Újra itthon vagyunk, gondoltam írok is, mert holnap már nagy készülődés lesz a jövő heti táborra, ki tudja, mikor lesz megint pár szabad percem. :)
Az olvasóim nagy része tudja, hogy Jorge Camaguey az egyik kubai tanárunk Barcelonában él. Mi ritkán járunk már workshopokra, néhány éve inkább a magánórákat preferáljuk, azaz megyünk valamelyik tanárunkhoz külföldre, és napi 4-5 órát dolgozunk az adott tanárral. néhány napig, vagy akár több hétig is, mikor hogy jön ki a lépés. Csak mi. Nem csoportban, mert ez a leghatékonyabb.
Jorge azonban idén egy guaguanco workshopot szervezett, és meghívott minket is, hogy menjünk tanulni. Hosszas hezitálás után, mert még aggódtunk, hogy fogom bírni, valamint nyakunkon a tábor, és még van vele teendő, mégis úgy döntöttünk, hogy megyünk Barcelonába, és részt veszünk a workshopon, aztán maradunk még pár napot és veszünk magánórákat Jorge-től, én meg külön még dolgozom Yamira Sanchez-zel is, aki egy csodálatos kubai táncosnő.
Nagyon örülök, hogy amellett döntöttünk, hogy részt veszünk ezen a workshopon, mert ilyen élményben még nem volt részem. Komolyan... Kubában sem...
Pénteken volt egy nyitóbuli, ahol a Havana d' Primera koncert is volt. Én ezen nem voltam, mert tartogattam az energiámat másnapra, ahol reggel tíztől este fél hétig összesen egy óra szünettel voltak az órák. Másnap reggel meg is érkeztünk kb. 10 perccel az órák kezdete előtt a helyszínre, ahol akkor még senki nem volt, majd tízkor befutott még pár francia, szintén nem a tanárok. Felhívtuk Jorge-t, mondta, hogy mindjárt jön. Negyed 11. Megérkezik, és kiderül, hogy ugyan erről nem küldtek tájékoztatót, nincs a weboldalukon sem, de megváltozott a helyszín. OK, akkor mentünk a másik helyszínre, jót mulatva azon, hogy jah, mi kubai rendezvényen vagyunk, nincs min csodálkozni. :) 10,30-kor az új helyszínen még mindig csak kb. 10-en voltunk, tanár sehol. Azonban ami teljesen más volt, mint itthon, hogy mindezek ellenére senki nem volt ideges... Belegondoltam azonban abba is, hogy nálunk micsoda előkészületek folynak egy-egy workshop előtt, és milyen szervezett rendben zajlik minden, hát nagy lenne a káosz, ha így állnánk hozzá, és a diákjaink sem lennének ilyen elégedettek, ha fejetlenség lenne. De szerencsére nincs. :)
Vissza a workshophoz. :) 11-kor el is kezdtük, és elképesztő volt... Kb. 80-an voltunk, talán 100-an, és ennyi emberre jutott kb. 25-30 kubai tanár és zenész. Gondoljatok bele, hogy ez milyen sok! :) Nagyon durva... Ez a rengeteg kubai olyan hangulatot csinált, hogy azt leírni nem lehet. Élő zenére táncolni pedig maga a katartikus élmény. A dobosok hihetetlen improkat nyomtak. Soha, egyetlen fesztiválon sem láttam, hogy ilyen jól együtt dolgozzanak kubaiak. Nem játszották, hogy ők micsoda sztárok, mint mondjuk a Cubamemucho-n, teszem hozzá rögtön, hogy kb. tíz tanár, aki itt volt, Cubamemucho-s tanár is... Itt a természetes viselkedés volt a jellemző. Barátságosak voltak, közvetlenek, segítőkészek, és fantasztikus táncosok. Érezhetően nem voltak egymás vetélytársai, vagy nem voltak furkálódások, mint amit már más rendezvényen észleltem. Itt Jorge összehívta a "krémet", akik ebben a témában kompetensek, és a lehető legtöbbet adták magukból.
Csak egy példa: Volt olyan női óra, ahol Orishas-t tanított két kubai tanár. Elméletileg kettő. Ugyanis a kb. 40 lányhoz beállt még 5 kubai tanárnő, azaz ez már 7 tanár, valamint a 4-6 fős dobos csapat, meg énekesek, köztük egy tipikusan kubai mamma fehér ruhában, és olyan hanggal, hogy borsózik a kezeden a bőr, ha hallod. Először előre énekelt az idős hölgy, majd mi többiek szintén énekeltük, ismételtük, amit ő énekelt, és közben táncoltuk. Nem tudom leírni, hogy ez milyen élmény, hogy hallod a dobokat, az éneket, énekelsz, és közben táncolsz... Durva, nagyon durva. :) És ez csak egy óra volt, kb. ilyen dolgokat lehetett tapasztalni a többi órán is.
Egyetlen salsa figurás óra volt, ahol szintén több kubai tanított kb. 30 embert egyszerre: Juan José Ortiz, Rafael, Emilito, Yeni Molinet stb. Jó volt ez is, bár az afro, orishas és rumba órák vitték a pálmát. :)
A workshop lényege ez a nap volt, bár minden program jó volt nagyon. :) Gondoljatok bele egy pillanatra, hogy milyen, amikor ennyi kubai együtt bulizik, együtt fiesztázik... :)
A többi nap Jorge és Yamira magánórái is nagyon jók voltak, megint sokat tanultunk, lesz mit feldolgozni és gyakorolni. :)
Utolsó este Jorge-nél vacsiztunk, kicsit jobban beleláthattunk az életébe, de ez a mi titkunk marad. :)
Már várom, hogy mikor megyünk legközelebb tanulni valahová. :) Diana is jön majd a szeptemberi workshopunkra, de már néhány nappal korábban érkezik, hogy tudjunk egy kicsit együtt dolgozni, órázni. :)
Örülök, hogy megint beindult ez a dolog, mert az utóbbi fél évemben a tánc kicsit háttérbe szorult (az egészségem miatt), de most megint érzem, hogy mennyire fontos az életemben, sőt, azt is érzem, hogy milyen gyógyító ereje van. :)
Mosolygós estét és szép álmokat!
Szeretettel:
Lili
Az olvasóim nagy része tudja, hogy Jorge Camaguey az egyik kubai tanárunk Barcelonában él. Mi ritkán járunk már workshopokra, néhány éve inkább a magánórákat preferáljuk, azaz megyünk valamelyik tanárunkhoz külföldre, és napi 4-5 órát dolgozunk az adott tanárral. néhány napig, vagy akár több hétig is, mikor hogy jön ki a lépés. Csak mi. Nem csoportban, mert ez a leghatékonyabb.
Jorge azonban idén egy guaguanco workshopot szervezett, és meghívott minket is, hogy menjünk tanulni. Hosszas hezitálás után, mert még aggódtunk, hogy fogom bírni, valamint nyakunkon a tábor, és még van vele teendő, mégis úgy döntöttünk, hogy megyünk Barcelonába, és részt veszünk a workshopon, aztán maradunk még pár napot és veszünk magánórákat Jorge-től, én meg külön még dolgozom Yamira Sanchez-zel is, aki egy csodálatos kubai táncosnő.
Nagyon örülök, hogy amellett döntöttünk, hogy részt veszünk ezen a workshopon, mert ilyen élményben még nem volt részem. Komolyan... Kubában sem...
Pénteken volt egy nyitóbuli, ahol a Havana d' Primera koncert is volt. Én ezen nem voltam, mert tartogattam az energiámat másnapra, ahol reggel tíztől este fél hétig összesen egy óra szünettel voltak az órák. Másnap reggel meg is érkeztünk kb. 10 perccel az órák kezdete előtt a helyszínre, ahol akkor még senki nem volt, majd tízkor befutott még pár francia, szintén nem a tanárok. Felhívtuk Jorge-t, mondta, hogy mindjárt jön. Negyed 11. Megérkezik, és kiderül, hogy ugyan erről nem küldtek tájékoztatót, nincs a weboldalukon sem, de megváltozott a helyszín. OK, akkor mentünk a másik helyszínre, jót mulatva azon, hogy jah, mi kubai rendezvényen vagyunk, nincs min csodálkozni. :) 10,30-kor az új helyszínen még mindig csak kb. 10-en voltunk, tanár sehol. Azonban ami teljesen más volt, mint itthon, hogy mindezek ellenére senki nem volt ideges... Belegondoltam azonban abba is, hogy nálunk micsoda előkészületek folynak egy-egy workshop előtt, és milyen szervezett rendben zajlik minden, hát nagy lenne a káosz, ha így állnánk hozzá, és a diákjaink sem lennének ilyen elégedettek, ha fejetlenség lenne. De szerencsére nincs. :)
Vissza a workshophoz. :) 11-kor el is kezdtük, és elképesztő volt... Kb. 80-an voltunk, talán 100-an, és ennyi emberre jutott kb. 25-30 kubai tanár és zenész. Gondoljatok bele, hogy ez milyen sok! :) Nagyon durva... Ez a rengeteg kubai olyan hangulatot csinált, hogy azt leírni nem lehet. Élő zenére táncolni pedig maga a katartikus élmény. A dobosok hihetetlen improkat nyomtak. Soha, egyetlen fesztiválon sem láttam, hogy ilyen jól együtt dolgozzanak kubaiak. Nem játszották, hogy ők micsoda sztárok, mint mondjuk a Cubamemucho-n, teszem hozzá rögtön, hogy kb. tíz tanár, aki itt volt, Cubamemucho-s tanár is... Itt a természetes viselkedés volt a jellemző. Barátságosak voltak, közvetlenek, segítőkészek, és fantasztikus táncosok. Érezhetően nem voltak egymás vetélytársai, vagy nem voltak furkálódások, mint amit már más rendezvényen észleltem. Itt Jorge összehívta a "krémet", akik ebben a témában kompetensek, és a lehető legtöbbet adták magukból.
Csak egy példa: Volt olyan női óra, ahol Orishas-t tanított két kubai tanár. Elméletileg kettő. Ugyanis a kb. 40 lányhoz beállt még 5 kubai tanárnő, azaz ez már 7 tanár, valamint a 4-6 fős dobos csapat, meg énekesek, köztük egy tipikusan kubai mamma fehér ruhában, és olyan hanggal, hogy borsózik a kezeden a bőr, ha hallod. Először előre énekelt az idős hölgy, majd mi többiek szintén énekeltük, ismételtük, amit ő énekelt, és közben táncoltuk. Nem tudom leírni, hogy ez milyen élmény, hogy hallod a dobokat, az éneket, énekelsz, és közben táncolsz... Durva, nagyon durva. :) És ez csak egy óra volt, kb. ilyen dolgokat lehetett tapasztalni a többi órán is.
Egyetlen salsa figurás óra volt, ahol szintén több kubai tanított kb. 30 embert egyszerre: Juan José Ortiz, Rafael, Emilito, Yeni Molinet stb. Jó volt ez is, bár az afro, orishas és rumba órák vitték a pálmát. :)
A workshop lényege ez a nap volt, bár minden program jó volt nagyon. :) Gondoljatok bele egy pillanatra, hogy milyen, amikor ennyi kubai együtt bulizik, együtt fiesztázik... :)
A többi nap Jorge és Yamira magánórái is nagyon jók voltak, megint sokat tanultunk, lesz mit feldolgozni és gyakorolni. :)
Utolsó este Jorge-nél vacsiztunk, kicsit jobban beleláthattunk az életébe, de ez a mi titkunk marad. :)
Már várom, hogy mikor megyünk legközelebb tanulni valahová. :) Diana is jön majd a szeptemberi workshopunkra, de már néhány nappal korábban érkezik, hogy tudjunk egy kicsit együtt dolgozni, órázni. :)
Örülök, hogy megint beindult ez a dolog, mert az utóbbi fél évemben a tánc kicsit háttérbe szorult (az egészségem miatt), de most megint érzem, hogy mennyire fontos az életemben, sőt, azt is érzem, hogy milyen gyógyító ereje van. :)
Mosolygós estét és szép álmokat!
Szeretettel:
Lili
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése