Boldog Uj Evet! :)

Bocsanatot kerek, de nem tudok most ekezetes betuket hasznalni, nezzetek el nekem lecci.
Most az unnepek alatt keves a lehetosegem, hogy irjak nektek, de igerem, hogy majd januarban bepotolom.
Mindenkinek szivbol kivanom, hogy minden vagya, alma teljesuljon a kovetkezo esztendoben, sot, meg azok is, amikrol nem is almodott. :)
Sok szeretettel olellek benneteket:
Lili

Boldog Karácsonyt :)

Most pár napig nem fogok tudni írni, de igyekszem minél előbb jelentkezni. :)

Addig is olvasgassátok a korábbi bejegyzéseimet, hiszen sokan közületek nem az elejétől olvassátok a blogomat, és van pár írás, amit én szeretek újraolvasni, gondoltam megírom, melyikek azok, hátha kedvet kaptok ti is, hogy el- vagy újraolvassátok. Ha a jobb oldalra pillantatok, van egy archív rész. Ha rámentek valamelyik korábbi hónapra, akkor megjelennek az abban az időszakban „produkált” irományaim.
A szeptemberi hónapból a „Párkapcsolati matematika”, az októberiből a „Boldogság”, a „Szeretlek” amit különösen kedvelek, míg a novemberiből a „Fogyókúra”, a „Ki a jó pasi?”, a „Férfiak és Nők- illem, etikett” című írásaimat ajánlom most nektek.

Mindenkinek nagyon boldog karácsonyt kívánok!
Szeressétek magatokat és egymást ma, holnap, holnapután, mindig! :)

Szeretettel:
Lili

Karácsonyi őrület :)

Itt a Karácsony, és ahelyett, hogy az emberek szeretettől átüdvözült arccal, békésen, nyugodtan készülődnének az ünnepekre, azt látom, hogy tébolyult, frusztrált, ideges, szétrobbanó feszültséggel küzdő emberek futkosnak az utcákon. Az üzletházakban kb. úgy érzem magam, mintha egy sípszóra mindenkinek lenne 10 perce, hogy bevásároljon, mert ennyire rohannak az emberek, simán arrébb lökik a másikat, beállnak elé a sorba, káromkodnak, morognak stb. Hú, hát ez aztán igen, így kell ráhangolódni az ünnepekre! Csak arra gondoltam, hogy ezek az emberek majd szent este átkapcsolnak egy gombot a fejecskéjükben, és hirtelen kijön a gőz, majd mosoly ül az orcára? Szerintem soha nincs év közben ennyi veszekedés, mint ilyenkor a családokban, de miért van ez? Annyira meg akarunk felelni a másiknak, hogy tökéletes legyen az ajándék, hogy ettől ennyire frusztráljuk magunkat? De hát nem az a lényeg, hogy vagyunk egymásnak?

Én már megtanultam, hogy ilyenkor energetikailag jobban odafigyelek arra, hogy izolálódjam a környezetemtől. Ha be kell mennem egy plázába, nem hagyom, hogy hassanak rám ezek az energiák. Szép békésen, mosolyogva intézem a dolgomat, és ha valaki morcos fejet vág, arra még rá is mosolygok egy jó nagyot.

Voltam egy könyvesboltban tegnap, és a pénztáros pasin látszott, hogy mennyire unja az egészet, és "már húzna az összes vásárló a ...-ba" felirat villogott a homlokán. Na én erre a típusra kihívásként tekintek. :) Mivel nem veszem át ezt a hangulatot, sőt, az ellenkezőjét sugárzom extra adagban, ezért teljesen megzavarom az illetőt, és kizökkentettem őt is, és végül elmosolyodott, mikor elköszöntem tőle. Ez kb. 1 perc alatt zajlott, míg lehúzta a könyvet, én kifizettem, ő zacsiba tette és viszlát. Semmi óriási trükköm nincs, egyszerűen kedves és udvarias voltam. Először is: köszöntem. Az előttem álló 3 ember nem is köszönt neki, ezt megfigyeltem. Hozzáteszem, hogy ő sem. A köszönésemre verbálisan nem reagált, de rám nézett, amit meg ő nem tett meg eddig egyik vevővel sem. Elkaptam a pillantását, és rámosolyogtam, erre ő lehajtotta a fejét, majd mikor elvette a pénzt, megint csak rám nézett, én megint mosolyogtam kedvesen. A végeredményt már írtam: egy aprócska mosoly megjelent az arcán, és kellemes ünnepeket is kívánt. :)

Az előbbi történetet azért írtam le ilyen részletesen, mert köze van a folytatáshoz, amiről írni szeretnék. Nem kell nekünk belemennünk ezekbe az emberi játszmákba. Ha mi nem játsszunk, nincs játék sem. Felfoghattam volna úgy is ezt az egészet, hogy basszus, milyen bunkó ez a pasi, milyen udvariatlan stb. Elronthatta volna a kedvem, moroghattam volna még rajta egy ideig, aztán elmesélhettem volna itthon, hogy mekkora bunkóval találkoztam a könyvesboltban, hogy még jobban benneragadjak ebben az energiában. De mi értelme lett volna? Miért csinálják sokan ezt? Nem jobb a negatív élményeken gyorsan átlépni, vagy ahogy én is tettem, megelőzni, és átalakítani? Higgyétek el, a kedvessség, udvariasság, és a mosoly csodákra képes. Nincs az az ember, aki nem veszi észre magát, ha te kizökkenthetetlen nyugalommal sugárzod ezt a három dolgot. A poén az egészben, hogy sokkal könnyebb ezt megvalósítani, mint gondolnád. Egy kis tudatosság, és kész is, és nem húz le, hanem feltölt ez a szemlélet.

Most aztán dögivel van lehetőség ennek gyakorlására, próbáljátok ki! :)

Jó készülődést, vásárlást, és sok mosolyt! :)))

Szeretettel:

Lili

Barátság férfi és nő között :)

Nekem nagyon sok fiú ismerősöm van, akiket kedvelek, sőt, szeretem is őket, de a barátság számomra egy nagyon mély, intim, különleges kapcsolat, ezért lassan alakul ki bennem, és csak néhány embert nevezek barátomnak.

A legjobb barátom szerintem nem kérdés, hogy kicsoda: Balázs. Ő már 10 éve mellettem van, és annyi mindenen átmentünk már együtt, hogy elképzelhetetlen, hogy bármi is megtörje, összezúzza ezt a barátságot közöttünk. Már százféleképpen bizonyítottuk egymásnak, hogy milyen fontos részei vagyunk a másik életének, és bízom benne, hogy majd 70 évesen is együtt áztatjuk a lottyad fenekünket a Széchenyi Fürdőben. :):):)

Engem egy barát elvesztése szinte úgy megvisel, mint egy komoly párkapcsolat véget érte. Nyáron sajnos elvesztettem egy barátomat, nagyon komolyan összevesztünk, és azóta sem tudtuk rendezni ezt a konfliktust. Sajnos rá nem igaz, amit arról írtam, hogy azért szeretem a fiú barátokat, mert nem tesznek lapátra, ha jön egy új lány/barátnő. (A lányok hajlamosak mindent az új srác alá rendelni, és ebbe a barátok is beletartoznak.) A barátnője úgy érzem, nem nagyon kedvel engem, talán féltékeny is rám, és a barátom természetes módon gyakran elvakult vele kapcsolatban. Az elmúlt egy év alatt két nagy vitánk is volt, mélyen bántott mind a kettő, és a második után, bár nagyon szeretem a mai napig, most nem tudunk sajnos ezen továbblépni. Úgy érzem, ha megint túllépnék a dolgon, akkor sem változna meg az alap probléma: amíg ők együtt vannak, addig bármikor lehetnek ilyen mértékű vitáink.

Érdekes dolog, hogy a nők (talán a férfiak is, ezt nem tudom) mennyire rosszul viselik, ha a kedvesüknek nő barátja van, pláne, ha az a nő nem csúnya... A legtöbben féltékenyek, de nem is akármennyire. Vajon van alapjuk? Lehet férfi és nő között „szimpla” barátság? Ezen sokat gondolkoztam már én is. Minden férfi –női kapcsolatban szerintem benne van A Férfi és A Nő is, nem két nemtelen ember találkozásáról van szó. Azaz, ha így van, akkor a kapcsolatban van férfi-női energia is, talán egy kis flört is, függetlenül attól, hogy a barátok nem akarnak egymással párkapcsolatot, hiszen akkor nem barátok lennének.

Egy haverság, jó ismeretség (de utálom a címkéket!) inkább felszínes kapcsolat. A mély barátságoknál azért van valami plusz, de ez baj lenne? Hogy mi ez a plusz? Talán az intimitás. Ha egy barátság elmélyül, akkor a szeretetünket a másik iránt sokféleképpen ki tudjuk fejezni, ilyen lehet az érintés, ölelés, vagy érzelmi szinten a ragaszkodás, gondoskodás stb. Volt már az életemben rá példa, hogy a „barátság” címkémbe a csókolózás is belefért, de akkor nem volt egyikünknek sem párkapcsolata. Érdekes, különleges élmény volt, amit egyáltalán nem bánok. A barátságunk, szeretetünk egymás iránt eljutott arra a szintre, hogy e módon, csókokkal is szeretgetni akartuk egymást. Nem volt mögötte semmi olyan tartalom, hogy párkapcsolatot akarunk, de nagyon intim és bensőséges volt, és boldoggá tett mindkettőnket. Nem voltak elvárások, nem voltak kötöttségek, csak mi voltunk egymásnak és a szeretetünk egymás iránt. Nagyon természetes volt, és utána sem okozott kínos perceket, pillanatokat.

Az is igaz, hogy többször láttam olyan férfi-nő barátságot, ahol az egyik többet akart, de beérte egy ideig barátsággal is, csak azért, hogy a másik közelében lehessen. Ezek a kapcsolatok vagy megszakadnak, vagy tényleg átlépnek egy másik szintre. Nekem minden komolyabb kapcsolatom barátsággal kezdődött. Balázzsal és Tomival is 4-6 hónapig „csak” barátok voltunk, hosszan ismerkedtünk egymással, mielőtt kapcsolat lett volna belőle.
Balázzsal a mi kapcsolatunk valószínűleg azért is működik a mai napig ilyen jól, mert mi már túlvagyunk az intimitás azon szintjén, ami zavart okozhatna, azaz „már megvolt”, és ezért ez nem tud bekavarni nekünk.

Egy barátságba valóban bekerülhet a fizikai vonzalom egymás iránt, vagy egy kis flört, de nem hiszem, hogy ez akkora gond lenne, hiszen ez továbbra is barátság, azaz nem arról szól, hogy legyen párkapcsolati jövőnk, hanem arról, hogy jó együtt, szeretjük egymást. Határok természetesen vannak, ha az ember nem független. Ha pedig úgy érezzük, hogy a barátunk jóval többet érez, mint mi, akkor jobb, ha mielőbb tisztázzuk a dolgokat.

Visszatérve a féltékenységre. Azt hiszem, hogy azért féltékenyek az emberek ezekre a barátságokra, mert azt érzik, hogy valami olyat kap meg a másik a barátjától, amit ő nem tud esetleg megadni. Ha ez így is van, az miért probléma? Ugye nem gondoljuk, hogy egy ember képes nekünk mindent megadni? Sőt, ugye nem gondoljuk, hogy neki KELL mindent megadnia? Nagyon-nagyon nem jó szerintem, ha egy kapcsolat annyira beszűkül, hogy csak ketten léteznek, és mindenki más kívülálló. Nincsenek barátok, akár azonos, akár ellentétes neműek, kevés a jó ismerős is. Ez nagyon gyorsan izolálja a párt, és egy idő után azt veszik észre, hogy egyedül maradtak, csak ketten vannak, a világ valahol nagyon távol van tőlük. Élik a megszokott hétköznapjaikat, de nem érik őket olyan impulzusok, amik a fejlődésüket is előbbre mozdítaná.

Hoppá! Fejlődés. Nekem evidens, de nyílván nem mindenkinek az. Én hiszem, hogy senkit nem véletlenül ismerünk meg, és tanulnunk kell egymástól, valamint támogatnunk egymás fejlődését. Ezt elsősorban lelki értelemben gondolom, vagy nevezhetjük személyiség-fejlődésnek is.

Ha egy párkapcsolat nagyon beszűkül, az azért is van, mert megáll a fejlődés. Ha azonban a két fél nem rabláncon tartja egymást, hanem a kapcsolatukon belül is megmarad a szabadságuk, akkor szerintem sokkal tartósabb is ez a kapcsolat, hiszen a plusz szükséges impulzusok megérkeznek a külvilágtól.

Azt, hogy ki iránt vonzódunk, kibe szeretünk bele, nem tudjuk irányítani, azonban azt igen, hogy mit kezdünk ezekkel az érzésekkel. Lehet féltékenykedni, és érzelmi zsarolásokat folytatni, hogy a másikban rossz érzéseket keltsünk, de értelme nem sok van. Aki akar, ahogy korábban is írtam már, az el fog menni, ez ellen nem tudunk mit tenni.

Nyüzsi van :)

Itt az év vége, anyának holnap van szülinapja, mindjárt itt a Kari, és hamarosan megyek wakeboardozni. :) Az amúgy sem lassú tempójú életem most még jobban felpörgött. De élvezem most még, és mire nem élvezném, nyűg lenne, addigra úgyis vége, és jön a pihenés. :)

Anya holnap lesz 62 éves, ezért ma együtt ebédel a család. Unokatesóim és anyu testvére is jönnek. Holnap pedig én főzök, és nálunk is lesz egy kis ünnepség anyukámmal. :) Azt hiszem, vega lasagne-t fogok csinálni. :)

A Fuerte már szépen elő van készítve, jövő év márciusáig már megterveztünk mindent, és a szervezések is jól állnak. Persze mindig van mit csinálni, és még millió dolog eszembe jut, de nyugodt vagyok, tudom, hogy Timire és Julcsira rá lehet bízni mindent, amíg én nem vagyok itthon. :)

Nászúton Thaiföldön voltunk, de akkor Koh Samui-n, ami egy gyönyörű sziget, nagyon jól éreztük magunkat. Most a vizisportok miatt esett a választásunk Phuketre. Itt több a lehetőség. Van kábelpálya, ahol tudok majd wakeboardozni, de a hajós wakeboardra is van lehetőség. Szeretnék beiratkozni egy 12 órás kitesurf tanfolyamra is, mert abba nagyon szerelmes vagyok. Aztán, ha még lesz energiám, akkor windsurf-özni is szeretnék, meg jetski-zni. Ahogy látható, elég vizibolond vagyok, és az aktív kikapcsolódást szeretem, a napon feküdni és magazint olvasni is jó lehet, de engem nagyon rövid ideig köt csak le, nyüzsisebb vagyok ennél. Gondolom, érezhető, hogy mennyire várom már. :):):)

Mosolygós hétvégét!

Nagy ölelés:

Lili

Intim torna :)

Nos, ez pontosan az, amire gondoltok. Na jó, talán mégsem teljesen. :) Remélem, hogy férfi és nő társaim ugyanolyan izgalommal falják most eme szavakat, és szeretnék már látni, hogy miről is írok, ezért húzom még egy picit. :)

Kriston Andrea egy kedves, vidám, szókimondó NŐ, akit kb. három hónappal ezelőtt ismertem meg személyesen, mikor beiratkoztam a 6 hetes intim torna tanfolyamára. Már évek óta szerettem volna elvégezni, de nagyon nehezen volt összeegyeztethető a munkámmal, hiszen a képzése esténként van, amikor én gyakran táncórán vagyok, de legalábbis 6 hétig nem szoktam hiányozni egyik városból sem. Hogy mi motivált? A kíváncsiság.

A nőiességünkhöz szerintem hozzátartozik a szexualitás és a szexuális kíváncsiság, hiszen hogyan lehetnénk szexik, ha szégyelljük a szexet? Tudjátok, hogy nem a közönséges vulgaritásról írok, még soha nem viselkedtem közönségesen, és nem is szeretném, ha ez valaha is megtörténne. Azonban azt gondolom, hogy egy nő nem lehet vonzó, ha ez a terület nincs rendben nála.

Ha a még alig 15-20 éves törékeny gyermeklányokra gondolunk, hogy óóó, ők milyen szépek és kecsesek, akkor ugye nem gondoljuk komolyan, hogy nőként gondolunk rájuk? Ők még nem nők. Szerintem. Mondjon nekem bárki bármit, meggyőződésem, hogy a nőiesség korral is jár. A nőnek öltözött gyermekek, akik még nem is nagykorúak, számomra eléggé furik. Egy kislány legyen kislány, egy tini legyen tini, egy nő legyen nő. Aztán jön az anyaság. Egy anya legyen anya és nő is! Itt már két szerepe is lesz a nőnek, de gyakran csak az anyaság marad meg.

Miért kell sürgetni a nővé válást? Miért akarunk fiatalabbak lenni egy bizonyos kor után? Miért nem éljük meg azt a szerepet, amiben éppen vagyunk? Ha testileg már „érettek” is vagyunk, nem jelenti azt, hogy lelkileg felkészültünk már rá. Én 11 éves korom óta menstruálok, mégsem gondolom, hogy 11 évesen nő lettem volna… Nézem az utcán a 14-16 éves tini lányokat, és a vastag smink, festett haj, színesre lakkozott körmök tényleg nővé varázsolják őket, de a tekintetük gyermeki marad, hiába a sok festék. A szem nem hazudik…

Én 31 éves vagyok, bár eddig pasik max. 26-nak néztek. :) Keveset sminkelek, mert nem hiszem, hogy az erős smink tesz nővé, inkább vagyok a szép bőr és a természetesség híve. Hiszem, hogy minden női kornak megvan a maga szépsége, és el nem cserélném semmi pénzért a mostani koromat 10 évvel fiatalabbért. Szerettem 20 éves lenni, de imádok 30 évesként élni. :) Ezerszer inkább érzem magam most nőnek, mint 10 évvel ezelőtt. Megértem ahhoz, hogy nővé válljak, és most élvezem, hogy nő vagyok, nő lehetek. :) Egyelőre ezért sem lépek tovább az anya szerepbe, noha a korom indokolttá tenné ezt a lépést. Én még szeretnék egy darabig „csak” nő lenni, és majd ha jön az érzés, hogy anyuka szeretnék lenni, akkor majd az leszek. :) Ha a pocakos vagy kisgyermekes barátnőimmel beszélgetek, akkor mindig erősödik az anyaság érzése nálam is, de ez csak percekig tart egyelőre. Majd eljön ennek is az ideje. :)

Nos, jól elkanyarodtam az intim tornától… :)

Első tévhit: csak nőknek való… Kedves férfiak! Jelentem, ma már tart Andrea férfi tréninget is. Megtanulhatjátok többek között, hogyan tartson tovább... :)))

A női intim tornát minden nőnek csak ajánlani tudom. Nem mondom, hogy naponta gyakorlok, mert egyelőre elfelejtem, még nem épült be ennyire az életembe, de hetente párszor edzem, és edzeni is fogom „azt” a területet. „Az” a terület = alhas izmai, kötőszövetei, gátizomzat, hüvely.
Miről is van szó? www.intimtorna.hu

Második tévhit: akkor kell elvégezni egy ilyen tanfolyamot, ha gond van. Szerintem a megelőzés itt is épp olyan fontos, mint az egészségünk bármelyik területén. Ezért mentem én is el, na meg persze ahogy már írtam is: kíváncsiságból. :)

Andrea tanfolyama nem csak fizikailag hasznos, már 1-2 alkalom után érezhetően erősebb a hüvely és gátizomzat, ami nekünk és a partnerünknek is jó :))) , hanem lelkileg is. Segít megértetni, hogy nem kell tabuk között élnünk, ezek természetes dolgok, nincs mit szégyelnünk.

Nekem ez a téma eddig sem volt tabu, ezután sem lesz, ezért is írok ilyen bátran még a blogomban is róla, és valószínűleg nem ez lesz az egyetlen írásom a szex témában... :)))

De mára most ennyi, mert mennem kell.

Mosolygós napot!

Lili

Mikulás party :)

Tegnap este Mikulás party-t tartottunk Veszprémben. :) Már hetek óta vártam, még nem voltam eddig olyan igazán jó Mikulás party-ban, de most eljött a pillanat. :) Szuper volt az este minden szempontból. :)

Szerettem volna Mikulás jelmezben menni, de aztán annyi dolog volt, hogy nem sikerült beszereznem, csak egy új "kis feketét". :) A ruha nekem nagyon tetszik, egyszerű, de szerintem nagyon szép, csak egy gond volt vele, hogy táncra nem volt alkalmas, félő volt, hogy megmutat bizonyos domborulatokat egy erősebb vállrázásnál, vagy lendületesebb karmozdulatnál... Ennek elkerülése végett a party első felében csak beszélgettem, kihasználva, hogy volt hangom (most éppen megint nincs), és csak Sanyával táncolgattam egyet, meg Gyuszival egy bachata-t. Aztán átöltöztem egy kényelmesebb és "biztonságosabb" ruhába, és utána terveztem, hogy táncolok. Azonban talán párat, ha táncoltam, mert annyira jó volt látni régi emberkéket, hogy maradtam a beszélgetésnél az előtérben, mert a zenét nem tudtam túlkiabálni.

Annyira szuper volt, hogy mindenki piros-fekete-fehér színekben pompázott, azaz a dress code-ot senki nem felejtette el, és mókás volt látni a sok Mikulás sapkást. :)

Veszprémi diákjaink nagyon megleptek minket, kaptunk egy zsák csokit. Szó szerint egy zsákkal. :) Készítettek egy óriási piros Mikulás zsákot, és telerakták csokikkal. Na de nem akárhogy! Minden csoki be van csomagolva, és egy kis kártyán rajta van, hogy kitől kaptuk, egy-egy jókívánság kíséretében. :) Én annyira szeretem az ilyen személyes ajándékokat! :) Van benne szeretet, törődés. Szerintem erről szólnak az ilyen ünnepek, hogy kicsit figyeljünk oda még jobban a másikra.

Persze jó lenne, ha minden nap ünnep lenne, én próbálom ezt így is megélni, és minden reggel örülök az új napnak, és várom, hogy mit rejteget számomra. :)

Boldog este volt, amihez mindenki hozzájárult azzal, hogy eljött. :)

Köszönök mindent!

Szeretgetős Mikulás napot!

Lili

Féltékenység :)

Ezt az írásomat mindenkinek ajánlom. Annak is, aki féltékeny típus, és annak is, aki azon ritka példány, hogy ő nem az. Rögtön rá is jöttem, hogy nem jól fogalmaztam, hiszen nincs definiálva, hogy ki a féltékeny típus. Egyszerűség kedvéért azt neveztem, aki volt már valaha féltékeny, tudja miről írok, a másik csoport pedig, aki nem volt. Fel kell arra is hívnom már most az elején a figyelmet, hogy senkit nem szeretnék megbántani, ezért csak az olvassa el, aki nem riad vissza a szókimondásomtól... Fontos, hogy ez az én véleményem, de nincs nálam a bölcsek köve most sem... :)

Szóval. Féltékenység. Ma már nem vagyok féltékeny típus, nem is tudom, mikor fordult elő velem utoljára, hogy éreztem ezt az érzést. Ez azonban nem volt mindig így. Az első kapcsolatom bruttó 6 évig tartott. 14 voltam, mikor megismertem, és 20, mikor vége lett. Hogy miért írtam, hogy bruttó 6 év? Hát azért, mert a szakításokkal együtt tartott ki eddig, egyébként talán 5 év lehetett, ha a "szüneteket" leszámítjuk. Itt meg is állnék: szünet. A legkíválóbb szó arra, hogy: valójában nem akarok veled lenni, de nem merem ezt felvállalni, félek, hogy nem találok jobbat, és azt sem akarom, hogy te mással legyél stb. stb. A szünet, a fel nem vállalt szakítás...

Vissza a féltékenységhez. Ebben az első kapcsolatomban még nagyon kiforratlan személyiség voltam, bizonytalan önmagamban, nem tudtam, mit akarok, olykor sodródtam is, hagytam, hogy arra menjek, amerre löknek, és azt sem tudtam, mit várok el magamtól és amásiktól. Féltem a jövőtől, mi lesz, ha elhagy, ha megcsal, ha ... stb. Ahelyett, hogy a jelenre koncentráltam volna, ezek a gondolatok néha beborították az eget. Ez persze vitákhoz vezetett, később pedig már nagyon elmérgesedett a dolog. Volt olyan időszak is, hogy már szinte mindenre és mindenkire féltékeny voltam.

Szerintem a féltékenység okai a következők:

Önbizalomhiány. A féltékeny fél nem hisz magában, nem tartja magát elég értékesnek ahhoz, hogy méltó társa legyen a másiknak. Esetleg fél, hogy majd a másik talál egy nála jobbat, és továbbáll. Mindig van jobb, szebb, tökéletesebb, okosabb, ezt fogadd el. A lényeg az, hogy ti mit jelentetek egymásnak.

