Balival egy régi beszélgetésünk még mindig a fejecskémben van ezzel kapcsolatban. Az önzetlen cselekedet vajon létezik, vagy mindent érdekek motiválnak? Én hiszem, hogy létezik az altruizmus, bár az is igaz, hogy nagyon nagy örömöt tud okozni, ami már nem önzetlenség, hiszen akár az öröm is lehet önző cél. Most nagyon ez jár a fejemben, mert kezdem úgy érezni, hogy az élet értelme feltétel nélküli szeretettel szolgálni másokat. Ez így egy mondatban nagyon kevés és nagyon sok is egyszerre. Rami kérdezte tőlem, hogy ha mindent megkaphatnék a világon, csak azt nem, hogy feltétel nélkül tudjak szeretni, és ilyen szeretet kapni, kellene nekem minden? Gondolkodás nélkül rávágtam, hogy nem, és ezt most is így gondolom. Mi értelme az életünknek, ha nem tudunk teljes szívből szeretni, és ha minket is csak érdekből szeretnek?
Igen, tudom, ha kitárjuk a szívünket, és még azt is szeretjük, akit utálnunk kellene, az így olvasva elég furin hangzik. De jó az nekünk, ha cipeljük a rossz érzéseinket? Inkább mindenből tanulni kell. Persze nem azt mondom, hogy bratyizzunk az "ellenséggel", de a düh, harag, rosszindulat minket rombol, nem őt. Még mindig azt mondom, pakold ki azt a dobozt, hogy legyen hely a jó dolgoknak. :)
A másik dolog a szolgálat. Miért fontos? Azt gondolom, hogy nem lehetünk olyan önzők, hogy úgy éljük le az életünket, hogy csak magunkkal foglalkozunk, és mindenki más csináljon, amit akar. Segítenünk kell egymást, és úgy élni, hogy valami jót tenni, amitől picit változik a világ. Gondoljatok bele, hogy hány milliomos színész támogat ilyen és ilyen "ügyeket". Persze, egy részük reklámfogás, de biztos vagyok abban is, hogy sokan rájöttek, hogy hiába van sok pénzed, ha nem teszel semmit a világért, nem leszel boldog. Azonban annál nagyobb boldogság, és elégedettség, hogy te tettél valami jót, én azt gondolom, nem létezik.
Bármi apró dolog is jó, ez nem pénz függő. Ha figyelmesen átadod a helyed a buszon az időseknek, vagy előzékenyen átsegíted a nénikét az úton, ez mind ingyen van, nem kell hozzá semmi, csak egy kis odafigyelés. Én nemrég átsegítettem egy nénikét a zebrán, és nem győzött hálálkodni, és szeretettel nézett rám, ami nagyon jó érzés volt, meg is hatódtam tőle. Igazán nem tettem semmi extrát, de az emberek annyira be vannak fordulva, hogy lassan az ilyen alap dolgok is extrának minősülnek. Sajnos...
Én próbálok úgy élni, hogy a lehető legjobban szolgáljam azt a közösséget, amiben vagyok, azaz a Fuerte-t. Mind a munkámmal, mind a türelmemmel, szeretetemmel. A ladies' stlye workshopokat azért hoztam létre, hogy a táncon keresztül valami többet adjak a lányoknak, kicsit elindítsak bennük olyan érzéseket, amiket vagy nem, vagy nehezen vállalnak. Megszerettessem velük azt, hogy nők, és bátorítsam őket arra, hogy ezt vállalják, mert csodás dolog nőnek lenni. :)
De tudjátok, hogy mi a legjobb? Úgy "jótékonykodni", hogy ne tudjon róla senki. Sokan úgy vagyunk vele, sajnos néha én is, hogy ha valami jót tettünk, akkor várjuk a nyílvános elismerést is. Ez bizonyos helyzetben elfogadható, máskor azonban jobb lenne, ha magunkban tartanánk, és szerényen kezelnénk ezt a dolgot. Rá kell mindig jönnöm, hogy a szerénység nagy belső boldogsághoz tud juttatni. :)
Tegyetek valami jót minden nap, és az életeket sokkal boldogabb lesz!
Szeretettel:
Lili
Sosem gondoltam magam egy altruizmusra hajlamos embernek, sőt önként és dalolva bárki előtt beismerem, hogy önző vagyok, de amiket leírtál elgondolkodtattak. Nem abban az értelemben, hogy mindennap tegyek valami jót, sokkal inkább abban, hogy vajon szoktam én jót tenni, ilyen kis semmiségeket? És egy nagyon furcsa dologra jöttem rá, szoktam, de úgy hogy nekem mindez fel sem tűnik, mert ezek annyira apró porszemek, hogy meg volt és megyek tovább. És szerintem ezzel csomóan vannak így!
VálaszTörlésPl: ma ültem az egyetem egyik ablakában, ettem az almám, mikor jött egy csajszi és halál elveszett arccal forgott az elágazás közepén, mint a ringlispír, persze hogy nem bírtam 3 másodpercnél tovább és megkérdeztem segíthetek e neki. Szegény csak ki akart jutni az épületből és miután megmutattam neki a helyes utat, hatalmasat nevettünk mindketten :)
Vagy, amikor a csoporttársaimnak segítek egy feladatnál vagy eszembe jut hogy van valakim, akit ha ő vagy ő megismer, akkor előrébb jut, vagy amikor átadom a helyem a metrón, villamoson...stb
ezek nekem fel sem tűntek eddig, csak miután olvastam az írásod, akkor döbbentem rá, hogy van altruizmus, és még az olyan önző emberek, mint én is, simán megteszik ezeket az apró segítségeket, ezeket az apró jó dolgokat, úgy hogy fel sem tűnik, és csak szaladunk tovább a mókuskerekünkben. Vajon, hogy magamtól rá sem ébredtem erre gond? - félig költői kérdés, ha van rá válasz szívesen fogadom. :) köszönöm, hogy írsz ilyen bejegyzéseket!!!!
:))))
VálaszTörlés