nem írhatja felül a csapat érdekeit.

Nagyon sokat kapok én is a lányoktól, és nagyon jó, hogy így pocakosan is gördülékenyen mennek a dolgok, tudunk próbálni, már félszavakból értjük egymást, és nagyon szeretném, ha ez még nagyon-nagyon sok évig így lenne. Most nem tervezek bővítést, 13-an vannak a csajok, plusz én és a kisfiúnk a pocakomban. :) Szerintem ez most szuper így, nem is szándékozom idén már több embert felvenni.

Nagyon hálás vagyok Balinak és Tominak is a támogatásukért, szakmai tanácsaikért, mert rengeteget segítenek nekem. Balival most az új timba koreo-t közösen készítjük, ez az első ilyen közös munkánk, én nagyon élvezem, mert folyamatosan én is tanulok tőle, és lenyűgöz a kreativitása. :) Nagyon inspiráló tud lenni egy másik nézőpont, egy másik ember ilyen aktív támogatása. :)

Olyan jó érzés, hogy minden héten várom a próbákat. Holnap is kedd lesz, és az azt jelenti, hogy megint próba, és ez nagyon jóóóó! :) Előfordult már persze, hogy nem volt jó kedvem, és úgy érkeztem a próbára, de annyira jó, hogy pár perc alatt ennek már nyoma sem marad, mert a lányok elfelejtetik velem még a tényleg komolyabb problémákat is.

Azt hiszem, hogy az egyik legjobb döntés volt az életemben, hogy létrehoztam a Sabor y Tumbao tánccsoportot is, és nem "csak" a ladies' style workshopokat.

Köszönöm lányok, hogy vagytok! Maradjatok mindig ilyenek! :)

Mosolygós estét mindenkinek!
Lili