2010. április 19., hétfő

Harmónia :)

Volt idő, amikor ettől a szótól már rosszul voltam, mert mindenhonnan ez köszönt szembe, és szinte állandóan betolakodott az életembe. Persze nem arról beszélek, hogy úgy gondolnám, hogy nem fontos, az írásaimból tudhatjátok, hogy nagyon is fontosnak tartom minden szinten a harmóniát, de a rengeteg tuti tipp, és termék, és lelki tréning néha nyomasztóan tud hatni, mert szinte azt sugallják, hogy ha ezt és ezt nem teszed meg, akkor nem is lehetsz harmóniában önmagaddal és a környezeteddel. Hiába, fogyasztói társadalomban élünk, és bizony mi magunk is fogyasztók vagyunk, úgy is viselkedünk. Gyakorlatilag a harmónia is egy árucikk lett, amit megvehetsz, befizethetsz rá, ha ez mondjuk egy masszázskezelés stb. De tényleg ezekkel akarjuk elérni a harmónikus életet? Nem tagadom a hatékonyságát egy bizonyos szintig ezeknek a terápiáknak, könyveknek stb., de ennyi nem elég, ez csak egy rásegítő eszköz lehet, egy mankó, ami segít végigvinni a valódi céljainkat, és támaszkodhatunk rájuk az út során.
De mik a valódi céljaink? Én szeretek mindig célokat kitűzni, azonban előfordult már nem is egyszer, hogy nem okozott örömöt, amikor elértem. Szinte közönnyel fogadtam, egyszerűen kipipáltam, és kész. Igen, már hallom is: Az útnak kell örömöt okoznia, a folyamatnak, amíg eléred a célod, és nem csak a célnak. Ez így is van, nem tiltakozom. Néha pont ezért nem volt extra érzés, mikor elértem, mert már közben is jó volt, sok örömet okozott, de néha azért nem, mert mire elértem, már csökkent a jelentőssége az életemben, és már nem volt fontos. Azonban, ha egy cél már nem fontos, akkor elveszti a motiváló hatását is. Vagy letérünk az útról, vagy ugyan elérjük, de már nem ad plusz boldogságot az életünkhöz. Ezért gondolom azt, hogy nagyon fontos, hogy milyen célokat tűzünk ki.
Egy extrém példa erre nálam a wakeboard. Nagyon béna vagyok. Komolyan. Nem gondoltam volna, hogy ennyire tehetségtelen vagyok, vagy lehetek egy sportban, de sikerült megtalálnom azt, amiben bizony-bizony nem brillírozhatok. :) De bánom-e? Nem. Feladom? Nem. Miért nem? Azért, mert jól esik, ha megismerhetem a határaimat, és még jobban, ha azokon túl tudok lépni. Rengeteget tanultam magamról közben, és új oldalamat ismertem meg. Számomra nagyon fontos, hogy meg tudjunk újulni időről időre, és teljesen új dolgokba is belekezdjünk. Egyébként az életünk ellaposodik, rutinszerűvé, monotonná válik, és végül az kerülhetne a sírkövünkre: Meghalt, míg élt.
Amíg fiatalabb voltam, gyakran a fizikai és az intellektuális célok domináltak, aztán volt idő, hogy a spirituális célok kerültek előtérbe, majd olyan is, amikor a szociális, emberi kapcsolataim fejlesztése volt a prioritás. Ma már azonban tudom, hogy mind a négy terület fontos. Nem lehet csak az egyik felé "elgurulni", mert az nem lesz teljes, ergó nem ad hosszú távú boldogságot és kiegyensúlyozottságot.
Az én tippem, hogy mind a négy szinten próbálj meg rövid és hosszú távú célokat kitűzni magad elé, és pár hetente egyszer gondold át, hogy valóban haladsz-e feléjük. A "kontroll", azaz az, hogy leírd, és időről időre újragondold, lényeges feladat.
Legyél bátor és vagány, kívánj nagyot az élettől! :)
Szeretettel:
Lili

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése