2010. június 13., vasárnap

Wakeboard újra :)

Tegnap volt Bali 31. szülinapja. Tomival úgy gondoltuk, hogy az ajándéka mellé egy élmény meglepit is kap tőlünk. Ő nem tudta, hogy mi lesz, nem mondtuk el neki, csak elvittük az Omszki tóra wakeboardozni. :) Nekem ma úgy fáj mind a két karom, hogy majd leszakad, annyira izomlázam van, fel sem bírom emelni a magasba, de megérte, nagyon jól szórakoztunk. :) Bali nagyon ügyes volt, azonnal fel is tudott állni, még a haladást kell gyakorolnia, de ez így első órára szuper volt! :) Tomikám a 10 hibátlan, és esés mentes körével felavatta az új boardját, amit még télen kapott. :)

Én sokat hezitáltam, hogy csússzak, vagy ne, de amikor ott voltam, azonnal menni is akartam. Vigyáznom kell nagyon a pofikámra, meg a fizikumom sem a legjobb most ehhez a sporthoz, de mindezek ellenére nagyon-nagyon szuper volt. :):):) 4-et estem, lett volna ez több is, de sokan voltak, én meg elfáradtam, és inkább foglaltam a helyet a srácoknak, így amikor kijöttek a vízből, már mehettek is újra, mert én álltam helyettük sorba.

Balinak hála megtanultam önállóan kijönni a vízből. :):):) Nekem eddig mindig magas volt a stég, hogy kinyomjam magam, és kellett segítség, hogy valaki kihúzzon. Tavaly Edike barátnőm ezen szétkacagta magát, és "kedves" módon meg is örökítette a "monkey stlye-t" kamerával... :):):) Tegnap megkértem Balit, hogy segítsen ki, húzzon fel, csakhogy ő ezt elfelejtette, és otthagyott a vízben. :):):) Kiabáltam neki, de hiába. :):):) Mivel nagyon nagy kerülő, hogy körbeússzam a stéget, és megkerülve jöjjek ki, ezért inkább a kimászással próbálkoztam. Az első két alkalommal "hála" a mentőmellényemnek visszapattantam róla, mint egy gumilabda, és újra vízben voltam. 3. alkalommal már kinyomtam magam, de amikor ki akartam rakni a lábam, akkor megint visszaestem. De a lényeg, hogy negyedszerre, ha nem is technikásan, és legkevésbé sem nőiesen, de sikerült kituszkolnom magam a vízből. :) Ez a siker nekem sokat jelentett, mert kiderült, hogy meg tudom csinálni, amiben eddig nem hittem. Ezek után már nem volt gond, nem kellett segítség. :)

Érdekes, hogy mik okoznak nekem problémát, abszurd a helyzet. Wakeboardban kezdők két rémálma a felállás és a kanyarok. Aki már feláll, az utána már tud menni is, aztán esik egyet az első kanyarban, majd megtanulja a kanyar bevételét, és tud haladni. Tavaly, miután a velencein én is felálltam 16 esés után végre, utána elmentem az első kanyarig, majd rögtön utána már körbementem. Aztán vettem egy saját boardot, de azzal még felállni sem bírtam. Így végződött a tavalyi szezonom. Thaiföldön nem volt kezdő pálya, így haladón kellett gyakorolnom nekem is. A felállás rögtön ment (haladó pályán, saját board-dal), a haladás kezdett gond lenni, azaz megfordult a normális tendencia valamiért, amit még nem sikerült megfejtenem.

Eddig kifejezetten tehetségtelen voltam ehhez a sporthoz, de idén már tudom, hogy jól fog menni. Most ésszerűbben fogom csinálni. Egyelőre kezdő pályán megyek, és tanuló deszkával, aztán majd ha nekem is lesz 10 hibátlan köröm, mint Tominak, akkor jöhet a saját boardom, és csak ez után a haladó pálya. :) Nem kell sietni, kapkodni, csak élvezni. :) Tavaly meglepett a bénaságom, és cikinek tartottam, főleg mások előtt, így ez sok energiát, de elsősorban önbizalmat vett el tőlem. Idén ez már nem érdekel. Nem akarok senkinek megfelelni, csak élvezni akarom, és ennyi. :)

Aki még nem próbálta, tegye meg, szuper kikapcsolódás! :)

Mosolygós vasárnapot!
Szeretettel:
Lili

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése