Időgazdálkodás :)

Évek óta, sőt, közel egy évtizede nagyon fontos részét képezi az életemnek, hogy jól gazdálkodjak az időmmel. Zseniálisan beosztom a magam, és mások idejét is, bár ez utóbbiak néha erőteljesen küzdenek ez ellen. :) :) :)

Minden reggelem úgy kezdődik (munka szempontjából), hogy míg megiszom a zöld teámat, megnézem a feladatos füzetemet, amiben 3 kategória van: feladatok, folyamatban, privát. A harmadik kategória még csak 2-3 hónapja létezik, ugyanis addig nem volt rá szükség, nem voltak privát dolgaim, csak Fuerte az elmúlt négy évben. :) Most meg elfeledkezem néha arról, hogy van ilyen oldal is a füzetben. :) Majd belejövök. :)

Nagyon sok rutin feladatom, programom van, amik napról-napra (pl. próbák), vagy hétről hétre (pl. könyvelés) ismétlődnek. Ez ad egy dinamikát a hetemnek, és jelentősen korlátozza a maradék időt. Reggelente szeretem látni a teljes napomat, de már nem vagyok olyan kocka, mint korábban. Pár évvel ezelőtt, ha változott valami, és mondjuk felszabadult 2-3 órám, szinte bepánikoltam, hogy most mit csináljak... Ez azért már valljuk be, nem volt teljesen OK így, meg kellett tanulnom lazítani, de azért ma sem szeretem, ha felborítják a napomat, de elfogadom, hogy van ilyen is.

Én olyan típus vagyok, aki szereti a rendet maga körül, bár ez a lakásunkon nem látszik :), azonban a munkámon szerintem nagyon is. Biztonságot ad, ha tudom, mi történik, és hasznosnak érzem magam, ha egy nap sok pipát sikerül begyűjtenem a listámon. Azért már nem vagyok olyan kettyós, mint évekkel ezelőtt, hogy képes voltam éjjelig dolgozni, most már tudom, mikor kell letenni a tollat, függetlenül attól, hogy most is sokat dolgozom, de még szerintem az ésszerű határokon belül vagyok. (Tominak szerintem erről nem ez a véleménye, legalábbis néha biztosan nem osztja. :) )

A timing-ról még annyit, hogy a Fuerte élete február 21-ig már be van tervezve... :)

Mire jut idő, és mire nem? Most, hogy már kevesebbet utazom, gyakorlatilag alig a korábbi napi rendszerességhez képest, sok dolog változott. Még bele is kell rázódnom ebbe az új rendszerbe. Aki nem úgy él, mint én, nem is hiszem, hogy el tudja képzelni, mennyire fontos, hogy jól kihasználjam az időmet. Most, hogy nem utazom, pl. van néha szabad estém, amikor azt magamra, vagy a barátaimra fordíthatom. Azaz mondjuk este 7 után jöhet valami progi, vagy egyszerűen pihenés. Ebből azért még most is csak heti 1-2 van, de már van, és nekem most ennyi teljesen szuper is. Értékelem, hogy ilyen is van. :)

Furin fog hangzani, de az idő nálam a legértékesebb dolog, amit adhatok másoknak ebben az életmódban, amit folytatok. Van persze, aki ezt nem értékeli, és természetesnek veszi, de ez is rendben van, nem várhatom el, hogy belelássanak a fejembe. Pl. nem várhatom el, hogy tudják a diákok, hogy naponta kb. 60-80 levelet kapok, és ezért nem tudok azonnal válaszolni, van, amit továbbküldök az asszisztenseimnek, és ők válaszolják meg. Az iwiw-es leveleimet nem is olvasom, legalább 150 nincs még elolvasva sem, de kb. 4-500 vár arra, hogy válaszoljak rájuk... A facebook-ot olvasom, de ritkán írok... Nem várhatom el azt sem, hogy ha valaki lemond egy találkozót, akkor számoljon azzal, hogy így mással sem tudtam találkozni, pedig lehet, hogy azon a héten csak az az egy szabad estém volt.

Ha anyukámról, vagy a közeli barátaimról van szó, mert valami történt, vagy úgy érzem, hogy szükségük van rám, akkor gondolkodás nélkül eldobok mindent, és ott vagyok, mert ők a prioritás. (természetesen Tomikám is, de vele együtt élek, így más a szitu) Nekem nagyon fontos, hogy tudják, hogy számíthatnak rám.

Van két mondás, nem biztos, hogy pontosan tudom idézni, de ezzel zárnám ezt a mai írásomat:

"Értékelem a barátot, aki talál nekem helyet a naptárjában, de még jobban, aki bele sem néz, ha rólam van szó."

"Ne legyen prioritásban nálad az, akinél te csak egy lehetőség vagy."