2010. január 17., vasárnap

Kritika :)

Kedves Olvasóim!
Elég sok emailt kapok az írásaimmal kapcsolatban, amiket nagyon köszönök, sok gondolatot ti indítatok el bennem, és a témáim is a környezetemből, valamint természetesen a magam tapasztalataiból indulnak ki.
Ma kaptam egy olyan levelet (ez az első negatív kritika), ami elgondolkodtatott egy kicsit. Arról szól, hogy nem tetszik, amilyen irányba megy a blogom, mert olyan, mintha tinilányoknak adnék praktikákat, ahelyett, hogy felnőtt hangnemben írnék, felnőtt emberekhez. Azt is írja, hogy az írásaim már-már öntömjénezőek, és tartalommentesek. (csak azért nem idézem szó szerint az illetőt, mert nem tudom, hogy ki írta, egyébként bemásoltam volna ide a levelet)
Ezt a blogot azért kezdtem el írni, mert szeretek írni. Gyermekkorom óta naplót vezetek, gondoltam, most ezen formában folytatom, hogy akit érdekel, hogy ki is vagyok, az többet megtudjon rólam. Az utolsó szón van a hangsúly: rólam. Nem arról a nőről, aki szeretnék lenni, vagy arról a feleségről, vagy arról a táncosról, akivé válni szeretnék. Nem számít, hogy hányan és kik olvassák a blogomat, az éppen aktuális gondolataimat "vetem papírra", pontosabban ragadok billentyűzetet és írok. Ami jön. Ne törekszem sem irodalmi stílusra, nem böngészem a szinoníma szótárat, hogy cizelláltabb legyek, és nem töröm órákig a fejem, hogy miről írjak, és legkevésbé sem szeretnék megfelelni mások elvásárainak, mert akkor már nem lennének őszinték az írásaim. Egyszerűen jön az érzés, és ha van éppen akkor időm, akkor gépelek.
Természetes, hogy vannak, akiknek tetszenek az írásaim, és biztosan vannak olyanok is, akiknek nem tetszik, vagy egyszerűen nem kíváncsiak rám. Ez így teljesen normális. A szabad választás jogával bárki élhet, hiszen nem vagyok kötelező olvasmány sem a Fuerte-seknek, sem másoknak. :)
Nem törekszem arra sem, hogy minden írásom mély tartalommal bírjon, sőt, ha néha az írásaim kicsit lököttek, akár kislányosak, vagy felszínesek, az is azért van, mert az aktuális állapotom éppen arról szól.
Valóban írtam néhány "praktikás" írást, amire az olvasóim motiváltak, és volt, aki kérte is, hogy foglaljam össze amire gondolok. Változó, hogy ki miről olvasna. De ami a fő motivációm volt, hogy megírjam ezeket az írásokat, mint pl. az Illem és etikett, vagy azt, amiben segítséget, mankókat szeretnék nyújtani ahhoz, hogy több önbizalmatok legyen, mert látom, hogy mennyire, de mennyire szüksége van a mai nőknek arra, hogy jobban becsüljék őket. Nem arról írok, hogyan csábítsátok el a pasikat, és hogyan manipuláljátok az embereket, hanem arról, hogyan láthatjátok meg magatokban a jót, a szépet, és hogyan meríthettek erőt és kitartást a mindennapokhoz. Sajnos azt látom, hogy a nőiesség, és annak felvállalása nem csak a tinilányok problémája, hanem akár a már tinilányokkal rendelkező 40-50 éves anyukáké is. Azaz kb. 15-65 éves korig mindenkinek szól az írásom. Érdekes, hogy sok fiútól is kapok leveleket, az egyik ilyen nemrég ennyi volt: "az a baj, hogy a nők legalább harmada meg sem érti, miről írsz, nemhogy nem viselkedik nőként"
Lehet, hogy Cosmo-ba illőek az írásaim, de én nem vagyok sem író, sem újságíró, pláne nem egy nagy nemzetközi lapnál, ezért a szint, amit én meg szeretnék ütni, ahogy korábban is írtam, nem egy irodalmi folyóirat szintje, hanem az én kis hétköznapi életem szintje. Ahogy a környezetemmel kommunikálok, úgy juttatom itt is kifejezésre a gondolataimat. Nem tudom, hányan olvassák a blogomat, mert a számlálót még mindig nem kapcsoltam be szeptember óta, annyira nem érdekel ez a része. Vagyok, aki vagyok, az összes hibámmal együtt, azonban ezt őszintén vállalom.
Szeretettel:
Lili

5 megjegyzés:

  1. Szia Lilike! (Nekem inkább Zsuzsika :) )

    Gondoltam írok a blogodhoz, hadd emelkedjen végre egy kicsit a nézettsége! :) :) :)

    Szóval a téma kapcsán:

    Megértem, hogy sokaknak nem tetszenek a bejegyzéseid! Megértem, hogy sokakban rossz, negatív érzéseket keltenek az írásaid Veled kapcsolatban. Néha talán még képmutatónak is tartják az írásaidat. Sokszor éppen idegesítőnek.

    Mert nem ismernek!

    Nehéz ugyanis elképzelni, hogy valaki ennyire pozitívan, szeretetteljesen álljon a világhoz, környezetéhez. Nehéz elképzelni, hogy valaki rosszindulattól, az emberi gyarlóságok néhány legjellemzőbb vállfajától ilyen mértékben mentes legyen. Nehéz elképzelni, hogy valaki nem bort iszik akkor, amikor vizet prédikál közvetlen, emberi hangnemben.
    És legfőképpen nehéz elhinni, hogy valaki olyan JÓ ember lehet, mint amiről a bejegyzéseid árulkodnak.

    Nekem nem nehéz. Mert én ismerlek! :) Hál'Istennek!

    VálaszTörlés
  2. Bali de drága vagy! :):):) Szejet! :):):)

    VálaszTörlés
  3. Szia Lili!

    Sajnos én még nem ismerlek személyesen, a blogodat sem olvasom túl régóta. Talán a "Ki a jó nő" c. bejegyzésedet olvastam legelőször. Nekem tetszenek az írásaid, nagyon közvetlenek és őszinték. Sőt, meg is fogadtam 1-2 tanácsod, ami be is jött és sokat segített (pedig hozzáteszem, így 30 felé már nem nagyon számítok tinilánynak :))

    Negatív kritikát legegyszerűbb névtelenül írni... Nem vall éppenséggel egyenes jellemre... de le merem fogadni, hogy pont ő olvassa a leggyakrabban az írásaidat! :)

    Ne változz meg! Maradj mindig ilyen, amilyen most vagy: kedves és őszinte!

    Legyen szép estéd!
    Anett

    VálaszTörlés
  4. Kedves Lili!

    Nagyon édesek vagytok Balázzsal, ahogy kiálltok egymásért egymás blogjain. Ha egyikteket kis szúrás ér, és vélhetően az a másiknak fáj, akkor rögtön anyaoroszlánként és apatigrisként a társ ott terem vállvetve:):):)… Azt gondolom, hogy ez igazán példaértékű barátságot tükröz, ami egészen biztosan kuriózum számba megy manapság :). Nagy dolgokat vittetek véghez, és talán ezt csak így, ilyen tiszta és szép érzésekkel lehet!
    (Jajj, már igazából látom magam előtt, ahogy az új generáció Micimackó barátságról szóló vidám történeteit sutba dobva ’Bali-Lili’ tanmeséken fog felnőni :):):)

    Ami a blogbejegyzésedet illeti, nem tudom mi volt az előzmény, mi volt a kritika, de nem érdemes rajta felhúznod magad. Persze nyilván, ahogy hirtelen felindulásból (ugyanis ez érződik :) ) kiírtad magadból az érzéseidet, azzal egy füst alatt túl is léptél rajta, és ez így van rendjén.

    Tudod igazad van abban, hogy önmagadat felvállalva, őszintén megnyilatkozva írsz arról, ami épp a kobakodból, vagy néha talán csak az ujjaidból kikívánkoznak. Azonban te is tudod, hogy ha a saját kis kézzel írott naplód helyett egy publikus formát választasz, az nyilván reakciókat vált ki az emberekből. Ilyen vagy olyan formában megihleted őket. Ez teljesen rendben lévő dolog, mint ahogy talán Te is olvasgatsz alkalmanként blogokat, és szintén reakciók fogalmazódnak meg benned. (Hogy ennek hangot is adsz vagy sem, az most épp mellékes.) Szóval csak azt akartam mondani, hogy talán egyáltalán nem kellene támadásnak venni, ha valaki kritizál. A kritikák jók, ha az ember helyén tudja őket kezelni. Az igazi kritikák voltaképpen ritkán bántások, sokkal inkább informatív észrevételek.
    Te egy borzasztóan érzékeny csajszi vagy, ettől tudsz olyan szeretetteljes lenni. De mint tudjuk, az érzékenység néha nem éppen előnyös tulajdonság. Kivéve, ha az ember igazán edzett, ha az ember igazán harmóniában van önmagával, vagyis ha nincs rés a pajzsán.
    Márpedig, Neked, Kedves Lili, van ám pajzsod, van önbizalmad, hát használd őket :)! Egyszerűen tartsd magad elé őket, de nem kell ütni velük, anélkül is hatásosak :)!

    Te már olyan szinten fel vagy vértezve, hogy a kritikáktól csak még erősebb leszel. És nem azért, mert lepergeted magadról őket, önigazolást szolgáltatva magadnak az „irreleváns” kritikákkal kapcsolatban, hanem vedd észre az infót, szűrd le, és amit tudsz, építsd be, amit nem, azt dobd el!
    Tudod, akiről azt érzed, hogy támad Téged, arról tudnod kell, hogy magával van baja. A támadás nem Neked szól! Tehát soha ne vedd személyesen magadra :)! Ez minden esetben igaz, mindenkire nézve.
    Éppen ezért ne végy támadásnak sok mindent! Picit azt érzem, hogy az érzékenységed miatt hajlamos vagy rá!
    Ne tedd, mert szép vagy, okos vagy és kedves! És ne feledd ha sugárzol, akkor varázsolsz :)!

    Szeretetteljes szép napokat kívánok! :)

    VálaszTörlés
  5. Kedves Varázslólány!

    Valóban érzékeny vagyok, ebben teljesen igazad van, de nem rázott meg annyira a kritika, amit kaptam, ahogy esetleg te ezt leszűrted.

    Azóta a leányzó is írt nekem még egy levelet, amiben elismerte, hogy kicsit túllőt a célon a hangnemmel. Sajnos nem tudom, hogyan lehet neki privátban írni, mert nem volt megadva az email címe, ezért is reagáltam nyilvánosan.

    Én is fontosnak tartom, hogy elgondolkodjak rajta, ezért is írtam meg ezt az írásomat. Nehezen viselem a kritikát, ez is tény, pláne, ha az nem a megfelelő formában érkezik. De folyamatosan tanulunk, fejlődünk, alakulunk. :)

    Mosolygós napot!
    Lili

    VálaszTörlés