Kicsit erős cím, tudom, de hát megszokhattátok, hogy nem rejtem véka alá a gondolataimat, és nem cenzúrázom a szavaimat. :)
Mit nevezek én sunyiságnak? Nagyon egyszerű, az őszintétlen viselkedést. Ez elég tág fogalom lehet első ránézésre, és nekem is beletartozik egy csomó minden. Pl. az, ha valaki érdekből nyal a másiknak. Vagy az, ha valaki ferdít, csúsztat, nem meri felvállalni a gondolatait, nem elég tökös, hogy kiálljon magáért. De a konfliktuskerülők a "kedvenceim".
Meg kell érteni szerintem, hogy nem lehet mindenkinek megfelelni, és ha folyamatosan erre törekszünk, az egyéniségünkből semmi sem marad. Ha pedig a gondolataidat nem mered felvállalni, vagy nem állsz ki értük, csak állandóan fortyogsz magadban, az jó neked?
Nem mondom, hogy a véleményem nem változik, mert folyamatosan alakulok, bár bizonyos értékek ugyanúgy fontosak ma is, mint 10 évvel ezelőtt. Az őszinteség és a korrektség mindenekelőtt.
Nem vagyok konfliktuskerülő típus, és ma már tudok különbséget tenni az önigazolás és a konfliktusok rendezése között. Nem azt mondom, hogy nekem soha nincs szükségem önigazolásra, és nem csúszok bele egyszer-egyszer ilyen dolgokba, de egyre gyorsabban veszem észre, hogy most erről van szó, vagy valódi problémáról.
Az utóbbi pár hétben, mivel sok dolog összejött, és ráadásul 3 hete fekszem (jól vagyok, nyugi), sokkal érzékenyebb is vagyok. De vannak ilyen időszakok, ezt is el kell fogadni. Tomit és Balit használom kontrollnak, és bármilyen viccesnek tűnik is, de megkérdezem, hogy igazam van-e, vagy túlreagálom. Többször az a válasz, hogy mindkettő. :) Hallgatok rájuk, és igyekszem távol tartani a konfliktusokat is, de nem azért, mert konfliktus-kerülő lennék, hanem azért, mert tudom, hogy most kicsit több önkontrollra van szükségem, mint máskor. Így nem elkerülni szeretném, csak előbb átgondolni a dolgokat. Ehhez nekem nem kell sok idő, elég pár perc, azaz halogatásról valóban nincs szó. Meg még annyi a változás, hogy lassabban szelektálom, hogy ez most probléma, vagy nem. Pedig ezt a képességet már elég jól kifejlesztettem magamban, most némi visszaesés tapasztalható. :)
Hogy miért írok erről? Mert nem vagyok tökéletes, én sem kezelem mindig tökéletesen a dolgaimat, nekem is vannak nehezebb időszakaim, még akkor is, ha ez nem depressziót jelent, vagy még mély pontokat sem, csupán inkább érzékenységet, olykor rossz kedvet.
De visszatérve a címre. Na most ez az időszak, amikor erre ugrok. Most valahogy ki vagyok élezve rá, és a tolerancia szintem romokban. Nem szeretem az álszent viselkedést, a megjátszást, a sunyiságot. Én nem mondom azt, amit hallani akarnak az emberek, ha nem úgy gondolom. Én nem sunnyogok el dolgokat, hanem amikor felmerül bennem, rögtön elmondom az érintettnek, mert úgy gondolom, hogy ez úgy korrekt. Sok kellemetlenségtől megkímélhetném magam, ha nem így tennék, de az nem én lennék. Felvállalom, hogy kellemetlen, de csak amiatt, mert ez az egyetlen őszinte út, és szerintem megérdemli a másik, legyen az jó vagy rossz kapcsolat, hogy korrekten viselkedjek vele. A sunnyogás azonban nem korrekt, így nekem nem fér bele.
Nem játszom meg magam, akkor sem, ha ezt elvárják tőlem. Ha valami rosszul esik, azt azonnal kommunikálom, nem cipelem. Ha valami negatív gondolatom támad, azt is elmondom, és nem gyűjtögetem hetekig, hónapokig. A lényeg, hogy kommunikálok a környezetemmel. Sok embernek ez nagyon furcsa, mert nem szokták meg, hogy ilyen egyenesen a szemükbe mondják, amit gondolnak. Mások úgy érzik, hogy ilyenkor akkor ki kellene állniuk a "gyengébb" mellett, mert szegényke jól megkapta a magáért. Arra persze nem is gondolnak, hogy talán a gyengébb nem volt korrekt, vagy van némi vaj a füle mögött, és nem véletlen a kritika. Valahogy ösztönszerűen védik az emberek a gyengét, aki ha ügyes, jól rá is játszik, és ő lesz az áldozat. Én erős vagyok, ez tény, nem szorulok védelemre, de azért nagyon jól esik, ha kiállnak mellettem. Ilyenkor derül ki mindig, hogy ki hol áll, ki milyen személyiség. Sajnos azt kell, hogy mondjam, hogy a többség konfliktus-kerülő. Inkább nem szól, hogy ne kelljen erre vagy arra az oldalra állnia, vagy eszetlenül vagdalkozva felszólal, hogy megmutassa, hogy mekkora frankó véleménye van.
Én nem vitákat akarok generálni, szó sincs erről. Épp ellenkezőleg. Vitákat, konfliktusokat akarok rendezni. A rendezés alatt pedig azt értem, hogy nem söpröm a szőnyeg alá csak azért, mert az kényelmesebb, és mert pár hét múlva már úgyis elfelejtem, hogy odatettem. Hány és hány rendezetlen kapcsolat, vagy helyzet van körülöttem, és az emberek nem is törekszenek megérteni a másikat, csak mantraként ismétlik a saját igazukat. Én mindig nagyon átgondolom, ha valaki nem ért egyet velem, és kikapcsolom az érzelmi funkciókat magamon, bekapcsolom a racionalitást, és elemzem. Sokszor nincs igazam, és mikor erre rájövök, azonnal bocsánatot is kérek. Tomi nagyon szereti ezt a tulajdonságomat, talán az egyike azoknak, amit a legtöbbre értékel bennem: elismerem, ha hibázom.
A szókincset pedig lehet ám fejleszteni. Egy sajnálom, vagy ne haragudj csodákra képes. Sokszor ennyi kell, hogy feloldjunk egy-egy kellemetlen helyzetet, és a rossz energia már el is illan. Mégsem élnek sokan vele. Inkább betemetik, vagy százszor elmesélik fűnek-fának, hogy megtalálják az önigazolást. Ilyenkor mindig az a barát, aki egyetért, és sokszor sajnos a "barát" egyetért. Azért tettem idézőjelbe, mert szerintem az a barát, aki akkor is megmondja a véleményét, ha hülye vagy. Már bocs.
A lényeg, amiről írni szeretnék, hogy ne legyetek papírnyuszik, és vállaljátok magatokat. Ne agresszíven, vagy erőszakosan, hanem okosan, átgondolva, lehetőleg kedvesen és őszintén elmondva a másiknak a valódi problémádat, és nem csak a mondvacsinált indokokat, amik jobban hangzanak. Ha banális a valódi ok, akkor is azt vállald fel. Ne lovald bele magad, és gyárts hozzá egy egész színdarabot!
Tisztán élni, úgy, hogy nem hazudsz, nem füllentesz, és mindenkivel korrekten, őszintén viselkedsz, egy csodálatos dolog akkor is, ha olykor nehézségekkel is együtt jár. Nem cserélném el a kényelmesebb, és könnyebb útért, és remélem, soha nem fogok akkorát változni, hogy ezt tegyem. Ha igen, akkor majd küldjétek el nekem ezt az írásomat. :)
Namaste!
Lili :)
Mit nevezek én sunyiságnak? Nagyon egyszerű, az őszintétlen viselkedést. Ez elég tág fogalom lehet első ránézésre, és nekem is beletartozik egy csomó minden. Pl. az, ha valaki érdekből nyal a másiknak. Vagy az, ha valaki ferdít, csúsztat, nem meri felvállalni a gondolatait, nem elég tökös, hogy kiálljon magáért. De a konfliktuskerülők a "kedvenceim".
Meg kell érteni szerintem, hogy nem lehet mindenkinek megfelelni, és ha folyamatosan erre törekszünk, az egyéniségünkből semmi sem marad. Ha pedig a gondolataidat nem mered felvállalni, vagy nem állsz ki értük, csak állandóan fortyogsz magadban, az jó neked?
Nem mondom, hogy a véleményem nem változik, mert folyamatosan alakulok, bár bizonyos értékek ugyanúgy fontosak ma is, mint 10 évvel ezelőtt. Az őszinteség és a korrektség mindenekelőtt.
Nem vagyok konfliktuskerülő típus, és ma már tudok különbséget tenni az önigazolás és a konfliktusok rendezése között. Nem azt mondom, hogy nekem soha nincs szükségem önigazolásra, és nem csúszok bele egyszer-egyszer ilyen dolgokba, de egyre gyorsabban veszem észre, hogy most erről van szó, vagy valódi problémáról.
Az utóbbi pár hétben, mivel sok dolog összejött, és ráadásul 3 hete fekszem (jól vagyok, nyugi), sokkal érzékenyebb is vagyok. De vannak ilyen időszakok, ezt is el kell fogadni. Tomit és Balit használom kontrollnak, és bármilyen viccesnek tűnik is, de megkérdezem, hogy igazam van-e, vagy túlreagálom. Többször az a válasz, hogy mindkettő. :) Hallgatok rájuk, és igyekszem távol tartani a konfliktusokat is, de nem azért, mert konfliktus-kerülő lennék, hanem azért, mert tudom, hogy most kicsit több önkontrollra van szükségem, mint máskor. Így nem elkerülni szeretném, csak előbb átgondolni a dolgokat. Ehhez nekem nem kell sok idő, elég pár perc, azaz halogatásról valóban nincs szó. Meg még annyi a változás, hogy lassabban szelektálom, hogy ez most probléma, vagy nem. Pedig ezt a képességet már elég jól kifejlesztettem magamban, most némi visszaesés tapasztalható. :)
Hogy miért írok erről? Mert nem vagyok tökéletes, én sem kezelem mindig tökéletesen a dolgaimat, nekem is vannak nehezebb időszakaim, még akkor is, ha ez nem depressziót jelent, vagy még mély pontokat sem, csupán inkább érzékenységet, olykor rossz kedvet.
De visszatérve a címre. Na most ez az időszak, amikor erre ugrok. Most valahogy ki vagyok élezve rá, és a tolerancia szintem romokban. Nem szeretem az álszent viselkedést, a megjátszást, a sunyiságot. Én nem mondom azt, amit hallani akarnak az emberek, ha nem úgy gondolom. Én nem sunnyogok el dolgokat, hanem amikor felmerül bennem, rögtön elmondom az érintettnek, mert úgy gondolom, hogy ez úgy korrekt. Sok kellemetlenségtől megkímélhetném magam, ha nem így tennék, de az nem én lennék. Felvállalom, hogy kellemetlen, de csak amiatt, mert ez az egyetlen őszinte út, és szerintem megérdemli a másik, legyen az jó vagy rossz kapcsolat, hogy korrekten viselkedjek vele. A sunnyogás azonban nem korrekt, így nekem nem fér bele.
Nem játszom meg magam, akkor sem, ha ezt elvárják tőlem. Ha valami rosszul esik, azt azonnal kommunikálom, nem cipelem. Ha valami negatív gondolatom támad, azt is elmondom, és nem gyűjtögetem hetekig, hónapokig. A lényeg, hogy kommunikálok a környezetemmel. Sok embernek ez nagyon furcsa, mert nem szokták meg, hogy ilyen egyenesen a szemükbe mondják, amit gondolnak. Mások úgy érzik, hogy ilyenkor akkor ki kellene állniuk a "gyengébb" mellett, mert szegényke jól megkapta a magáért. Arra persze nem is gondolnak, hogy talán a gyengébb nem volt korrekt, vagy van némi vaj a füle mögött, és nem véletlen a kritika. Valahogy ösztönszerűen védik az emberek a gyengét, aki ha ügyes, jól rá is játszik, és ő lesz az áldozat. Én erős vagyok, ez tény, nem szorulok védelemre, de azért nagyon jól esik, ha kiállnak mellettem. Ilyenkor derül ki mindig, hogy ki hol áll, ki milyen személyiség. Sajnos azt kell, hogy mondjam, hogy a többség konfliktus-kerülő. Inkább nem szól, hogy ne kelljen erre vagy arra az oldalra állnia, vagy eszetlenül vagdalkozva felszólal, hogy megmutassa, hogy mekkora frankó véleménye van.
Én nem vitákat akarok generálni, szó sincs erről. Épp ellenkezőleg. Vitákat, konfliktusokat akarok rendezni. A rendezés alatt pedig azt értem, hogy nem söpröm a szőnyeg alá csak azért, mert az kényelmesebb, és mert pár hét múlva már úgyis elfelejtem, hogy odatettem. Hány és hány rendezetlen kapcsolat, vagy helyzet van körülöttem, és az emberek nem is törekszenek megérteni a másikat, csak mantraként ismétlik a saját igazukat. Én mindig nagyon átgondolom, ha valaki nem ért egyet velem, és kikapcsolom az érzelmi funkciókat magamon, bekapcsolom a racionalitást, és elemzem. Sokszor nincs igazam, és mikor erre rájövök, azonnal bocsánatot is kérek. Tomi nagyon szereti ezt a tulajdonságomat, talán az egyike azoknak, amit a legtöbbre értékel bennem: elismerem, ha hibázom.
A szókincset pedig lehet ám fejleszteni. Egy sajnálom, vagy ne haragudj csodákra képes. Sokszor ennyi kell, hogy feloldjunk egy-egy kellemetlen helyzetet, és a rossz energia már el is illan. Mégsem élnek sokan vele. Inkább betemetik, vagy százszor elmesélik fűnek-fának, hogy megtalálják az önigazolást. Ilyenkor mindig az a barát, aki egyetért, és sokszor sajnos a "barát" egyetért. Azért tettem idézőjelbe, mert szerintem az a barát, aki akkor is megmondja a véleményét, ha hülye vagy. Már bocs.
A lényeg, amiről írni szeretnék, hogy ne legyetek papírnyuszik, és vállaljátok magatokat. Ne agresszíven, vagy erőszakosan, hanem okosan, átgondolva, lehetőleg kedvesen és őszintén elmondva a másiknak a valódi problémádat, és nem csak a mondvacsinált indokokat, amik jobban hangzanak. Ha banális a valódi ok, akkor is azt vállald fel. Ne lovald bele magad, és gyárts hozzá egy egész színdarabot!
Tisztán élni, úgy, hogy nem hazudsz, nem füllentesz, és mindenkivel korrekten, őszintén viselkedsz, egy csodálatos dolog akkor is, ha olykor nehézségekkel is együtt jár. Nem cserélném el a kényelmesebb, és könnyebb útért, és remélem, soha nem fogok akkorát változni, hogy ezt tegyem. Ha igen, akkor majd küldjétek el nekem ezt az írásomat. :)
Namaste!
Lili :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése