Olvastam egy cikket e témában, és nagyon megfogott benne egy
mondat:
Motiváció az, amikor legyőzöd a benned lévő ellenállást.
Inspiráció, mikor nincs ellenállás.
Nagyon érdekes, és szerintem nagyon igaz megközelítés. Néha
az embernek össze kell szednie magát, hogy találjon motivációt, tudja végezni a
dolgát, végrehajtsa a mindennapi feladatait, elvégezze a munkáját stb. De
mennyivel másabb, amikor a munka nem csak motiváló, hanem inspiráló? Amikor
minden reggel úgy ébredsz, hogy jaaaajjj, mikor dolgozhatok már??? Mikor észre
sem veszed, hogy dolgozol, mert annyira szereted csinálni. Olyan ez, mint a
szerelem, magasba emel, és rengeteg energiát ad, és úgy érzed, nincs
lehetetlen.
Már az fantasztikus, ha olyan munkád van, amiben újból és
újból meg tudod találni azokat a célokat, amik adnak elegendő motivációt ahhoz,
hogy akkor is kitarts, mikor fáradt vagy, és akkor is továbbmenj, mikor nem
könnyű. De az inspiráció nagyon más, még ennél is jóval több szerintem.
Inspirációnál nem is érzed meg a fáradtságot.
Fent lehet-e hosszú távon tartani ezt az érzést?
Szerintem csak akkor, ha soha nem térsz
le az útról, és nem felejted el, hogy miért is kezdted el csinálni. De az útról
mindannyian le-letérünk, sokszor észre sem vesszük, csak akkor derül fény rá,
mikor azt érzed, hogy már nem olyan nagy öröm reggel felkelni, és dolgozni
menni. Akkor még mindig ott van, hogy legyőzöd magadban az ellenállást, és
bemész, és rendesen elvégzed a feladataidat. Ez azonban az a pont, ahol el kell
gondolkozni, mert ha nem teszed, akkor még jobban eltévedsz, és nehezen találsz
vissza az utadra, belefásulsz, belefáradsz a munkádba, később pedig nem hogy
nem motivál, de már a legkevesebb örömöt sem adja, majd elkezdesz a túlélésre
játszani, de nem érdekel már.
Hol romlott el a dolog? Szerintem egyetlen helyen romolhat el, ahogy írtam is,
ha nem vagy a megfelelő úton, nem azt járod, amit kell. Lehet, hogy az eredeti
elképzelésedhez maximálisan ragaszkodsz, de talán pont ez a baj, mert nem
látod, hol kellene rugalmasan kezelned bizonyos kérdéseket. Vagy éppen
ellenkezőleg. Úgy eltávolodtál már az eredeti céljaidtól, úgy bekerültél a
mókuskerékbe, hogy észre sem veszed, és rabszolgává váltál. Saját magad
rabszolgájává.
Igazán boldog lehetek, hogy nekem megadatott, hogy
megtapasztaljam, mi az az inspiráló munka. Nagyon sokat adott nekem a Fuerte és a Sabor y Tumbao Tánccsoport is
minden szempontból, legfőképpen azonban emberileg. Jobb ember lettem, és ez nagyon sokat jelent nekem.
Nagyon nehéz hónapok vannak mögöttem, de úgy érzem, most mintha újjászülettem volna, megint inspirál mindkét munka, lezárult egy nehezebb fejezet, és újra van teremtő energiám, újra képes vagyok szárnyalni, és örömöt lelni mindkét dologban. :)
Remélem, hogy mind a tanárainknak és diákjainknak (Fuerte), mind a lányaimnak (Sabor y Tumbao) át tudom adni majd ezt a rengeteg örömöt és energiát. :)
Mosolygós napokat!
Lili
