Már - már félve írom le, hogy mennyire boldog vagyok, mert nem megszokott kis hazánkban, hogy jól érezzük magunkat, és ki merjük mondani, hogy boldogok, elégedettek vagyunk. Ez már a szinte ciki kategória... Én nem szeretek panaszkodni, mert nem is érzem úgy, hogy lenne miért. Talán sokan félelemből panaszkodnak? Vagy szeretetet szeretnének, és ilyen béna módon próbálják az együttérzést, fejsimogatást kicsikarni? Nekem hónapok óta kicsattanó jókedvem van, rengeteget nevetek, jól érzem magam a bőrömben. Korábban sem voltam egy elveszett ember, voltak nehezebb időszakaim, mint ahogy mindenkinek, de egyre jobban kezelem a problémákat, legalábbis szeretném ezt hinni. :):):)
Boldogság. Az alap probléma szerintem az, hogy kergetjük, ahelyett, hogy megélnénk. Annyi csodás dolog van a mindennapokban is, miért kell, hogy mindig valamire várjunk? Hányszor hallom, hogy ha majd meglesz ez és ez, vagy sikerül az és amaz, akkor milyen szuper lesz. Nekem az út a boldogság, nem a cél. A célokat, ha elérem, azok számomra úgynevezett egyperces örömök. Jönnek-mennek, de nem stabilak, hiszen az egyik cél után már jön is a következő, hogy mit is szeretnék még, még, még, és már ismét az úton vagyok, nem a célban.
Hálás vagyok a Sorsomnak mindenért, a legapróbb dolgokért is, mert csodálatosan bánik velem az Élet. Bár ez is érdekes kérdés, szerintem sokan ugyanígy rengeteg dolgot megkapnak, de nem tudják értékelni, nem beszélve arról, hogy ha a hozzáállásunkon változtatunk, a világ is megszépül. Egyik kedvenc mondásom: vigyázz, milyennek látod a világot, mert olyanná is formálod... Elég beszédes, szerintem...
Korábban nagyon aggódós típus voltam, most már sikerül jobban lazítanom, ha nem is tökéletes még mindig. Dolgozom rajta. :) Bali sokat segített egy mondatával, amit beleírt a füzetembe: "Két dolog miatt ne aggódj: az egyik, amin tudsz változtatni, a másik, amin nem."
Tomiban nagyon vonzó volt számomra, mikor megismertem, hogy milyen kiegyensúlyozott, korrekt ember, és végre egy felnőtt férfi. Akkoriban még elég kajla voltam, és egy elég negatív időszakomat is éltem. Úgy érzem, hogy jobb emberré váltam mellette, lelkileg sokat fejlődtem, amiért nagyon hálás vagyok.
Bár sokan ezt nem is hinnék el rólam, de borzasztó sok gondom volt az önbizalmammal, pontosabban annak hiányával. Ma már nincs. :) :) :) Na jó, tánccal kapcsolatban még néha padlóra kerülök, mikor a tanáraimmal dolgozom külföldön, és rájövök, hogy milyen icurka-picurka vagyok még mindig, de gyorsan talpra állok, és kitartóan igyekszem fejlődni. :) Ez is egy fontos része a boldogságnak. El kell fogadnunk magunkat, olyannak, amilyenek vagyunk. A hibáinkkal együtt. Sőt, még szeretni is kell a hibáinkat. A jó dolgokat erősíteni kell magunkban, és a kevésbé jókon meg dolgozni nap, mint nap. Ha így teszünk, biztosan nem lesz gond az önbizalmunkkal, és a kisugárzásunk is változni fog, ez is biztos. Nem az lesz a homlokunkra írva, hogy "hagyj békén, én béna vagyok, senkinek nem kellek". Nagyon sokat számít. Azt hisszük, hogy be lehet csapni az embereket mindenféle maszkokkal, de hosszú távon nem hiszem, hogy ez működhet. Én abszolút természetesség párti vagyok, bár néha az őszinteségemen meg is ütköznek az emberek első pillanatra.
Játszmák. Én nem játszom, azaz nem manipulálok, trükközök, hanem vállalom az éppen aktuális érzéseimet, véleményemet. Hogy miért aktuálisról beszélek? Azért, mert teljesen normális, hogy változunk, formálódunk, vagy bizonyos új tények, vagy érzések ismeretében változtatjuk a hozzáállásunkat a dolgokhoz. Annyira le tudok döbbenni azon, hogy az emberek mennyire nem vállalják magukat, mennyire folyamatosan meg akarnak felelni, és ezért néha úgy kifordulnak önmagukból, hogy már nem is emlékeznek, kik is ők valójában... Persze, nekem, mint a Fuerte vezető női tanárának is meg kell felelnem sok dolgoban, és hazudnék, ha ez nem okozna bennem is olykor-olykor némi izgalmat, de aki volt már az órámon, tudja, hogy nem akarom túljátszani magam, vagy másnak mutatni, hanem közvetlenül, humorosan, némi öniróninával, de a legfontosabb, hogy sok-sok szeretettel próbálom átadni azt a tudást, amit nekem már sikerült elsajátítanom.
A boldogságot nem külső dolgokban kell keresni, mert bennünk van...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése