Amikor elkezdtem salsát táncolni, elég sok problémám akadt a zenével. Nem voltunk túl jó barátságban, legalábbis akkor, amikor táncolni kellett rá. Hallgatni nem nehéz. :) Sokáig gondot okozott a ritmus, mert annyira izgultam, úgy meg akartam felelni, hogy vagy siettem, vagy később lekéstem az ütemet. Sok zenehallgatással, és tánccal sikerült ezt a problémát leküzdenem. :) Időbe telt, talán 4-5 hónap is volt, mire már stabilabban éreztem a ritmust.
Később már nem csak a ritmust éreztem, hanem a zenét is. Egyre több hangszert hallottam meg, hallottam ki, és egyre mélyebbé vált egy-egy zene számomra. Először zeneileg, majd mikor már a spanyol tudásom odáig jutott, hogy értettem a szövegeket is, akkor lelkileg is közelebb került hozzám a kubai salsa.
A következő lépcsőnél tartok most. Ez számomra azt jelenti, hogy a ritmus stabil, hallom, érzem a zenét, de vannak pillanatok, amikor sikerül azt megélnem, hogy nem én táncolok a zenére, hanem a zene mozgat engem, és ilyenkor gyakran teljesen új dolgokat táncolok, olyanokat, amiket korábban nem. Ez főleg akkor tud kiteljesedni, ha szólót táncolok, mert akkor tudok legszabadabban improvizálni. Nagyon jó érzés! :) Próbán szoktam azt csinálni, ha egyedül vagyok, hogy beteszek egy kedvenc zenémet, és táncolok rá mindent, amit kihoz belőlem. Érdemes kipróbálni, nagyon felszabadító érzés. :)
Azt hiszem, hogy lesz még egy lépcsőfok, mert sikerült belekóstolnom egy e fölötti szintbe is, de csak párszor, és nagyon döbbenetes, egyben persze csodálatos élmény. Egy olyan intuíciós szint, amit nehezen fogalmazok még meg. A lényeg, hogy akár ismeretlen zenénél is, valahogy érzed, hogy mi fog jönni, mi következik a zenében. Mintha egy pillanattal előrébb látnál, és éreznéd, hogy most jön egy hangsúly, egy erősebb felütés stb. Ezt nem tudom megmagyarázni, de borzasztóan vágyom rá, hogy minél többször megéljem, mert annyira hihetetlenül varázslatos élmény, ahogy eggyé válsz a zenével.
Na, aki nem táncos, az most már ásítozik, ezért abba is hagyom itt. :)
Mosolygós hétvégét!
Szeretettel:
Lili
Engem is abszolút "mozgat" a zene, és valóban felszabadító érzés! Néha döbbenet, miket művelek itthon, magamban, ha szól a zene - persze szigorúan csak akkor, ha nem lát senki, mert elég vicces látvány lehetek :)))
VálaszTörlés(Valószínűleg ezért "szólt be" egy ilyen alkalommal a 3 éves Kisfiam: "Anya... ne táncikálj már, az Isten áldjon meg!" :))))