Jön a tábor! :)

Ugyan már bőven elmúlt este 10 óra, én még mindig dolgozom, ki tudja meddig, hiszen hamarosan itt a nyári táborunk. :) Már nagyon-nagyon várom, le sem tudom írni, hogy mennyire. :) Van bennem sok izgalom, némi stressz, várakozás. Lassan fél éve dolgozom ezen a "projekten", mert már januárban el szoktuk kezdeni az előkészületeket. Közben persze már a többi nyári programra és az őszre is kell készülnünk, szóval nem unatkozunk. A diákjaink nem látnak bele abba, hogy mi munka van egy-egy ilyen rendezvényünk mögött, hiszen ők már csak a "végterméket" látják. De ez így is van jól, nekünk is az az öröm, ha minden egyszerűnek tűnik, pontos, szervezett, és semmilyen háttérben zajló esetleg stresszesebb történet nem jut át a diákokhoz. Ez nem az ő dolguk, a mi dolgunk, hogy megoldjunk minden felmerülő problémát a lehető legjobban.

Azért egy mókás sztorit elmesélek gyorsan. :) Legalábbis így is fel lehet fogni. :) Na mit gondoltok, hogy a szálloda kinek a szobáját adta ki véletlenül másnak? Hát a miénket, amiben Tomival lennénk. :):):) Mókás nem, hogy pont az iskola két vezetőjének nincs most szállása jelenleg az első napra. :):):)

Pont azt mondtam ma a srácoknak, meg Timikének, hogy nem kell stresszelni magunkat, mindent a lehető legjobb tudásunk alapján meg kell tennünk, és amin tudunk változtatni, azt tegyük is meg, de amin nem tudunk, azon idegeskedhetünk, verhetjük az asztalt, értelme nincsen. Maximalisták vagyunk mindannyian, ezért nem egyszerű a saját elvárásainknak megfelelnünk. Magasra tesszük a lécet, az biztos. :)

Bocsánat, hogy kicsit kuszák a gondolataim, ez a sok munka mellékhatása nálam. :) A csúcs az, amikor a fáradtságtól csak nevetni tudok már, és az emberek azt hiszik, hogy keményen a pohár fenekére néztem, vagy szedtem valami vigyorbogyót, pedig egyikkel sem élek, csak nálam ilyen a KO. :)

Most csak ilyen röviden, majd tudósítok a táborból is, meg van már a fejecskémben pár téma, amiről szeretnék írni, ha lesz egy pici időm.

Namaste!

Lili