Cubamemucho :)

A hétvégén volt a Cubamemucho. Ez egy nemzetközi kubai salsa workshop, amit most harmadszorra rendeztek meg Budapesten. Ha jól tudom, jelenleg kb. 6-7 országban rendezik meg Európában minden évben, de már terjeszkednek a kontinensen kívülre is.

A rendezvény során 10-15 kubai tanár érkezik, és tart két napon keresztül több teremben órákat. A Müncheni a legnagyobb Cubamemucho, általában tavasszal tartják, és több kubai együttest is elhoznak, valamint szinte az összes CMM-s kubai tanár ott van, és 10 teremben folyik az oktatás egyszerre.

De vissza a budapestihez. Idén 3 teremben volt oktatás, nem voltunk annyian, mint tavaly vagy azelőtt. 3 női tanár volt, és talán 8 fiú. Én sajnos nem táncolhattam még, mert ugyan szombaton volt már némi hangom, de a tüdőm nem volt túl jól, és vasárnapra már hangom sem volt, újra halacska üzemmódra váltottam. A 10 női stílus órából 9-et végignéztem és jegyzeteltem. Nehéz volt megállni, hogy táncoljak, de az eszemre hallgattam, nem voltam felelőtlen.

A tanárokról:

Kirenia: nekem ő nagy kedvencem az utóbbi egy évben. Maykel Fonts táncpartnere, Milánóban élnek. Nagyon-nagyon nőies, gyönyörűen, tisztán mozog, elképesztő testudattal rendelkezik. Tropicana és rumba órát tartott, az előbbi salsa, de inkább show jellegű, bár ő nem durvult nagyon, szépek voltak a mozdulatok, lehet belőle használni sok dolgot.

Yurnia: ő most volt először a CMM-n, egy fiatal, fekete kubai lány, tele energiával, lelkesedéssel, és próbálta nagyon motiválni is a közönséget. Jó értelemben vett agresszivitással táncol. Nagyon tetszettek az órái. Tartott reggaetont, ladies' style-t és rumbát is. Nagyon jól felkészült volt, és nagyon jól is tanított, nem utolsó sorban pedig végig beleadott apait anyait az órába. Mindig irigylem az ilyen alacsony lányokat, mert nekik sokkal könnyebb ezt a stílust megvalósítani. Az én 183 centimmel ez a stílus nagyon nehéz, könnyen válhat nevetségessé a hosszú végtagok miatt, és habitusban is más vagyok, én inkább a finomabb nőiességet képviselem. Timiben azonban megvan ez az energia, büszke is voltam rá nagyon a hétvégén, mert bárhonnan is néztem a tömeget, az ő tánca mindenhol feltűnt, főleg a második nap Yurnia óráin.

Yuselis: ő is új még a CMM-ben, legalábbis én még nem hallottam korábban róla. Seo Fernandez új táncpartnere. Nekem Alessia, Seo korábbi partnere szimpatikusabb egyéniség volt, bár az is igaz, hogy szerintem Yuselis beteg lehetett most a workshopon, legalábbis köhécselt olykor-olykor, és kicsit talán enervált is volt, főleg a szombati első óráján. Ő is nagyon képzett táncos, mint ahogy minden CMM-s lány, akit eddig láttam, de tanításban még lehetne fejlődnie, és viszonyleg keveset táncol teljes erőbedobással az órán, inkább csak vezényel, és lelépkedi amit kell. Tartott reggaeton órát, az volt nekem kicsit kaotikus tanítási szempontból és enervált is de a mozgások, amiket mutatott, külön-külön használhatók. A ladies' style óráiból több dolgot már én is tanítottam ladies' style-on, ahogy Yurnia és Kirenia rumba óráiból is már ismerős lehetett a diákoknak nem egy dolog.

Sajnos ezeken a workshopokon nincs mód arra, hogy technikailag is helyre legyenek téve dolgok a diákokban, és pontosan legyen megtanítva az órai anyag. Inkább érzetekre érdemes koncentrálni, és átvenni, de ehhez már kell egy magasabb szintű tánctudás szerintem, és nem utolsó sorban jó testtudat. Egy kezdő táncos számára szerintem nehéz ez a workshop. Nekem sem lett volna könnyű, ha be tudok állni táncolni, mert én meg nyílván nem csak lelépkedni szeretném az anyagot, hanem letáncolni, és a kettő között óriási különbség van.

Információban sok új számomra nem volt, hiszen már sokat tanultam kubaiaktól, ismerem a főbb mozgáskészleteket, amiket használnak, azonban ülve és jegyzetelve most sok apróságot meg tudtam figyelni, amire tánc közben biztosan nem lett volna lehetőségem. Ezért most ez a jegyzetelős hétvége azt gondolom, hogy legalább annyira hasznos volt, mintha táncoltam volna. Máshogy volt hasznos. Szakmailag most többet kaptam azzal, hogy nem táncoltam, hanem a technikai finomságokra koncentráltam, azonban a szakmai presztizsemnek és ezáltal az önbizalmamnak sokat adott volna, ha táncolok, mert az idei anyag nekem nagyon feküdt volna. Sebaj, most a diákjaim jártak jól, mert még analitikusabban el tudok majd magyarázni nekik egy-egy dolgot. Néha pár centin múlik a megvalósítás sikere, és nekem is néha hónapokba telik, míg rájövök egy-egy dologra magamtól (mert mindent az én tanáraim sesm mondanak el sajnos), de a diákjaimnak legalább rögtön meglesz az infó. Csak egy példa erre: kb. 2-3 hónapot motyogtam egy reggaeton mozdulattal, mert hiába tanultam meg a tanáromtól Párizsban, nem volt meg az az igazán jó dinamikája. Amikor rájöttem, hogy az alap tartásomon kell picit változtatnom, és hátrébb vinnem a kezem pár centivel, és lazán tartani a karokat, akkor lett nagyon jó. Timinek már ezen információk birtokában kb. egy óra alatt meg tudtam tanítani... Ennyit jelent a pedagógia...

Összességében nagyon jól éreztem magam a workshopon, örültem, hogy láttam a diákjainkat is, és találkoztam nem Fuerte-s salsásokkal is, akiket egyébként ritkábban látok.

Ma már szeretnék dolgozni, mindjárt neki is állok, és light-osan próbálni is, mert most ez utóbbiból kimaradt egy hét, és hamarosan itt a mi workshopunk, már alig két hét van hátra, gyakorolni kell. Sajnos még nem vagyok annyira jól, hogy nagy energiákkal vessem bele magam a próbákba, még jó, hogy én nem szoktam az utolsó pillanatra hagyni a dolgokat, és a workshop anyag is már kész van.

Mosolygós napot mindenkinek!

Szeretettel:

Lili