Korábban azt gondoltam, hogy egészség-tudatos életet élek, hiszen vegetáriánus vagyok, nem dohányzom, egyáltalán nem iszom alkoholt, és leszámítva az olykor előforduló "bűnözéseket", odafigyelek arra is, hogy mit eszem. Így is volt, egészségtudatos voltam, de nem egészség mániás, mint amilyennek most érzem magam.
A klinika sok változást hozott, és még jobban át kellett alakítanom mindent, nem beszélve arról, hogy napi 12x kell gyógyszert szednem. Ezek most annyira korlátoznak, pedig 6 hét alatt már igazán belejöttem a rutinba, hogy egész napom e körül forog. Állandóan az órámat nézem, hogy mikor kell bevennem valamit, 4 óránként kell ennem, és ugye az sem mindegy, hogy mit, mert fött étel kell, hogy legyen, szóval ha nem dolgoznék is el tudnám tölteni ezzel az egész napomat. Mármint azzal, hogy odafigyelek magamra, és követem az utasításokat. A klinikán könnyű volt, mindent elém tettek, azonban itthon az első 10 nap maga volt a rémálom, párszor sírógörcsöt is kaptam, mert annyira tele volt ezzel a rutinnal a hócipőm.
Most már elfogadtam, hogy ezzel kell még egy darabig élnem, és nyüszöghetek, de nem segít. 6 hét után most szerdán először táncoltam, azaz voltam végre próbán, és a hétvégi workshopunkon is megpróbálok majd két órán aktívan részt venni, de azért ott lesznek tarcsiban a csajok, ha le kellene váltani engem. A tánc nagyon jó volt, igaz a tüdőm még nem bírja, de majd javul ez is. :) Most kötelező jógáznom is, ami eddig nem volt gond, hiszen másfél évtizede önszántamból és dalolva jógázom, de elhihetitek, hogy amióta kötelező volt, kifejezetten utáltam. Ma volt az első nap, amikor úgy igazán élveztem újra. (leszámítva a klinkán lévő jóga órákat, mert azokat nagyon szerettem, csak itthon nem volt kedvem még ehhez is)
Szóval korlátok ide vagy oda, kezd visszarázódni az életem a normális kerékvágásba. :)
Mosolygós napokat!
Szeretettel:
Lili
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése