2010. január 11., hétfő

Fogadalmak :)

Az újévi fogadalmakkal szerintem nincs semmi gond, ha olyat fogad meg az ember, amit be is tart. Pontosan ezért én mindig csínján bánok ezekkel a fogadalmakkal, nem vállalok fel dolgokat csak azért, mert lelkes vagyok. Most még. Aztán pár hét, és már nem leszek az, vagy el is felejtem. Évek óta nem várom meg az új évet, ha valamit változtatni akarok az életemben, akkor azt megteszem akkor, amikor ez felmerül. A nagy változásokban nem hiszek hosszú távon, én nem tudom őket tartani, csak apránként tudom beépíteni az új dolgokat az életembe.
Most két dolgot vezetek be az életembe. Az egyik, hogy készítettem színes kártyákat, amiből minden nap húzok kettőt. Egy-egy kártyak tartalmaz 15 perces "feladatot", azaz napi fél órát el fogok tölteni a kártyák alapján valamivel. Ez lehet spanyol tanulás, vagy hasizomerősítés. Teljesen változó, sokszínű dolgok, azonban olyanok, amik mindig háttérbe szorulnak a napi programomban. Most nem fognak. :) A mai napra pont a spanyol és az erősítés jutott. A spanyol már megvolt, este meg nyomok pár fekvőtámaszt, és a bordásfalon húzódzkodom majd. :) A gravitációs csizmát "felügyelet" nélkül nem használom, mert egyszer már fennt-ragadtam, és lógtam fejjel lefelé, mert a röhögéstől nem tudtam felhúzni magam, hogy leakasszam a lábam... :)
A másik dolog, amit be szeretnék vezetni, az egy kis magánélet a férjemmel. :) Kedd délelőttökre szabadságolom magam, no telefon, no internet, és ebédet fogok főzni a kedvesemnek. :) Nagyon szeretek főzni, van is hozzá érzékem, csak időm nincs. Most lesz. Hetente egy délelőtt feleséggé változom, és ebédet készítek. :) Jah, hogy másfél éve már férjnél vagyok? Ez igaz, azonban az ilyen jellegű gondoskodásban sajnos elég gyenge voltam. Eddig. :) Tomi nagyon szereti a főztöm, mert sok "szeretet-fűszert" használok. :) Nagyon jó dolog a gondoskodás a szeretteinkről, csak könnyedén megfeledkezünk róla, pláne arról, hogy ez milyen fontos a mindennapokban is.
Na megyek foniátriára. Nem gyakoroltam... Bizti ki fogok kapni a doktornénitől... (ez még mindig a hangképzési terápia)
Nagy ölelés!
Lili

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése