Szeretlek :)

Szép szombat reggelt! :)

Szokás szerint, engem már hajnalban kidobott az ágy. :)

A címből adódóan ma már nem a salsa lesz a téma. :) De nem is a szerelem. :) Az érzések kerülnek most terítékre, és azoknak a kimutatásáról szeretnék írni. Én egy szintig nagyon közvetlen vagyok. A mosoly, érintés, ölelés, olykor simogatás, mind a "szeretetnyelvemhez" tartozkodik, ezekkel tudom legjobban kifejezni, amit érzek. Puszilkodni nem szeretek annyira, mert ma már abban semmi bensőséges nincs, legalábbis az emberek többsége olyan rutinból csinálja, hogy csak a levegőbe kettőt cuppantanak, odadugják közben az arcukat, és ennyi. Ha lehet, kerülöm is ezt az érintkezési formát.

Mosoly. Néha nézem az utcán az embereket, és azt látom, hogy mennyire magukba vannak fordulva, mennyire próbálnak mondjuk a villamoson úgy helyezkedni, hogy a lehető legjobban elzárják magukat minden szinten a többiektől. Én a mai napig értékelem a tömegközlekedést, és kíváncsian nézegetem az embereket. Ha pedig valakivel véletlenül találkozik a pillantásom, nem kapom el zavartan, hanem rámosolygok, függetlenül az illető nemétől. Tudjátok, hogy ennek mekkora hatása van? Döbbenetes. Mivel nem az "elvárt" módon reagálok, azaz: jujj, gyorsan lesütöm a szemem, nehogy azt higgye mondjuk a srác, hogy akarok tőle valamit, ezért teljesen felborítom a megszokást, és ezzel kitaszítom az embereket a szerepükből. Ha lányra mosolygok, láthatóan kivirulnak, és a mosoly mellé gyakran egy kedvesen hálás tekintet is párosul. Ha fiúra, ők nagyon zavarba jönnek, 10-ből 9, pedig nem provokatív a mosolyom, csak egy pillantás, kedves mosoly, és folytatom a nézelődést. De jóféle zavar ez is, és jobb kedvre derülnek, sőt, biztosan jobb lesz a napjuk is. :) Nagyképűen hangzik, hogy az én mosolyomtól jobb lesz a napja másoknak? Leírva valóban annak tűnik, de ti még nem éreztetek ilyet? Nem éretétek, hogy egy mosoly, vagy két kedves szó, akár egy bók, mennyire megváltoztathatja a hangulatotokat? Meglepne, ha "nem" lenne a válasz. Nos, én semmi különöset nem csinálok, csak élem ezt nap, mint nap. Ha valakire rámosolyogsz, ő vissza fog mosolyogni akaratlanul is, és ez neked is jó, neki is jó. Egy-egy ilyen őszinte, spontán mosoly sokat ad hozzá a mindennapokhoz. Próbáljátok ki! :)

Éritések. Ha beszélgetek valakivel, főleg, ha komolyabb témáról, szeretem érezni a fizikai közelségét is, ezért szeretem megérinteni, és ezzel is kifejezni azt, hogy figyelek rá, fontos nekem, amit mond, és tudja, hogy itt vagyok, ha kellek. Van egy másik féle érintés is, amit gyakran alkalmazok, ha pl. egy Szecskakertes buliban vagyok. Ha elmegyek valaki mellett, és nincs lehetőségem arra, hogy hosszabban beszélgessünk, akkor egy mosoly kíséretében megérintem a karját, és megyek tovább, kifejezve azt, hogy szeretettel gondolok rá. Ezt is nagyon fontosnak tartom, azonban csak akkor érintek meg valakit, ha jön ez az érzet, nem rutinból.

Ölelés. Ez nekem nagyon fontos. A legmélyebb, legőszintébb kommunikáció szerintem (ismerősök, barátok között). Megölelem, és ezzel elmondom, hogy szeretem, fontos, hogy van nekem, és számíthat rám. Az ölelés sokmindent elárul arról, aki adja, de leginkább az aktuális érzelmi állapotát. A hétköznapokban nem ölelek meg mindenkit, csak azokat az embereket, akik közel állnak hozzám. Ilyenkor én is zárkózottabb vagyok, és a rutint, ahogy minden érzelem kimutatásban, ebben is utálom, csak azt teszem, amit valóban érzek.

