Son és ladies' style :)

A hétvégén két tematikus workshopunk is lesz, ez most engem nagy izgalomban tart. :) Szombaton Tomival tartunk son workshopot, 4x60 percet, vasárnap pedig én tartok ladies' style-t, 3xmásfél órát. Nem csak fizikailag megterhelő egy ilyen intenzív hétvége, de minden szinten elfáradunk. Volt már, hogy beszélni nem volt erőm utána, pedig aki ismer, tudhatja, hogy nem vagyok egy csendes típus. :):):) Na jó, ha kell, és nagyon összeszedem magam, akkor tudok hallgatni is. :)

Annyira izgulok a hétvége miatt, meg persze az új csoportindulások miatt is, hogy hétfő hajnalban kettőkor már felkeltem, és 15 órát hajtottam magam. Tominak mondtam is délután fél egykor, hogy de jó, még csak a fél nap telt el, de én már dolgoztam 6 órát + táncoltam 3 órát, és még hol van a nap vége. :) Délután ötig rendületlenül bírtam, aztán ott már kezdtem fáradni. :)

Ma normálils időben keltem, hatkor, és a keddi főzés program előtt még dolgoztam meg jógáztam egy kicsit. Hamarosan ebédelünk, utána meg munka folyt.köv. Most sajnos nem tehettem meg, hogy nem veszem fel főzés közben a telefont, mert le kellett szerveznem a nyomdát és a szórólapterjesztést is. Hogy még hasznosabban teljen az idő, son zenét hallgattam főzés közben, és végig léptem az alapot, úgy közlekedtem a lakásban. :) Elég jó móka, nem is gondoltam volna. :)

A son workshop azért kihívás, mert eddig ilyet még nem csináltunk. Tanítottunk már son-t, nem is egyszer, de egy ilyen tematikus workshopot kicsit máshogy kell felépíteni.

A diákjaink is nagyon érdeklődőek, mindkét hétvégi workshop teltházas, és sajnos nem kevesen maradtak le róla, mert nem tudtunk több embert fogadni. Nagyon nehéz ezt mindig kezelni, hiszen szívem szerint mindenkit engednék, örülök, hogy jönnének, de a terem nagysága korlátokat szab. Hozzáteszem, hogy a ladies' style tükrös terem 200 nm-es, a son terem meg még ennél is nagyobb.

A ladies' stlye-nál kicsit megtréfáltam magam, ugyanis nagyon eltértem az eredeti tervtől. Persze ez sem újsonság, a végén már soha nem azt tanítom, amit először elgondoltam, annyiszor átalakítom az egészet. Most az októberi ladies' style ismétlése lenne, mert arról is legalább 50-en lemaradtak, és volt igény egy ismétlésre, de a hangom, azaz annak hiánya miatt csak most tudtam bevállalni. Szóval elméletileg ugyanazt kellene leadnom, gyakorlatilag már elég jól átalakítottam, volt, hogy rá sem ismertem volna, de most egy kicsit turbósított változat lesz a végeredmény. :) Remélem, tetszeni fog. :)

Hétvégén sokatokkal találkozunk! :)

Addig is mosolygós napokat! :)

Lili

Mitől férfi? - 1. rész :)

Először is szeretném megköszönni a srácoknak, hogy írtak nekem levelet. Megpróbálom megérteni és feldolgozni. :) Nem lesz elég hozzá egy bejegyzés, az már biztos, úgyhogy több részre bontom. :)

Íme egy részlet, az egyik levélből:

"- mert tudja mit akar, és azért ki is áll

-mert határozott a nővel, mégis gyöngéd

-mert figyelmes a nővel, de tudja, mikor sok a romantikából

-mert vannak céljai, amiket elér

-mert akkor is kiáll az igazságért, ha az másnak, másoknak fáj

-van benne versenyszellem, küzd a végsőkig

-van benne nyers erő, amivel bánni tud

-a véleményét nem másítja meg, csak mert azzal jó pontot szerezhet valakinél

-megteremti a biztonságot kedvesének (vagyoni, és szellemit egyaránt)

-szellemileg minimum partner a párkapcsolatban

-a nőnek spirituálisan is támasza kell, hogy legyen

-ismeri a női testet

-ki tudja elégíteni az ágyban

-nem önző

-hűséges"

Elég korrekt felsorolás szerintem. :) Lehet, hogy egy-két pontot máshogy fogalmaznék meg, de egyébként egyetértek. :)

Aztán itt egy másik levél:

"Az én ismeröseim közül sokan gondoljákk hogy ök olj nagy Férfiak mert parancsolnak a Nök felet ha ez a fontos ahoz hogy én egy igazi Férfi legyek akor kösz! . ÉN MARADOK INKÁB EGY EGYENRANGU ÉLETTÁRS!!!!!!!!!!! "

Nagyon helyes, ne menj a többiek után, nem a parancsolgatástól lesz valaki férfi, ebben teljesen egyetértek. Az egyenragúságról annyit, hogy attól, hogy a felek kölcsönösen tisztelik és szeretik egymást, és emellett vannak férfi és női szerepek egy kapcsolatban, attól még lehetnek egyenrangúak és nem alárendeltek egymásnak, pláne a szó negatív értelmében nem.

Én mondjuk még arra lennék kíváncsi, hogy a nő mit tegyen azért, hogy férfinak érezd magad. Várom még továbbra is a leveleket, azt hiszem, ez egy jó hosszú téma lesz. :)

Mosolygós vasárnapot!

Lili

Számláló :)

Pár napja be lett kapcsolva egy látogató számláló mindkét blogomban, mert kíváncsi voltam, hogy mennyien nézitek az oldalt. Hű, ilyen sokan? :)

Hát, köszönöm! :)

Továbbra is jó olvasgatást, hamarosan jön a fiúk írásai alapján a "mitől férfi" című bejegyzésem. :)

Mosolygós csütörtököt!

Lili

Vörös körömlakk :)

Ez most egy tipikusan "szőke nős" írás lesz. :) Ne értsétek félre, kedves szőke olvasóim, semmi gondom a szőkékkel, sőt, a férjem szerint én is látens szőke vagyok. :)))) Na de viccet féltertéve, nekem tetszik a szőke haj, legalábbis az, ami természetesnek hat, és nem platina szőke. Igen, igen, ez a természetesség mánia már megint! :) Sorry, de én ilyen vagyok. Egyébként, ha bátrabb lennék, már biztosan kipróbáltam volna magam ha nem is szőkén, de világosbarnán szőke tincsekkel, vagy sötétszőkén. Egyelőre még nem vagyok elég bátor, és a természetes gesztenyebarna hajszínemet sem áldoztam fel ezért a mulatságért. :)

Pár héttel ezelőtt úgy alakult, hogy nagyon meguntam a fonott hajamat, és kibontás után két hétig nem fonattam vissza. Nem is tudom, mikor volt utoljára ennyi ideig "fonatlan", általában menekülök vissza a fodrászhoz azonnal, ha kibontottam. Elég "normális" fejem lett, és sokan meg sem ismertek, hiszen évek óta fonatom a hajam, és ez a stílus teljesen más külsőt ad az arcomnak, mint a kiengedett, hosszú egyenes haj. Mókás volt, ahogy a Szecskakertben sorban mentek el mellettem az emberek, és látni az arcukat, hogy meglepődtek, mikor rájöttek, hogy én vagyok. :) 1-2 kivételtől eltekintve a többség szerint jobb, ha ki van engedve, és ez főleg fiúk véleménye volt. Hozzáteszem, hogy amikor évekkel ezelőtt először befonattam, ugyanaz volt a vélemény, hogy jobb fonatva, és az is főleg a fiúk véleménye volt. :) Kedves Uraim, akkor most mi is a jobb? :)

A stílusomnak megfelelő harmóniára törekszem mindig, és így számomra túl normális külsőmet valamivel ellensúlyoznom kellett. Itt jön a képbe a vörös körömlakk. :) Az esküvőmet leszámítva, ahol arany színű volt, soha nem lakkoztam még korábban színesre a körmöm. Valahogy nem én voltam, nem éreztem magaménak. Inkább japán, vagy max. francia manikür párti vagyok. A kibontott hajamat azonban ellensúlyozni akartam valami vaddal. Így esett a választásom a vörös lakkra. Először két napig csak nézegettem a kezem, és olyan prostisnak éreztem magam tőle. Nem igazán tudtam viselni. Nem sokkal később le is mostam. Aztán pár héttel később, most csütörtökön jött az érzés, hogy ugyan most a hajam is fonva van, nincs mit ellensúlyozni, de olyan "vöröskörmös" hangulatban vagyok, és újra kifestettem. Most nagyon jól érzem magam így. :) Rájöttem, hogy az is fontos, hogy most rövidebbek a körmeim, így visszafogottabb a lakkozás is. A hosszú vörös köröm most is sok lenne nekem.

Nem bánom, hogy kipróbáltam, bár az is igaz, hogy nem lesz állandóan vörös a körmöm, mert ehhez hangulat kell. Arra is rájöttem, hogy nem csak a natúr és francia körmök mennek minden ruhához, hanem a szép vörös is, mert az nem a ruhához kell, hogy menjen, hanem a viselőjéhez. Ez egy érdekes tapasztalat volt, mert korábban azért sem akartam színes körmöket, mondván, hogy nem megy majd minden ruhához, naponta meg nem akarom átlakkozni a körmöm. Most is azt gondolom, hogy ha más színről van szó, valamilyen karakteres színről, mint pl. a lila, vagy barna, vagy valamilyen extra erős szín, akkor fontos, hogy harmonizáljon a ruhánkkal is.

Ezen írásom alapján simán azt lehet feltételezni rólam, hogy órákig képes vagyok öltözködni, és készülődni, valamint még a sarki boltba is trendi rucikban megyek le. Ennyire azonban nem vagyok súlyos eset, de valóban igaz, hogy a szűz lelkemnek az utolsó részlet is fontos. Szeretem a szép dolgokat, de szépnek a harmonikus megjelenés tartom, és nem a trendi ruhák és márkák egymásra aggatását. Egy szép nő az én figyelmemet is ugyanúgy felkelti, mint szerintem a férfiakét, és mindig van mit tanulni a saját nemünktől is. Sőt, kifejezetten nekem is jó érzés, ha egy szép nőt látok, aki a természetes bájával hódít, és vonzza a tekinteteket. Ettől még a pasikat szeretem... :)

Szóval, egy kis változás soha nem árt, és ha már változtatsz, légy merész, mert az apró változtatások nem hoznak nagy dolgokat. Ez azt hiszem, nem csak a körmünk színére igaz, hanem az életünk más területeire is. Ugorj, hogy megtudd, van-e egyáltalán szakadék, és ha van, lehet, hogy megéri leugrani, mert valami csodaszép vár a völgyben.

Mosolygós vasárnapot és Boldog Valentin Napot!

Lili

Zene és tánc :)

Amikor elkezdtem salsát táncolni, elég sok problémám akadt a zenével. Nem voltunk túl jó barátságban, legalábbis akkor, amikor táncolni kellett rá. Hallgatni nem nehéz. :) Sokáig gondot okozott a ritmus, mert annyira izgultam, úgy meg akartam felelni, hogy vagy siettem, vagy később lekéstem az ütemet. Sok zenehallgatással, és tánccal sikerült ezt a problémát leküzdenem. :) Időbe telt, talán 4-5 hónap is volt, mire már stabilabban éreztem a ritmust.

Később már nem csak a ritmust éreztem, hanem a zenét is. Egyre több hangszert hallottam meg, hallottam ki, és egyre mélyebbé vált egy-egy zene számomra. Először zeneileg, majd mikor már a spanyol tudásom odáig jutott, hogy értettem a szövegeket is, akkor lelkileg is közelebb került hozzám a kubai salsa.

A következő lépcsőnél tartok most. Ez számomra azt jelenti, hogy a ritmus stabil, hallom, érzem a zenét, de vannak pillanatok, amikor sikerül azt megélnem, hogy nem én táncolok a zenére, hanem a zene mozgat engem, és ilyenkor gyakran teljesen új dolgokat táncolok, olyanokat, amiket korábban nem. Ez főleg akkor tud kiteljesedni, ha szólót táncolok, mert akkor tudok legszabadabban improvizálni. Nagyon jó érzés! :) Próbán szoktam azt csinálni, ha egyedül vagyok, hogy beteszek egy kedvenc zenémet, és táncolok rá mindent, amit kihoz belőlem. Érdemes kipróbálni, nagyon felszabadító érzés. :)

Azt hiszem, hogy lesz még egy lépcsőfok, mert sikerült belekóstolnom egy e fölötti szintbe is, de csak párszor, és nagyon döbbenetes, egyben persze csodálatos élmény. Egy olyan intuíciós szint, amit nehezen fogalmazok még meg. A lényeg, hogy akár ismeretlen zenénél is, valahogy érzed, hogy mi fog jönni, mi következik a zenében. Mintha egy pillanattal előrébb látnál, és éreznéd, hogy most jön egy hangsúly, egy erősebb felütés stb. Ezt nem tudom megmagyarázni, de borzasztóan vágyom rá, hogy minél többször megéljem, mert annyira hihetetlenül varázslatos élmény, ahogy eggyé válsz a zenével.

Na, aki nem táncos, az most már ásítozik, ezért abba is hagyom itt. :)

Mosolygós hétvégét!

Szeretettel:

Lili

Mitől vagy férfi? :)

Kedves Uraim!

Ez egy felhívás "keringőre"! :) Szeretném megismerni a ti gondolataitokat is azzal kapcsolatban, hogy mitől érzitek egy kapcsolatban, vagy azon kívül, férfinak magatokat. Nagyon érdekelne ez a téma, írjatok nekem vagy itt, vagy privátban a polgar.lili@salsafuerte.hu email címemre.

Természetesen hölgyeim megosztom majd az anyagot veletek, hogy tanuljunk belőle. :)

Előre is köszönöm!

Szeretettel:

Lili

Mahabharata :)

Ez a mindössze ezer párszáz oldalas "könyvecske" számomra nagyon fontos könyv. Eredete: India. Vannak a könyvben királyok, királyfik, hősök, gonosz cselszövők, erényes nők, félistenek, démonok, minden, amit India ősi eposzáról gondolunk. Az érdekessége számomra a könyvnek, hogy a lelki tanításai, amit egy jó hosszú történeten át mutat be, mind a mai napig érvényesek, és olyan jó lenne őket sokkal jobban követni, mint ahogyan ezt mi a mindennapjainkban tesszük. Írtam ugyan, hogy jó hosszú a történet, de egyáltalán nem unalmas. Van csata, összeesküvés, szerelem, és sok-sok tanulság.

Nem olyan könyv ez, amit leülsz, és elolvasol, mint a Harry Pottert. Engem legalábbis meg-megállít, akár napokra, hetekre, és elgondolkodtat, mielőtt továbbolvasnám. A magyar fordítás egyébként nemrég jelent meg. Aki nem ismeri az indiai kultúrának ezen részét, a védákat, és tanításaikat, azoknak nem könnyű olvasmány a rengeteg, számunkra ismeretlen név miatt. Azonban megéri, ahogy megéri legalább egyszer elolvasni felnőtt fejjel is a Bibliát és Buddha tanításait is. Az indiaiak "Bibliája" egyébként a Bhagavad Gita, ami egy részlet a Mahabharata-ból. A Bhagavad Gita a kuruksétrai csatán keresztül elég velősen összefoglalja az élet értelmét, és az erkölcsi normákat.

Kb. egy évtizede érdeklődőm az ezotéria, a vallások, kultúrák, egyházak iránt. Hiszek Istenben, egy Istenben, és hiszem, hogy nincsenek véletlenek, mindennek megvan az oka az életünkben, és azért vagyunk itt, hogy tanuljunk, fejlődjünk lelkileg. Kicsi porszemek vagyunk a világegyetemhez képest, bár az egónk néha ez ellen erőteljesen küzd, az is igaz, és a mindennapjainkban megfeledkezünk a valóban fontos, valóban értékes dolgokról. Azokról az egyszerű dolgokról, amik még csak pénzbe sem kerülnek, és a forrásuk is kifogyhatatlan, sőt, ha adsz belőle, még sokkal többet is kapsz vissza. Ezek az értékek: a szeretet, a becsületesség, a hűség, a szerénység, a szolgálat és az alázat. Persze még egy csomó alap értéket fel lehetne sorolni, de ezt az írásomat is csak egy kis gondolatindítónak szánom, nem mennék bele a részletekbe most.

Az idei fogadalmi listámra felvettem pár napja a következőt: Minden nap tenni valami jót magammal, és tenni valami jót másokkal.

Működik. :)

Szeretettel:

Lili

Nyüzsi :)

Az elmúlt napok nagyon gyorsan rohantak, voltak pillanatok, amikor már a pánik szélén álltam, hogy fogom én mindezt megcsinálni, leszervezni, elvégezni. A Fuerte-ben évente kétszer van ilyen időszak. Hát ez a mostani az egyik. Máskor is van munka bőven, de hála a két asszisztensemnek, sokat könnyítenek a helyzetemen.

Megnyitottunk már 7 új kezdő tanfolyamot idén, és a következő hónapban még 8 új kezdő kubai salsa csoportot indítunk. Ha minden jól megy, legkésőbb szeptemberben már 18 városban leszünk. Ez most megint egy jelentős növekedés, hiszen rendszeres óráink a tavalyi évben 13 városunkban voltak, és ez most 18-ra fog növekedni. Bali izgulhat, mert anno volt egy fogadalma, hogy ha 20 városban lesznek rendszeres óráink, akkor ő is vegetáriánus lesz, mint mi Tomival és Sanyával. Innen üzenem neki, hogy ez már csak picinyke idő kérdése. :)

Van pár hete egy új tanárunk. Hajnal Gyuszi. 6 évig tanított egy másik salsa iskolában, majd mikor ott vége szakadt az együttműködésüknek, és lezártak minden pontot egymással, akkor megkeresett minket, és néhány hét után kölcsönösen úgy döntöttünk, hogy megpróbálnánk együtt. Már több megkeresés érkezett hozzánk, hogy szeretnének nálunk tanítani más iskolák tanárai, de eddig senkit nem tartottunk alkalmasnak. Nem csak a táncról van itt szó, hanem a mi csapatunk egy nagyon bensőséges, szeretettel-teli csapat, szinte tényleg egy nagy család vagyunk, szeretjük egymást, és fontosak vagyunk egymásnak. Ebbe azért nagyon nehéz bevonni egy "külsőst". Mi még soha nem kerestünk egyébként meg senkit, hogy tanítson nálunk, de mi valahogy nagyon vonzók lettünk az utóbbi két évben más iskolák tanárainak, mert folyamatosan érkeznek a megkeresések. Mindig azt válaszoljuk, hogy amíg nincsenek rendezve, tisztázva, lezárva a másik iskolával a dolgok, addig nekünk nincs miről beszélgetnünk. Nem szeretnénk még véletlenül sem belecsöppenni olyan dolgokba, amik nem ránk tartoznak. Gyuszi sem volt könnyű döntés, hiszen alig ismerjük egymást, de bizalmat szavaztunk neki, és befogadtuk a családba. :) Részemről, ami megfogott vele kapcsolatban: az őszintesége, és az alázata a tánc iránt, valamint az érezhető szakmai tisztelete irányunkban.

Na megyek, mert még dolgoznom kell, este pedig már a szegedi Fuerte party-ban leszek. :)

Mosolygós hétvégét!

Lili

Alázat :)

Rengetegszer találkozom ezzel a szóval, de valahogy mégis néha úgy érzem, hogy olyan ködös megfogalmazásként használják. Elméletileg mindenki tudja, hogy mit jelent, mindenki asszociál valamire e szó hallatán. Én is elgondolkodtam, mert sokszor használom ezt a szót, nagyon fontos nekem az alázat, de lehet, hogy másképp értelmezem, mint mások.

Az alázat és a megalázkodás nagyon messze van egymástól, sőt, közük sincs egymáshoz az én értelmezésemben.

Tánc során gyakran előkerül ez a szó, manapság divatos lett hangoztatni, de nem látom, hogy sokan valóban élnék is. Nekem a táncban ugyanazt jelenti ez a szó, mint az élet más területén. Én azt gondolom, hogy nagyon fontos részét kellene, hogy képezze az életünknek ez a megélés, alázattal élni, és alázattal létezni mindenben, amit csinálunk. Nekem ez egy gyűjtőfogalom. Tartalmazza a szerénységet, tiszteletet, visszafogottságot, mértékletességet, figyelmet, becsületet, tisztaságot, támogatást, és még rengeteg dolgot, alap értékeket.

Táncnál a kevesebb több elvet vallom. A nagyon agresszív mozdulatok, és megélések nem az én műfajom. Van, akinek ez jön be, ebben érzi jól magát, az is normális. Táncban sem tudsz más lenni, mint az életben. A tulajdonságaid, a személyiséged előbb utóbb utat keres magának a táncban is, ha akarod, ha nem. Ezért lehet sokszor rengeteg dolgot megállapítani valakiről csak az alapján, hogy a táncát nézed, és még két szót sem beszéltél vele. A test, a mozdulatok nem hazudnak.

Visszatérve az alázathoz. Szerintem a táncban alázatos az, aki ugyan egészséges önbizalommal tudja, hogy hol tart, de pontosan látja, hogy még mennyire sokat kell tanulnia, mennyire nem tart az út végén. Sokan nem jutnak el arra a szintre sem, hogy lássák, hogy mennyire sok lehetőség van még akár "csak" a kubai salsában. Egyik tanárom, aki egyébként kubai, és nemzetközileg ismert, külföldön élő tanár, mondta, hogy 30 év tánctanulás után ő még mindig tanul, sőt, most egy évig kevesebb munkát is fog vállalni, hogy tudja képezni magát. Nos, ha neki van még mit tanulnia, akkor azt hiszem, nekem is lesz bőven a következő néhány évtizedben. :)

Nem tartom alázatosnak azokat a táncosokat, akik agresszívan fitogtatják a tudásukat (vagy éppenséggel a nem tudásukat az én szememben), és úgy élnek meg egy-egy zenét, táncot, hogy nem foglalkoznak sem a partnerrel, sem a zenével, hanem mintha csak ez az egy dobásuk lenne, beleraknak mindent, ami eszükbe jut. Szerintem úgy jó táncolni, hogy figyelünk a másikra, megéljük a zenét, motiváljuk játékosan egymást, és nem kifelé táncolunk, hanem belső megélésre törekszünk. Persze a színpadi koreográfia más, de miért akarnak sokan úgy táncolni egy salsa buliban, mintha a színpadon lennének? Ne mondja nekem senki, hogy akkora öröm van abban, hogy triplát forgat minden második átvezetés után a fiú. Egy-egy belefér, de a sok látványelem elveszi a lehetőséget a mélyebb szintek, érzetek megélésétől.

Könnyebb leírnom, hogy kit nem tartok alázatosnak, ezért így is folytatnám a sort. Nem hiszem, hogy alázattal áll a tánc, és tisztelettel a tanár felé az a diák, aki végigdumálja az órát. Sőt, az ilyen diák még másokat sem tisztel meg azzal, hogy ne zavarja őket. Nem azt mondom, hogy katonás rendnek kell mindig uralkodnia, és a légyzümmögést is hallani kell, de tudjátok úgyis, hogy miről beszélek. Vannak nagyon édes fecsegők is, szeretem őket, és tudom azt is, hogy milyen jó emberek, egyszerűen ilyen a habitusuk. Ők bulizni járnak le, és nem is akarnak komolyan tanulni, csak a társaság a fontos, meg talán mi is, és ezért jönnek. Ezt is meg lehet érteni, bár néha nehéz úgy tanítani, hogy folyton fegyelmezni kell.

Nem tartom alázatosnak azt, aki nem táncol, nem akar táncolni nála gyengébb táncossal. Én azt gondolom, hogy szinte mindenkivel lehet élvezni a táncot, és soha nem vágok arcokat akkor, ha egy kezdő diákunk felkér, mert becsülöm azt, hogy volt bátorsága felkérni, és rengeteget köszönhetek nekik, mert több dologra is tudok figyelni, mikor velük táncolok. Ilyenkor gyakorlom mindig ki a ladies' style mozdulatokat. :) Sajnos vannak olyan fiúk és lányok is egyaránt, akik vagy el sem mennek táncolni kezdőbb táncossal, vagy nagyon durva arckifejezéseket öltenek, ha elront a másik valamit, vagy néha látványosan unatkoznak. Bele sem gondolnak ezek az emberek, hogy meg lehet bántani a másikat, hogy el lehet venni a kedvét a tánctól.

Nincs alázat abban a táncosban sem, aki csak arra tud koncentrálni, hogy ki miben gyenge, és folyamatosan csak kritizálja a táncosokat. Én a magam részéről pihenés közben gyakran nézem a különböző tudásszintű táncosokat, igen, a kezdőket is, hátha látok valami jó mozdulatot, amit később akár én is beépíthetek. Úgy is fogalmazhatnék, hogy ilyenkor is tanulok. Nem egyszer volt már rá példa, hogy jó dolgokat láttam kezdőknél is. Szóval arra figyelek, hogy mi a jó, nem arra, hogy megerősítsem az egómat azáltal, hogy keresem a hibát a másikban. Meg is lepődnek néha, amikor ha tetszett valakinek a tánca, akkor ezt valamilyen módon, akár egy elismerő mosollyal, akár verbálisan, de kommunikálom. Volt, hogy egy másik iskola tanárát dícsértem meg, aki meghökkenve nézett ezek után rám, mintha egy furcsa bolygóról jöttem volna. Mókás volt. :) Azt nem értik az emberek, hogy attól én nem leszek kevesebb, ha elismerem, hogy a másik jó. Viszont abban is biztos vagyok, hogy nem leszek több, ha másokat próbálok lehúzni azért, hogy én többnek tűnjek. Én ilyen vagyok, már elértem sokmindent, amit akartam, itt tartok most, és folyamatosan fejlődöm.

Mindenkinek van mit fejlődnie, nekem ugyanúgy, mint bárki másnak. Járom az utamat, és dolgozom a hibáimon. Mind táncban, mind az életemben.

Szeretettel:

Lili