A tegnap egy elég hosszúra sikeredet nap volt. 4 órakor keltem, mert 6-kor indultunk Debrecenbe, az első regionális ladies' style workshopomra. Mint csajos workshop ez már a nyolcadik volt az elmúlt két évben, és a táborban is minden nap tartottam ladies' style órákat, de először volt workshop vidéken.
A csoport nagyon jó volt, nagyon kedves, lelkes, érdeklődő emberek jöttek. Ez egy tanárnak mindig nagyon jó, mert sokat ad energiában, és ebből mindig mind a két fél profitál. :) A tanárt is motiválja, hogy jó a közönség, és ettől még jobb lesz, és ez még jobb a diákoknak is. :) Persze valamilyen szinten függetlenedni is kell tudni, azaz, ha passzív a csapat, akkor is ki kell hoznom belőle a legjobbat, de azért őszintén megmondom, hogy sokkal jobb ez így, és biztosan jobb vagyok én is, ha a csapat is jó. Ezek az energiák hatnak, bár azért remélem, hogy passzívabb csapatnál sem tartok rossz órát. :)
Nem egyszerű egyébként összeállítanom az anyagot. Most már két éve tartok ladies' style órákat, és a workshopokon mindig vannak olyanok, akiknek ez az első alkalom, és olyanok is, akik akár minden órámon voltak. Azaz nagyon vegyes a tudásszint, ráadásul mindig újat és újat kell tanítanom. Ez sem kis kihívás. A kubai tanáraim, ha megnézem, hogy mondjuk mit tanítottak az elmúlt két évben workshopokon, szinte mindig ugyanazt, kicsit átalakítva, vagy még úgy sem... Nem beszélve arról, hogy én nem vagyok hajlandó jazz balett-es, és színpadi koreo-kat tanítani, aminek csak annyi értelme van, hogy fejleszti a koordinációt, de nem tudsz belőle még akkor sem túl sokat beépíteni a táncodba, ha darabokra szeded. Én semmi olyat nem tanítok, amit én nem táncolok. Ez nálam alapelv.
A kezdőnek, értem ez alatt azokat, akik először vannak a workshopomon, biztos vagyok benne, hogy nem egyszerű, és sokan akár egy kicsit össze is omlanak. Először szembesülnek ugyanis azzal, hogy mennyi mindent kell még tanulniuk, és nem csoda, ha vannak, akik úgy érzik, hogy ez szinte kétségbeejtő. Ez azonban csacsiság! Úgy kell felfogni, hogy de jó, mennyi mindent tudok még tanulni, és ettől mennyivel jobb táncos lehetek! Természetes, ha nem megy elsőre. Nekem sem megy. Nekem is rengeteg munkám van benne, rengeteg összeomlásom is, mert én is meg tudok zuhanni, amikor a kubai tanáraim szétszednek, és az első nap után úgy érzem, hogy egyáltalán nem tudok táncolni. Ezt nagyon sokszor megéltem, mert ilyen típus vagyok. Mindenki nehezen néz szembe a hiányosságaival, legyen ez bármelyik életterületén.
Egy-egy workshopra annyi anyagot kell 4 órába besűrítenem, amit 2-3 hónapig legalább tudjanak gyakorolni a lányok, hiszen nagyon ritkán van workshop. Ha például a tegnapi nap anyagát nézem, akkor az kb. 8-10 hét lenne egy heti rendszerességű ladies' style tanfolyamon. Hogy miért ennyit gyömöszölök bele egy napba? Azért, mert sokat akarok adni. Simán el tudnék alaplépéssel és annak magyarázásával bíbelődni akár 4 órát is úgy, hogy észre sem vennétek, hogy ennyi idő eltelt, és még mindig az alapot lépjük, de nem az a dolgom, hogy tökéletesen megtanítsak mindent, és begyakoroltassam, hanem a gyakorlás, kidolgozás az a lányok dolga otthon. Én adom az infót, és amint úgy érzem, hogy legalább fejben megvan, megyek tovább.
Korábban olyan ladies' style workshopokkal kezdtem, amiknél volt az új embereknek egy külön workshop, mint 1-es szint. Megvolt ennek is az előnye és a hátránya is. Az előnye az volt, hogy nem volt ennyire kemény a tempó tananyagban, a hátránya pedig az, hogy nagyon belementem a részletekbe, és ettől még sokkal nehezebbé vált, hiszen az egymásra épülő dolgokat nem lehet azonnal megvalósítani. Pl. egy alaplépésnél, ha már szép a lépés, és mondjuk már megy hozzá a csípő is, akkor jön a mellkas, váll, karok, kézfej stb. De az újoncok általában a csípőig jutnak, én meg részletesen leadtam korábban végig az egész felépítést, aminek az elsajátításához hónapok kellenek. Nem nagyon állt össze a végére, ezt be kell ismernem, mert ugyan azokon a workshopokon kevesebb más díszítést vettünk, vagy egyszerűbb koreo-t, de már elvérzés volt az alaplépésnél sokaknál.
Ezért most már más típusú workshopokat tartok. Nehezek, ez tény, legalábbis az újoncoknak biztosan. Nem megyek olyan mértékben bele a részletekbe, mint korábban, de igyekszem így is nagyon sok információt adni. Jobban próbálok érzeteket is adni, és dinamikus, erőteljes órákat tartani, amiben sok a tánc, és kevesebb a duma, és hagyni, hogy megéljenek a csajok minél több pozitív dolgot, hogy ők se vesszenek el a részletekben, hanem próbáljanak inkább belelazulni, és élvezni, és ráérezni.
Szeretnék majd tematikus workshopokat is tartani, azaz olyat, ami nem ötvöz egy nap alatt ennyi stílust, mint most. Gondoljatok csak bele, mennyi minden volt: alapozás, floreos, suelta, cubaton, samba, rumba, mambo, timba, chachacha stb. Durván sok ez egy napra! Ha több időm lenne, és rendszeresebben tudnék workshopokat csinálni, akkor például csinálnék szívesen egy 4 órás rumba ladies' stlye workshopot, ahol részletesebb felépítés és több gyakorlás lenne. Ugyanígy szívesen tartanék cubaton órát is, meg a nagy vágyam most, ami lehet, hogy meg is valósul, az egy partnerwork workshop. Balázzsal fogunk most a novemberi workshopon ilyen órát tartani. Stílus lesz a fiúknak és a lányoknak is, amit aztán rögtön együtt is kipróbálunk, és úgy gyakoroljuk, hogy azonnal lássátok, hogy lehet alkalmazni. Ebből szívesen tartanék egy egynapos workshopot is.
Hű, egy kicsit hosszú lett, úgyhogy magáról a workshopról most ennyit.
Azonban még szeretném megköszönni a Sabor y Tumbao fellépő csoportomnak a tegnapi szereplést! Nagyon büszke vagyok rátok! Mindenkire! Azokra, akik felléptek, és azokra is, akik nem, de hihetetlen szeretettel és energiával támogatták a fellépőket. Nagyon szeretem a lányaimat, mert nemcsak jó táncosok, de nagyon jó emberek is, és az utóbbi pár hétben nagyon közel kerültünk egymáshoz, én legalábbis úgy érzem. A közös élmények egyre jobban összekovácsolnak minket, és ez nagyon jó érzés. Már nem csak egy csapat lány vagyunk, akik a próbák után mennek a dolgukra, hanem most már azt mondhatom, hogy tényleg egy közösség vagyunk, és nem is akármilyen. Sok különböző ember van a csapatban, a korkülönbség is nagy, akár 14 év is, és mégis, szinte együtt lélegzünk már. Szeretettel támogatjuk egymást, és nincsenek furkálódások, önző és egoista megnyilvánulások. Ezért is vagyok minden szinten büszke rájuk, és köszönöm, hogy vannak. :)
Köszönöm mindenkinek, aki eljött a workshopra, és szeretettel várok mindenkit a következőn is!
Mosolygós vasárnapot!
Szeretettel:
Lili
A csoport nagyon jó volt, nagyon kedves, lelkes, érdeklődő emberek jöttek. Ez egy tanárnak mindig nagyon jó, mert sokat ad energiában, és ebből mindig mind a két fél profitál. :) A tanárt is motiválja, hogy jó a közönség, és ettől még jobb lesz, és ez még jobb a diákoknak is. :) Persze valamilyen szinten függetlenedni is kell tudni, azaz, ha passzív a csapat, akkor is ki kell hoznom belőle a legjobbat, de azért őszintén megmondom, hogy sokkal jobb ez így, és biztosan jobb vagyok én is, ha a csapat is jó. Ezek az energiák hatnak, bár azért remélem, hogy passzívabb csapatnál sem tartok rossz órát. :)
Nem egyszerű egyébként összeállítanom az anyagot. Most már két éve tartok ladies' style órákat, és a workshopokon mindig vannak olyanok, akiknek ez az első alkalom, és olyanok is, akik akár minden órámon voltak. Azaz nagyon vegyes a tudásszint, ráadásul mindig újat és újat kell tanítanom. Ez sem kis kihívás. A kubai tanáraim, ha megnézem, hogy mondjuk mit tanítottak az elmúlt két évben workshopokon, szinte mindig ugyanazt, kicsit átalakítva, vagy még úgy sem... Nem beszélve arról, hogy én nem vagyok hajlandó jazz balett-es, és színpadi koreo-kat tanítani, aminek csak annyi értelme van, hogy fejleszti a koordinációt, de nem tudsz belőle még akkor sem túl sokat beépíteni a táncodba, ha darabokra szeded. Én semmi olyat nem tanítok, amit én nem táncolok. Ez nálam alapelv.
A kezdőnek, értem ez alatt azokat, akik először vannak a workshopomon, biztos vagyok benne, hogy nem egyszerű, és sokan akár egy kicsit össze is omlanak. Először szembesülnek ugyanis azzal, hogy mennyi mindent kell még tanulniuk, és nem csoda, ha vannak, akik úgy érzik, hogy ez szinte kétségbeejtő. Ez azonban csacsiság! Úgy kell felfogni, hogy de jó, mennyi mindent tudok még tanulni, és ettől mennyivel jobb táncos lehetek! Természetes, ha nem megy elsőre. Nekem sem megy. Nekem is rengeteg munkám van benne, rengeteg összeomlásom is, mert én is meg tudok zuhanni, amikor a kubai tanáraim szétszednek, és az első nap után úgy érzem, hogy egyáltalán nem tudok táncolni. Ezt nagyon sokszor megéltem, mert ilyen típus vagyok. Mindenki nehezen néz szembe a hiányosságaival, legyen ez bármelyik életterületén.
Egy-egy workshopra annyi anyagot kell 4 órába besűrítenem, amit 2-3 hónapig legalább tudjanak gyakorolni a lányok, hiszen nagyon ritkán van workshop. Ha például a tegnapi nap anyagát nézem, akkor az kb. 8-10 hét lenne egy heti rendszerességű ladies' style tanfolyamon. Hogy miért ennyit gyömöszölök bele egy napba? Azért, mert sokat akarok adni. Simán el tudnék alaplépéssel és annak magyarázásával bíbelődni akár 4 órát is úgy, hogy észre sem vennétek, hogy ennyi idő eltelt, és még mindig az alapot lépjük, de nem az a dolgom, hogy tökéletesen megtanítsak mindent, és begyakoroltassam, hanem a gyakorlás, kidolgozás az a lányok dolga otthon. Én adom az infót, és amint úgy érzem, hogy legalább fejben megvan, megyek tovább.
Korábban olyan ladies' style workshopokkal kezdtem, amiknél volt az új embereknek egy külön workshop, mint 1-es szint. Megvolt ennek is az előnye és a hátránya is. Az előnye az volt, hogy nem volt ennyire kemény a tempó tananyagban, a hátránya pedig az, hogy nagyon belementem a részletekbe, és ettől még sokkal nehezebbé vált, hiszen az egymásra épülő dolgokat nem lehet azonnal megvalósítani. Pl. egy alaplépésnél, ha már szép a lépés, és mondjuk már megy hozzá a csípő is, akkor jön a mellkas, váll, karok, kézfej stb. De az újoncok általában a csípőig jutnak, én meg részletesen leadtam korábban végig az egész felépítést, aminek az elsajátításához hónapok kellenek. Nem nagyon állt össze a végére, ezt be kell ismernem, mert ugyan azokon a workshopokon kevesebb más díszítést vettünk, vagy egyszerűbb koreo-t, de már elvérzés volt az alaplépésnél sokaknál.
Ezért most már más típusú workshopokat tartok. Nehezek, ez tény, legalábbis az újoncoknak biztosan. Nem megyek olyan mértékben bele a részletekbe, mint korábban, de igyekszem így is nagyon sok információt adni. Jobban próbálok érzeteket is adni, és dinamikus, erőteljes órákat tartani, amiben sok a tánc, és kevesebb a duma, és hagyni, hogy megéljenek a csajok minél több pozitív dolgot, hogy ők se vesszenek el a részletekben, hanem próbáljanak inkább belelazulni, és élvezni, és ráérezni.
Szeretnék majd tematikus workshopokat is tartani, azaz olyat, ami nem ötvöz egy nap alatt ennyi stílust, mint most. Gondoljatok csak bele, mennyi minden volt: alapozás, floreos, suelta, cubaton, samba, rumba, mambo, timba, chachacha stb. Durván sok ez egy napra! Ha több időm lenne, és rendszeresebben tudnék workshopokat csinálni, akkor például csinálnék szívesen egy 4 órás rumba ladies' stlye workshopot, ahol részletesebb felépítés és több gyakorlás lenne. Ugyanígy szívesen tartanék cubaton órát is, meg a nagy vágyam most, ami lehet, hogy meg is valósul, az egy partnerwork workshop. Balázzsal fogunk most a novemberi workshopon ilyen órát tartani. Stílus lesz a fiúknak és a lányoknak is, amit aztán rögtön együtt is kipróbálunk, és úgy gyakoroljuk, hogy azonnal lássátok, hogy lehet alkalmazni. Ebből szívesen tartanék egy egynapos workshopot is.
Hű, egy kicsit hosszú lett, úgyhogy magáról a workshopról most ennyit.
Azonban még szeretném megköszönni a Sabor y Tumbao fellépő csoportomnak a tegnapi szereplést! Nagyon büszke vagyok rátok! Mindenkire! Azokra, akik felléptek, és azokra is, akik nem, de hihetetlen szeretettel és energiával támogatták a fellépőket. Nagyon szeretem a lányaimat, mert nemcsak jó táncosok, de nagyon jó emberek is, és az utóbbi pár hétben nagyon közel kerültünk egymáshoz, én legalábbis úgy érzem. A közös élmények egyre jobban összekovácsolnak minket, és ez nagyon jó érzés. Már nem csak egy csapat lány vagyunk, akik a próbák után mennek a dolgukra, hanem most már azt mondhatom, hogy tényleg egy közösség vagyunk, és nem is akármilyen. Sok különböző ember van a csapatban, a korkülönbség is nagy, akár 14 év is, és mégis, szinte együtt lélegzünk már. Szeretettel támogatjuk egymást, és nincsenek furkálódások, önző és egoista megnyilvánulások. Ezért is vagyok minden szinten büszke rájuk, és köszönöm, hogy vannak. :)
Köszönöm mindenkinek, aki eljött a workshopra, és szeretettel várok mindenkit a következőn is!
Mosolygós vasárnapot!
Szeretettel:
Lili
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése