Jane Austen

Elég sokat olvasok, gyakorlatilag nem fekszem le úgy, hogy ne ez legyen az a kikapcsolódásom, ami eltereli a gondolataimat a napi dolgokról. A tévézés nem nekem való, inkább megnézek egy-egy dvd-t, vagy elmegyek moziba, mint bámuljam a bénábbnál bénább műsorokat. A blogomban szeretnék megosztani veletek néhány érdekesebb könyvet, hátha kedvet kaptok ti is, hogy elolvassátok őket.

Nagyon szeretem a Jane Austen könyveket, mert kedvelem a stílusát és szeretem azt a kort, amiben ő élt (1775-1817) és írt. Le tud kötni, ki tud kapcsolni, el tud varázsolni, bár nem egészen úgy, mint Harry Potter, de azért mégis. :)


Most olvastam Carol Shields-től egy életrajzi könyvet Jane Austenről. Érdekes volt többet megtudni magáról az íróról, a családjáról, a szomszédairól, az otthonáról, és persze a korról, amiben élt. Rég volt már töri óra, és hiába voltam ötös, nem egészen olyan megközelítésből néztük a dolgokat, hogy mi mit jelentett a kor hétköznapi embere számára.

Jane Austen már nagyon fiatalon kezdett írni (12-13 éves korában már novellákat írt), és még 20 éves is alig volt, mikor megírta a Büszkeség és balítélet című regényt, ami nekem a nagy kedvencem, bár magyarul még nem olvastam, csak angolul. Erről jut eszembe, hogy be kell szereznem, mert az anyanyelvi olvasás mégis más. :) Maga a regény műfaj még nagyon bébi cípőben járt akkoriban, mondhatjuk, hogy az egyik megteremtője ennek a műfajnak maga az írónő, vagy ha ezt túlzásnak tartják az irodalmárok, akkor mondjuk azt, hogy jelentős szerepe volt benne. :)


Austen soha nem ment férjhez. Fiatalon szerelmes volt, de a srác egy másik, vagyonosabb lányt vett el... Ezek a férfiak! :):):) Kapott egyszer egy házassági ajánlatot ugyan egy másik férfitól, de állítólag Mr. Collins (Büszkeség és balítélet) nagyon is hasonlított a férj-jelöltre... Ezek után azt hiszem, érthető, miért nem ment hozzá, még akkor sem, ha ezzel azt kockáztatta, hogy vénlány marad, ami akkoriban elég ciki volt. Később nem kapott több ajánlatot, nem alapított családot, a nővérével, Cassandrával éldegéltek, aki szintén pártában maradt, mert a vőlegénye meghalt.


Minden könyvét olvastam, és a már említetten kívül a többi is tetszett, bár vannak különbségek. (Emma, Meggyőző érvek, A klastrom titka, Értelem és érzelem, A mansfieldi kastély, Lady Susan) Számomra még kiemelkedő, bár néha kicsit idegesítő az elején, az Emma, és szerintem a Lady Susan nem ütötte meg az Austen szintet.

Életében Austen nem kapta meg azt az elismerést, amire vágyott, a könyveit csak halála előtt 1-2 évvel kezdték kiadni, pedig két évtizeddel korábban írta egyiket-másikat. (Büszkeség és balítélet, Értelem és érzelem, A klastrom titka) 42 évesen, valószínűleg rákban halt meg. (nincsenek pontos, egyértelmű orvosi feljegyzések a betegségéről)