Vannak azonban alkalmak, mint például a táborban az utolsó jóga óra végén, hogy kértem a diákokat, hogy öleljék meg a szomszédjukat, mielőtt elmennek. Lett is sírás-rívás, és még az óra után kb. fél órával is ott voltunk, és ölelgettük egymást. Nagyon-nagyon megható volt, és persze érzelmileg nem kicsit volt felkavaró az a rengeteg szeretet, amit én is kaptam.
A táborban többször is "provokáltam" ilyen öleléseket, például a hajóra úgy "lehetett" beszállni, hogy végigpusziltuk, öleltük az érkezőket. Ott álltunk 4-5 lány, a Fuerte csajok :), és akik jöttek, azok először döbbenten, majd nagyon vidáman vették a lapot, és megszeretgettük egymást. Nem öleltünk végig 350 embert, spontán alakult ki, de szerintem kb. 80 embert biztosan megöleltünk, mikor egyszerre jöttek sokan. Aztán volt egy kis pangás, nem jöttek az emberkék, és akkor abbamaradt ez a "beléptetési rendszer" is.

Szavak. Na ez a legnehezebb dió. Kifejezni szavakkal azt, amit érzünk, a szeretetünk, nem olyan egyszerű, mert nagyon-nagyon zárkózottak vagyunk, óriási falakat húzunk, hogy megvédjük magunkat. De mitől akarjuk megvédeni magunkat? Attól, hogy szeretetet kapjunk? Gratulálok, sikeresen csináljuk. Ez nekem sem megy túl jól, de dolgozom rajta. :) Amikor azonban sikerül azt kimondanom valakinek, hogy "szeretlek", az csodálatosan felszabadító érzés. Itt most nem szerelemre gondolok, bár sokan még a párjuknak is nehezen mondják ezt a szót... A szeretetre gondolok, amivel tele van a szívem nekem is, ahogy nektek is, és mégis nehezen mondom, hogy: szeretlek. Pedig nagyon-nagyon fontos lenne, hogy ezt is ki tudjuk fejezni. Nem elcsépelni kell ezt a szót, hiszen ha ezt is csak akkor mondod, mikor jön benned ez az érzés, és nem megszokásból, akkor nem lesz soha unalmas, és értéktelen. Lányoknak is nehezen mondom, na de fiúknak! Huhh. Volt már rá példa, hogy mondtam, de volt olyan béna próbálkozásom is, hogy "kedvellek". Mire a fiú, "én is kedvellek", és a zavar már ekkor elég nagy volt, mert még ezt is nehezen mondtuk ki, azt gondolom, mind a ketten. Pedig a kedvellek nekem teljesen mást jelent, egy alapszint, nem bensőséges, nem mély. Kedvelem azokat az embereket, akiket alig ismerek, de szimpatikusak. Szeretem azokat, akik közel állnak hozzám, fontos részét képezik az életemnek, de ezt mégis nagyon nehezen mondom meg nekik.

Nem elég, hogy tudom, hogy valakinek fontos vagyok, szeret engem. Ezt éreznem is kell, azaz szükséges a non verbális kommunikáció (mosoly, érintések, ölelések stb.), és néha verbálisan is kell a megerősítés. Miért nem elég, hogy tudom? Talán azért nem, mert "tudással" nem kapok szeretetet, és enélkül szegényebb a kapcsolat, sőt, egy idő után kifejezetten szegényes érzelmi szint.

Mosoly. Éritnés. Ölelés. Szeretlek. Csodálatos ezeket a dolgokat adni, kapni, megélni. Csak bíztatni tudok mindenkit, hogy vezesse be a mindennapjaiba ezeket a szokásokat, mert boldogabb lesz tőle az élete.

Mosolygós, szeretgetős hétvégét! :)
Lili :)