A lényege annyi volt, hogy nagyon
ellenszenves, hogy minden gondolatomat megosztom. Erre csak annyit reflektálnék
a kedves Olvasómnak, hiszen nyílván olvassa a blogom, ha ilyen jól tájékozott,
hogy azért akad még a blogomon és a facebook-on kívül is gondolatom. J
De ha már felmerült, hogy ilyen
sokat megosztok magamból, akkor erről is írnék pár sort. Én pont ennek az
ellenkezőjét érzem sajnos, annyi mindent megosztanék még veletek, de idő
hiányában nem tudok túl sokat írni.
Hogy miért írok blogot? Hát az
egész úgy indult, hogy gyerekkorom óta naplót írok, és ki akartam már próbálni
ezt virtuális formában. A másik ok az volt, hogy nagyon központi szerepem van a
Fuerte-ben, és az életem jelentős része a nyilvánosság előtt zajlik. A pletykák
és találgatások elkerülésére pedig a legjobb mód, ha hagyok teret arra, hogy
jobban megismerjen az, aki akar.
Bátran vállalom a sorokat, amiket
megírok, ahogy a kimondott szavaimat is, mert úgy érzem, nincs mit takargatnom,
becsülettel, őszintén élem a mindennapjaimat. Minden szavamat vállalom, és az
összes hibámat, hiányosságomat is, hiszen ez vagyok én, így kerek a kép. Nem
vagyok sem tökéletes, sem szent, csak egy kis lélek, aki szeretne jobb emberré
válni minden nappal, és haladni az útján, amit a Sors kijelölt neki.
Mindig azt gondoltam, és most is
az a véleményem, hogy a kritika nem rossz dolog, csak tudni kell formába önteni,
hogy ne vagdalkozás, egó, féltékenység, vagy gyűlölködés szellemében szülessen,
hanem építő, támogató szándékkal. Hihetetlenül nagyra becsülöm, ha valaki
őszintén elmondja a véleményét.
Kell azonban ehhez egy adag jó
szándék is, hogy jót akarj a másiknak, hiszen ha nem építeni akarod, akkor
miért nem tartod inkább a szád? Vagy neked az jó, attól érzed magad többnek,
hogy sértegetsz, vagy akár megalázol másokat?
Szóval röviden a kritika jó dolog, én mindig el is gondolkozom, még akkor is, ha nagyon szélsőségesen fejezi ki magát valaki, de azért azt tanácsolom mindenkinek, hogy mielőtt lerohan másokat, gondolkozzon el, hogy miért teszi. Féltékenységből? Irigységből? A rosszindulat, vagy akár gyűlölet két legfőbb táptalaja szerintem ez. De ne mást hibáztass a saját kudarcaidért, sikertelenségeidért, mert mindezért csak te magad vagy felelős. Minden, ami történik velünk, az még ha nagyon nehéz is, azért van, hogy tanuljunk, és mert ezt érdemeljük. A karmát vagy van, akik vonzás törvényének hívják, vagy Sorsnak, nehéz megkerülni, szerintem lehetetlen. Arra kell törekedni, hogy ne árts másoknak, nem csak tettel, de még gondolattal se. Ha így teszel, akkor bármi is történjék, legalább nyugodt lelkiismerettel alhatsz. Mindannyian hibázunk, de csak kevesen ismerjük ezt be, és kérünk bocsánatot.
Namaste! :)
Lili
