Feldobtam a kérdést a facebook-on, hogy miről olvasnátok szívesen, és jött ez a téma: Újrakezdés és örömei. Hát kicsit meg lettem fogva vele, be kell valljam, mert az élet velem elég kegyesen bánt az elmúlt 32 év alatt, és mindössze 3 olyan esemény volt eddig, ami nagyon megviselt, padlóra kerültem, és onnan kellett magam újra összerakni, és feltápászkodni. Persze lehet, hogy 3 is sok, nem tudom, és az is igaz, hogy mindhárom alkalommal igencsak a padlóra lettem küldve. Az egyik ilyen időszakom akkor volt, mikor édesapám meghalt. Ennek már 11,5 éve, mégis a mai napig nem nagyon tudok róla beszélni, pedig nem telik el nap, hogy ne gondolnék rá. A másik kettő egy-egy hosszú kapcsolatomnak a vége után volt.
Hogyan kezeltem ezeket a helyzeteket? Hát nem jól. Volt, hogy minden értelmét vesztette. Minden, ami addig fontos volt, már nem számított. Volt, hogy lefogytam, volt, hogy meghíztam. Mindenesetre az újrakezdésben semmi örömöt nem találtam akkor.
A legutóbbi ilyen mélypont is már 8 éve történt velem, így nagyon aktuális élményeim nincsenek a "padlón vagyok" állapotról, de azt hiszem, hogy az ember nagyon is jól tud ezekre emlékezni, nehéz elfelejteni őket. Talán nem is kell, hogy elfelejtsük, inkább meg kell próbálni tanulni belőle.
Én abban biztos vagyok, hogy nagyon sokat tanultam, és ahhoz, hogy ma ilyen ember legyek, mint amilyen most vagyok, erőteljesen hozzájárultak ezek az élmények ugyanúgy, mint a rengeteg jó is, amit az élettől kaptam. De mégis azt gondolom, hogy a nehézségekben van ott leginkább a fejlődés lehetősége. Ha minden jó, az ember ellustul, nem tesz annyit a dolgokért. Persze annak örülök, hogy jelenleg nem ekkora nehézségekkel kell szembenéznem, és úgymond kisebb tréningeket kapok az élettől, de ezek is fontosak, még akkor is, ha amikor benne vagy, nagyon nem kívánod, hogy ez történjen veled.
Ha magánéletben nem is, de szakmailag viszont elég jól viselem az újrakezdéseket. Motivál, erőt és lendületet ad egy új kihívás, nagyon tudok küzdeni, harcolni, és sok örömet találni egy-egy új feladatban. Felépítettem már 3 vállalkozást, ebből kettőt segítséggel természetesen, és bár mindig a nulláról kellett kezdenem, miután a döntés megvolt, utána nagyon tudtam haladni előre a céljaim felé, és a legtöbb örömöt mindig ez az építkezési szakasz adta nekem mindhárom alkalommal.
Azt is érzem, hogy erre vagyok a legalkalmasabb, azaz építkezni, felépíteni valamit. Ha kész van, bár egy vállalkozás soha nincs "kész", de ha már elértem vele egy pontig, utána sajnos lankad az érdeklődésem. Nagyon kell figyelnem, hogy meglegyen a folyamatos motivációm. Szerencsére ismerem magam, és sokat tanultam a korábbi két vállalkozásomból is, így most a harmadiknál már nagyon jól kezelem ezt és sikerül megújult kihívásokat találnom. Nem mondom, hogy ugyanaz az érzés, mint a legelején, de a mai napig nagyon sokat ad nekem. Amíg pedig a mérleg a pozitív felé dől, addig nincs gond. :)
Visszatérve a magánéletre, néhány dolog azért segítheti az újrakezdést:
1. fogadd el, ami történt
2. bocsáss meg magadnak
3. bocsáss meg a másiknak
4. szeresd magad
5. találj új kihívásokat, célokat, foglald le magad
A szőnyeg alá söprés nem megoldás, ha gyászolni kell, akkor gyászolj, ha sírnod kell, sírj, ha törnél zúznál, keress műanyag tányérokat. :)
Az elfojtott, nem megoldott problémák később megbosszulják magukat, nem fogsz tudni kilépni az önsajnálatból, depiből, és tele leszel komplexusokkal.
Ha új életet akarsz kezdeni, előbb zárd le a régit, és ne cipeld a kakis batyut magaddal tovább!
Namaste!
Lili
Hogyan kezeltem ezeket a helyzeteket? Hát nem jól. Volt, hogy minden értelmét vesztette. Minden, ami addig fontos volt, már nem számított. Volt, hogy lefogytam, volt, hogy meghíztam. Mindenesetre az újrakezdésben semmi örömöt nem találtam akkor.
A legutóbbi ilyen mélypont is már 8 éve történt velem, így nagyon aktuális élményeim nincsenek a "padlón vagyok" állapotról, de azt hiszem, hogy az ember nagyon is jól tud ezekre emlékezni, nehéz elfelejteni őket. Talán nem is kell, hogy elfelejtsük, inkább meg kell próbálni tanulni belőle.
Én abban biztos vagyok, hogy nagyon sokat tanultam, és ahhoz, hogy ma ilyen ember legyek, mint amilyen most vagyok, erőteljesen hozzájárultak ezek az élmények ugyanúgy, mint a rengeteg jó is, amit az élettől kaptam. De mégis azt gondolom, hogy a nehézségekben van ott leginkább a fejlődés lehetősége. Ha minden jó, az ember ellustul, nem tesz annyit a dolgokért. Persze annak örülök, hogy jelenleg nem ekkora nehézségekkel kell szembenéznem, és úgymond kisebb tréningeket kapok az élettől, de ezek is fontosak, még akkor is, ha amikor benne vagy, nagyon nem kívánod, hogy ez történjen veled.
Ha magánéletben nem is, de szakmailag viszont elég jól viselem az újrakezdéseket. Motivál, erőt és lendületet ad egy új kihívás, nagyon tudok küzdeni, harcolni, és sok örömet találni egy-egy új feladatban. Felépítettem már 3 vállalkozást, ebből kettőt segítséggel természetesen, és bár mindig a nulláról kellett kezdenem, miután a döntés megvolt, utána nagyon tudtam haladni előre a céljaim felé, és a legtöbb örömöt mindig ez az építkezési szakasz adta nekem mindhárom alkalommal.
Azt is érzem, hogy erre vagyok a legalkalmasabb, azaz építkezni, felépíteni valamit. Ha kész van, bár egy vállalkozás soha nincs "kész", de ha már elértem vele egy pontig, utána sajnos lankad az érdeklődésem. Nagyon kell figyelnem, hogy meglegyen a folyamatos motivációm. Szerencsére ismerem magam, és sokat tanultam a korábbi két vállalkozásomból is, így most a harmadiknál már nagyon jól kezelem ezt és sikerül megújult kihívásokat találnom. Nem mondom, hogy ugyanaz az érzés, mint a legelején, de a mai napig nagyon sokat ad nekem. Amíg pedig a mérleg a pozitív felé dől, addig nincs gond. :)
Visszatérve a magánéletre, néhány dolog azért segítheti az újrakezdést:
1. fogadd el, ami történt
2. bocsáss meg magadnak
3. bocsáss meg a másiknak
4. szeresd magad
5. találj új kihívásokat, célokat, foglald le magad
A szőnyeg alá söprés nem megoldás, ha gyászolni kell, akkor gyászolj, ha sírnod kell, sírj, ha törnél zúznál, keress műanyag tányérokat. :)
Az elfojtott, nem megoldott problémák később megbosszulják magukat, nem fogsz tudni kilépni az önsajnálatból, depiből, és tele leszel komplexusokkal.
Ha új életet akarsz kezdeni, előbb zárd le a régit, és ne cipeld a kakis batyut magaddal tovább!
Namaste!
Lili
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése