Egyre jobban :)

Tizedik napja vagyok a csend fogságában, de most már sokkal jobban vagyok. :) Nem tagadom, amikor kiderült, hogy mi bajom van, aznap eléggé megzuhantam, nem is tudom, mikor voltam utoljára ilyen mélyen. Úgy voltam vele, engedélyezek magamnak egy ilyen napot is. Egy kis önsajnálat, nyüszögés, hiszti stb. :) Ezt is meg kell élni néha. :):):) Szerencsére gyorsan össze tudom kapni magam, mert próbálom úgy élni az életem, hogy kiegyensúlyozott legyek, és ne tudjon senki és semmi hosszabb időre ebből kizökkenteni.

Régebben nagyon magamra tudtam venni a rossz dolgokat, és gyakran vettem személyes sértésnek mások hülyeségét. Még ma is néha ebbe a hibába esek, de már töredékére csökkent, ami jelentős változást mutat. :) Egy évtizeddel ezelőtt még mindenkinek meg akartam felelni, és azt akartam, hogy mindenki szeressen. Ma már nem görcsölök ezen. A maximalizmusom inkább az, ami hajt, hogy jobb és jobb legyek. Persze maradtak érzékeny pontok, mint pl. a közeli barátaim, vagy néha a szakmámat körbelengő rosszindulat, de azt hiszem, egyre jobb vagyok ennek kezelésében is. A személyiségfejlődésemhez Tomi és Bali nagyon sokat hozzátettek. Attól, hogy ők vannak nekem, sokkal jobb ember lettem. Vigyáznak rám, terelgetnek, ha rossz irányba indulnék, és nagyon sok szeretetet is kapok tőlük, ami a stabilitásomban jelentős szerepet játszik. Nagyon hálás is vagyok azért, hogy a Sors két ilyen csodás emberrel ajándékozott meg.

Visszatérve a halacska üzemmódra. Mivel hiszem, hogy semmi nem véletlen, ezért most már alázattal kezelem ezt a helyzetet. Nem tudom, hogy miért kaptam, de biztosan megérdemeltem, ok nélkül nem történik semmi. Remélem, hogy megtanulom azt, amit kell, ebből a helyzetből, és nem kapom meg újra és újra ugyanezt a feladatot. Most már nem vagyok szomorú, sem feszült, mindent meg lehet oldani. Most alkalmazkodnom kell ehhez a helyzethez, ennyi.

Kaptam egy kedves barátomtól egy sms-t, ami nagyon jól esett, megosztom veletek: "Mielőbbi jobbulást! Addig is nézd a derűs oldalát! Milyen érdekes szavak nélkül kommunikálni és milyen bensőségessé válik, mikor már a tekintetedből érteni... "

Mosolygós napot mindenkinek!
Szeretettel:
Lili

Suttogó :)

Nemrég jöttem meg a dokitól. Fiberoscopos vizsgálaton voltam, mert már 8. napja suttogok, nem tudok rendesen beszélni, és nem vagyok beteg sem, csak az erőlködéstől vagyok kimerült, meg talán egy pici mefázás az van, de az nem komoly. Kiderült, hogy a hangszálaim épek, egészségesek, csak nem működnek. Nincs se csomó, se polip, se gyulladás. Egyszerűen megunták a rossz használatot, ami a táncoktatás során még megerőltetéssel is járt, és úgy döntöttek, sztrájkolnak.

Egyelőre nem lehet tudni, meddig maradok így. Lehet, hogy 1-2 hét alatt helyreáll, de az is, hogy hónapokig nem. Foniátriára kell járnom, ahol megtanítják, hogyan kell hangot képezni. Gyakorlatilag megtanítják azt, amit amióta csecsmőként felsírtam, tudtam, azaz hangot kiadni. Elég furi ebbe belegondolni. Az elmúlt egy hetet is ingadozva viseltem, a tehetetlenség eléggé tud dühíteni, meg amikor nem tudom felvenni a telefont, vagy én nem tudok felhívni senkit. Jah, poén a köbön, hogy most akartam bejelentkezni az első foniátriai kezelésre, de csak telefonon lehet... Ezért most meg kell várnom, míg Tomi elérhető lesz, és megkérnem, jelentsen be... Némileg kiszolgáltatott helyzet ez...

Azt is meg kell most tanulnom, hogyan kommunikáljak az emberekkel, hogyan tartsam a személyes kapcsolatot, mert nem akarok elzárkózni a külvilágtól, nem az a típus vagyok.

Jövő hét végén meg workshopunk is lesz, amin én is tanítok. Na ez mókás lesz. :):):)

Ma megpróbálom majd megtalálni az egésznek a jó oldalát. Na meg a lelki hátteret sem árt kitalálni, hogy ezt vajon most miért kaptam. Én hiszek abban, hogy minden betegség mögött van valamilyen lelki ok, semmi nem véletlen. Először azt szoktam végiggondolni, hogy mi az, amiben akadályoz a betegség. Ha hangról van szó, az két dolgot is jelenthet szerintem: túl sok, vagy túl kevés beszéd. Az utóbbinál a ki nem mondott, elfojtott dolgokra gondolok, de nálam ez a veszély nem áll fenn, inkább a túl sok beszéd a jellemző. Én aztán kimondok mindent, ami bennem van, anélkül, hogy átgondolnám, hogy esetleg ezt csomagolhatnám is valahogy. Mostanában ebben is már sokat fejlődtem, ezért tovább kell gondolkodnom, hogy mi lehet a háttérben.

Biztos nem kellene annyit énekelnem az órákon, meg tánc közben, meg egyáltalán, mikor jól érzem magam, hiszen az utóbbi időben állandóan dúdoltam, énekeltem... Ez a büntetés, és jelzés, hogy inkább táncoljak, ne énekeljek... :):):)

Nagy ölelés mindenkinek!
Lili

Cubamemucho :)

A hétvégén volt a Cubamemucho. Ez egy nemzetközi kubai salsa workshop, amit most harmadszorra rendeztek meg Budapesten. Ha jól tudom, jelenleg kb. 6-7 országban rendezik meg Európában minden évben, de már terjeszkednek a kontinensen kívülre is.

A rendezvény során 10-15 kubai tanár érkezik, és tart két napon keresztül több teremben órákat. A Müncheni a legnagyobb Cubamemucho, általában tavasszal tartják, és több kubai együttest is elhoznak, valamint szinte az összes CMM-s kubai tanár ott van, és 10 teremben folyik az oktatás egyszerre.

De vissza a budapestihez. Idén 3 teremben volt oktatás, nem voltunk annyian, mint tavaly vagy azelőtt. 3 női tanár volt, és talán 8 fiú. Én sajnos nem táncolhattam még, mert ugyan szombaton volt már némi hangom, de a tüdőm nem volt túl jól, és vasárnapra már hangom sem volt, újra halacska üzemmódra váltottam. A 10 női stílus órából 9-et végignéztem és jegyzeteltem. Nehéz volt megállni, hogy táncoljak, de az eszemre hallgattam, nem voltam felelőtlen.

A tanárokról:

Kirenia: nekem ő nagy kedvencem az utóbbi egy évben. Maykel Fonts táncpartnere, Milánóban élnek. Nagyon-nagyon nőies, gyönyörűen, tisztán mozog, elképesztő testudattal rendelkezik. Tropicana és rumba órát tartott, az előbbi salsa, de inkább show jellegű, bár ő nem durvult nagyon, szépek voltak a mozdulatok, lehet belőle használni sok dolgot.

Yurnia: ő most volt először a CMM-n, egy fiatal, fekete kubai lány, tele energiával, lelkesedéssel, és próbálta nagyon motiválni is a közönséget. Jó értelemben vett agresszivitással táncol. Nagyon tetszettek az órái. Tartott reggaetont, ladies' style-t és rumbát is. Nagyon jól felkészült volt, és nagyon jól is tanított, nem utolsó sorban pedig végig beleadott apait anyait az órába. Mindig irigylem az ilyen alacsony lányokat, mert nekik sokkal könnyebb ezt a stílust megvalósítani. Az én 183 centimmel ez a stílus nagyon nehéz, könnyen válhat nevetségessé a hosszú végtagok miatt, és habitusban is más vagyok, én inkább a finomabb nőiességet képviselem. Timiben azonban megvan ez az energia, büszke is voltam rá nagyon a hétvégén, mert bárhonnan is néztem a tömeget, az ő tánca mindenhol feltűnt, főleg a második nap Yurnia óráin.

Yuselis: ő is új még a CMM-ben, legalábbis én még nem hallottam korábban róla. Seo Fernandez új táncpartnere. Nekem Alessia, Seo korábbi partnere szimpatikusabb egyéniség volt, bár az is igaz, hogy szerintem Yuselis beteg lehetett most a workshopon, legalábbis köhécselt olykor-olykor, és kicsit talán enervált is volt, főleg a szombati első óráján. Ő is nagyon képzett táncos, mint ahogy minden CMM-s lány, akit eddig láttam, de tanításban még lehetne fejlődnie, és viszonyleg keveset táncol teljes erőbedobással az órán, inkább csak vezényel, és lelépkedi amit kell. Tartott reggaeton órát, az volt nekem kicsit kaotikus tanítási szempontból és enervált is de a mozgások, amiket mutatott, külön-külön használhatók. A ladies' style óráiból több dolgot már én is tanítottam ladies' style-on, ahogy Yurnia és Kirenia rumba óráiból is már ismerős lehetett a diákoknak nem egy dolog.

Sajnos ezeken a workshopokon nincs mód arra, hogy technikailag is helyre legyenek téve dolgok a diákokban, és pontosan legyen megtanítva az órai anyag. Inkább érzetekre érdemes koncentrálni, és átvenni, de ehhez már kell egy magasabb szintű tánctudás szerintem, és nem utolsó sorban jó testtudat. Egy kezdő táncos számára szerintem nehéz ez a workshop. Nekem sem lett volna könnyű, ha be tudok állni táncolni, mert én meg nyílván nem csak lelépkedni szeretném az anyagot, hanem letáncolni, és a kettő között óriási különbség van.

Információban sok új számomra nem volt, hiszen már sokat tanultam kubaiaktól, ismerem a főbb mozgáskészleteket, amiket használnak, azonban ülve és jegyzetelve most sok apróságot meg tudtam figyelni, amire tánc közben biztosan nem lett volna lehetőségem. Ezért most ez a jegyzetelős hétvége azt gondolom, hogy legalább annyira hasznos volt, mintha táncoltam volna. Máshogy volt hasznos. Szakmailag most többet kaptam azzal, hogy nem táncoltam, hanem a technikai finomságokra koncentráltam, azonban a szakmai presztizsemnek és ezáltal az önbizalmamnak sokat adott volna, ha táncolok, mert az idei anyag nekem nagyon feküdt volna. Sebaj, most a diákjaim jártak jól, mert még analitikusabban el tudok majd magyarázni nekik egy-egy dolgot. Néha pár centin múlik a megvalósítás sikere, és nekem is néha hónapokba telik, míg rájövök egy-egy dologra magamtól (mert mindent az én tanáraim sesm mondanak el sajnos), de a diákjaimnak legalább rögtön meglesz az infó. Csak egy példa erre: kb. 2-3 hónapot motyogtam egy reggaeton mozdulattal, mert hiába tanultam meg a tanáromtól Párizsban, nem volt meg az az igazán jó dinamikája. Amikor rájöttem, hogy az alap tartásomon kell picit változtatnom, és hátrébb vinnem a kezem pár centivel, és lazán tartani a karokat, akkor lett nagyon jó. Timinek már ezen információk birtokában kb. egy óra alatt meg tudtam tanítani... Ennyit jelent a pedagógia...

Összességében nagyon jól éreztem magam a workshopon, örültem, hogy láttam a diákjainkat is, és találkoztam nem Fuerte-s salsásokkal is, akiket egyébként ritkábban látok.

Ma már szeretnék dolgozni, mindjárt neki is állok, és light-osan próbálni is, mert most ez utóbbiból kimaradt egy hét, és hamarosan itt a mi workshopunk, már alig két hét van hátra, gyakorolni kell. Sajnos még nem vagyok annyira jól, hogy nagy energiákkal vessem bele magam a próbákba, még jó, hogy én nem szoktam az utolsó pillanatra hagyni a dolgokat, és a workshop anyag is már kész van.

Mosolygós napot mindenkinek!

Szeretettel:

Lili

Halacska :)

Már negyedik napja tátogok többnyire hang nélkül, mint egy kis halacska, úgyhogy ma végre rászántam magam, és elmentem doktor nénihez. Tomikám elvitt, ő be is oltatta magát H1N1 ellen, én nem kaphattam, mert betegen nem adnak.

Annyi derült ki, hogy a hangszálaimmal van gond, a többi semmiség, tiszta a tüdőm, nincs lázam, nem folyik az orrom, a vérnyomásom is rendben. Jövő héten további vizsgálatokra kell mennem a fátyolosan szexi hangom miatt... :D Tegnap egy kedves barátom, miután kiröhögött a telefonban, elnevezett zombinak ... :D Igazán kedves, minek nekem ellenség, ha ilyenek a barátaim... :D Köszi így utólag is... :D Én inkább fátyolosan szexiként élem meg, de azért remélem, nem maradok így. Ez persze nem valószínű, mert vagy sebészeti úton eltávolítják, ha találnak nem odavaló dolgot (polip vagy énekes csomó), vagy fizikoterápiához hasonló kezelésekre kell majd járnom, aminek a nevét nem tudtam megjegyezni, lényeg, hogy ez lenne a jobbik eset. Nem parázom egyik miatt sem, a műtét, ha lesz, rutinműtét, a kezelést meg végig kell csinálni, ha szükség van rá, és ennyi.

Csak a workshopra legyen hangom, hogy tudjak ladies' style órát tartani. :)

Ami nagyon szórakoztató, hogy mindenki suttog a közelemben. :D Pedig nekik nem kellene, csak én tudok így kommunikálni, de azonnal átveszik az emberek... :D

A megfázásom már múlik szépen, azért még érzem a tüdőm, de már nem vészes, maradjon is így.

Holnap, azaz a teljes hétvégén Cubamemucho. Táncolni nem valószínű, hogy fogok, majd Timi vigyáz rám, hogy ne legyek hülye, de szeretnék elmenni, hogy megnézzem a női stílus órákat, mert elsősorban azok érdekelnek.

Szép hétvégét mindenkinek!
Lili

Férfiak és nők – illem, etikett

Sokszor szembesülök azzal, hogy ami nekem természetes, másnak nem biztos, hogy az. Sokan nem nagyon tudják, hogy kell viselkedni egymással. A mi generációnk azért erre sokkal inkább odafigyel, talán a szocializációnkban lényegesebb elem volt ez, mint a mai világban. Máshogy kommunikálunk, máshogy viselkedünk és mások az igényeink is, de egy kis odafigyeléssel sok örömet okozhatunk.

Figyelem! Nem manipulációról beszélek! Ha én megérzem, hogy valaki manipulálni próbál, lehet, hogy azt jó szándékkal teszi, azonnal bezárkózom, és jó messzire távolodom. Az őszinteség kulcskérdés mind a két oldalon, csak a forma nem mindegy, hogyan vagyunk őszinték. Ha az én női nyelvemen vagyok őszinte, akkor azt a férfi félreértheti, mert az ő nyelve más, és ez igaz fordítva is.

Kedves Uraim!
Néhány dolog, amivel vitatkozhattok, de igenis jár egy nőnek, hogy odafigyeljetek ezekre:
1. Pontosság. Nem szeretünk várni, nem illik késni. Gondolj bele, mit jelez ez a nőnek. „Még annyira sem vagyok fontos, hogy időben érkezzen…”
2. Udvariassági gesztusok. A nő a jobbodon megy, illik le- és felsegíteni a kabátját, kinyitni neki az ajtót stb. Ezek a gesztusok erősítik a nőben, hogy ő nő, és bizony a férfit is férfiasabbnak látjuk tőle…
3. Figyelmesség. Hallgasd meg a mondandóját, ne vágj közbe egy teljesen más témával, és pláne ne fejezd be minden második mondatát.
4. Bámulás. Bármennyire is vonzó, hogy a dekoltázsát bámuld, tedd diszkréten, ahogy a többi testrészével is… Egy tetsző pillantást nem baj, ha elkap a nő, sőt, ha már ennyire tetszik, hogy le sem bírod venni a szemedet róla, akkor nyugodtan meg is dicsérheted, hogy milyen csinos.
5. Tabuk. Jobb, ha figyelsz, mit és hogyan kommunikálsz a következő témákban: Súly, kor, más nők.
6. Kommunikáció. Ha jól érezted magad, akkor ezt mond is meg a találka végén, vagy utána egy kedves sms-ben, de ne ígérj olyat, amit nem tartanál be.
7. Folytonosság. Mi nők igényeljük, hogy érezzük, hogy gondoltok ránk, ezért ha eszetekbe jutunk, és ez jó érzés, akkor ezt közvetítsétek is felénk valamilyen módon. Egy telefonhívás, sms, email, bármi jó, csak az nem, ha nincs kapcsolat.
8. Kérdés. Ha kérdezel, várd is meg a választ! Többször tapasztaltam már, hogy a kérdés elhangzik, de még ki sem nyitom a számat, már más a téma.
9. Telefon. Illik visszahívni azt, aki keresett. Sőt, ha érdekel valaki, hívd fel spontán, minden ok nélkül, és kérdezd meg, hogy van. Nagyon keveset telefonálunk ok nélkül, mindig van valami mondandónk, intézendőnk, ezért az „ok nélküli” telefonálás különösen értékes lehet. Nem kell órákig dumcsizni, csak pár kedves, érdeklődő szó, és bearanyoztátok a lány napját.
10. Érintés. Szeretjük, ha hozzánk értek, de csak mértékkel. Egy kedves érintés, ölelés sokat jelent, de tudd, hol a határ.

Még órákig sorolhatnám, de most egyelőre ennyi elég. :)


Kedves Hölgyeim!
Nekünk is van pár dolog, amit be kell tartanunk:
1. Pontosság. Bizony, ez ránk is vonatkozik.
2. Dicséret fogadása. Ha kapunk egy bókot, akkor ne mentegetőzzünk, hanem fogadjuk kedvesen, és köszönjük meg. Elég béna szitu, hogy a fiú veszi a bátorságot, és megdicsér, te meg elkezded sorolni, hogy miért nincs igaza. Nem is értem, miért csinálják ezt a nők, hiszen szeretünk dicséretet kapni.
3. Ne üldözd! Ha jól érezted magad vele, küldhetsz rá egy sms-t, de csak egyet. Hagyd meg a szabadságát, a teret számára, ne akarj minden nap öt emailt és sms-t váltani vele. Ők nem így működnek.
4. Legyél nőies! Ne játszd a kőkemény üzletasszonyt, mert ugyan a határozottság lehet vonzó, de a túlzott dolgok rémisztőek is lehetnek egy férfi számára.
5. Ne akarj más lenni! Talán ez a leggyakoribb hiba, amit látok, hogy próbáljátok a legjobb lapjaitokat kiteregetni, még rá is játszani, és egy olyan idilli képet raktok össze, ami már gyanús. A férfiak nem hülyék... :) Ha nem is tudják megmagyarázni, mi a gáz, de érzik, hogy valami nem klappol.
6. Ne öltözz prostinak! Bár a férfiak „figyelmét” sok minden felkelti, azért a határokat jobb, ha betartod. A magas-sarkú cipőt, csizmát szeretik a férfiak, de csak akkor hord, ha tudsz benne járni. Ha jó lábad van, akkor hordj miniszoknyát is bátran. A franciáknál az úszógumi kifejezetten szexi, ha karcsú derékkal párosul, itthon a fiúk azonban nem nagyon kedvelik, ezért ha van, inkább „A” vonalú felsőt válassz. Ami azonban a legfontosabb, hogy mindig alkalomhoz megfelelően öltözz, és legyen harmonikus a megjelenésed.
7. Smink. Én a természetesség híve vagyok, ritkán sminkelem magam, általában egy kis szájfény, és szemspirál, amit hordok, vagy még azt sem. Ha sminkelek, én a szememet szoktam hangsúlyozni, a számra akkor is csak szájfényt teszek. Azonban ha csókot vársz, jobb, ha nem kell a fiúnak a ragacsos szájfényeddel találkoznia… :)
8. Mennyit engedj? Amennyit jónak érzel, de számolj a következményekkel. A pillanatot kár megölni álszerénységgel…
9. Jövő. A legtöbb nőnek átfut a fején már az első időszakban, hogy van-e jövője a kapcsolatnak. Ez nálunk természetes, nem szeretjük pazarolni az időnket. A férfiaknak azonban ez elég rémisztő lehet, nem kell jövőbeli (pár hónap múlva esedékes) közös programokat szervezni még. 10. Beszéd kontra tettek. Ha bizonytalan vagy, figyelj arra, hogy mit tesz, és ne arra, amit mond.
Ezt is sorolhatnám még tovább, de már elég lesz a gépelésből. :) Gondolatindítónak szerintem ennyi is elég, a lényeg úgyis az, hogy figyeljünk oda egymásra, és a másik érzéseire, igényeire.

Jó randizást!
Lili

Ágyat nyomva :)

Tegnap este volt egy kellemes esti programom, egy csokoládézóban voltam egy barátommal. Szupi volt, nagyon fini csokit ittam, marcipánosat. :) Még nem voltam ilyen csokoládézóban, kábé olyan, mint egy teaház, csak tea helyett fini csokikat lehet inni mindenféle változatban, ízben. :) Nekem való hely. :)

Hazafelé már köhécseltem egyet-egyet, de nem gondoltam volna, hogy így ki leszek mára ütve. Miután hazaértem, kb. egy órával később már fulladásszerű köhögőrohamaim voltak, alig tudtam elaludni, mert folyton az volt az érzésem, hogy nem kapok elég levegőt. Keveset is aludtam, nem túl jól azt sem, majd reggelre már úgy éreztem, hogy egy betontömb van a mellkasomon, semmi hangom, a torkon eszméletlenül fáj, és mintha jól megvertek volna, annyira vagyok fitt. Próbáltam még összevakarni magam, de kidőltem. Lázam szerencsére nincsen, sőt, a mai legmagasabb hőmérsékletem 36,2 volt, inkább 35,2-35,3 körül mozog.

Hát így jártam...

Most már jobb a kedvem, kicsit magamhoz térten lelkileg, mert nehezen viselem a tehetetlenséget, és ilyenkor haszontalannak érzem magam, csak azon jár a fejecském, hogy mennyi mindent nem tudtam ma megcsinálni. Most már beletörődtem, és pozitívan állok hozzá, értékelem, hogy van lehetőségem pihizni, és kicsit lazítani.

Holnapra már biztosan minden sokkal jobb lesz. Csak azt sajnálom, hogy ma nem tudok így elmenni este egy hastánc órára, amit szerettem volna megnézni, kipróbálni, hogy néha-néha eljárjak, és szinten tartsam a korábban tanultakat, meg újat is tanulhassak. Majd legközelebb. :) Ez legyen a legnagyobb problémám az életben! :)

Ki a jó pasi? :)

Mondhatnám, hogy mindenkinek más, és azt is, hogy mindenkinek hasonló a véleménye, és talán mind a kettő igaz is. Természetesen csak magamból tudok kiindulni, de ezt meg is teszem, és elmélkedek egy kicsit erről a témáról. Biztosan sok vigyor lesz az arcomon közben, elvégre nem olyan rossz dolog jó pasikra gondolni. :) :) :)

Szerencsémre a Sors elég kesztyűs kézzel bánt velem, és megkímélt a … -októl (ide illeszt be a legcsúnyább jelzőt, amit egy férfiről mondanál). :) A gimis éveimben hajlamos voltam plátói szerelembe esni, ez számomra elég biztonságos volt, és nagyon boldog tudott lenni. Az ilyen szerelmeknél szerintem nem is jó, ha beteljesül, mert elveszik a varázs. Lelkesedni nagyon tudok, amit akár nevezhetünk szerelemnek is, de az igazán mély érzések bennem idővel alakulnak ki. Kell, hogy megismerjem a másikat, és közel kerüljünk egymáshoz, megbízzak benne, biztos legyek az ő érzéseiben, és ha minden stimmel, akkor már én is fel merek oldódni, és átadni magam a szerelemnek.

Na de térjünk vissza a jó pasi témához. :) Szeretem a kölyök-arcú fiúkat, de a sármos, borostás, szexi rosszfiúkat is. Jól van na, ez tudom, hogy elég szélsőséges, de ez van. Persze más-más dolgot is akarok tőlük. Míg az előbbiek mókázni, szórakozni, esetleg kapcsolatnak valók, a rosszfiúk csak az adrenalin és a szex miatt vonzanak… :) Nekem a barna haj, barna/zöld szem a nyerő páros, és szeretem, ha egy férfi magas, és nincs pocakja sem. A nagyon kigyúrt pasikat nem kedvelem, inkább a vékonyabb, szálkásabbak a nyerők nálam.

Milyen belső tulajdonságok fontosak számomra? Először is nem szokott olyan férfi érdekelni, aki nem érdeklődik irántam. Általában lehet bármilyen jó pasi külsőre, biztosan megnézem, de az érdeklődésemet kezdeményezéssel, jelekkel tudja felkelteni. kivéve, ha én akarok egy kicsit vadászni. :) Az utolsó vadászatom már nagyon régen volt, kb. 5 és fél éve, és el is ejtettem a "vadat", aki azóta a férjem lett. :)

Nekem fontos a szórakozás, tudjon nevetni, és nevettetni, legyen udvarias, előzékeny (pl. Tomi még mindig kinyitja a kocsiajtót), lehessen vele jókat beszélgetni, akár komolyabb témákról is. Legyen nyitott az ismeretlenre, az újdonságokra. Tudjon férfi lenni, ha arról van szó, és legyen domináns, de tudjon kölyök is lenni, és velem mókázni akár ovis szinten is, ha ilyen kikapcsolódásra vágyunk. Ami nagyon fontos számomra, ahogy az előbb is írtam: dominancia, határozottság, udvariasság és fejlett érzelmi intelligencia. Ez a négy az alapkő.

Számomra nagyon férfias, ha „felnőtt” érzésekkel rendelkezik, és tud is ezekről kommunikálni. Először is tud érezni, meg tudja élni a pillanatot, ki meri mutatni, amit érez, az esetleges félelme ellenére is.

Hogy magasak lennének az elvárásaim? Igen, azok. :)

Vonzódás. Lehet valaki jó pasi, megfelelhet a fenti elvárásaimnak, jól érezhetem magam vele, de a fizikai vonzalomhoz mindezeken túl le kell vennie a lábamról. Ha hezitál, az nálam megtöri a pillanatot, és a vonzalom helyén jobb esetben a kíváncsiság még megmarad, de nem lesz meg a "kiugrik a szívem a helyéről" érzés.

Szerintem nagyon sok nő érez hasonlóan, mégis nagyobbnál nagyobb kompromisszumokat kötnek, feladják az álmaikat, vágyaikat. Sokan azt gondolják, hogy ilyen és ilyen pasi úgy sincs, és úgysem tudnak már úgy érezni, mint a gimis években, amikor elég volt egy pillantás a plátói részéről, hogy egész nap jó kedvük legyen. Vajon jól van ez így?

Egyik barátnőm mondta nemrég, hogy neki nem kellene "túl helyes" pasi, mert azt állandóan félteni kellene, mert minden nő odalenne érte. Először is hogy lehet egy pasi túl helyes? Szerintem valaki vagy az, vagy nem, de túlzottan helyes pasival még nem találkoztam. Másodszor: miért zárja ki valaki eleve a lehetőségét annak, hogy egy igazán jó pasival járjon? Félelemből? Harmadszor: miért kell a helyes pasit jobban félteni, mint a kevésbé helyeset? Szerintem amelyik pasi olyan természetű, és úgy áll a kapcsolathoz, azt lehet félteni vagy sem, de fölösleges, mert ha akar, úgyis félre/elmegy.

Most ennyit erről a témáról, írjatok priviben, ha szeretnétek valamiről olvasni.
Mosolygós napot!
Lili

Fogyókúra :)

Már a szó hallatán rosszul vagyok... De a diéta szót sem csípem jobban... Sok évig folyamatosan számlálgattam a kalóriákat, fogytam egy csomót, majd visszahíztam, jojóztam rendesen. Mikor 10 évvel ezelőtt megismertem Balázst, 68 kiló voltam. Előtte alig 2 hónappal kb. 55 kiló. Persze az ekkora és ilyen gyors hízásnak volt oka. Édesapám váratlanul, 52 évesen elment/meghalt, és ez számomra nagy trauma volt, mind a mai napig nehezen beszélek róla, és nincs nap, hogy ne gondolnék rá, ne hiányozna...

Balit januárban ismertem meg, és májusban, már csak 57 kiló voltam újra. 183 cm vagyok, azaz azt gondolom, hogy nálam a 60 alatti súly már elég vékony kategória.

Jelenleg bőven 60 kiló felett vagyok, kb. 10 kilóval több, mint a 10 évvel ezelőtti súlyom, de sokkal jobb nőnek érzem magam, mint akkor. Természetesen figyelek arra, hogy ne hízzak el, de nem érdekelnek a kilók, mert a nőiesség nem attól függ, hanem a kisugárzástól.

Ha mégis le akarnék adni néhány kilót, azt mindig magam, és nem mások miatt teszem. Az ok főleg az, hogy kevesebb kilóval jobb a kondim, jobban bírok egy-egy workhopot, tábort stb. Újabb ok lehet, hogy ne süllyedjen el alattam a wakeboard, ugyanis a deszkák mérete a súlytól függ, és nekem most van egy csudaszép 134-es board-om, nem szeretném, ha egyszer elsüllyedne alattam. :)

A tuti tippek, amik nálam beválltak:

1. szétválasztós étrend: délelőtt gyümi, utána bármi, csak fehérje és széndhidrát ne kerüljön egyszerre a tányérodra, és amihez csak lehet, szoktam zöld salátát enni.

2. csak egy nap akarom ezt betartani, a mai napon, a többi nem számít. Egy napig bárki képes bármit megcsinálni, nincs teherként rajtunk a jövő félelme, az "úgysem bírom ki ezt 2 hónapig" stb. Csak ma.

3. néha egy-egy tisztító kúra, mint pl. gyüminap (rekordom 1 teljes hónap), léböjt (ebből csináltam már 7 naposat is)

4. a legfontosabb: az elhatározás. Ha ez valóban megvan, akkor nincs akadály, de ehhez tisztában kell lenni magunkkal, azzal, hogy mit is akarunk, és azt miért akarjuk?

Visszatérve a nőiességre. Azt gondolom, hogy nem attól jó nő valaki, hogy hány kiló. Természetesen legyen a nő esztétikus, ápolt, harmonikus. Ezek mind fontosak, de a legfontosabbnak továbbra is a kisugárzást tartom. Tévhit, hogy ez csak egyes kiváltságosokban van meg. Ez nem igaz! Mindenkiben megvan! Ha elfogadod magad, sőt, még szereted is a hibáiddal együtt, akkor már más energiát sugárzol, mintha egy görcsös, diétázó nő lennél, akinek a gondolatai a diéta miatt csak a kaján járnak, és frusztráltan néz a tükörbe nap, mint nap.

Én minden nap megnézem magam meztelenül a lakás legnagyobb tükrében (amíg beleférek, addig jó :):):) ), és tetszem magamnak, jó dolog belenézni, büszkén, boldogan teszem ezt. :) Régebben a tükör nagy ellenség volt, de szembe kell nézni a dolgokkal, és nem csak el kell fogadnunk a változásokat, de szeretnünk is kell őket. Ha meg valami nem tetszik, akkor változtass rajta! De ne legyél mániákus, mert nincs tökéletes test, mégis ennek hajszolásába bele lehet gyorsan csúszni, és nagyon sok örömtől megfoszt minket, pontosabban mi fosztjuk meg magunkat, ha csak erről szól az életünk, ez lesz a központban.

Az utóbbi pár évben, mióta így gondolkozom, és leszámoltam a mániákussággal, ugyan pár kilóval több vagyok, de a pozitív feadback-ek szó szerint napi szintűek. Attól, hogy elfogadtam, szeretem magam, és boldog vagyok a bőrömben, úgy megnőtt a kisugárzásom, hogy nagyon sok bókot kapok fiúktól, férfiaktól. Én ezeknek örülök, ahogy szerintem senki nem utálja, ha kedvesen megdícsérik, csak sokan nem tudják ezt kezelni, és "jajj, nem is" válaszok érkeznek. Pedig ennek örülni kell, és egy kedves "köszönöm"-mel fogadni. Nem ciki örülni egy-egy bóknak, és nincs az a párkapcsolat, amibe ez ne férne bele szerintem. Mindenkinek igénye a visszacsatolás, hagyjuk, hogy megkapjuk.

Mosolygós szombatot!

Lili

Buddy és Szecskakert :)

Hú, de nagyon jó este volt a tegnapi!!! :) Vannak, akik alkohollal "alapoznak" egy-egy buli előtt, nekem az alapozás Lucien volt. Átjött este, hogy dumcsizzunk egy kicsit, majd együtt mentünk a buliba. Bizony, Bali szerdai csopijába most már ő is jár. :)

A tegnapi témánk a komfort zóna volt. Le lehet élni úgy egy életet, hogy próbáljuk, szinte hajszoljuk a biztonságot, vagy annak illúzióját, ugyanakkor lemondunk rengeteg olyan élményről, ami izgalmat, fejlődést hozna a mindennapjainkba. Ez mindig saját döntés. Akarunk-e egy dobozban élni, vagy bátrak vagyunk, és kilépünk olyan területekre, amiben nem vagyunk jártasak, teljesen új, sőt, akár annyira messze is áll tőlünk, hogy elsőre kényelmetlenül is érezzük magunkat. Szerintem ezek nagyon izgalmas dolgok, rengeteg energiát adnak, és segítenek megszadulni sok félelmünktől. Azt hiszem, hogy nekem nyáron a wakeboard ilyen volt. Elég kíváncsi természet vagyok, nem volt nehéz felcsigázni engem ezzel a témával. :) Lucien, és a barátja, Gabi, akire már nagyon kíváncsi vagyok, mert személyesen nem ismerem, de le vagyok nyűgözve attól, amit hallok, azt "játsszák" most, hogy mindketten a másik fejlődéséért felelősek, nap, mint nap motiválják, támogatják egymást, és ebbe beletartozik az is, hogy kilökdösik a másikat a komfort zónájából. Nagyon izgi játék ez, tele rengeteg pozitív energiával, magas rezgéssel. :)

A Szecskakertes party tegnap szerintem nagyon-nagyon jól sikerült. Bali kb. 40 kezdő diákja is eljött, ami nagy szó, hiszen még alig másfél hónapja táncolnak, vagy még annyi sem. Olyan jó volt nézni őket, ahogy lelkesen ruedáztak, és táncoltak párost is rengeteget. :) Nagyon bátrak voltak, le a kalappal! Anno én egy salsa óra után már nekivágtam a party-knak, és sokat is jelentett a fejlődésemben, hogy ily módon is gyakoroltam.

Tegnap sokat táncoltam, de valahogy a jókedvem ellenére sem jött ki belőlem ami szokott. Nem vágtam ki a biztosítékot, és kattantam be. :) Nagyon boldog voltam, de jobban el voltam foglalva az emberekkel, mint a zenével, most nem sikerült úgy megélnem, ahogy szeretem. Ehhez persze lehet, hogy hozzájárult, hogy táncoltam egy nagyon ügyes fiúval, Balázzsal, akivel korábban még nem, és az első szám közepére összeomlottam, annyira nehezen követtem. Nem az ő hibája volt, nagyon jól vezet, csak nekem nagyon új volt, kevésbé voltam alkalmazkodó, mint szoktam, és a kezem nehezen bírta a nagy ellentartást, ami kellett volna ahhoz, hogy "fürgébb" legyek, és vegyem a jeleket. Nagyon ciki volt, de van ilyen is, bár hozzá kell tennem, hogy évek óta nem ment el így az önbizalmam tánc közben... A második tánc már jobb volt, én így is élveztem, szeretem a kihívásokat, de azért sokkal jobb, ha harmónia van a két ember között. Talán tesz majd még máskor is próbát, és felkér, mert szeretném ezt a stílust is megtanulni, ebben is felszabadultan mozogni. :) Már többször észrevettem, hogy ha új partnerrel táncolok, hogy én nagyon lágy, finom impulzusokhoz vagyok szokva, szinte egy aprócska rezdülésre is reagálok. Amikor azonban az új partner, akinek még sem a készletét, mozgáskultúráját nem ismerem, és keményen (nem rossz értelemben) vezet, az nekem elsőre mindig nagyon durva, nem nagyon tudok belelazulni, míg meg nem szokom. Persze az első néhány tánc egy új partnerrel általában mindig ismerkedés a másikkal, ritka az, amikor azonnal összhang van.

A mai írást Lucien kedvenc idézetével zárom:

"Ahol a nehézség, ott a fejlődés lehetősége."

Szép napot, mosolyogjatok sokat! :)

Lili

Időgazdálkodás :)

Évek óta, sőt, közel egy évtizede nagyon fontos részét képezi az életemnek, hogy jól gazdálkodjak az időmmel. Zseniálisan beosztom a magam, és mások idejét is, bár ez utóbbiak néha erőteljesen küzdenek ez ellen. :) :) :)

Minden reggelem úgy kezdődik (munka szempontjából), hogy míg megiszom a zöld teámat, megnézem a feladatos füzetemet, amiben 3 kategória van: feladatok, folyamatban, privát. A harmadik kategória még csak 2-3 hónapja létezik, ugyanis addig nem volt rá szükség, nem voltak privát dolgaim, csak Fuerte az elmúlt négy évben. :) Most meg elfeledkezem néha arról, hogy van ilyen oldal is a füzetben. :) Majd belejövök. :)

Nagyon sok rutin feladatom, programom van, amik napról-napra (pl. próbák), vagy hétről hétre (pl. könyvelés) ismétlődnek. Ez ad egy dinamikát a hetemnek, és jelentősen korlátozza a maradék időt. Reggelente szeretem látni a teljes napomat, de már nem vagyok olyan kocka, mint korábban. Pár évvel ezelőtt, ha változott valami, és mondjuk felszabadult 2-3 órám, szinte bepánikoltam, hogy most mit csináljak... Ez azért már valljuk be, nem volt teljesen OK így, meg kellett tanulnom lazítani, de azért ma sem szeretem, ha felborítják a napomat, de elfogadom, hogy van ilyen is.

Én olyan típus vagyok, aki szereti a rendet maga körül, bár ez a lakásunkon nem látszik :), azonban a munkámon szerintem nagyon is. Biztonságot ad, ha tudom, mi történik, és hasznosnak érzem magam, ha egy nap sok pipát sikerül begyűjtenem a listámon. Azért már nem vagyok olyan kettyós, mint évekkel ezelőtt, hogy képes voltam éjjelig dolgozni, most már tudom, mikor kell letenni a tollat, függetlenül attól, hogy most is sokat dolgozom, de még szerintem az ésszerű határokon belül vagyok. (Tominak szerintem erről nem ez a véleménye, legalábbis néha biztosan nem osztja. :) )

A timing-ról még annyit, hogy a Fuerte élete február 21-ig már be van tervezve... :)

Mire jut idő, és mire nem? Most, hogy már kevesebbet utazom, gyakorlatilag alig a korábbi napi rendszerességhez képest, sok dolog változott. Még bele is kell rázódnom ebbe az új rendszerbe. Aki nem úgy él, mint én, nem is hiszem, hogy el tudja képzelni, mennyire fontos, hogy jól kihasználjam az időmet. Most, hogy nem utazom, pl. van néha szabad estém, amikor azt magamra, vagy a barátaimra fordíthatom. Azaz mondjuk este 7 után jöhet valami progi, vagy egyszerűen pihenés. Ebből azért még most is csak heti 1-2 van, de már van, és nekem most ennyi teljesen szuper is. Értékelem, hogy ilyen is van. :)

Furin fog hangzani, de az idő nálam a legértékesebb dolog, amit adhatok másoknak ebben az életmódban, amit folytatok. Van persze, aki ezt nem értékeli, és természetesnek veszi, de ez is rendben van, nem várhatom el, hogy belelássanak a fejembe. Pl. nem várhatom el, hogy tudják a diákok, hogy naponta kb. 60-80 levelet kapok, és ezért nem tudok azonnal válaszolni, van, amit továbbküldök az asszisztenseimnek, és ők válaszolják meg. Az iwiw-es leveleimet nem is olvasom, legalább 150 nincs még elolvasva sem, de kb. 4-500 vár arra, hogy válaszoljak rájuk... A facebook-ot olvasom, de ritkán írok... Nem várhatom el azt sem, hogy ha valaki lemond egy találkozót, akkor számoljon azzal, hogy így mással sem tudtam találkozni, pedig lehet, hogy azon a héten csak az az egy szabad estém volt.

Ha anyukámról, vagy a közeli barátaimról van szó, mert valami történt, vagy úgy érzem, hogy szükségük van rám, akkor gondolkodás nélkül eldobok mindent, és ott vagyok, mert ők a prioritás. (természetesen Tomikám is, de vele együtt élek, így más a szitu) Nekem nagyon fontos, hogy tudják, hogy számíthatnak rám.

Van két mondás, nem biztos, hogy pontosan tudom idézni, de ezzel zárnám ezt a mai írásomat:

"Értékelem a barátot, aki talál nekem helyet a naptárjában, de még jobban, aki bele sem néz, ha rólam van szó."

"Ne legyen prioritásban nálad az, akinél te csak egy lehetőség vagy."