Ragaszkodás. Nem merik egymást elengedni, mert félnek, hogy mi lesz ezután. Már megszokták egymást, van sok jó dolog is még mindig a kapcsolatban, amihez görcsösen próbálnak kapaszkodni, de már nagyon sok olyan dolog is van, amiről tudják, hogy hiányzik. Tudják, hogy nem fog működni hosszú távon, mégsem mernek lépni, inkább szenvednek a kötöttség alatt, de próbálják úgy beállítani, mintha ez valójában jó lenne. Ilyen körülmények között a féltékenység nagyon durva határokat súrolhat szerintem, hiszen a kapcsolat bizonytalansága talán még az önbizalomhiánynál is rosszabb lehet, bár ritkán fordul elő külön szerintem, a kettő inkább együtt jár kéz a kézben.

Az említett első kapcsolatomban nekem is nagy szerepe volt a kialakult helyzetben az önbizalomhiánynak, a túlzott ragaszkodásnak, és a kapcsolat bizonytalanságának. Hogy is lehetett volna biztos a kapcsolatom, ha többször is szakítottunk, szünetet tartottunk stb.? Én ma már nem hiszek abban, hogy ez működhet a későbbiekben. Azok, akik ki-be lépkednek a kapcsolatukba, csak elengedni nem tudják a másikat, nem pedig vele akarnak lenni... Ezek a kapcsolatok is tele vannak féltékenységgel. Miért ne lennének, kérdem én újra, hiszen az egyik fél, aki ki-be lépked, nem tudja elkötelezni magát a másik mellett, nem tudja, mit akar, bizonytalan stb. Ettől a másik fél bezakkan, és féltékeny lesz. Pláne, ha a ki-be lépkedő fél nem őszinte... Részleges őszinteség nincs. Az nem őszinteség, hogy: majdnem mindent elmondok... Másik biztos féltékenység forrás, ha a "szünetekben" mással is együtt volt... Ezt lehet, hogy a másik fél nem tudja, de biztosan érzi...

Van-e kiút a féltékenységből? Ha egy kapcsolatban már benne van, és elmérgesedett a helyzet, akkor nem hiszem, hogy létezik kiút. A féltékeny fél, lehet, hogy rendelkezik akkora akaraterővel, hogy el tudja fojtani az érzéseit, meg tudja tenni, hogy a másik előtt ne mutassa ki, hogy valójában mennyire szenved, de nem hiszem, hogy ez hosszú távon jóra vezet. Először is azért nem, mert az érzés nem fog csökkenni, hanem a belső őrlődés egyre erősebb lesz. A másik fél érezni fogja, hogy valami nem stimmel, még szavak nélkül is. Egy-egy árnyék, ami átfut az arcon, tekintet stb. Másodszor azért sem hiszem, mert akinek ilyen belső vívódásai vannak, az nem tud felszabadultan szeretni, inkább görcsös kapaszkodás ez az állapot, nem szerelem, és ilyen energiákban nem hiszem, hogy bármelyik fél boldogságra találna. Az a már-már beteges öröm és ragaszkodás, hogy igen, az enyém maradt, velem van, kerül, amibe kerül, mindegy, hogy én hogy vagyok, de őt akarom, és megpróbálom boldoggá tenni, ha belerokkanok is... Ez azonban nagyon messze van a boldogságtól... Harmadszor azért sem hiszem, mert az elfojtások előbb-utóbb felszínre törnek valamilyen formában.

Azonban abban hiszek, hogy ha az ember tanul a hibáiból, felnő a feladathoz, és megoldja, akkor változhatnak a dolgok. Egy új kapcsolatban... A régiben ahogy írtam, nem hiszek, ott már túl sok fájdalmat kellene feldolgozni. Persze van kivétel, le a kalappal az előtt, akinek ez sikerül. Értem én, hogy egy-egy szakítás után milyen szuper érzés újra egymásra találni. Ez kb. olyan, mint a veszekedés utáni szenvedélyes szex. Azonban nem több. A problémák maradnak, és amint eltűnik ez a kezdeti lelkesedés, ismét visszakerülnek a terítékre...

Mi kell a változáshoz?

Először is, hidd el, értékes vagy! Minden ember egyedi, és különleges. Te is az vagy, és jogod van a boldogságra.

Ne félj a jövőtől! Félsz attól, hogy mi lesz ezután? Lesz-e még valaki, aki ilyen lesz? Ilyen nem lesz még egy, de lehet, hogy lesz sokkal jobb. Minden kapcsolat más és más, nem ugyanazt kell keresni, hanem azt, akivel igazán önmagad lehetsz, szabadságban, nem pedig rabságban, és ezáltal boldog lehetsz. Arról pedig, hogy mennyire sok a defektes, milyen nehéz találni valakit: valóban, ha csukott szemmel jársz, és rossz helyen keresgélsz. Szerintem, ha valaki tisztában van azzal, hogy mit akar, mit keres, akkor azt be fogja azt vonzani. Amíg azonban fogalma sincs, addig hogy adhatná meg neki az élet azt, amire vágyik, ha még ő sem tudja, hogy mi az? Nem hiszek abban, hogy egy embert teremtett a Sors számunkra. Szerintem nagyon sok emberrel lehetne kifejezetten jó párkapcsolatban élni. Döntés kérdése csupán, hogy kit választunk erre az életre társnak.

Ha már említettem a szabadságot. Szerintem egy kapcsolat akkor működik jól, ha a két fél szabad és önálló marad. Alkalmazkodni kell, de az alkalmazkodás és a kompromisszum nem egyenlő a szabadság megszűnésével. Erről írtam már a "Párkapcsolati matematika" című írásomban, ezért most nem térnék ki rá, de ajánlom újraolvasásra. :)

Néhány idézet a mai írásom végére:

A féltékenység egy kapcsolatban olyan, mint a csípős paprika az ételben. Egy kevés jót tesz, de ha túl sok van belőle az elrontja az egészet. (Ayala M. Pines)

Féltékenységed forrása nem szereteted, hanem önzőséged. Ha őt magát szeretnéd és nem a kizárólagos figyelmet, amit elvársz tőle, akkor öröme a te örömöd lenne. (Lucien del Mar)

Valójában semmit sem birtokolsz, csak őrzöl egy darabig. S ha képtelen vagy tovább adni azokat, akkor azok birtokolnak téged. Bármi legyen is a kincsed, úgy tartsd a markodban, mintha vizet tartanál. Mert ha megszorítod eltűnik. Ha kisajátítod, tönkreteszed. Tartsd szabadon és örökre a tiéd marad. (Buddha)

Workshop :)

Tegnap nem jutottam el odáig, hogy írjak a workshopról, pedig már nagyon szerettem volna szavakba önteni azt a rengeteg érzést, ami bennem van. :)

Nagyon-nagyon-nagyon jól éreztem magam! :):):)

Péntek éjszaka nem nagyon bírtam aludni, nagyon keveset sikerült, azt is részletekben. Izgalom. :) Szombat délelőtt is izgultam egy picit, de jó értelemben vett izgulás volt, mindig van bennem egy kis drukk, mielőtt kezdődik a workshop. Most, hogy Timi már sok mindent a kezében tart, sokkal nyugodtabb vagyok, jobban tudok az órákra koncentrálni, míg korábban még a regisztráció és egyéb aznapi intéznivalók is rám hárultak. Timi lett ezeknek az irányítója már egy ideje, és a csapatunk annyira szuperul csinál mindent, hogy egyáltalán nem kell aggódnom, hogy nem az én kezemben vannak a dolgok a workshopokon, most már tényleg az a dolgom azon a két napon, hogy tanítsak. Nagyon hálás is vagyok ezért nekik, mert nagyon jó érzés, sokat ad, amikor ilyen erős a "hátország".

Az első órám Balival volt. Haladóknak tartottunk salsa órát. Nem rueda figurát, hanem egy salsa sort. Nekem ez az egyik kedvencem, csak az óra végére a sok forgástól már eléggé hányingerem lett, de ez nem volt újdonság, a próbákon is tapasztaltam ezt. :) Persze a buliban teljesen más lesz ezt táncolni, mert ott nem egymás után rögtön kell sokszor letáncolni, hanem egyszer-egyszer.

Rögtön ezt követte a ladies' style órám, amit Timivel közösen tartottunk a hangom, pontosabban annak hiánya miatt. Igyekeztem mókásan kezelni a helyzetet, hiszen valahogy meg kellett oldani a dolgokat, Timi nagyon jól helytállt szerintem, mind szakmailag, mind táncilag, ezért nagyon büszke is vagyok rá. Nagyon figyelt rám, és nagyon ismer is már, ezért néha egy pillantásom is elegendő volt, hogy tudja, mit szeretnék. Mindig tapasztalom, hogy mekkora az összhang közöttünk, és ez nagyon-nagyon jó. :) Tudom, és megtisztelő, hogy én vagyok a példaképe, és mindenben követi, amit kérek tőle, amit tanácsolok neki, és rengeteg energiát fektet abba, hogy jobb és jobb táncossá váljon. Mindez társul egy jó adag tehetséggel is, és ha emellett megmarad az az alázata is, amit most már nálunk 3 éve tanúsít, akkor ki merem jelenteni, hogy az egyik legjobb női salsa táncos lesz itthon belőle.

Úgy látom, a blogom címét lassan átírhatnám "Timi"-re, ezért vissza most egy picit a workshophoz.

A haladó sort, és a ladies' style-t is ügyesen vették a diákok, igazán nem volt komolyabb gond. A ladies' style volt, akinek picit nehezebben ment, mint akár korábbi csajos órák, de olyan feadback is volt, hogy most először tudta valaki követni rendesen az órát. Kinek mi az erőssége. Egyébként sokszor mondják a diákok, hogy eddig ez volt a legjobb ladies' style. Pontosabban szinte minden stílus órám után van ilyen feadback. Persze, én is fejlődöm táncilag és oktatásilag is mindig, mert mindig javítok dolgokon, de ez szerintem elsősorban azon múlik, hogy a diákok fejlődnek, és a 2. 3. X-edik stílus órán már sokkal jobban tudják használni a testüket, így könnyebben is veszik az anyagot, jobban tudják követni, több sikerélményt ad stb. Az óra végére szabályosan rosszul voltam, sajnos már nem tudtam normálisan letáncolni az anyagot, hogy felvegyük videóra, pedig kétszer is nekifutottam. Utána, mikor hazaértem, még egy órát ültem kabátban, sálban és remegett a kezem, meg nagyon hányingerem volt. (Előzmény: gyakorlatilag a reggeli sajtos toasztot leszámítva egész nap nem ettem...)

A szombati buliban csak 11-ig voltam, mert nem akartam teljes KO-t, így is elég fáradt voltam. Nagyon élveztem, amíg ott voltam, táncoltam néhány nagyon jót, köszönöm srácok! :) Teljesség igénye nélkül hármat azért ki is emelnék: Balival életem egyik legjobb tánca volt ez most. Nagy élmény volt Szilvási Petya, és Eszli Balázs is. Szeretek velük táncolni nagyon. :)

Vasárnap reggaetonnal kezdtünk. Balival tanítottunk együtt. Én ezt a koreo-t is nagyon szerettem, úgy láttam, hogy a diákok is. :))))

Ez után pedig a középhaladósok rumba órája következett. Egy kis yambú és egy kis guaguanco sor. Szeretem nagyon a rumbát, nagyon élvezem is. :) A kh-soknak ez még új volt, de nagyon jól bele tudtak többen is lazulni, és hatni a zenét, a feelinget. Jó volt látni, ahogy el-elkapnak egész ügyesen egy-egy mozdulatot. Természetesen a rumbát nem lehet másfél óra alatt elsajátítani, nekem kb. másfél év után volt először sikerélményem, és most már nagyjából 5 éve foglalkozom vele, de még mindig van bőven mit tanulni. :) Nagyon komplex műfaj, de olyan energiát ad, hogy a szívem kiugrik a helyéről az élménytől. :):):) Ha az ember eljut arra a szintre táncilag, hogy tánc közben kicsit "bekattan", és a zenével eggyé válik, nem gondolkozik azon, hogy mit táncol, csak táncolja, ami jön, a zene mozgatja, nem ő táncol a zenére, akkor ez gyerekek óriási élmény tud lenni. :)))

Vasárnap estére már nem kicsit fáradtunk el, de nagyon boldogok voltunk mindhárman, azaz Bali is, és Tomi is. :)

Köszönöm a diákoknak, hogy eljöttek, és megtiszteltek minket a jelenlétükkel, és a tanárainknak, tanár-jelölteknek, asszisztenseinknek a tanítást és a sok segítséget. Együtt vagyunk erősek, együtt vagyunk: Fuerte. :)

Holnap workshop :)

Egész hetem a workshop körül forog, ami természetes, hiszen holnap kezdődik a kétnapos "őrület". :) Nagyon szoktam várni mindig, de most talán még egy picit jobban. Biztosan azért van, mert most olyan órákat tartok kivétel nélkül, amiket nagyon szeretek. (ladies' style, rumba, reggaeton, haladó salsa) Persze az is igaz, hogy mindig igyekszem úgy összeállítani az órarendet, hogy így legyen, de néha becsúszik egy-egy kevésbé izgalmas óra. Ezt szakmailag mondom, nem úgy gondolom, hogy az óra uncsi, és enerváltan vennék részt rajta, de mondjuk már tanítottam 100x ugyanazt a figurát, sokat már nem tudok benne fejlődni, csak picikét. Szakmailag mindig a nagyobb és nagyobb feladatok, a nehezebb dolgok jelentenek kihívást, és nagyon szuper, ahogy lépésről lépésre összeáll egy-egy ilyen óra. Minden percét élveztem a felkészülésnek, és rengeteg mókázás is volt közben, pláne Balival a reggaeton órára készülésnél. :) Volt ott minden. :) Férjecskémmel most nem tanítok egy órát sem, ezért gyakorlatilag egész hétvégén szinte nem is fogom látni. De sebaj, majd annál jobban örülünk egymásnak! :)

Közben folyik már a jövő év tervezése, szervezése is. A januári új kezdők, a son workshop, a ladies' style workshop, és már most a nyári tábort is szervezzük. Nálunk mindig jónéhány hónapra előre történik a tervezés, egyébként nem lehetne kézben tartani a dolgokat, és minőséget kiadni a kezünkből. A részletekben rejlik a siker, és ha nincs idő valamire jól felkészülni, akkor az gyenge minőség, nem színvonal. A Fuerte-ben én vagyok a "hajcsár", aki már ma akarja tudni, hogy mi történik 3-6 hónap múlva. Szerencsém van, a srácok nagyon-nagyon maximalisták, ezért nem morognak. :)

Most csak egy gyors helyzetjelentésre volt időm, majd workshop után jelentkezem. :)

Szép hétvégét!

Lili

Gimis évek :)

Visszatérnék a gyermekkorom utáni időszakra, a gimis éveimre. Keszthelyre jártam a Vajdába, német-olasz nyelvi tagozatos osztályba. Elég zárkózott voltam, és izgulós, legalábbis az elején biztosan. Volt két jó barátnőm, Andi és Imola, és az évek során Alizt is nagyon megszerettem. 36-an voltunk egy osztályban, ebből 6 volt fiú, csoda, hogy a 4. év végén ők még nem menstruáltak. :)

Az első évben egy külön épületben tanultunk, nem kerültünk rögtön a „nagyok” közé a főépületbe. Én minden nap ingáztam Sármellék és Keszthely között, azaz vidéki voltam a keszthelyiek szemében. Érdekes módon, aki Hévízről járt be, az nem számított vidékinek, más fogalmak voltak életben...

Akkoriban szoknyát hordtam elég gyakran, de ettől sikerült elvennie egy-két sznob tini lánynak a kedvem, és ez olyan mélyen megmaradt, hogy 25 éves koromig, azaz több, mint egy évtizedig, amíg a salsa nem hatott rám erőteljesen, fel nem vettem szoknyát…
Utólag visszagondolva érdekes, hogy mekkora kárt tudnak okozni egymásnak a gyerekek… Pedig ez már nagyon régen volt, de attól tartok, hogy a világ e szempontból sem jó irányba halad…

Andival mindig szerelmesek voltunk a felsőbb éves fiúkba, szinte minden héten másba, vagy párhuzamosan akár többe is. Jah, és mindig ugyanazokba a fiúkba, de ez nem okozott közöttünk konfliktust. :) Plátói szerelmek voltak. Azóta egy barátnőmtől azt kaptam ajándékba, hogy elvitt szülinapi ajándékként a Madách Kamarába, a darabot nem nevezném meg, lényeg, hogy kicsi darab, két szereplő, béna cím, nem is értettem, miért megyünk oda, de jó, ha ez az ajándék, akkor bizti van valami oka, érhetnek még meglepetések. Nos, ért is. Az egyik ilyen gimis plátói szerelmem volt a főszereplő. A kettőből az egyik. :) De az igazi „ajándék” az volt, hogy a darab 80%-ában teljesen meztelenül futkosott a színpadon… :) Khm. Khm. :) Lapozzunk. :)

Szerettem később a gimit, legalábbis miután az első éven túlestem. Az osztályomban több „klikk” is volt, de valahogy sehová sem tartoztam, pedig mindenhol volt 1-2 ember, akikkel kifejezetten jóban voltam. Még nagyon más voltam, mint most. Önbizalomhiány dögivel…

Az érettségi után hiányoztak az osztálytársaim, és azóta is szeretettel gondolok rájuk. Az öt éves találkozón voltam, a 10 éveset egy Fuerte-s rendezvény miatt kihagytam, bár az is igaz, hogy ha nagyon akartam volna, akkor meg tudtam volna oldani, hogy ott legyek. Nem így volt, kettős érzéseim voltak. Volt pár ember, akikkel szívesen találkoztam volna, de olyanok is, akik ennyi év után is frusztráltak, hacsak pár percig is, de ez elég volt ahhoz, hogy úgy döntsek, inkább a Fuerte. :)

Aki ismert akkoriban, mikor még Vajdás voltam, el sem tudja képzelni első hallásra, hogy táncolok, sőt táncot tanítok. Én mindig a jó tanuló, szorgalmas, abszolút humán beállítottságú kislány voltam, aztán ennek ellenére közgazdász lett belőlem, bár az osztályfőnököm szerint jogi pályára kellett volna mennem, és ugyan soha nem táncoltam, végül tánctanítással foglalkozom. Az már csak hab a tortán, el is felejtettem, hogy olyan pösze voltam általános iskolában, hogy logopédushoz kellett járnom, ennek ellenére ma már öt nyelven beszélek, pedig anno az anyanyelvem is komoly kihívást jelentett... :)

Ezzel csak azt akartam szemléltetni, hogy nem mindig az történik, ami evidens, vagy amit a környezet annak tart. Az élet tartogat meglepetéseket, és én nem szégyellem, hogy 25 éves koromig fogalmam nem volt, hogy mit akarokkezdeni az életemmel. Annyit tudtam, hogy szeretem a nyelveket, és nagyon-nagyon szeretek tanítani. Gyermekkori álmom volt a tánc, de az közel 25 éves koromig úgy tűnt, hogy álom is marad. Aztán jött a salsa, és alig két-három év alatt teljsen átrendezte az éltem, és most már úgy érzem, hogy jó úton vagyok. :)

Nagyon előrefutottam időben, pedig a Külkeres és Közgázos éveket kár lenne kihagyni... :):):)

Folytatás következik valamikor. :)

Szép hetet mindenkinek!

Lili

Színház :)

Tegnap este Tomival színházban voltunk. A Mikroszkóp Színpadon volt egy Bajor kabaré, "Az élet lapos oldala".

10-12 évvel ezelőtt még lelkes színházba járó voltam, de az utóbbi években ez jelentősen csökkent, elsősorban azért, mert a színvonal, amit többször tapasztaltam, nekem nem ütötte meg azt a szintet, amit elvárok egy színházi előadástól.

Régebben nagy Madách Színház rajongó voltam, de a Vígszínházban és az Operett Színházban is gyakran megfordultam. A tegnap esti előadás előtt a Madách Színházban láttam pár hónapja a Chicago című előadást, ami annyira nem tetszett, hogy az első felvonás után el is jöttünk Tomival. Nekem nagyon nem jön be, hogy egy darabra 3-4 teljesen más szereposztás is van, és amikor megveszed a jegyet hetekkel, hónapokkal korábban (egyébként nem kapsz), akkor még nem tudják megmondani, hogy kik játszanak. Ezen oknál fogva nem néztem meg a Producerek-et sem, mert engem Gálvölgyivel érdekelt volna, nem mással. Visszatérve a Chicago-ra, hát nagyon enervált volt, Gergely Robi sem tartozik a kedvenceim közé, bár kétségkívül még ő volt az erős láncszem azon az estén az előadásmódjával... A darabot már ismertem, láttam is, de ez a feldolgozás nagyon nem tetszett. Szó szerint unalmas volt, és kifejezetten vártam a szünetet, hogy utána hazajöhessek. Még szerencse, hogy két percre lakom a Madách-tól, egyébként mérgelődtem volna az utazás miatt egy picit...

Na de térjünk rá a tegnap estére. Alapvetően a kabaré nem az én műfajom, ezt rögtön el is kell mondanom. Inkább musical -párti vagyok, szeretem a zenés, táncos darabokat. Megérkeztünk Tomival, és rögtön kicsit frusztrált minket, hogy az átlag életkor erősen a 60-hoz konvergált... Az is kiderült, hogy tévé felvétel lesz, ami az első két sort érinti, mi persze a második sor közepén ültünk... Előttünk lévő sorban főleg 70 év körüli Bajor rajongó hölgyek, akik annyira de annyira élvezték, hogy nem egyszer azon nevettem, hogy ők milyen aranyosak, és nevetnek folyamatosan.

Alapvetően szeretem Bajort, de nagyon unalmas volt, hogy szinte egész végig a következők domináltak: Bajor részeget játszik, Kiszel Tündét cikizik, régen ismert, már unt poénok, de a legdurvább számomra a következő, maximum 2-3 percenkét ismétlődő frázisok voltak: "Mondjon le! Mondjon le!" "Rohadt komcsi pribék!" Na ez nálam kiverte a biztosítékot. Lehet, sőt, kell is a kabaréban politika, de ez már annyira túl lőtt a célon szerintem, hogy nehezen viseltem, pláne nem nevettem... Kicsit ciki volt, hogy rendezzem a felvétel miatt az arcom, és tapsoljak is, mikor "kell". Tomit is néha megböktem, mert ő is elfelejtett tapsolni, annyira nem voltunk motiváltak.

A legjobb, de tényleg legjobb rész az volt, mikor Bajor elfelejtette, hogy mi jön, mi a szövege, és ezt nagyon mókásan fel is vállalta az előadás közepén, jó poénokkal magára és a társára nézve, aki megpróbált súgni neki. Na akkor spontán taps volt, mindenki díjazta.

Volt 4 táncos lányka is a műsorban, ez rögtön lekötötte a figyelmemet, a szakmámból nem tudok kibújni. Nagyon kedves, bájos, csinos lányok voltak, egy lány kivételével mind mosolyogtak. Annak az egynek én egész végig külön drukkoltam, mert olyan volt, mint egy rémült kisegér. :) Szerintem még nagyon fiatal lehet, és új is a csapatban, mert úgy izgult, hogy a második sorból szinte a feszültségét tapintani lehetett. A tartására is néha elfelejtett figyelni, és nem élt az arca tánc közben. A másik három lány nagyon dinamikus és ügyes volt, tetszett a hangulat, amit teremtettek.

A többi szereplőre nem térnék ki, volt jobb is, gyengébb is, bár alapvetően a darab volt gyenge, nem a szereplők...

Hát most ennyit a színházi élményeimről, szerintem a következő pár hónapban kihagyom ezt a mulatságot. :)

Szép estét!

Lili

Próbák :)

Jövő hét végén itt a workshop, és ahogy mindig, ilyenkor hetekig minden nap próba van. Én egyébként is sokat próbálok, ahogy azt már korábban is írtam, de workshop előtti időszakban még ez is több lesz.

Normál eset: hétfő Tomival vagy ladies' style, kedd szabad (vagy ha bírom energiával, akkor ladies' style), szerda ladies' style, csüti Tomival és Balival, péntek mindenki.

Workshopos próbák: minden hétköznap + hétvége is kb. 3-4 héten keresztül. Nekem a ladies' style miatt általában úgy néz ki, hogy majdnem minden nap arra is gyakorlok + valamelyik fiúval is. Mostani workshopra főleg Balival kell készülnöm, mert közösen tartunk egy haladó órát, egy reggaeton-t és egy rumbát is.

Nagyon jól mennek most a próbák, annak ellenére, hogy egy hetet ki kellett hagynom, most teljes energiabedobással vagyok jelen. A reggaeton Balival nagyon szuper volt. Arra próbáltunk először, mert az még új olyan szempontból, hogy nem tanítottunk együtt reggaetont.

Korábban nekem arról szóltak ezek a workshopos próbák, hogy asszisztálok, segítek a fiúknak, elmondom a véleményemet stb. Aztán jött az idén márciusi ladies' style workshopom 2. szintje, ahol Tomitól és Balitól is nagy elismerést, dícséretet kaptam, ami rengeteg energiát is adott nekem, és azóta más lett a "státuszom" is ezeken a próbákon. A májusi workshop rumba anyagának összeállításában már jelentős részem volt, nem "csak" tanácsadói szinten, hanem sokkal nagyobb kompetenciát kaptam Balitól, ahogy azóta is folyamatosan. Most már úgy érzem, hogy a fiúk ilyen szempontból is teljes értékű partnerként kezelnek, és ez nagyon jó.

Az is normális, hogy ezt az évek folyamán ki kellett szakmailag érdemelnem. Bali és Tomi nagyon kritikusak velem, ahogy magukkal is, maximumot kell nyújtani ahhoz, hogy egy dícséret kicsússzon a szájukon. :) Mármint egymás felé, mert a diákjainknál nem vagyunk ennyire fukarok, de mást is várunk el tőlük. :):):) Nagyon jól esik ez a partnerség, és nagyon keményen dolgozom is azon, hogy megérdemeljem ezt a bizalmat tőlük. Bali mögött már 2 évtized tánc van, Tomi mögött meg csak salsában is több, mint 10 év. Én 6 éve táncolok salsát (ebből már 4-5 év olyan intenzív, ahogy fent említettem), és a legtöbbet a két fiúnak köszönhetem, ők alapozták meg az én tudásomat, és csiszolják folyamatosan a mai napig. Ezért nagy szó nekem ez a szakmai partnerség. :) Köszönöm srácok! :)

Egyre jobban :)

Tizedik napja vagyok a csend fogságában, de most már sokkal jobban vagyok. :) Nem tagadom, amikor kiderült, hogy mi bajom van, aznap eléggé megzuhantam, nem is tudom, mikor voltam utoljára ilyen mélyen. Úgy voltam vele, engedélyezek magamnak egy ilyen napot is. Egy kis önsajnálat, nyüszögés, hiszti stb. :) Ezt is meg kell élni néha. :):):) Szerencsére gyorsan össze tudom kapni magam, mert próbálom úgy élni az életem, hogy kiegyensúlyozott legyek, és ne tudjon senki és semmi hosszabb időre ebből kizökkenteni.

Régebben nagyon magamra tudtam venni a rossz dolgokat, és gyakran vettem személyes sértésnek mások hülyeségét. Még ma is néha ebbe a hibába esek, de már töredékére csökkent, ami jelentős változást mutat. :) Egy évtizeddel ezelőtt még mindenkinek meg akartam felelni, és azt akartam, hogy mindenki szeressen. Ma már nem görcsölök ezen. A maximalizmusom inkább az, ami hajt, hogy jobb és jobb legyek. Persze maradtak érzékeny pontok, mint pl. a közeli barátaim, vagy néha a szakmámat körbelengő rosszindulat, de azt hiszem, egyre jobb vagyok ennek kezelésében is. A személyiségfejlődésemhez Tomi és Bali nagyon sokat hozzátettek. Attól, hogy ők vannak nekem, sokkal jobb ember lettem. Vigyáznak rám, terelgetnek, ha rossz irányba indulnék, és nagyon sok szeretetet is kapok tőlük, ami a stabilitásomban jelentős szerepet játszik. Nagyon hálás is vagyok azért, hogy a Sors két ilyen csodás emberrel ajándékozott meg.

Visszatérve a halacska üzemmódra. Mivel hiszem, hogy semmi nem véletlen, ezért most már alázattal kezelem ezt a helyzetet. Nem tudom, hogy miért kaptam, de biztosan megérdemeltem, ok nélkül nem történik semmi. Remélem, hogy megtanulom azt, amit kell, ebből a helyzetből, és nem kapom meg újra és újra ugyanezt a feladatot. Most már nem vagyok szomorú, sem feszült, mindent meg lehet oldani. Most alkalmazkodnom kell ehhez a helyzethez, ennyi.

Kaptam egy kedves barátomtól egy sms-t, ami nagyon jól esett, megosztom veletek: "Mielőbbi jobbulást! Addig is nézd a derűs oldalát! Milyen érdekes szavak nélkül kommunikálni és milyen bensőségessé válik, mikor már a tekintetedből érteni... "

Mosolygós napot mindenkinek!
Szeretettel:
Lili

Suttogó :)

Nemrég jöttem meg a dokitól. Fiberoscopos vizsgálaton voltam, mert már 8. napja suttogok, nem tudok rendesen beszélni, és nem vagyok beteg sem, csak az erőlködéstől vagyok kimerült, meg talán egy pici mefázás az van, de az nem komoly. Kiderült, hogy a hangszálaim épek, egészségesek, csak nem működnek. Nincs se csomó, se polip, se gyulladás. Egyszerűen megunták a rossz használatot, ami a táncoktatás során még megerőltetéssel is járt, és úgy döntöttek, sztrájkolnak.

Egyelőre nem lehet tudni, meddig maradok így. Lehet, hogy 1-2 hét alatt helyreáll, de az is, hogy hónapokig nem. Foniátriára kell járnom, ahol megtanítják, hogyan kell hangot képezni. Gyakorlatilag megtanítják azt, amit amióta csecsmőként felsírtam, tudtam, azaz hangot kiadni. Elég furi ebbe belegondolni. Az elmúlt egy hetet is ingadozva viseltem, a tehetetlenség eléggé tud dühíteni, meg amikor nem tudom felvenni a telefont, vagy én nem tudok felhívni senkit. Jah, poén a köbön, hogy most akartam bejelentkezni az első foniátriai kezelésre, de csak telefonon lehet... Ezért most meg kell várnom, míg Tomi elérhető lesz, és megkérnem, jelentsen be... Némileg kiszolgáltatott helyzet ez...

Azt is meg kell most tanulnom, hogyan kommunikáljak az emberekkel, hogyan tartsam a személyes kapcsolatot, mert nem akarok elzárkózni a külvilágtól, nem az a típus vagyok.

Jövő hét végén meg workshopunk is lesz, amin én is tanítok. Na ez mókás lesz. :):):)

Ma megpróbálom majd megtalálni az egésznek a jó oldalát. Na meg a lelki hátteret sem árt kitalálni, hogy ezt vajon most miért kaptam. Én hiszek abban, hogy minden betegség mögött van valamilyen lelki ok, semmi nem véletlen. Először azt szoktam végiggondolni, hogy mi az, amiben akadályoz a betegség. Ha hangról van szó, az két dolgot is jelenthet szerintem: túl sok, vagy túl kevés beszéd. Az utóbbinál a ki nem mondott, elfojtott dolgokra gondolok, de nálam ez a veszély nem áll fenn, inkább a túl sok beszéd a jellemző. Én aztán kimondok mindent, ami bennem van, anélkül, hogy átgondolnám, hogy esetleg ezt csomagolhatnám is valahogy. Mostanában ebben is már sokat fejlődtem, ezért tovább kell gondolkodnom, hogy mi lehet a háttérben.

Biztos nem kellene annyit énekelnem az órákon, meg tánc közben, meg egyáltalán, mikor jól érzem magam, hiszen az utóbbi időben állandóan dúdoltam, énekeltem... Ez a büntetés, és jelzés, hogy inkább táncoljak, ne énekeljek... :):):)

Nagy ölelés mindenkinek!
Lili

Cubamemucho :)

A hétvégén volt a Cubamemucho. Ez egy nemzetközi kubai salsa workshop, amit most harmadszorra rendeztek meg Budapesten. Ha jól tudom, jelenleg kb. 6-7 országban rendezik meg Európában minden évben, de már terjeszkednek a kontinensen kívülre is.

A rendezvény során 10-15 kubai tanár érkezik, és tart két napon keresztül több teremben órákat. A Müncheni a legnagyobb Cubamemucho, általában tavasszal tartják, és több kubai együttest is elhoznak, valamint szinte az összes CMM-s kubai tanár ott van, és 10 teremben folyik az oktatás egyszerre.

De vissza a budapestihez. Idén 3 teremben volt oktatás, nem voltunk annyian, mint tavaly vagy azelőtt. 3 női tanár volt, és talán 8 fiú. Én sajnos nem táncolhattam még, mert ugyan szombaton volt már némi hangom, de a tüdőm nem volt túl jól, és vasárnapra már hangom sem volt, újra halacska üzemmódra váltottam. A 10 női stílus órából 9-et végignéztem és jegyzeteltem. Nehéz volt megállni, hogy táncoljak, de az eszemre hallgattam, nem voltam felelőtlen.

A tanárokról:

Kirenia: nekem ő nagy kedvencem az utóbbi egy évben. Maykel Fonts táncpartnere, Milánóban élnek. Nagyon-nagyon nőies, gyönyörűen, tisztán mozog, elképesztő testudattal rendelkezik. Tropicana és rumba órát tartott, az előbbi salsa, de inkább show jellegű, bár ő nem durvult nagyon, szépek voltak a mozdulatok, lehet belőle használni sok dolgot.

Yurnia: ő most volt először a CMM-n, egy fiatal, fekete kubai lány, tele energiával, lelkesedéssel, és próbálta nagyon motiválni is a közönséget. Jó értelemben vett agresszivitással táncol. Nagyon tetszettek az órái. Tartott reggaetont, ladies' style-t és rumbát is. Nagyon jól felkészült volt, és nagyon jól is tanított, nem utolsó sorban pedig végig beleadott apait anyait az órába. Mindig irigylem az ilyen alacsony lányokat, mert nekik sokkal könnyebb ezt a stílust megvalósítani. Az én 183 centimmel ez a stílus nagyon nehéz, könnyen válhat nevetségessé a hosszú végtagok miatt, és habitusban is más vagyok, én inkább a finomabb nőiességet képviselem. Timiben azonban megvan ez az energia, büszke is voltam rá nagyon a hétvégén, mert bárhonnan is néztem a tömeget, az ő tánca mindenhol feltűnt, főleg a második nap Yurnia óráin.

Yuselis: ő is új még a CMM-ben, legalábbis én még nem hallottam korábban róla. Seo Fernandez új táncpartnere. Nekem Alessia, Seo korábbi partnere szimpatikusabb egyéniség volt, bár az is igaz, hogy szerintem Yuselis beteg lehetett most a workshopon, legalábbis köhécselt olykor-olykor, és kicsit talán enervált is volt, főleg a szombati első óráján. Ő is nagyon képzett táncos, mint ahogy minden CMM-s lány, akit eddig láttam, de tanításban még lehetne fejlődnie, és viszonyleg keveset táncol teljes erőbedobással az órán, inkább csak vezényel, és lelépkedi amit kell. Tartott reggaeton órát, az volt nekem kicsit kaotikus tanítási szempontból és enervált is de a mozgások, amiket mutatott, külön-külön használhatók. A ladies' style óráiból több dolgot már én is tanítottam ladies' style-on, ahogy Yurnia és Kirenia rumba óráiból is már ismerős lehetett a diákoknak nem egy dolog.

Sajnos ezeken a workshopokon nincs mód arra, hogy technikailag is helyre legyenek téve dolgok a diákokban, és pontosan legyen megtanítva az órai anyag. Inkább érzetekre érdemes koncentrálni, és átvenni, de ehhez már kell egy magasabb szintű tánctudás szerintem, és nem utolsó sorban jó testtudat. Egy kezdő táncos számára szerintem nehéz ez a workshop. Nekem sem lett volna könnyű, ha be tudok állni táncolni, mert én meg nyílván nem csak lelépkedni szeretném az anyagot, hanem letáncolni, és a kettő között óriási különbség van.

Információban sok új számomra nem volt, hiszen már sokat tanultam kubaiaktól, ismerem a főbb mozgáskészleteket, amiket használnak, azonban ülve és jegyzetelve most sok apróságot meg tudtam figyelni, amire tánc közben biztosan nem lett volna lehetőségem. Ezért most ez a jegyzetelős hétvége azt gondolom, hogy legalább annyira hasznos volt, mintha táncoltam volna. Máshogy volt hasznos. Szakmailag most többet kaptam azzal, hogy nem táncoltam, hanem a technikai finomságokra koncentráltam, azonban a szakmai presztizsemnek és ezáltal az önbizalmamnak sokat adott volna, ha táncolok, mert az idei anyag nekem nagyon feküdt volna. Sebaj, most a diákjaim jártak jól, mert még analitikusabban el tudok majd magyarázni nekik egy-egy dolgot. Néha pár centin múlik a megvalósítás sikere, és nekem is néha hónapokba telik, míg rájövök egy-egy dologra magamtól (mert mindent az én tanáraim sesm mondanak el sajnos), de a diákjaimnak legalább rögtön meglesz az infó. Csak egy példa erre: kb. 2-3 hónapot motyogtam egy reggaeton mozdulattal, mert hiába tanultam meg a tanáromtól Párizsban, nem volt meg az az igazán jó dinamikája. Amikor rájöttem, hogy az alap tartásomon kell picit változtatnom, és hátrébb vinnem a kezem pár centivel, és lazán tartani a karokat, akkor lett nagyon jó. Timinek már ezen információk birtokában kb. egy óra alatt meg tudtam tanítani... Ennyit jelent a pedagógia...

Összességében nagyon jól éreztem magam a workshopon, örültem, hogy láttam a diákjainkat is, és találkoztam nem Fuerte-s salsásokkal is, akiket egyébként ritkábban látok.

Ma már szeretnék dolgozni, mindjárt neki is állok, és light-osan próbálni is, mert most ez utóbbiból kimaradt egy hét, és hamarosan itt a mi workshopunk, már alig két hét van hátra, gyakorolni kell. Sajnos még nem vagyok annyira jól, hogy nagy energiákkal vessem bele magam a próbákba, még jó, hogy én nem szoktam az utolsó pillanatra hagyni a dolgokat, és a workshop anyag is már kész van.

Mosolygós napot mindenkinek!

Szeretettel:

Lili

Halacska :)

Már negyedik napja tátogok többnyire hang nélkül, mint egy kis halacska, úgyhogy ma végre rászántam magam, és elmentem doktor nénihez. Tomikám elvitt, ő be is oltatta magát H1N1 ellen, én nem kaphattam, mert betegen nem adnak.

Annyi derült ki, hogy a hangszálaimmal van gond, a többi semmiség, tiszta a tüdőm, nincs lázam, nem folyik az orrom, a vérnyomásom is rendben. Jövő héten további vizsgálatokra kell mennem a fátyolosan szexi hangom miatt... :D Tegnap egy kedves barátom, miután kiröhögött a telefonban, elnevezett zombinak ... :D Igazán kedves, minek nekem ellenség, ha ilyenek a barátaim... :D Köszi így utólag is... :D Én inkább fátyolosan szexiként élem meg, de azért remélem, nem maradok így. Ez persze nem valószínű, mert vagy sebészeti úton eltávolítják, ha találnak nem odavaló dolgot (polip vagy énekes csomó), vagy fizikoterápiához hasonló kezelésekre kell majd járnom, aminek a nevét nem tudtam megjegyezni, lényeg, hogy ez lenne a jobbik eset. Nem parázom egyik miatt sem, a műtét, ha lesz, rutinműtét, a kezelést meg végig kell csinálni, ha szükség van rá, és ennyi.

Csak a workshopra legyen hangom, hogy tudjak ladies' style órát tartani. :)

Ami nagyon szórakoztató, hogy mindenki suttog a közelemben. :D Pedig nekik nem kellene, csak én tudok így kommunikálni, de azonnal átveszik az emberek... :D

A megfázásom már múlik szépen, azért még érzem a tüdőm, de már nem vészes, maradjon is így.

Holnap, azaz a teljes hétvégén Cubamemucho. Táncolni nem valószínű, hogy fogok, majd Timi vigyáz rám, hogy ne legyek hülye, de szeretnék elmenni, hogy megnézzem a női stílus órákat, mert elsősorban azok érdekelnek.

Szép hétvégét mindenkinek!
Lili

Férfiak és nők – illem, etikett

Sokszor szembesülök azzal, hogy ami nekem természetes, másnak nem biztos, hogy az. Sokan nem nagyon tudják, hogy kell viselkedni egymással. A mi generációnk azért erre sokkal inkább odafigyel, talán a szocializációnkban lényegesebb elem volt ez, mint a mai világban. Máshogy kommunikálunk, máshogy viselkedünk és mások az igényeink is, de egy kis odafigyeléssel sok örömet okozhatunk.

Figyelem! Nem manipulációról beszélek! Ha én megérzem, hogy valaki manipulálni próbál, lehet, hogy azt jó szándékkal teszi, azonnal bezárkózom, és jó messzire távolodom. Az őszinteség kulcskérdés mind a két oldalon, csak a forma nem mindegy, hogyan vagyunk őszinték. Ha az én női nyelvemen vagyok őszinte, akkor azt a férfi félreértheti, mert az ő nyelve más, és ez igaz fordítva is.

Kedves Uraim!
Néhány dolog, amivel vitatkozhattok, de igenis jár egy nőnek, hogy odafigyeljetek ezekre:
1. Pontosság. Nem szeretünk várni, nem illik késni. Gondolj bele, mit jelez ez a nőnek. „Még annyira sem vagyok fontos, hogy időben érkezzen…”
2. Udvariassági gesztusok. A nő a jobbodon megy, illik le- és felsegíteni a kabátját, kinyitni neki az ajtót stb. Ezek a gesztusok erősítik a nőben, hogy ő nő, és bizony a férfit is férfiasabbnak látjuk tőle…
3. Figyelmesség. Hallgasd meg a mondandóját, ne vágj közbe egy teljesen más témával, és pláne ne fejezd be minden második mondatát.
4. Bámulás. Bármennyire is vonzó, hogy a dekoltázsát bámuld, tedd diszkréten, ahogy a többi testrészével is… Egy tetsző pillantást nem baj, ha elkap a nő, sőt, ha már ennyire tetszik, hogy le sem bírod venni a szemedet róla, akkor nyugodtan meg is dicsérheted, hogy milyen csinos.
5. Tabuk. Jobb, ha figyelsz, mit és hogyan kommunikálsz a következő témákban: Súly, kor, más nők.
6. Kommunikáció. Ha jól érezted magad, akkor ezt mond is meg a találka végén, vagy utána egy kedves sms-ben, de ne ígérj olyat, amit nem tartanál be.
7. Folytonosság. Mi nők igényeljük, hogy érezzük, hogy gondoltok ránk, ezért ha eszetekbe jutunk, és ez jó érzés, akkor ezt közvetítsétek is felénk valamilyen módon. Egy telefonhívás, sms, email, bármi jó, csak az nem, ha nincs kapcsolat.
8. Kérdés. Ha kérdezel, várd is meg a választ! Többször tapasztaltam már, hogy a kérdés elhangzik, de még ki sem nyitom a számat, már más a téma.
9. Telefon. Illik visszahívni azt, aki keresett. Sőt, ha érdekel valaki, hívd fel spontán, minden ok nélkül, és kérdezd meg, hogy van. Nagyon keveset telefonálunk ok nélkül, mindig van valami mondandónk, intézendőnk, ezért az „ok nélküli” telefonálás különösen értékes lehet. Nem kell órákig dumcsizni, csak pár kedves, érdeklődő szó, és bearanyoztátok a lány napját.
10. Érintés. Szeretjük, ha hozzánk értek, de csak mértékkel. Egy kedves érintés, ölelés sokat jelent, de tudd, hol a határ.

Még órákig sorolhatnám, de most egyelőre ennyi elég. :)


Kedves Hölgyeim!
Nekünk is van pár dolog, amit be kell tartanunk:
1. Pontosság. Bizony, ez ránk is vonatkozik.
2. Dicséret fogadása. Ha kapunk egy bókot, akkor ne mentegetőzzünk, hanem fogadjuk kedvesen, és köszönjük meg. Elég béna szitu, hogy a fiú veszi a bátorságot, és megdicsér, te meg elkezded sorolni, hogy miért nincs igaza. Nem is értem, miért csinálják ezt a nők, hiszen szeretünk dicséretet kapni.
3. Ne üldözd! Ha jól érezted magad vele, küldhetsz rá egy sms-t, de csak egyet. Hagyd meg a szabadságát, a teret számára, ne akarj minden nap öt emailt és sms-t váltani vele. Ők nem így működnek.
4. Legyél nőies! Ne játszd a kőkemény üzletasszonyt, mert ugyan a határozottság lehet vonzó, de a túlzott dolgok rémisztőek is lehetnek egy férfi számára.
5. Ne akarj más lenni! Talán ez a leggyakoribb hiba, amit látok, hogy próbáljátok a legjobb lapjaitokat kiteregetni, még rá is játszani, és egy olyan idilli képet raktok össze, ami már gyanús. A férfiak nem hülyék... :) Ha nem is tudják megmagyarázni, mi a gáz, de érzik, hogy valami nem klappol.
6. Ne öltözz prostinak! Bár a férfiak „figyelmét” sok minden felkelti, azért a határokat jobb, ha betartod. A magas-sarkú cipőt, csizmát szeretik a férfiak, de csak akkor hord, ha tudsz benne járni. Ha jó lábad van, akkor hordj miniszoknyát is bátran. A franciáknál az úszógumi kifejezetten szexi, ha karcsú derékkal párosul, itthon a fiúk azonban nem nagyon kedvelik, ezért ha van, inkább „A” vonalú felsőt válassz. Ami azonban a legfontosabb, hogy mindig alkalomhoz megfelelően öltözz, és legyen harmonikus a megjelenésed.
7. Smink. Én a természetesség híve vagyok, ritkán sminkelem magam, általában egy kis szájfény, és szemspirál, amit hordok, vagy még azt sem. Ha sminkelek, én a szememet szoktam hangsúlyozni, a számra akkor is csak szájfényt teszek. Azonban ha csókot vársz, jobb, ha nem kell a fiúnak a ragacsos szájfényeddel találkoznia… :)
8. Mennyit engedj? Amennyit jónak érzel, de számolj a következményekkel. A pillanatot kár megölni álszerénységgel…
9. Jövő. A legtöbb nőnek átfut a fején már az első időszakban, hogy van-e jövője a kapcsolatnak. Ez nálunk természetes, nem szeretjük pazarolni az időnket. A férfiaknak azonban ez elég rémisztő lehet, nem kell jövőbeli (pár hónap múlva esedékes) közös programokat szervezni még. 10. Beszéd kontra tettek. Ha bizonytalan vagy, figyelj arra, hogy mit tesz, és ne arra, amit mond.
Ezt is sorolhatnám még tovább, de már elég lesz a gépelésből. :) Gondolatindítónak szerintem ennyi is elég, a lényeg úgyis az, hogy figyeljünk oda egymásra, és a másik érzéseire, igényeire.

Jó randizást!
Lili

Ágyat nyomva :)

Tegnap este volt egy kellemes esti programom, egy csokoládézóban voltam egy barátommal. Szupi volt, nagyon fini csokit ittam, marcipánosat. :) Még nem voltam ilyen csokoládézóban, kábé olyan, mint egy teaház, csak tea helyett fini csokikat lehet inni mindenféle változatban, ízben. :) Nekem való hely. :)

Hazafelé már köhécseltem egyet-egyet, de nem gondoltam volna, hogy így ki leszek mára ütve. Miután hazaértem, kb. egy órával később már fulladásszerű köhögőrohamaim voltak, alig tudtam elaludni, mert folyton az volt az érzésem, hogy nem kapok elég levegőt. Keveset is aludtam, nem túl jól azt sem, majd reggelre már úgy éreztem, hogy egy betontömb van a mellkasomon, semmi hangom, a torkon eszméletlenül fáj, és mintha jól megvertek volna, annyira vagyok fitt. Próbáltam még összevakarni magam, de kidőltem. Lázam szerencsére nincsen, sőt, a mai legmagasabb hőmérsékletem 36,2 volt, inkább 35,2-35,3 körül mozog.

Hát így jártam...

Most már jobb a kedvem, kicsit magamhoz térten lelkileg, mert nehezen viselem a tehetetlenséget, és ilyenkor haszontalannak érzem magam, csak azon jár a fejecském, hogy mennyi mindent nem tudtam ma megcsinálni. Most már beletörődtem, és pozitívan állok hozzá, értékelem, hogy van lehetőségem pihizni, és kicsit lazítani.

Holnapra már biztosan minden sokkal jobb lesz. Csak azt sajnálom, hogy ma nem tudok így elmenni este egy hastánc órára, amit szerettem volna megnézni, kipróbálni, hogy néha-néha eljárjak, és szinten tartsam a korábban tanultakat, meg újat is tanulhassak. Majd legközelebb. :) Ez legyen a legnagyobb problémám az életben! :)

Ki a jó pasi? :)

Mondhatnám, hogy mindenkinek más, és azt is, hogy mindenkinek hasonló a véleménye, és talán mind a kettő igaz is. Természetesen csak magamból tudok kiindulni, de ezt meg is teszem, és elmélkedek egy kicsit erről a témáról. Biztosan sok vigyor lesz az arcomon közben, elvégre nem olyan rossz dolog jó pasikra gondolni. :) :) :)

Szerencsémre a Sors elég kesztyűs kézzel bánt velem, és megkímélt a … -októl (ide illeszt be a legcsúnyább jelzőt, amit egy férfiről mondanál). :) A gimis éveimben hajlamos voltam plátói szerelembe esni, ez számomra elég biztonságos volt, és nagyon boldog tudott lenni. Az ilyen szerelmeknél szerintem nem is jó, ha beteljesül, mert elveszik a varázs. Lelkesedni nagyon tudok, amit akár nevezhetünk szerelemnek is, de az igazán mély érzések bennem idővel alakulnak ki. Kell, hogy megismerjem a másikat, és közel kerüljünk egymáshoz, megbízzak benne, biztos legyek az ő érzéseiben, és ha minden stimmel, akkor már én is fel merek oldódni, és átadni magam a szerelemnek.

Na de térjünk vissza a jó pasi témához. :) Szeretem a kölyök-arcú fiúkat, de a sármos, borostás, szexi rosszfiúkat is. Jól van na, ez tudom, hogy elég szélsőséges, de ez van. Persze más-más dolgot is akarok tőlük. Míg az előbbiek mókázni, szórakozni, esetleg kapcsolatnak valók, a rosszfiúk csak az adrenalin és a szex miatt vonzanak… :) Nekem a barna haj, barna/zöld szem a nyerő páros, és szeretem, ha egy férfi magas, és nincs pocakja sem. A nagyon kigyúrt pasikat nem kedvelem, inkább a vékonyabb, szálkásabbak a nyerők nálam.

Milyen belső tulajdonságok fontosak számomra? Először is nem szokott olyan férfi érdekelni, aki nem érdeklődik irántam. Általában lehet bármilyen jó pasi külsőre, biztosan megnézem, de az érdeklődésemet kezdeményezéssel, jelekkel tudja felkelteni. kivéve, ha én akarok egy kicsit vadászni. :) Az utolsó vadászatom már nagyon régen volt, kb. 5 és fél éve, és el is ejtettem a "vadat", aki azóta a férjem lett. :)

Nekem fontos a szórakozás, tudjon nevetni, és nevettetni, legyen udvarias, előzékeny (pl. Tomi még mindig kinyitja a kocsiajtót), lehessen vele jókat beszélgetni, akár komolyabb témákról is. Legyen nyitott az ismeretlenre, az újdonságokra. Tudjon férfi lenni, ha arról van szó, és legyen domináns, de tudjon kölyök is lenni, és velem mókázni akár ovis szinten is, ha ilyen kikapcsolódásra vágyunk. Ami nagyon fontos számomra, ahogy az előbb is írtam: dominancia, határozottság, udvariasság és fejlett érzelmi intelligencia. Ez a négy az alapkő.

Számomra nagyon férfias, ha „felnőtt” érzésekkel rendelkezik, és tud is ezekről kommunikálni. Először is tud érezni, meg tudja élni a pillanatot, ki meri mutatni, amit érez, az esetleges félelme ellenére is.

Hogy magasak lennének az elvárásaim? Igen, azok. :)

Vonzódás. Lehet valaki jó pasi, megfelelhet a fenti elvárásaimnak, jól érezhetem magam vele, de a fizikai vonzalomhoz mindezeken túl le kell vennie a lábamról. Ha hezitál, az nálam megtöri a pillanatot, és a vonzalom helyén jobb esetben a kíváncsiság még megmarad, de nem lesz meg a "kiugrik a szívem a helyéről" érzés.

Szerintem nagyon sok nő érez hasonlóan, mégis nagyobbnál nagyobb kompromisszumokat kötnek, feladják az álmaikat, vágyaikat. Sokan azt gondolják, hogy ilyen és ilyen pasi úgy sincs, és úgysem tudnak már úgy érezni, mint a gimis években, amikor elég volt egy pillantás a plátói részéről, hogy egész nap jó kedvük legyen. Vajon jól van ez így?

Egyik barátnőm mondta nemrég, hogy neki nem kellene "túl helyes" pasi, mert azt állandóan félteni kellene, mert minden nő odalenne érte. Először is hogy lehet egy pasi túl helyes? Szerintem valaki vagy az, vagy nem, de túlzottan helyes pasival még nem találkoztam. Másodszor: miért zárja ki valaki eleve a lehetőségét annak, hogy egy igazán jó pasival járjon? Félelemből? Harmadszor: miért kell a helyes pasit jobban félteni, mint a kevésbé helyeset? Szerintem amelyik pasi olyan természetű, és úgy áll a kapcsolathoz, azt lehet félteni vagy sem, de fölösleges, mert ha akar, úgyis félre/elmegy.

Most ennyit erről a témáról, írjatok priviben, ha szeretnétek valamiről olvasni.
Mosolygós napot!
Lili

Fogyókúra :)

Már a szó hallatán rosszul vagyok... De a diéta szót sem csípem jobban... Sok évig folyamatosan számlálgattam a kalóriákat, fogytam egy csomót, majd visszahíztam, jojóztam rendesen. Mikor 10 évvel ezelőtt megismertem Balázst, 68 kiló voltam. Előtte alig 2 hónappal kb. 55 kiló. Persze az ekkora és ilyen gyors hízásnak volt oka. Édesapám váratlanul, 52 évesen elment/meghalt, és ez számomra nagy trauma volt, mind a mai napig nehezen beszélek róla, és nincs nap, hogy ne gondolnék rá, ne hiányozna...

Balit januárban ismertem meg, és májusban, már csak 57 kiló voltam újra. 183 cm vagyok, azaz azt gondolom, hogy nálam a 60 alatti súly már elég vékony kategória.

Jelenleg bőven 60 kiló felett vagyok, kb. 10 kilóval több, mint a 10 évvel ezelőtti súlyom, de sokkal jobb nőnek érzem magam, mint akkor. Természetesen figyelek arra, hogy ne hízzak el, de nem érdekelnek a kilók, mert a nőiesség nem attól függ, hanem a kisugárzástól.

Ha mégis le akarnék adni néhány kilót, azt mindig magam, és nem mások miatt teszem. Az ok főleg az, hogy kevesebb kilóval jobb a kondim, jobban bírok egy-egy workhopot, tábort stb. Újabb ok lehet, hogy ne süllyedjen el alattam a wakeboard, ugyanis a deszkák mérete a súlytól függ, és nekem most van egy csudaszép 134-es board-om, nem szeretném, ha egyszer elsüllyedne alattam. :)

A tuti tippek, amik nálam beválltak:

1. szétválasztós étrend: délelőtt gyümi, utána bármi, csak fehérje és széndhidrát ne kerüljön egyszerre a tányérodra, és amihez csak lehet, szoktam zöld salátát enni.

2. csak egy nap akarom ezt betartani, a mai napon, a többi nem számít. Egy napig bárki képes bármit megcsinálni, nincs teherként rajtunk a jövő félelme, az "úgysem bírom ki ezt 2 hónapig" stb. Csak ma.

3. néha egy-egy tisztító kúra, mint pl. gyüminap (rekordom 1 teljes hónap), léböjt (ebből csináltam már 7 naposat is)

4. a legfontosabb: az elhatározás. Ha ez valóban megvan, akkor nincs akadály, de ehhez tisztában kell lenni magunkkal, azzal, hogy mit is akarunk, és azt miért akarjuk?

Visszatérve a nőiességre. Azt gondolom, hogy nem attól jó nő valaki, hogy hány kiló. Természetesen legyen a nő esztétikus, ápolt, harmonikus. Ezek mind fontosak, de a legfontosabbnak továbbra is a kisugárzást tartom. Tévhit, hogy ez csak egyes kiváltságosokban van meg. Ez nem igaz! Mindenkiben megvan! Ha elfogadod magad, sőt, még szereted is a hibáiddal együtt, akkor már más energiát sugárzol, mintha egy görcsös, diétázó nő lennél, akinek a gondolatai a diéta miatt csak a kaján járnak, és frusztráltan néz a tükörbe nap, mint nap.

Én minden nap megnézem magam meztelenül a lakás legnagyobb tükrében (amíg beleférek, addig jó :):):) ), és tetszem magamnak, jó dolog belenézni, büszkén, boldogan teszem ezt. :) Régebben a tükör nagy ellenség volt, de szembe kell nézni a dolgokkal, és nem csak el kell fogadnunk a változásokat, de szeretnünk is kell őket. Ha meg valami nem tetszik, akkor változtass rajta! De ne legyél mániákus, mert nincs tökéletes test, mégis ennek hajszolásába bele lehet gyorsan csúszni, és nagyon sok örömtől megfoszt minket, pontosabban mi fosztjuk meg magunkat, ha csak erről szól az életünk, ez lesz a központban.

Az utóbbi pár évben, mióta így gondolkozom, és leszámoltam a mániákussággal, ugyan pár kilóval több vagyok, de a pozitív feadback-ek szó szerint napi szintűek. Attól, hogy elfogadtam, szeretem magam, és boldog vagyok a bőrömben, úgy megnőtt a kisugárzásom, hogy nagyon sok bókot kapok fiúktól, férfiaktól. Én ezeknek örülök, ahogy szerintem senki nem utálja, ha kedvesen megdícsérik, csak sokan nem tudják ezt kezelni, és "jajj, nem is" válaszok érkeznek. Pedig ennek örülni kell, és egy kedves "köszönöm"-mel fogadni. Nem ciki örülni egy-egy bóknak, és nincs az a párkapcsolat, amibe ez ne férne bele szerintem. Mindenkinek igénye a visszacsatolás, hagyjuk, hogy megkapjuk.

Mosolygós szombatot!

Lili

Buddy és Szecskakert :)

Hú, de nagyon jó este volt a tegnapi!!! :) Vannak, akik alkohollal "alapoznak" egy-egy buli előtt, nekem az alapozás Lucien volt. Átjött este, hogy dumcsizzunk egy kicsit, majd együtt mentünk a buliba. Bizony, Bali szerdai csopijába most már ő is jár. :)

A tegnapi témánk a komfort zóna volt. Le lehet élni úgy egy életet, hogy próbáljuk, szinte hajszoljuk a biztonságot, vagy annak illúzióját, ugyanakkor lemondunk rengeteg olyan élményről, ami izgalmat, fejlődést hozna a mindennapjainkba. Ez mindig saját döntés. Akarunk-e egy dobozban élni, vagy bátrak vagyunk, és kilépünk olyan területekre, amiben nem vagyunk jártasak, teljesen új, sőt, akár annyira messze is áll tőlünk, hogy elsőre kényelmetlenül is érezzük magunkat. Szerintem ezek nagyon izgalmas dolgok, rengeteg energiát adnak, és segítenek megszadulni sok félelmünktől. Azt hiszem, hogy nekem nyáron a wakeboard ilyen volt. Elég kíváncsi természet vagyok, nem volt nehéz felcsigázni engem ezzel a témával. :) Lucien, és a barátja, Gabi, akire már nagyon kíváncsi vagyok, mert személyesen nem ismerem, de le vagyok nyűgözve attól, amit hallok, azt "játsszák" most, hogy mindketten a másik fejlődéséért felelősek, nap, mint nap motiválják, támogatják egymást, és ebbe beletartozik az is, hogy kilökdösik a másikat a komfort zónájából. Nagyon izgi játék ez, tele rengeteg pozitív energiával, magas rezgéssel. :)

A Szecskakertes party tegnap szerintem nagyon-nagyon jól sikerült. Bali kb. 40 kezdő diákja is eljött, ami nagy szó, hiszen még alig másfél hónapja táncolnak, vagy még annyi sem. Olyan jó volt nézni őket, ahogy lelkesen ruedáztak, és táncoltak párost is rengeteget. :) Nagyon bátrak voltak, le a kalappal! Anno én egy salsa óra után már nekivágtam a party-knak, és sokat is jelentett a fejlődésemben, hogy ily módon is gyakoroltam.

Tegnap sokat táncoltam, de valahogy a jókedvem ellenére sem jött ki belőlem ami szokott. Nem vágtam ki a biztosítékot, és kattantam be. :) Nagyon boldog voltam, de jobban el voltam foglalva az emberekkel, mint a zenével, most nem sikerült úgy megélnem, ahogy szeretem. Ehhez persze lehet, hogy hozzájárult, hogy táncoltam egy nagyon ügyes fiúval, Balázzsal, akivel korábban még nem, és az első szám közepére összeomlottam, annyira nehezen követtem. Nem az ő hibája volt, nagyon jól vezet, csak nekem nagyon új volt, kevésbé voltam alkalmazkodó, mint szoktam, és a kezem nehezen bírta a nagy ellentartást, ami kellett volna ahhoz, hogy "fürgébb" legyek, és vegyem a jeleket. Nagyon ciki volt, de van ilyen is, bár hozzá kell tennem, hogy évek óta nem ment el így az önbizalmam tánc közben... A második tánc már jobb volt, én így is élveztem, szeretem a kihívásokat, de azért sokkal jobb, ha harmónia van a két ember között. Talán tesz majd még máskor is próbát, és felkér, mert szeretném ezt a stílust is megtanulni, ebben is felszabadultan mozogni. :) Már többször észrevettem, hogy ha új partnerrel táncolok, hogy én nagyon lágy, finom impulzusokhoz vagyok szokva, szinte egy aprócska rezdülésre is reagálok. Amikor azonban az új partner, akinek még sem a készletét, mozgáskultúráját nem ismerem, és keményen (nem rossz értelemben) vezet, az nekem elsőre mindig nagyon durva, nem nagyon tudok belelazulni, míg meg nem szokom. Persze az első néhány tánc egy új partnerrel általában mindig ismerkedés a másikkal, ritka az, amikor azonnal összhang van.

A mai írást Lucien kedvenc idézetével zárom:

"Ahol a nehézség, ott a fejlődés lehetősége."

Szép napot, mosolyogjatok sokat! :)

Lili

Időgazdálkodás :)

Évek óta, sőt, közel egy évtizede nagyon fontos részét képezi az életemnek, hogy jól gazdálkodjak az időmmel. Zseniálisan beosztom a magam, és mások idejét is, bár ez utóbbiak néha erőteljesen küzdenek ez ellen. :) :) :)

Minden reggelem úgy kezdődik (munka szempontjából), hogy míg megiszom a zöld teámat, megnézem a feladatos füzetemet, amiben 3 kategória van: feladatok, folyamatban, privát. A harmadik kategória még csak 2-3 hónapja létezik, ugyanis addig nem volt rá szükség, nem voltak privát dolgaim, csak Fuerte az elmúlt négy évben. :) Most meg elfeledkezem néha arról, hogy van ilyen oldal is a füzetben. :) Majd belejövök. :)

Nagyon sok rutin feladatom, programom van, amik napról-napra (pl. próbák), vagy hétről hétre (pl. könyvelés) ismétlődnek. Ez ad egy dinamikát a hetemnek, és jelentősen korlátozza a maradék időt. Reggelente szeretem látni a teljes napomat, de már nem vagyok olyan kocka, mint korábban. Pár évvel ezelőtt, ha változott valami, és mondjuk felszabadult 2-3 órám, szinte bepánikoltam, hogy most mit csináljak... Ez azért már valljuk be, nem volt teljesen OK így, meg kellett tanulnom lazítani, de azért ma sem szeretem, ha felborítják a napomat, de elfogadom, hogy van ilyen is.

Én olyan típus vagyok, aki szereti a rendet maga körül, bár ez a lakásunkon nem látszik :), azonban a munkámon szerintem nagyon is. Biztonságot ad, ha tudom, mi történik, és hasznosnak érzem magam, ha egy nap sok pipát sikerül begyűjtenem a listámon. Azért már nem vagyok olyan kettyós, mint évekkel ezelőtt, hogy képes voltam éjjelig dolgozni, most már tudom, mikor kell letenni a tollat, függetlenül attól, hogy most is sokat dolgozom, de még szerintem az ésszerű határokon belül vagyok. (Tominak szerintem erről nem ez a véleménye, legalábbis néha biztosan nem osztja. :) )

A timing-ról még annyit, hogy a Fuerte élete február 21-ig már be van tervezve... :)

Mire jut idő, és mire nem? Most, hogy már kevesebbet utazom, gyakorlatilag alig a korábbi napi rendszerességhez képest, sok dolog változott. Még bele is kell rázódnom ebbe az új rendszerbe. Aki nem úgy él, mint én, nem is hiszem, hogy el tudja képzelni, mennyire fontos, hogy jól kihasználjam az időmet. Most, hogy nem utazom, pl. van néha szabad estém, amikor azt magamra, vagy a barátaimra fordíthatom. Azaz mondjuk este 7 után jöhet valami progi, vagy egyszerűen pihenés. Ebből azért még most is csak heti 1-2 van, de már van, és nekem most ennyi teljesen szuper is. Értékelem, hogy ilyen is van. :)

Furin fog hangzani, de az idő nálam a legértékesebb dolog, amit adhatok másoknak ebben az életmódban, amit folytatok. Van persze, aki ezt nem értékeli, és természetesnek veszi, de ez is rendben van, nem várhatom el, hogy belelássanak a fejembe. Pl. nem várhatom el, hogy tudják a diákok, hogy naponta kb. 60-80 levelet kapok, és ezért nem tudok azonnal válaszolni, van, amit továbbküldök az asszisztenseimnek, és ők válaszolják meg. Az iwiw-es leveleimet nem is olvasom, legalább 150 nincs még elolvasva sem, de kb. 4-500 vár arra, hogy válaszoljak rájuk... A facebook-ot olvasom, de ritkán írok... Nem várhatom el azt sem, hogy ha valaki lemond egy találkozót, akkor számoljon azzal, hogy így mással sem tudtam találkozni, pedig lehet, hogy azon a héten csak az az egy szabad estém volt.

Ha anyukámról, vagy a közeli barátaimról van szó, mert valami történt, vagy úgy érzem, hogy szükségük van rám, akkor gondolkodás nélkül eldobok mindent, és ott vagyok, mert ők a prioritás. (természetesen Tomikám is, de vele együtt élek, így más a szitu) Nekem nagyon fontos, hogy tudják, hogy számíthatnak rám.

Van két mondás, nem biztos, hogy pontosan tudom idézni, de ezzel zárnám ezt a mai írásomat:

"Értékelem a barátot, aki talál nekem helyet a naptárjában, de még jobban, aki bele sem néz, ha rólam van szó."

"Ne legyen prioritásban nálad az, akinél te csak egy lehetőség vagy."

Gyermekkor :)

Itt az ideje, hogy a gyermekkoromról is írjak. :)
Keszthelyen születtem, majd Sármelléken éltünk, ami kb. 15 km messze van. Oda jártam oviba, és általános iskolába is. Ahogy emlékszem, nagyon jó gyermekkorom volt. :) Mikor még icipici voltam, apukámat műtötték, és lábadozott, ezért ő volt otthon velem egy jó ideig. Persze ezt csak mesélték, nem nagyon emlékszem rá. :) Arra viszont igen, hogy a kapcsolatunk mindig nagyon szoros volt.
Az oviba nem szerettem járni, visítva, üvöltve kellett vonszolni, hisztiztem, ahogy kell :), állítólag még a földre is ledobtam magam, csak ne kelljen mennem... :) Aztán az oviban duzzogtam egész nap, volt, hogy végig a kispadon üldögéltem, és ott is üvöltöttem, próbára téve az óvonénik és dadusok tűrőképességét. Hát nem is bírták sokáig, nem egyszer hazavittek... :) Ha ez nem használt, akkor a B terv a hazajutásra az volt, hogy valami rosszaságot csináltam. Pl. betörtem az egyik pajtásom fejét... :) Ez persze csak egyszer fordult elő, de voltak más dolgok is... Nem voltam egyszerű, az biztos.
Mindemellett odavoltam a mesékért, elég volt egyszer hallanom, gyakorlatilag szó szerint visszamondtam az egészet. A rekordom az Öreg néne őzikéje volt, ami ugyebár nem rövid... Így hát előfordult, hogy nem az óvonéni, hanem én mondtam a meséket a többieknek.
Szeptemberben születtem, ezért évvesztes lettem volna, de korábban mentem iskolába, hátha az asztmám miatt kimaradok, ne veszítsek évet. Hát nem maradtam ki, ezért később 17 évesen érettségiztem...

A suliban az első 4 évben meg kellett velem küzdeni, de itt már nem a magaviselet miatt, abból visszavettem, szerettem iskolába járni, hanem más dolgokkal. Például pösze voltam, logopédushoz kellett járnom. Másik példa, hogy visszafelé olvastam, azaz jobbról balra. A durva az volt, hogy én megértettem, hogy mit olvastam. A mai napig emlékszem: "kekeregy tákaszjé ój" azaz Jó éjszakát gyerekek! :) A tévé macis esti mese felirata volt a tévében.

5. osztálytól jeles voltam, csak tesiból, és talán rajzból voltam négyes, majd a következő évtől kitűnő voltam. Nem, mintha a sportteljesítményem javult volna, mert nem voltam túl tehetséges, de a tesitanár gondolom nem akarta lerontani a teljesítményemet.

Szerettem az általános iskolát, jó élményeim vannak. :)

A gimiről és továbbiakról majd máskor folyt. köv. :)

Mosolygós hétvégét!
Lili

Tanítás kontra menedzsment :)

Tegnap végre sikerült eljutnom újból a szegedi csoporjainkhoz. Már hetek óta nem voltam... Nagyon örültem a diákjainknak, nagyon szeretem őket. Ildi, Orsi és Kata vigyorgása mindig feldob, Ági temperamentuma is rendkívüli, és Pisti, Ede is nélkülözhetetlen "kellékei" a szegedi csopinak. :)

Áprilisig szinte minden héten utaztam nap, mint nap Tomival. Hétfő Győr, kedd Szeged, szerda Veszprém, péntek Budapest. Általában délután 2-3 között indultunk, és éjfél körül értünk haza. Többnyire a hétvégéink is foglaltak, mert bulikat, workshopokat szervezünk, valamint próbák is vannak, meg tanári képzés stb. Elég jól bírom a hajtást, de emellett én 4 és 6 között szoktam kelni... Igen, reggel 4. :) Önszántamból ráadásul, ugyanis felébredek, és nem vagyok az a visszaalvós, lustálkodós típus, tehát fel is kelek. Az alvásigényem nem túl nagy, 6 óra elég, de annál kevesebbet megérzem erősen. Főleg, ha huzamosabb ideig nem alszom eleget. Délelőtt intéztem a Fuerte ügyeit, egy gyors ebéd, majd futás tanítani. Ez volt 4 éven keresztül. Amíg kisebb volt az iskolánk, bírtam a menedzsmentet egyedül is, de kinőttük magunkat, és ma már két asszisztens segíti a munkámat.

Tavasszal azt vettem észre, hogy noha lassan egy éve férjnél voltam, de még mindig nem volt útlevelem, bankszámlám az új nevemen, se jogsim stb. Magamra egyáltalán nem maradt idő, sok volt az utazás és a menedzsment már nagyon együtt. Döntést kellett hozni, és bármennyire hiányoznak is a diákjaim, a menedzsmentet nem tudtam senkinek átadni, szükség van egy gondoskodó "anyukára", ami én vagyok. :)

Ma már elég keveset utazom, és a heti órákban kevésbé veszek részt, mint korábban. Már egy éve erőteljesen a ladies' style-nak szentelem az időmet, az a legdominánsabb, amivel foglalkozom, valamint a tanár- és asszisztens-képzésben is jobban kiveszem a részem, mint korábban. A saját képzésem is rendkívül fontos, amire szintén idő kell, de erre mindig szakítottam korábban is. Nekem most nagyon jó így, kicsit normálisabb lett az életem, pedig kívülállóknak ez még mindig abnormálisan pörgős. :) Nagyon szeretnék sokkal többet találkozni a diákjainkkal, de meg kellett értenem, hogy minden nem megy együtt. Most, ha utazom, sokkal több odafigyelést, energiát, szeretetet tudok adni, mint amikor ez úgymond rutinszerűvé vált. Ma már nem is mindig táncolok, mikor elmegyek egy-egy órára, inkább az emberekkel foglalkozom.

Tegnap voltam Szegeden, ahogy írtam is, és ott most azzal töltöttem az időmet, hogy a középhaladó és haladó csajokat figyeltem, hogy mit kellene javítani a mozgásukon. Akik kérték külön is, hogy nézzem őket, azoknak írtam egy-egy rövidke levelet néhány észrevétellel, amit az óra végén odaadtam nekik. :) Jó volt látni, hogy fontos volt az embereknek ez a személyesség, és értékelték az építő kritikát. :)

Nagyon szeretek emberekkel foglalkozni, és a tánc számomra rengeteget jelent, sokkal többet, mint amit még néha én is gondolok róla... :)