Színház :)

Tegnap este Tomival színházban voltunk. A Mikroszkóp Színpadon volt egy Bajor kabaré, "Az élet lapos oldala".

10-12 évvel ezelőtt még lelkes színházba járó voltam, de az utóbbi években ez jelentősen csökkent, elsősorban azért, mert a színvonal, amit többször tapasztaltam, nekem nem ütötte meg azt a szintet, amit elvárok egy színházi előadástól.

Régebben nagy Madách Színház rajongó voltam, de a Vígszínházban és az Operett Színházban is gyakran megfordultam. A tegnap esti előadás előtt a Madách Színházban láttam pár hónapja a Chicago című előadást, ami annyira nem tetszett, hogy az első felvonás után el is jöttünk Tomival. Nekem nagyon nem jön be, hogy egy darabra 3-4 teljesen más szereposztás is van, és amikor megveszed a jegyet hetekkel, hónapokkal korábban (egyébként nem kapsz), akkor még nem tudják megmondani, hogy kik játszanak. Ezen oknál fogva nem néztem meg a Producerek-et sem, mert engem Gálvölgyivel érdekelt volna, nem mással. Visszatérve a Chicago-ra, hát nagyon enervált volt, Gergely Robi sem tartozik a kedvenceim közé, bár kétségkívül még ő volt az erős láncszem azon az estén az előadásmódjával... A darabot már ismertem, láttam is, de ez a feldolgozás nagyon nem tetszett. Szó szerint unalmas volt, és kifejezetten vártam a szünetet, hogy utána hazajöhessek. Még szerencse, hogy két percre lakom a Madách-tól, egyébként mérgelődtem volna az utazás miatt egy picit...

Na de térjünk rá a tegnap estére. Alapvetően a kabaré nem az én műfajom, ezt rögtön el is kell mondanom. Inkább musical -párti vagyok, szeretem a zenés, táncos darabokat. Megérkeztünk Tomival, és rögtön kicsit frusztrált minket, hogy az átlag életkor erősen a 60-hoz konvergált... Az is kiderült, hogy tévé felvétel lesz, ami az első két sort érinti, mi persze a második sor közepén ültünk... Előttünk lévő sorban főleg 70 év körüli Bajor rajongó hölgyek, akik annyira de annyira élvezték, hogy nem egyszer azon nevettem, hogy ők milyen aranyosak, és nevetnek folyamatosan.

Alapvetően szeretem Bajort, de nagyon unalmas volt, hogy szinte egész végig a következők domináltak: Bajor részeget játszik, Kiszel Tündét cikizik, régen ismert, már unt poénok, de a legdurvább számomra a következő, maximum 2-3 percenkét ismétlődő frázisok voltak: "Mondjon le! Mondjon le!" "Rohadt komcsi pribék!" Na ez nálam kiverte a biztosítékot. Lehet, sőt, kell is a kabaréban politika, de ez már annyira túl lőtt a célon szerintem, hogy nehezen viseltem, pláne nem nevettem... Kicsit ciki volt, hogy rendezzem a felvétel miatt az arcom, és tapsoljak is, mikor "kell". Tomit is néha megböktem, mert ő is elfelejtett tapsolni, annyira nem voltunk motiváltak.

A legjobb, de tényleg legjobb rész az volt, mikor Bajor elfelejtette, hogy mi jön, mi a szövege, és ezt nagyon mókásan fel is vállalta az előadás közepén, jó poénokkal magára és a társára nézve, aki megpróbált súgni neki. Na akkor spontán taps volt, mindenki díjazta.

Volt 4 táncos lányka is a műsorban, ez rögtön lekötötte a figyelmemet, a szakmámból nem tudok kibújni. Nagyon kedves, bájos, csinos lányok voltak, egy lány kivételével mind mosolyogtak. Annak az egynek én egész végig külön drukkoltam, mert olyan volt, mint egy rémült kisegér. :) Szerintem még nagyon fiatal lehet, és új is a csapatban, mert úgy izgult, hogy a második sorból szinte a feszültségét tapintani lehetett. A tartására is néha elfelejtett figyelni, és nem élt az arca tánc közben. A másik három lány nagyon dinamikus és ügyes volt, tetszett a hangulat, amit teremtettek.

A többi szereplőre nem térnék ki, volt jobb is, gyengébb is, bár alapvetően a darab volt gyenge, nem a szereplők...

Hát most ennyit a színházi élményeimről, szerintem a következő pár hónapban kihagyom ezt a mulatságot. :)

Szép estét!

Lili