2009. november 17., kedd

Suttogó :)

Nemrég jöttem meg a dokitól. Fiberoscopos vizsgálaton voltam, mert már 8. napja suttogok, nem tudok rendesen beszélni, és nem vagyok beteg sem, csak az erőlködéstől vagyok kimerült, meg talán egy pici mefázás az van, de az nem komoly. Kiderült, hogy a hangszálaim épek, egészségesek, csak nem működnek. Nincs se csomó, se polip, se gyulladás. Egyszerűen megunták a rossz használatot, ami a táncoktatás során még megerőltetéssel is járt, és úgy döntöttek, sztrájkolnak.

Egyelőre nem lehet tudni, meddig maradok így. Lehet, hogy 1-2 hét alatt helyreáll, de az is, hogy hónapokig nem. Foniátriára kell járnom, ahol megtanítják, hogyan kell hangot képezni. Gyakorlatilag megtanítják azt, amit amióta csecsmőként felsírtam, tudtam, azaz hangot kiadni. Elég furi ebbe belegondolni. Az elmúlt egy hetet is ingadozva viseltem, a tehetetlenség eléggé tud dühíteni, meg amikor nem tudom felvenni a telefont, vagy én nem tudok felhívni senkit. Jah, poén a köbön, hogy most akartam bejelentkezni az első foniátriai kezelésre, de csak telefonon lehet... Ezért most meg kell várnom, míg Tomi elérhető lesz, és megkérnem, jelentsen be... Némileg kiszolgáltatott helyzet ez...

Azt is meg kell most tanulnom, hogyan kommunikáljak az emberekkel, hogyan tartsam a személyes kapcsolatot, mert nem akarok elzárkózni a külvilágtól, nem az a típus vagyok.

Jövő hét végén meg workshopunk is lesz, amin én is tanítok. Na ez mókás lesz. :):):)

Ma megpróbálom majd megtalálni az egésznek a jó oldalát. Na meg a lelki hátteret sem árt kitalálni, hogy ezt vajon most miért kaptam. Én hiszek abban, hogy minden betegség mögött van valamilyen lelki ok, semmi nem véletlen. Először azt szoktam végiggondolni, hogy mi az, amiben akadályoz a betegség. Ha hangról van szó, az két dolgot is jelenthet szerintem: túl sok, vagy túl kevés beszéd. Az utóbbinál a ki nem mondott, elfojtott dolgokra gondolok, de nálam ez a veszély nem áll fenn, inkább a túl sok beszéd a jellemző. Én aztán kimondok mindent, ami bennem van, anélkül, hogy átgondolnám, hogy esetleg ezt csomagolhatnám is valahogy. Mostanában ebben is már sokat fejlődtem, ezért tovább kell gondolkodnom, hogy mi lehet a háttérben.

Biztos nem kellene annyit énekelnem az órákon, meg tánc közben, meg egyáltalán, mikor jól érzem magam, hiszen az utóbbi időben állandóan dúdoltam, énekeltem... Ez a büntetés, és jelzés, hogy inkább táncoljak, ne énekeljek... :):):)

Nagy ölelés mindenkinek!
Lili

2 megjegyzés:

  1. Zsuzsikám! Nagy örömmel fedeztem fel a blogodat :) Sajnos nagyon ritkán találkozunk (és most lehet, hogy sokat mondtam...), de így legalább innen értesülök a Veled történtekről.
    Nagyon büszke vagyok Rád! :)))
    Remélem, összefutunk, majd egyszer...
    Puszillak és gyógyulj meg!!!

    VálaszTörlés
  2. De jó, hogy hallok rólad! Sokat gondolok rád, örülök, hogy bevonzottalak... :) Jó lenne találkozni, csak olyan helyen, ahol érthető a suttogásom is. :) Elérhető vagyok a polgar.lili@salsafuerte.hu email címen, és a számom is a régi még, de a telefont nem tudom sajnos felvenni, mert senki nem érti, mit beszélek. sok puszi

    VálaszTörlés