Tegnap este volt egy kellemes esti programom, egy csokoládézóban voltam egy barátommal. Szupi volt, nagyon fini csokit ittam, marcipánosat. :) Még nem voltam ilyen csokoládézóban, kábé olyan, mint egy teaház, csak tea helyett fini csokikat lehet inni mindenféle változatban, ízben. :) Nekem való hely. :)
Hazafelé már köhécseltem egyet-egyet, de nem gondoltam volna, hogy így ki leszek mára ütve. Miután hazaértem, kb. egy órával később már fulladásszerű köhögőrohamaim voltak, alig tudtam elaludni, mert folyton az volt az érzésem, hogy nem kapok elég levegőt. Keveset is aludtam, nem túl jól azt sem, majd reggelre már úgy éreztem, hogy egy betontömb van a mellkasomon, semmi hangom, a torkon eszméletlenül fáj, és mintha jól megvertek volna, annyira vagyok fitt. Próbáltam még összevakarni magam, de kidőltem. Lázam szerencsére nincsen, sőt, a mai legmagasabb hőmérsékletem 36,2 volt, inkább 35,2-35,3 körül mozog.
Hát így jártam...
Most már jobb a kedvem, kicsit magamhoz térten lelkileg, mert nehezen viselem a tehetetlenséget, és ilyenkor haszontalannak érzem magam, csak azon jár a fejecském, hogy mennyi mindent nem tudtam ma megcsinálni. Most már beletörődtem, és pozitívan állok hozzá, értékelem, hogy van lehetőségem pihizni, és kicsit lazítani.
Holnapra már biztosan minden sokkal jobb lesz. Csak azt sajnálom, hogy ma nem tudok így elmenni este egy hastánc órára, amit szerettem volna megnézni, kipróbálni, hogy néha-néha eljárjak, és szinten tartsam a korábban tanultakat, meg újat is tanulhassak. Majd legközelebb. :) Ez legyen a legnagyobb problémám az életben! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése