Fárasztó hétvége volt, ugyanakkor mégis nagyon boldog. :) Szombaton volt a ladies' style workshop, rengetegen voltunk, nagyon jól éreztem magam a lányokkal. :)
Az első két óra alapozás volt, és főleg technikai dolgokra tértem ki. Ez mindig egy kihívás, mert mind tanítani, mind befogadni nehéz azt a sok infót, és egyszerre nem könnyű millió dologra figyelni. Sem nekem, sem a diákoknak. Nekem az a nehéz, hogy egy csoportban vannak azok, akik még csak 4-5 hónapja táncolnak, és azok, akik már akár 3-4 éve.
Igyekszem mindig megfogni, és kézben tartani a csapatot. Ilyen szempontból az első két óra volt a legnehezebb számomra. Először is, mert még mindenki félénk, nem ismerik egymást, tele vannak görcsökkel. Persze nem mindenki, de a többség. Sokan most voltak először ilyen workshopon, és kemény dolog szembesülni azzal, hogy még milyen sok dolgot kell megtanulni. Csinálhatnék mókás, szórakoztató, animációs órát is, de abban a stílusban nem tudnám ezeket az esszenciális infókat ilyen rövid idő alatt átadni, csak a töredékét. Így marad a tanárnénis alapozás, és utána már a szórakoztatóbb, vidámabb cubaton és timba. Azt hiszem, hogy sikerült az első két órában leterhelnem a fejecskéket, majd a második kettőben feloldani a feszültséget, és közelebb jutottunk az általam oly nagyon hangsúlyozott lazasághoz, ami elengedhetetlen a tánchoz.
Már többször írtam arról, hogy nem könnyű szembesülnünk a hiányosságainkkal, de ezen túl kell lépni, és örülni, hogy van hova fejlődni, és lehetnek új célok. Nem kell különösebben nagy tehetség sem hozzá, hogy valaki jól táncoljon. Egyetlen dolog kell, de az elengedhetetlen: a gyakorlás. Enélkül egy tehetséges táncos is elkallódik, ugyanakkor egy gyengébb képességű, de szorgalmas táncos tovább juthat. Én hiszem, hogy a testünk nagyon intelligens, és ha fejben is megtámogatjuk a dolgokat, teszünk bele energiát, és gyakorlunk, akkor meglesz az eredménye.
Ahogy szoktam, teljesen kiütöttem magam, az utolsó zenét is teljes erőből táncoltam, mindig addig feszítem a húrt, amíg lehet. Másnap egész nap jajgattam, mert a hajam kivételével mindenem fájt. :) Már az nehezemre esett, hogy az egyik oldalamról átforduljak a másikra. :)
Most már jól vagyok (nagyjából), ma már lesz a lányaimmal próba is, amit nagyon várok. :)
Remélem, hogy akik voltak a workshopomon, jól érezték magukat, és sok hasznos információt sikerült kapniuk. Én biztos vagyok benne, hogy mindenki jobb táncosként távozott, mint ahogy jött. :)
Mosolygós napot!
Szeretettel:
Lili
Az első két óra alapozás volt, és főleg technikai dolgokra tértem ki. Ez mindig egy kihívás, mert mind tanítani, mind befogadni nehéz azt a sok infót, és egyszerre nem könnyű millió dologra figyelni. Sem nekem, sem a diákoknak. Nekem az a nehéz, hogy egy csoportban vannak azok, akik még csak 4-5 hónapja táncolnak, és azok, akik már akár 3-4 éve.
Igyekszem mindig megfogni, és kézben tartani a csapatot. Ilyen szempontból az első két óra volt a legnehezebb számomra. Először is, mert még mindenki félénk, nem ismerik egymást, tele vannak görcsökkel. Persze nem mindenki, de a többség. Sokan most voltak először ilyen workshopon, és kemény dolog szembesülni azzal, hogy még milyen sok dolgot kell megtanulni. Csinálhatnék mókás, szórakoztató, animációs órát is, de abban a stílusban nem tudnám ezeket az esszenciális infókat ilyen rövid idő alatt átadni, csak a töredékét. Így marad a tanárnénis alapozás, és utána már a szórakoztatóbb, vidámabb cubaton és timba. Azt hiszem, hogy sikerült az első két órában leterhelnem a fejecskéket, majd a második kettőben feloldani a feszültséget, és közelebb jutottunk az általam oly nagyon hangsúlyozott lazasághoz, ami elengedhetetlen a tánchoz.
Már többször írtam arról, hogy nem könnyű szembesülnünk a hiányosságainkkal, de ezen túl kell lépni, és örülni, hogy van hova fejlődni, és lehetnek új célok. Nem kell különösebben nagy tehetség sem hozzá, hogy valaki jól táncoljon. Egyetlen dolog kell, de az elengedhetetlen: a gyakorlás. Enélkül egy tehetséges táncos is elkallódik, ugyanakkor egy gyengébb képességű, de szorgalmas táncos tovább juthat. Én hiszem, hogy a testünk nagyon intelligens, és ha fejben is megtámogatjuk a dolgokat, teszünk bele energiát, és gyakorlunk, akkor meglesz az eredménye.
Ahogy szoktam, teljesen kiütöttem magam, az utolsó zenét is teljes erőből táncoltam, mindig addig feszítem a húrt, amíg lehet. Másnap egész nap jajgattam, mert a hajam kivételével mindenem fájt. :) Már az nehezemre esett, hogy az egyik oldalamról átforduljak a másikra. :)
Most már jól vagyok (nagyjából), ma már lesz a lányaimmal próba is, amit nagyon várok. :)
Remélem, hogy akik voltak a workshopomon, jól érezték magukat, és sok hasznos információt sikerült kapniuk. Én biztos vagyok benne, hogy mindenki jobb táncosként távozott, mint ahogy jött. :)
Mosolygós napot!
Szeretettel:
Lili
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése