Az idő hihetetlenül rohan, tavaly azt vettük észre a férjecskémmel, hogy már több, mint két éve vagyunk házasok, és ez szinte hihetetlen volt. Ma már 7 éve vagyunk együtt, és júliusban lesz a 3. házassági évfordulónk. :) Két év házasság után, úgy döntöttünk, hogy lassan fontolóra kell majd vennünk a baba témát. Nagyon szeretjük egymást, jól élünk, nincs miért várni sokáig. Azért még vártunk egy kicsit, majd miután jól átgondoltuk, megfontoltuk, megbeszéltük, belevágtunk.
Én persze azt gondoltam, ahogy sokan mások, hogy azonnal összejön a dolog, de nem így történt. Az első hónap után, mikor megjött a mensim, eléggé pofára estem, a második hónap után meg már a női önbizalmam is jelentősen megcsappant. Majd jött a frusztráció , a "kudarctól" felszedtem pár kilót, és a végén eléggé kifakadtam, nagyon nem bírtam ezt a "projektet". Nem gondoltam, hogy ilyen dilis leszek, és ennyire rágörcsölök, de sajnos így volt, pedig alig pár hónapról beszélünk. Elég nevetségesen kezeltem, és éltem meg dolgokat, és ezt noha akkor is tudtam, mégsem tudtam kilépni ebből az alaphangulatból. El sem tudom képzelni, hogy mit élnek át azok, akik mondjuk hosszú hónapokig, egy évig, vagy akár több évig is próbálkoznak eredménytelenül. Minden elismerésem az övék a kitartásukért...
A kifakadásom után abban maradtunk Drágámmal, aki végtelen türelemmel és odaadással viselte a hülyeségeimet, hogy várunk még, és ha nyárig, vagy nyáron nem jön össze a baba, akkor elgondolkozunk az inszemináción. Aki nem járatos a témában, annak írom, hogy ez nem egyenlő a lombik programmal, csupán egy kis orvosi rásegítés, hogy "minden" jókor legyen jó helyen. :)
Azonban nem kellett várnunk sokáig, pontosabban semeddig, mert amint abbahagytam a görcsölést, azonnal megérkezett a várva várt kis jövevény a pocakomba. :)
Hát így indult a történetünk. :)
Hogy mi ebből a tanulság? Bizony-bizony kaptam az élettől egy újabb leckét arról, hogy nem irányíthatom mindig az eseményeket, vannak dolgok, amiket nem tervezhetek meg előre, nem tarthatok kézben. A babavárás rendkívül jó tanító lesz most nekem, hogy ezt a leckét jól elmélyítsem. Nagyon örülök neki, hogy a Sorsom ilyen kegyes velem, és megadja a lehetőséget a tanulásra, fejlődésre, és ráadásul ezt egy ilyen csodálatos dolog során sajátíthatom el, mint a babavárás. :)
Fantasztikus, leírhatatlan élményekben van részem, nagyon boldog vagyok. :)
Kívánom minden nőnek, hogy életében legalább egyszer tapasztalja meg ezt a csodát! :)
Mosolygós hétvégét!
Lili
Én persze azt gondoltam, ahogy sokan mások, hogy azonnal összejön a dolog, de nem így történt. Az első hónap után, mikor megjött a mensim, eléggé pofára estem, a második hónap után meg már a női önbizalmam is jelentősen megcsappant. Majd jött a frusztráció , a "kudarctól" felszedtem pár kilót, és a végén eléggé kifakadtam, nagyon nem bírtam ezt a "projektet". Nem gondoltam, hogy ilyen dilis leszek, és ennyire rágörcsölök, de sajnos így volt, pedig alig pár hónapról beszélünk. Elég nevetségesen kezeltem, és éltem meg dolgokat, és ezt noha akkor is tudtam, mégsem tudtam kilépni ebből az alaphangulatból. El sem tudom képzelni, hogy mit élnek át azok, akik mondjuk hosszú hónapokig, egy évig, vagy akár több évig is próbálkoznak eredménytelenül. Minden elismerésem az övék a kitartásukért...
A kifakadásom után abban maradtunk Drágámmal, aki végtelen türelemmel és odaadással viselte a hülyeségeimet, hogy várunk még, és ha nyárig, vagy nyáron nem jön össze a baba, akkor elgondolkozunk az inszemináción. Aki nem járatos a témában, annak írom, hogy ez nem egyenlő a lombik programmal, csupán egy kis orvosi rásegítés, hogy "minden" jókor legyen jó helyen. :)
Azonban nem kellett várnunk sokáig, pontosabban semeddig, mert amint abbahagytam a görcsölést, azonnal megérkezett a várva várt kis jövevény a pocakomba. :)
Hát így indult a történetünk. :)
Hogy mi ebből a tanulság? Bizony-bizony kaptam az élettől egy újabb leckét arról, hogy nem irányíthatom mindig az eseményeket, vannak dolgok, amiket nem tervezhetek meg előre, nem tarthatok kézben. A babavárás rendkívül jó tanító lesz most nekem, hogy ezt a leckét jól elmélyítsem. Nagyon örülök neki, hogy a Sorsom ilyen kegyes velem, és megadja a lehetőséget a tanulásra, fejlődésre, és ráadásul ezt egy ilyen csodálatos dolog során sajátíthatom el, mint a babavárás. :)
Fantasztikus, leírhatatlan élményekben van részem, nagyon boldog vagyok. :)
Kívánom minden nőnek, hogy életében legalább egyszer tapasztalja meg ezt a csodát! :)
Mosolygós hétvégét!
Lili
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése