Itt az ideje, hogy a gyermekkoromról is írjak. :)
Keszthelyen születtem, majd Sármelléken éltünk, ami kb. 15 km messze van. Oda jártam oviba, és általános iskolába is. Ahogy emlékszem, nagyon jó gyermekkorom volt. :) Mikor még icipici voltam, apukámat műtötték, és lábadozott, ezért ő volt otthon velem egy jó ideig. Persze ezt csak mesélték, nem nagyon emlékszem rá. :) Arra viszont igen, hogy a kapcsolatunk mindig nagyon szoros volt.
Az oviba nem szerettem járni, visítva, üvöltve kellett vonszolni, hisztiztem, ahogy kell :), állítólag még a földre is ledobtam magam, csak ne kelljen mennem... :) Aztán az oviban duzzogtam egész nap, volt, hogy végig a kispadon üldögéltem, és ott is üvöltöttem, próbára téve az óvonénik és dadusok tűrőképességét. Hát nem is bírták sokáig, nem egyszer hazavittek... :) Ha ez nem használt, akkor a B terv a hazajutásra az volt, hogy valami rosszaságot csináltam. Pl. betörtem az egyik pajtásom fejét... :) Ez persze csak egyszer fordult elő, de voltak más dolgok is... Nem voltam egyszerű, az biztos.
Mindemellett odavoltam a mesékért, elég volt egyszer hallanom, gyakorlatilag szó szerint visszamondtam az egészet. A rekordom az Öreg néne őzikéje volt, ami ugyebár nem rövid... Így hát előfordult, hogy nem az óvonéni, hanem én mondtam a meséket a többieknek.
Szeptemberben születtem, ezért évvesztes lettem volna, de korábban mentem iskolába, hátha az asztmám miatt kimaradok, ne veszítsek évet. Hát nem maradtam ki, ezért később 17 évesen érettségiztem...
A suliban az első 4 évben meg kellett velem küzdeni, de itt már nem a magaviselet miatt, abból visszavettem, szerettem iskolába járni, hanem más dolgokkal. Például pösze voltam, logopédushoz kellett járnom. Másik példa, hogy visszafelé olvastam, azaz jobbról balra. A durva az volt, hogy én megértettem, hogy mit olvastam. A mai napig emlékszem: "kekeregy tákaszjé ój" azaz Jó éjszakát gyerekek! :) A tévé macis esti mese felirata volt a tévében.
5. osztálytól jeles voltam, csak tesiból, és talán rajzból voltam négyes, majd a következő évtől kitűnő voltam. Nem, mintha a sportteljesítményem javult volna, mert nem voltam túl tehetséges, de a tesitanár gondolom nem akarta lerontani a teljesítményemet.
Szerettem az általános iskolát, jó élményeim vannak. :)
A gimiről és továbbiakról majd máskor folyt. köv. :)
Mosolygós hétvégét!
Lili
Keszthelyen születtem, majd Sármelléken éltünk, ami kb. 15 km messze van. Oda jártam oviba, és általános iskolába is. Ahogy emlékszem, nagyon jó gyermekkorom volt. :) Mikor még icipici voltam, apukámat műtötték, és lábadozott, ezért ő volt otthon velem egy jó ideig. Persze ezt csak mesélték, nem nagyon emlékszem rá. :) Arra viszont igen, hogy a kapcsolatunk mindig nagyon szoros volt.
Az oviba nem szerettem járni, visítva, üvöltve kellett vonszolni, hisztiztem, ahogy kell :), állítólag még a földre is ledobtam magam, csak ne kelljen mennem... :) Aztán az oviban duzzogtam egész nap, volt, hogy végig a kispadon üldögéltem, és ott is üvöltöttem, próbára téve az óvonénik és dadusok tűrőképességét. Hát nem is bírták sokáig, nem egyszer hazavittek... :) Ha ez nem használt, akkor a B terv a hazajutásra az volt, hogy valami rosszaságot csináltam. Pl. betörtem az egyik pajtásom fejét... :) Ez persze csak egyszer fordult elő, de voltak más dolgok is... Nem voltam egyszerű, az biztos.
Mindemellett odavoltam a mesékért, elég volt egyszer hallanom, gyakorlatilag szó szerint visszamondtam az egészet. A rekordom az Öreg néne őzikéje volt, ami ugyebár nem rövid... Így hát előfordult, hogy nem az óvonéni, hanem én mondtam a meséket a többieknek.
Szeptemberben születtem, ezért évvesztes lettem volna, de korábban mentem iskolába, hátha az asztmám miatt kimaradok, ne veszítsek évet. Hát nem maradtam ki, ezért később 17 évesen érettségiztem...
A suliban az első 4 évben meg kellett velem küzdeni, de itt már nem a magaviselet miatt, abból visszavettem, szerettem iskolába járni, hanem más dolgokkal. Például pösze voltam, logopédushoz kellett járnom. Másik példa, hogy visszafelé olvastam, azaz jobbról balra. A durva az volt, hogy én megértettem, hogy mit olvastam. A mai napig emlékszem: "kekeregy tákaszjé ój" azaz Jó éjszakát gyerekek! :) A tévé macis esti mese felirata volt a tévében.
5. osztálytól jeles voltam, csak tesiból, és talán rajzból voltam négyes, majd a következő évtől kitűnő voltam. Nem, mintha a sportteljesítményem javult volna, mert nem voltam túl tehetséges, de a tesitanár gondolom nem akarta lerontani a teljesítményemet.
Szerettem az általános iskolát, jó élményeim vannak. :)
A gimiről és továbbiakról majd máskor folyt. köv. :)
Mosolygós hétvégét!
Lili
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése