Ha már a szülinapoknál tartunk, nekem is nemrég volt. :) Nagyon csodás nap volt, drága Férjem minden jóval meglepett. Pl. készíttetett nekem diabetikus csokitortát, persze tojásmenteset, és teljes kiőrlésű lisztből is készült, úgyhogy ehettem belőle bátran. :) Már ezért is szuper, hogy szülinapom volt. :) Na de azért inkább az volt nagyon jó, hogy aznap mindketten szabadságon voltunk, és a nap nagy részét együtt töltöttük. (leszámítva, mikor kikötötték az új lakásunkból a gázt, mert volt némi adminisztrációs hiba, és az után kellett futkosni pont ezen a szép napon)
Nekem nem könnyű ajándékot venni, ugyanakkor mégis végtelenül egyszerű engem boldoggá tenni. Hogy lehet ez? Nekem nem számít, hogy mi az ajándék, csak az a fontos, hogy gondolt-e rám a másik. Szeretem a személyes dolgokat, az olyan ajándékokat, amin látszik az odafigyelés, a törődés, a szeretet. Egy képeslapnak, amit szeretettel írtak meg, jobban tudok örülni, mint mondjuk egy értékes ékszernek, amin érzem, hogy csak befutott valaki a boltba, és gyorsan választott egyet, hogy aztán kipipálhasson. Drága Tomikám pl. azzal okozott a legnagyobb örömöt, hogy ezt a tortát, amire a diabétesz mellett már nagyon vágytam, megszerezte nekem, és feldíszítette a lakást szülinapos girlandokkal, meg el voltak dugva képeslapok mindenhol, amerre jártam, találtam egyet-egyet, és még a kedvenc diabetikus málnaszörpöm is be lett szerezve. :)
Szóval törődés, odafigyelés. Szerintem ajándékozásnál ez lenne a legfontosabb, szempont. Sajnos azonban azt tapasztalom, hogy ma már annyira rohannak az emberek, hogy csak "letudják" egymást ezen a téren is. Nekem két ünnep számít, a szülinap, és a Karácsony, ezekre igyekszem odafigyelni, és ezeknél igénylem én is az odafigyelést.
Általában már ilyenkor ősszel vezetek egy listát, hogy mit lehetne ajándékozni karácsonyra, figyelem a szeretteimet, hogy tudjam, mit szeretnének stb. Hetekig készülődök, és nem az ajándék értéke a lényeg, hanem az, hogy a megfelelőt találjam meg.
Az ünnepeknek nem a pénzköltés a lényege, hanem számomra egy kis kiszakadást jelent a mindennapokból, amikor a legfontosabb ajándékot adjuk egymásnak: időt. Nekem ugyanis ez a legértékesebb, mivel ebből van a legkorlátozottabban rendelkezésre álló, legalábbis számomra. (a szeretet természetes, ezt nem is említem pontosan az alap kategóriája miatt)
Mivel a pénz nem tud motiválni, ezért az sem foglalkoztat, hogy mennyibe kerül egy ajándék. Nekem egy szuper kis füzet, vagy napló ugyanolyan értékes, mint egy Frei Wille ékszer. Egy jó dvd, aminek van mondanivalója is, pl. szeretem az igaz történeteken alapuló lelki tartásról szóló filmeket, felér egy Guess ruhával.
Csak arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy nézzünk egy kicsit körbe magunk körül, és ne feledkezzünk meg arról, hogy mi az igazán fontos. Hogy egy jó beszélgetés egy szelet torta mellett többet ér, mint az, hogy két percem van a másikra, és adok valamit, ami mindegy is, hogy tetszik-e neki, a lényeg csak az, hogy letudtam. Egész évben rohanunk megállás nélkül, és a kapcsolataink már oly mértékben elszemélytelenednek, hogy a legszorosabb viszonyunk a számítógépünkkel, és a telefonunkkal van, ez pedig nincs így jól. Nagyon nincs.
Nekem borzasztó kevés időm van a munkám mellett, és most majd jön a baba, megint csak egy új élethelyzet lesz, és biztosan nem fogom a lábamat lógatni naphosszat, de az emberi kapcsolatok így is, úgy is nagyon fontosak nekem. Nem tudok annyi emberrel találkozni, amennyivel szeretnék, nem tudok én sem annyi időt a másikkal tölteni, amennyit szeretnék, de amikor sikerül megszervezni egy-egy találkozót, akkor az övé vagyok, rá figyelek.
Javítsunk azon, amin lehet, és ez az ajándékozás, kapcsolatápolás téma szerintem bőven megér egy kis tuningot. :) Nem gépek vagyunk, hanem emberek, viselkedjünk is úgy! :)
Mosolygós napot! :)
Lili
Nekem nem könnyű ajándékot venni, ugyanakkor mégis végtelenül egyszerű engem boldoggá tenni. Hogy lehet ez? Nekem nem számít, hogy mi az ajándék, csak az a fontos, hogy gondolt-e rám a másik. Szeretem a személyes dolgokat, az olyan ajándékokat, amin látszik az odafigyelés, a törődés, a szeretet. Egy képeslapnak, amit szeretettel írtak meg, jobban tudok örülni, mint mondjuk egy értékes ékszernek, amin érzem, hogy csak befutott valaki a boltba, és gyorsan választott egyet, hogy aztán kipipálhasson. Drága Tomikám pl. azzal okozott a legnagyobb örömöt, hogy ezt a tortát, amire a diabétesz mellett már nagyon vágytam, megszerezte nekem, és feldíszítette a lakást szülinapos girlandokkal, meg el voltak dugva képeslapok mindenhol, amerre jártam, találtam egyet-egyet, és még a kedvenc diabetikus málnaszörpöm is be lett szerezve. :)
Szóval törődés, odafigyelés. Szerintem ajándékozásnál ez lenne a legfontosabb, szempont. Sajnos azonban azt tapasztalom, hogy ma már annyira rohannak az emberek, hogy csak "letudják" egymást ezen a téren is. Nekem két ünnep számít, a szülinap, és a Karácsony, ezekre igyekszem odafigyelni, és ezeknél igénylem én is az odafigyelést.
Általában már ilyenkor ősszel vezetek egy listát, hogy mit lehetne ajándékozni karácsonyra, figyelem a szeretteimet, hogy tudjam, mit szeretnének stb. Hetekig készülődök, és nem az ajándék értéke a lényeg, hanem az, hogy a megfelelőt találjam meg.
Az ünnepeknek nem a pénzköltés a lényege, hanem számomra egy kis kiszakadást jelent a mindennapokból, amikor a legfontosabb ajándékot adjuk egymásnak: időt. Nekem ugyanis ez a legértékesebb, mivel ebből van a legkorlátozottabban rendelkezésre álló, legalábbis számomra. (a szeretet természetes, ezt nem is említem pontosan az alap kategóriája miatt)
Mivel a pénz nem tud motiválni, ezért az sem foglalkoztat, hogy mennyibe kerül egy ajándék. Nekem egy szuper kis füzet, vagy napló ugyanolyan értékes, mint egy Frei Wille ékszer. Egy jó dvd, aminek van mondanivalója is, pl. szeretem az igaz történeteken alapuló lelki tartásról szóló filmeket, felér egy Guess ruhával.
Csak arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy nézzünk egy kicsit körbe magunk körül, és ne feledkezzünk meg arról, hogy mi az igazán fontos. Hogy egy jó beszélgetés egy szelet torta mellett többet ér, mint az, hogy két percem van a másikra, és adok valamit, ami mindegy is, hogy tetszik-e neki, a lényeg csak az, hogy letudtam. Egész évben rohanunk megállás nélkül, és a kapcsolataink már oly mértékben elszemélytelenednek, hogy a legszorosabb viszonyunk a számítógépünkkel, és a telefonunkkal van, ez pedig nincs így jól. Nagyon nincs.
Nekem borzasztó kevés időm van a munkám mellett, és most majd jön a baba, megint csak egy új élethelyzet lesz, és biztosan nem fogom a lábamat lógatni naphosszat, de az emberi kapcsolatok így is, úgy is nagyon fontosak nekem. Nem tudok annyi emberrel találkozni, amennyivel szeretnék, nem tudok én sem annyi időt a másikkal tölteni, amennyit szeretnék, de amikor sikerül megszervezni egy-egy találkozót, akkor az övé vagyok, rá figyelek.
Javítsunk azon, amin lehet, és ez az ajándékozás, kapcsolatápolás téma szerintem bőven megér egy kis tuningot. :) Nem gépek vagyunk, hanem emberek, viselkedjünk is úgy! :)
Mosolygós napot! :)
Lili
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése