Tegnap délután találkoztam Lucien barátommal, és ez a találkozás, mint mindig, most is nagyon jó volt. Nagyon szeretem, egy tiszta, igaz embernek tartom, aki olyan dolgokat volt képes megvalósítani az életében, amiket én csak kapirgálok. Hogy mi lenne az az egy szó, ami a legtalálóbb rá? Boldog. Mindig boldog. Kb. 8 éve ismerem, és ez idő alatt egyetlen egyszer volt rossz passzban pár óra erejéig. Nem azt mondom, hogy nincsenek problémái, bár ő nem is így tekint rájuk, hagyja, hogy jöjjenek a dolgok, aztán menjen, aminek mennie kell, maradjon, aminek maradnia. Nyugodt, kiegyensúlyozott ember, számomra nagyon felvidító humorral. :) Írtam már róla korábban is Lucien del Mar címmel, ha érdekel benneteket, megtalálhatjátok itt a blogomban, vagy a www.luciendelmar.com weboldalon.
Tegnap elgondolkoztatott, amiről többek között beszélgettünk, a kitartásról. Én kitartónak tartom magam, legalábbis a munkámban mindenképpen, és mint korábban írtam a wakeboard-ról, abban is az voltam, vagyok, hiszen 47 egymás utáni esés után még mindig hajlandó vagyok folytatni, amint az egészségem engedi. Vannak azonban olyan területek sajnos, ahol még sokat kell fejlődnöm. Ilyen az egészségem, amivel sokáig nem foglalkoztam, most meg a testem gúnyt űz belőlem, és kikényszeríti, hogy odafigyeljek dolgokra. Huszonévesen azt hisszük, hogy mindent bírunk, aztán 30 évesen a szervezet "megköszöni" a korábbi kizsákmányoló életmódunkat. Én köztudottan munkamániás vagyok, mert nagyon szeretem, amit csinálok, és ezért hajlamos vagyok túlvállalni magam, de ami rosszabb, hogy nincs igényem pihenésre, regenerációra. Fejben nem volt igényem, mert a testemnek szüksége volt rá, mint most kiderült. Nagyon elkanyarodtam a témától, ideje visszatérni. :)
Nálam 3 dolog kell, hogy valamit megvalósítsak az életemben: hit, motiváció és kitartás.
Az elsővel, azaz a hittel általában nem szokott baj lenni, mert az önértékelésem a helyén van, nem becsülöm alá magam, bár túl sem, legalábbis remélem. :) Maradjunk annyiban, hogy nagyjából a reális képet látom magammal kapcsolatban. :) Sokan azonban már itt elvéreznek, mert nem értékelik magukat, lebecsülik a képességeiket, és már előre determinálják a kudarcot.
A második a motiváció, ami kéz a kézben jár szerintem a kitartással. Nem tudok úgy kitartó lenni, hogy ne legyen motivációm. Azaz szerintem ez a második "elem" elengedhetetlen. A legnehezebb is az én életemben. Magamnál ezt nem olyan könnyen találom meg, mert általában megfoghatatlan dolgok tudnak motiválni. Egy jó példa erre, hogy a pénz engem nem motivál. Egy szükséges dolognak tartom az életben, de pl. nem dolgozom azért többet, mert többet akarok keresni. Akkor mi motivál? Például az, ha tudok tenni valamit az emberekért, amitől jobban érzik magukat. Ha pozitív hatással tudok rájuk lenni, ha segíteni tudok nekik, és boldogabbá tudom tenni az életüket. Na most már látjátok, hogy miért nehéz konkrét motiváló célt találnom, mert ez egy kicsit megfoghatatlan. Nem lehet, hogy mondjuk azt mondom magamban, hogy idén 1000 embernek örömöt okozok, mert hogy mérem? Odamegyek, és megkérdezem: Figyi, boldogabb vagy? Persze, hogy nem.
Ha nincs olyan motiváló cél, ami a pozitív energiáidat folyamatosan mozgásban tartja, akkor nehéz kitartónak lenni. A motiváció nem csak a célt jelenti, hanem a folyamatos megerősítéseket, a kisebb dolgokat, amikből erőt meríthetsz a mindennapokhoz.
Kitartás ahhoz kell, hogy végigcsináld mindezt. Észrevedd, hogy közeledik a pillanat, hogy abbahagyod, feladod, és még előtte lépsz. Elfogadod, hogy az élet nem lineáris, hanem ciklikus. Azaz az eredmény nem úgy jön, hogy ma berakok 1 egység munkát, holnap meglesz az ehhez tartozó 1 egység eredmény. Sokáig raksz és raksz, és csak nagyon kevés jön. Aztán jön egy áttörés, és hirtelen nagyobb szintre ugrasz. Aztán ezen a szinten megint csak dolgozol keményen, és majd egyszer eljön a következő ugrás. Én ezt a dinamikát az életem számos területén tapasztaltam. Pl. a Fuerte, a tánc, egészség, sőt, lehet ilyen akár a párkapcsolatod is.
Persze tudom, hogy milyen nehezek ezek a periódusok, hogy csak vársz arra, hogy megjön az eredmény. Hogy mi a tanácsom? Ne várj, hanem élvezd! Okozzon minden pillanat örömöt, ne vessz el a jövőben, és ne a várokozásról szóljon az életed! Tartsd szem előtt a céljaidat, de közben az utat élvezd, és örülj, hogy ma is tehettél valamit, hogy közelebb kerülj hozzá!
Megyek is, hogy közelebb kerüljek néhány célomhoz! :)
Namaste! :)
Lili
Tegnap elgondolkoztatott, amiről többek között beszélgettünk, a kitartásról. Én kitartónak tartom magam, legalábbis a munkámban mindenképpen, és mint korábban írtam a wakeboard-ról, abban is az voltam, vagyok, hiszen 47 egymás utáni esés után még mindig hajlandó vagyok folytatni, amint az egészségem engedi. Vannak azonban olyan területek sajnos, ahol még sokat kell fejlődnöm. Ilyen az egészségem, amivel sokáig nem foglalkoztam, most meg a testem gúnyt űz belőlem, és kikényszeríti, hogy odafigyeljek dolgokra. Huszonévesen azt hisszük, hogy mindent bírunk, aztán 30 évesen a szervezet "megköszöni" a korábbi kizsákmányoló életmódunkat. Én köztudottan munkamániás vagyok, mert nagyon szeretem, amit csinálok, és ezért hajlamos vagyok túlvállalni magam, de ami rosszabb, hogy nincs igényem pihenésre, regenerációra. Fejben nem volt igényem, mert a testemnek szüksége volt rá, mint most kiderült. Nagyon elkanyarodtam a témától, ideje visszatérni. :)
Nálam 3 dolog kell, hogy valamit megvalósítsak az életemben: hit, motiváció és kitartás.
Az elsővel, azaz a hittel általában nem szokott baj lenni, mert az önértékelésem a helyén van, nem becsülöm alá magam, bár túl sem, legalábbis remélem. :) Maradjunk annyiban, hogy nagyjából a reális képet látom magammal kapcsolatban. :) Sokan azonban már itt elvéreznek, mert nem értékelik magukat, lebecsülik a képességeiket, és már előre determinálják a kudarcot.
A második a motiváció, ami kéz a kézben jár szerintem a kitartással. Nem tudok úgy kitartó lenni, hogy ne legyen motivációm. Azaz szerintem ez a második "elem" elengedhetetlen. A legnehezebb is az én életemben. Magamnál ezt nem olyan könnyen találom meg, mert általában megfoghatatlan dolgok tudnak motiválni. Egy jó példa erre, hogy a pénz engem nem motivál. Egy szükséges dolognak tartom az életben, de pl. nem dolgozom azért többet, mert többet akarok keresni. Akkor mi motivál? Például az, ha tudok tenni valamit az emberekért, amitől jobban érzik magukat. Ha pozitív hatással tudok rájuk lenni, ha segíteni tudok nekik, és boldogabbá tudom tenni az életüket. Na most már látjátok, hogy miért nehéz konkrét motiváló célt találnom, mert ez egy kicsit megfoghatatlan. Nem lehet, hogy mondjuk azt mondom magamban, hogy idén 1000 embernek örömöt okozok, mert hogy mérem? Odamegyek, és megkérdezem: Figyi, boldogabb vagy? Persze, hogy nem.
Ha nincs olyan motiváló cél, ami a pozitív energiáidat folyamatosan mozgásban tartja, akkor nehéz kitartónak lenni. A motiváció nem csak a célt jelenti, hanem a folyamatos megerősítéseket, a kisebb dolgokat, amikből erőt meríthetsz a mindennapokhoz.
Kitartás ahhoz kell, hogy végigcsináld mindezt. Észrevedd, hogy közeledik a pillanat, hogy abbahagyod, feladod, és még előtte lépsz. Elfogadod, hogy az élet nem lineáris, hanem ciklikus. Azaz az eredmény nem úgy jön, hogy ma berakok 1 egység munkát, holnap meglesz az ehhez tartozó 1 egység eredmény. Sokáig raksz és raksz, és csak nagyon kevés jön. Aztán jön egy áttörés, és hirtelen nagyobb szintre ugrasz. Aztán ezen a szinten megint csak dolgozol keményen, és majd egyszer eljön a következő ugrás. Én ezt a dinamikát az életem számos területén tapasztaltam. Pl. a Fuerte, a tánc, egészség, sőt, lehet ilyen akár a párkapcsolatod is.
Persze tudom, hogy milyen nehezek ezek a periódusok, hogy csak vársz arra, hogy megjön az eredmény. Hogy mi a tanácsom? Ne várj, hanem élvezd! Okozzon minden pillanat örömöt, ne vessz el a jövőben, és ne a várokozásról szóljon az életed! Tartsd szem előtt a céljaidat, de közben az utat élvezd, és örülj, hogy ma is tehettél valamit, hogy közelebb kerülj hozzá!
Megyek is, hogy közelebb kerüljek néhány célomhoz! :)
Namaste! :)
Lili
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése