Nemrég kérdezte tőlem egy kedves ismerősöm, hogy nem unom még a salsa-t? Nincsenek mély pontok, hogy a hátam közepére sem kívánom? Ő is táncol, de most éppen abban a korszakában van, hogy nem találja már meg azt az örömöt, ami korábban megvolt. Persze nála azért más, mert hobby táncos, nem tanár, nem a foglalkozása a tánc, hanem a szórakozása. Így nyilván más az is, ha a lelkesedése alábbhagy.
Más megélését nem tudom elmondani, csak ahogy mindig, a saját tapasztalatomat, és az abból leszűrt dolgokat.
Amikor elkezdtem táncolni, először nekem is hobby volt, heti egyszer, aztán egyre inkább szenvedéllyé vált, ami nem csak a tánc iránti szeretetemről szólt, hanem egy erőteljes kompenzálás is volt az életemben, mégpedig a "nem találom a helyem" korszakomé. Sokan kezdenek el emiatt táncolni, vagy nincs párkapcsolatuk, vagy éppen szakítás utáni lábadozásról van szó stb. Nekem is benne volt ez utóbbi is, de aztán tényleg beleszerettem, és ezért tart már ennyi ideje. Azok, akik csak kompenzálás, hovatartozás, párkeresés miatt jönnek, azok egy idő után el is maradoznak, ha nem alakul át ez az érzés, vagy nem egészül ki valódi tánc-szeretettel.
Az első mély pontom másfél év után volt, akkor majdnem abbahagytam a táncot. Én ugyanis már azt hittem magamról, hogy hű, de szuper vagyok, aztán Bali és Tomi, hogy visszarántsák kicsit az egómat, felvettek videóra. Na, volt is megzuhanás, és azt hiszem, a szerénység és alázat leckéjét rendesen meg is tanultam. Szinte el sem hittem, hogy ilyen béna vagyok másfél év után, pedig az voltam. :)
Ezt követte egy nagyon kemény időszak. Minden nap táncoltam, minden nap gyakoroltam nagyon hosszú ideig. Sikerült kijutnom külföldre kubai tanárokhoz, és Kubába is, ami nagy lökést adott nekem.
Nem lehet állandóan 100%-on égni, és bizony volt, hogy úgy éreztem, nem vagyok elég lelkes, ha órára kell mennem. Ilyenkor kell, hogy az ember motivációt találjon magának, célokat kell kitűzni, és el kell érni azokat lépésről lépésre. Létrejött a Sabor y Tumbao ladies' style workshop sorozat, melyre pillanatok alatt elkeltek a "jegyek", és a mai napig telt-házas minden workshopom. Az első ilyen workhopra két évet készültem, és a mai napig részben azért is tartok csak évi 2-3 workshopot, mert sokat készülök rá.
Egyre többet jártam külföldre is a tanáraimhoz magánórákra, és most már a ladies' style vonal, amit viszek a Fuerte-ben, páros órákra be-belátogattam asszisztálni a fiúknak, de saját csoportot nem vállaltam.
Tavaly a betegségem eléggé megakasztotta a lendületemet, mondhatni elvesztettem a lelkesedést a tánc iránt is, hónapokig nem is táncolhattam, de aztán összeraktam magam, és létrehoztam a Sabor y Tumbao ladies' style fellépő csoportunkat, akikkel két hónap munka után már 2. helyezést értünk el a hazai legrangosabb salsa versenyen.
A lányoktól nagyon sokat kaptam, és kapok, folyamatosan mozgásban tartják a pozitív energiáimat. :)
A táncomon folyamatosan dolgozom. Van, amikor többet sikerül gyakorolnom, és van, amikor sajnos nem annyit, amennyit szeretnék. Van bőven még mit fejlődnöm, nagyon sokat kell még tanulnom, de ez nem frusztrál, hanem motivál. 8. éve foglalkozom ezzel a tánccal, és sikerül mindig megújulnom, és mindig megtalálnom azokat a céljaimat, motivációmat, ami átsegít a nehezebb időszakon.
Nem állítom, hogy mindig könnyű, hiszen a sikerélmény egy nagyon fontos tényező, és nekem nagyon kevés feadback-em van. Nem tudok rendszeresen olyan órára sem járni, ahol tanulhatnék, és folyamatosan javítva lennék, mert ehhez külföldre kell mennem. A kezdeti gyors, és látványos fejlődés ma már másként működik, egy-egy újabb lépcsőfokért hónapokat kell dolgoznom nagyon keményen. De tovább kell mennem ezen az úton, mert kötelességem mindent megtenni azért, hogy a lehető legtöbbet adjam a diákjaimnak, ez pedig csak úgy lehetséges, ha én is egyre jobb és hitelesebb vagyok.
Szóval röviden szerintem a következők kellenek, ha bármit hosszú távon akarsz csinálni:
1. szeresd, amit csinálsz
2. legyenek céljaid
3. találd meg a kihívást
4. legyen motivációd, és tudj megújulni
5. nézz szembe a hiányosságaiddal, és dolgozz rajtuk
6. kitartóan, és alázattal végezd a feladataidat
7. teremts valami értékeset, amivel mások javát szolgálod
Mosolygós vasárnapot!
Szeretettel:
Lili
Más megélését nem tudom elmondani, csak ahogy mindig, a saját tapasztalatomat, és az abból leszűrt dolgokat.
Amikor elkezdtem táncolni, először nekem is hobby volt, heti egyszer, aztán egyre inkább szenvedéllyé vált, ami nem csak a tánc iránti szeretetemről szólt, hanem egy erőteljes kompenzálás is volt az életemben, mégpedig a "nem találom a helyem" korszakomé. Sokan kezdenek el emiatt táncolni, vagy nincs párkapcsolatuk, vagy éppen szakítás utáni lábadozásról van szó stb. Nekem is benne volt ez utóbbi is, de aztán tényleg beleszerettem, és ezért tart már ennyi ideje. Azok, akik csak kompenzálás, hovatartozás, párkeresés miatt jönnek, azok egy idő után el is maradoznak, ha nem alakul át ez az érzés, vagy nem egészül ki valódi tánc-szeretettel.
Az első mély pontom másfél év után volt, akkor majdnem abbahagytam a táncot. Én ugyanis már azt hittem magamról, hogy hű, de szuper vagyok, aztán Bali és Tomi, hogy visszarántsák kicsit az egómat, felvettek videóra. Na, volt is megzuhanás, és azt hiszem, a szerénység és alázat leckéjét rendesen meg is tanultam. Szinte el sem hittem, hogy ilyen béna vagyok másfél év után, pedig az voltam. :)
Ezt követte egy nagyon kemény időszak. Minden nap táncoltam, minden nap gyakoroltam nagyon hosszú ideig. Sikerült kijutnom külföldre kubai tanárokhoz, és Kubába is, ami nagy lökést adott nekem.
Nem lehet állandóan 100%-on égni, és bizony volt, hogy úgy éreztem, nem vagyok elég lelkes, ha órára kell mennem. Ilyenkor kell, hogy az ember motivációt találjon magának, célokat kell kitűzni, és el kell érni azokat lépésről lépésre. Létrejött a Sabor y Tumbao ladies' style workshop sorozat, melyre pillanatok alatt elkeltek a "jegyek", és a mai napig telt-házas minden workshopom. Az első ilyen workhopra két évet készültem, és a mai napig részben azért is tartok csak évi 2-3 workshopot, mert sokat készülök rá.
Egyre többet jártam külföldre is a tanáraimhoz magánórákra, és most már a ladies' style vonal, amit viszek a Fuerte-ben, páros órákra be-belátogattam asszisztálni a fiúknak, de saját csoportot nem vállaltam.
Tavaly a betegségem eléggé megakasztotta a lendületemet, mondhatni elvesztettem a lelkesedést a tánc iránt is, hónapokig nem is táncolhattam, de aztán összeraktam magam, és létrehoztam a Sabor y Tumbao ladies' style fellépő csoportunkat, akikkel két hónap munka után már 2. helyezést értünk el a hazai legrangosabb salsa versenyen.
A lányoktól nagyon sokat kaptam, és kapok, folyamatosan mozgásban tartják a pozitív energiáimat. :)
A táncomon folyamatosan dolgozom. Van, amikor többet sikerül gyakorolnom, és van, amikor sajnos nem annyit, amennyit szeretnék. Van bőven még mit fejlődnöm, nagyon sokat kell még tanulnom, de ez nem frusztrál, hanem motivál. 8. éve foglalkozom ezzel a tánccal, és sikerül mindig megújulnom, és mindig megtalálnom azokat a céljaimat, motivációmat, ami átsegít a nehezebb időszakon.
Nem állítom, hogy mindig könnyű, hiszen a sikerélmény egy nagyon fontos tényező, és nekem nagyon kevés feadback-em van. Nem tudok rendszeresen olyan órára sem járni, ahol tanulhatnék, és folyamatosan javítva lennék, mert ehhez külföldre kell mennem. A kezdeti gyors, és látványos fejlődés ma már másként működik, egy-egy újabb lépcsőfokért hónapokat kell dolgoznom nagyon keményen. De tovább kell mennem ezen az úton, mert kötelességem mindent megtenni azért, hogy a lehető legtöbbet adjam a diákjaimnak, ez pedig csak úgy lehetséges, ha én is egyre jobb és hitelesebb vagyok.
Szóval röviden szerintem a következők kellenek, ha bármit hosszú távon akarsz csinálni:
1. szeresd, amit csinálsz
2. legyenek céljaid
3. találd meg a kihívást
4. legyen motivációd, és tudj megújulni
5. nézz szembe a hiányosságaiddal, és dolgozz rajtuk
6. kitartóan, és alázattal végezd a feladataidat
7. teremts valami értékeset, amivel mások javát szolgálod
Mosolygós vasárnapot!
Szeretettel:
Lili
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése