Változó kapcsolatok :)

A várandóssággal sok minden megváltozott az életemben, ugyanakkor vannak dolgok, amik változatlanok maradtak. Ez utóbbiak főleg azokra az értékekre vonatkoznak, amiket eddig is képviseltem, vagy legalábbis képviselni próbálok. Ami jelentős változás volt az elmúlt 9 hónapban, az főleg a kapcsolataimban történt.

Egy idézet, mely nagyon jellemző az elmúlt hónapjaimra, és nagyon tanulságosnak is tartom:

"Eljön egy pillanat az életedben, amikor rájössz, hogy ki az, aki igazán számít, hogy ki az, aki sosem számított, ki az, aki többé nem fog és ki az, aki mindig is számítani fog. Ezért ne aggódj azok miatt, akik már a múltad részei: megvan az oka annak, hogy a jövődben ők miért nem szerepelnek."

Én nagyon ragaszkodó típus vagyok, bár kétség kívül nem engedek könnyen közel sem magamhoz embereket, bármennyire ennek az ellenkezője látható akár a blogom alapján. Nyitott vagyok, és őszinte, de ez nem jelenti azt, hogy érzelmileg közel tudok könnyedén engedni magamhoz embereket. Nekem egy barátság kialakulásához idő kell, még akkor is, ha az első pillanattól érzem, hogy egy hullámhosszon vagyunk. Van, akivel ez rögtön megvan, van, akivel csak évek alatt alakul ki. Ez utóbbihoz jó példa, hogy ma a két legjobb barátnőm egyike egy olyan lány, akivel pár éve utáltuk egymást kölcsönösen, elég rosszul indult a kapcsolatunk, ma azonban maximálisan megbízom benne, és nagyon közel áll hozzám.

A kapcsolatok tehát változnak. Ez azonban nemhogy nem tragédia, még csak nem is baj. Miis változunk, ahogy minden körülöttünk. Nekem a várandósság sok kapcsolatomon alakított, bár bevallom, nem erre számítottam, azt hittem, hogy minden nagyjából változatlan marad.Több olyan ember került közelebb hozzám, akik szintén babát várnak, vagy kisbabájuk van. Ezeknek az új régi kapcsolatoknak nagyon örülök. :) Nyilván a közös érdeklődés az összekötő kapocs. Azokkal a barátaimmal, vagy inkább nevezzük jó ismerősöknek, akik azonban nem élték még át a várandósság szépségeit, és nehézségeit, vagy a szülővé válást stb., több esetben meglazult a kapcsolatom, bár úgy érzem, hogy ez elsősorban nem rajtam múlt. A szakmai kapcsolataim egy része is lazult, hiszen főleg így a vége felé mások lettek a prioritások, ez azonban rajtam múlt, úgy érzem.

Sajnos olyan eset is történt az elmúlt hónapokban, hogy valakiben nagyot kellett csalódnom. Számítottam rá, meg sem fordult a fejemben, hogy pont ő fog cserben hagyni, de megtörtént. Így nagyon sok dolog felborult az életemben, és elég jó kis kalamajkába kerültem a hozzáállása miatt, amit nehezen dolgozok fel. Hónapokat vett el az életemből, ami így a várandósság alatt azért nagyon bosszantó, mert ez az időszak úgy érzem, pótolhatatlan. De a hab a tortán még az, hogy én mindig támogattam nem csak szakmailag, de emberileg, lelkileg is, és most, hogy már szakmailag nem vagyunk napi kapcsolatban, ő emberileg sem úgy áll a dolgokhoz, ahogy én gondoltam, hogy fog. Pl. több, mint egy hete beteg vagyok, fekszem, lázas voltam stb., és ő ezt tudta, de mégsem kérdezte meg egyszer sem, hogy vagyok... Én ezt fordított esetben el sem tudnám képzelni. Na de nem akarok ebben benne ragadni, el kell engednem mind a rossz érzést, mind az ismerősömet, mert úgy tűnik, nem tehetek mást.

Szerencsére csak egy ilyen "dráma" ért az elmúlt évben, és rengeteg jó dologgal ellensúlyozza ezt az életem, csak az én természetem olyan hülye, hogy egy-egy negatív dologgal kapcsolatban túl sokat agyalok, és ilyenkor hajlamos vagyok megfeledkezni a rengeteg jóról, ami körülvesz.

Visszatérve az idézethez. Nem kell, hogy mindenki az életünk minden szakaszában jelen legyen. Tudni kell elválni, elengedni, továbblépni, ha kell. Nem azért kell ezt megtennünk, mert már nincs szükségünk a másikra, vagy nem remélhetünk valamiféle hasznot az ismeretségtől, nem erről van szó, még ha sajnos nagyon sok kapcsolatban ez egy erőteljes mozgatórugó is, ahogy látom. Ez mondjuk kicsit illúzió romboló, hogy hány "barátság" működik valójában csak azért, mert valamilyen érdek áll mögötte. Lehet érdek az is, hogy az illető pont abban erősít meg, amiben visszaigazolásra van szükséged. Vajon akkor is olyan jóban lennétek, ha nem "támogatná" meg az egódat, nem adna neked igazat, hanem azt mondaná, hogy bocs, de nagyon hülye voltál?

Én eszméletlen mázlista vagyok, hogy van egy-két olyan ember a környezetemben, akire számíthatok, akik igazán, érdektől mentesen szeretnek engem, és jól fenéken is billentenek, ha hülye vagyok, vagy rosszul látok dolgokat. Ezeket a kapcsolatokat nagyon meg kell becsülnünk, és én szinte minden nap hálát is adok a Sorsomnak, hogy ők vannak nekem, de még így sem vagyok elég hálás úgy érzem. Pedig nagyon jó dolgom van, most, hogy írok róla, még jobban meg is erősödik bennem ez az érzés, és még tisztábban látom, hogy mennyire fontos, hogy legyenek ilyen emberek az életünkben.

Az anyagi dolgok nem pótolhatják az emberi figyelmet, szeretetet, támogatást, ezért azt javaslom, hogy ahelyett, hogy a karrier/pénz után futkosnánk, elhanyagolva a kapcsolatainkat, jobb lenne, ha mindig tudnánk, mi a valóban fontos az életünkben. Az "egyperces örömök", ahogy én nevezem pl. a shoppingolást, vásárlást, nem érnek fel egy jó és őszinte beszélgetéssel, és azt ugye mondanom sem kell, hogy melyik mennyi értéket képvisel, legalábbis az én szememben. Volt olyan időszak az életemben, amikor nagyon sokat kerestem, de még arra sem volt időm, hogy elköltsem, nemhogy arra, hogy mélyebb kapcsolatokat tartsak fenn. Hát mit mondjak, kemény lecke volt szembesülni azzal, hogy milyen szánalmasan egyedül vagyok... Nem kívánom senkinek. Elméletileg sok "barátom" volt, sokan szerettek, de gyakorlatilag olyan, akire valóban számítani is lehetett, alig akadt.

A megfelelési kényszerünk nagyon sokat árt nekünk, mert elveszítjük azt, ami igazán lényeges az életünkben, és amitől valóban boldogok lehetünk. Felépíthetjük státusz szimbólumokból az illúzióval teli kis világunkat. Lehet jó kocsink, szép házunk, tökéletes életünk, már ami a látszatot illeti, de nem éreztétek pl. azt, hogy mennyivel jobb akár adni másoknak, mint kapni? Örömet okozni, vagy segíteni másnak valamiben? Nekem ezek az érzések sokkal többet adnak, mint az, hogy megvegyek egy ikszedik ruhát, technikai kütyüt, bútort stb.

Tudatosabb életet kell élnünk, és a prioritásokkal mindig tisztában kell lennünk. Ezt magamnak is írom, mert nálam is néha elborulnak a dolgok, mint ahogy most a munka kontra várandósság kapcsán sem voltam túl okos, be kell látnom. De majd a következő babánál! :)

Mosolygós hétvégét mindenkinek!

Szeretettel:

Lili