Ez a bejegyzésem közvetlenül az előzőhöz kapcsolódik, a „Hitelesség” címűhöz.
Nem egyszer tapasztaltam már, hogy az emberek összetévesztik az elveket, a makacs gondolkodással. Vannak dolgok, amikhez nem érdemes ragaszkodni, és rugalmatlanul kezelni, de vannak olyanok is, amikből szerintem soha nem szabad alábbadnunk, bármennyire is nehéz néha nem ezt tenni. Az előbbiek a mindennapi kis „fogadalmaink”, amiket én nem sorolok az elvek kategóriába, de mindegy is, mire címkézzük fel, soha nem a címkék számítanak, hanem a mögötte lévő tartalom. Szóval nekem a mindennapi kis fogadalmaim azok, amiken javítani szeretnék, és kialakítom ezeket a szokásokat, amik aztán hosszabb-rövidebb idő alatt szokásokká válnak (vagy mégsemJ). Vannak azonban olyanok, akiknek nem ez a szándék vezérli a ezeket az „elveiket”, hanem a sértődöttség, konokság, makacsság. Ami ilyen indulatból jön, ahhoz szerintem nem szabad ragaszkodni, inkább felül kell vizsgálni minél előbb, és lehetőleg elengedni őket. Biztosan tudjátok miről beszélek. Az „elvből nem csinálom ezt és azt” kezdetű mondatokra gondolok.
Elveknek én azokat a dolgokat tekintem az életemben, amiktől sikerül megőriznem az emberi méltóságomat, a jóságot, az önzetlenséget, mások szolgálatát, és segítenek nekem, hogy helyes életet éljek, jó döntéseket hozzak, irányt mutatnak, és támogatnak abban, hogy jobb emberré váljak. Nincs több ezer ilyen számomra, hanem azt a néhányat próbálom tartani, amiben hiszek. Többen ismeritek az egyik kedvenc idézetemet: „Szeress mindenkit, szolgálj mindenkit, mindig segíts, sohase árts.” Nem mondom, hogy tökéletesen megvalósítom, előfordul, hogy az orrom alá is dörgölik, ha valamit nem e szerint teszek, vagy a másik szerint nem így cselekszem, de esetleg nem látja, hogy én mire gondoltam, de hát az dobja rám az első követ, aki ezt tökéletesen éli és teszi minden nap. J Persze ilyenkor is hálás vagyok, hogy emlékeztetnek rá, és átgondolom, hogy mi vezérelt, és min kellene változtatnom. Bár azt hozzáteszem, hogy a külső megítélés koránt sem érdekel annyira, mint a bennem zajló valódi érzések, és előforduló gyarlóságok kezelése. Azaz nem az számít, milyennek látnak, hanem az, hogy valójában ki vagyok.
Szerintem nagyon fontos az is, hogy tudjuk, hogy mely elvek azok, amik fontosak számunkra, és ne feledkezzünk meg erről. Ahogy már írtam, nem kell most felállítanod magadnak egy száz pontból álló listát, tíz bőven elég lesz. :) Ha pedig nincs kedved ezen gondolkozni, de szeretnél mégis valami mankót, ott a "10 parancsolat", bármilyen furin is hangzik esetleg ez elsőre. Mindent tartalmaz, és mindenki ismeri, de sajnos még azok sem tartják, akik keresztények.
Egy kis emlékeztető, hátha rég volt már hittan óra, íme a parancsolatok. :)
1. Uradat, Istenedet imádd, és csak neki szolgálj! 2. Isten nevét hiába ne vedd! 3. Az Úr napját szenteld meg! 4. Atyádat és anyádat tiszteld! 5. Ne ölj! 6. Ne paráználkodj! 7. Ne lopj! 8. Na hazudj, és mások becsületébe kárt ne tégy! 9. Felebarátod házastársát ne kívánd! 10. Mások tulajdonát ne kívánd!
Az én kis listám, ami elég soban fedi ezt, a következő: Isten-szeretet, feltétel nélküli szeretet, szolgálat, őszinteség, hűség, ne ártsak senkinek, megbízhatóság, hitelesség, korrektség, alázat, szerénység, türelem. Ezek az alapok, amire időről időre figyelmeztetem magam, és megteszek mindent, hogy e szerint éljek. Ezt még persze sok dolog egészíti ki, de azok főleg olyanok, amik ezen elveim megvalósuláság támogatják.
Az életben szükségünk van egy "iránytűre", hogy ha kérdésünk van, vagy bizonytalanok vagyunk, akkor előhúzhassuk, és eligazodjunk általa. nekem ilyen iránytű az elveim, és azok megtartása. Neked mi az iránytűd?
Mosolygós napot!
Namaste!
Lili
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése