Rengetegszer találkozom ezzel a szóval, de valahogy mégis néha úgy érzem, hogy olyan ködös megfogalmazásként használják. Elméletileg mindenki tudja, hogy mit jelent, mindenki asszociál valamire e szó hallatán. Én is elgondolkodtam, mert sokszor használom ezt a szót, nagyon fontos nekem az alázat, de lehet, hogy másképp értelmezem, mint mások.
Az alázat és a megalázkodás nagyon messze van egymástól, sőt, közük sincs egymáshoz az én értelmezésemben.
Tánc során gyakran előkerül ez a szó, manapság divatos lett hangoztatni, de nem látom, hogy sokan valóban élnék is. Nekem a táncban ugyanazt jelenti ez a szó, mint az élet más területén. Én azt gondolom, hogy nagyon fontos részét kellene, hogy képezze az életünknek ez a megélés, alázattal élni, és alázattal létezni mindenben, amit csinálunk. Nekem ez egy gyűjtőfogalom. Tartalmazza a szerénységet, tiszteletet, visszafogottságot, mértékletességet, figyelmet, becsületet, tisztaságot, támogatást, és még rengeteg dolgot, alap értékeket.
Táncnál a kevesebb több elvet vallom. A nagyon agresszív mozdulatok, és megélések nem az én műfajom. Van, akinek ez jön be, ebben érzi jól magát, az is normális. Táncban sem tudsz más lenni, mint az életben. A tulajdonságaid, a személyiséged előbb utóbb utat keres magának a táncban is, ha akarod, ha nem. Ezért lehet sokszor rengeteg dolgot megállapítani valakiről csak az alapján, hogy a táncát nézed, és még két szót sem beszéltél vele. A test, a mozdulatok nem hazudnak.
Visszatérve az alázathoz. Szerintem a táncban alázatos az, aki ugyan egészséges önbizalommal tudja, hogy hol tart, de pontosan látja, hogy még mennyire sokat kell tanulnia, mennyire nem tart az út végén. Sokan nem jutnak el arra a szintre sem, hogy lássák, hogy mennyire sok lehetőség van még akár "csak" a kubai salsában. Egyik tanárom, aki egyébként kubai, és nemzetközileg ismert, külföldön élő tanár, mondta, hogy 30 év tánctanulás után ő még mindig tanul, sőt, most egy évig kevesebb munkát is fog vállalni, hogy tudja képezni magát. Nos, ha neki van még mit tanulnia, akkor azt hiszem, nekem is lesz bőven a következő néhány évtizedben. :)
Nem tartom alázatosnak azokat a táncosokat, akik agresszívan fitogtatják a tudásukat (vagy éppenséggel a nem tudásukat az én szememben), és úgy élnek meg egy-egy zenét, táncot, hogy nem foglalkoznak sem a partnerrel, sem a zenével, hanem mintha csak ez az egy dobásuk lenne, beleraknak mindent, ami eszükbe jut. Szerintem úgy jó táncolni, hogy figyelünk a másikra, megéljük a zenét, motiváljuk játékosan egymást, és nem kifelé táncolunk, hanem belső megélésre törekszünk. Persze a színpadi koreográfia más, de miért akarnak sokan úgy táncolni egy salsa buliban, mintha a színpadon lennének? Ne mondja nekem senki, hogy akkora öröm van abban, hogy triplát forgat minden második átvezetés után a fiú. Egy-egy belefér, de a sok látványelem elveszi a lehetőséget a mélyebb szintek, érzetek megélésétől.
Könnyebb leírnom, hogy kit nem tartok alázatosnak, ezért így is folytatnám a sort. Nem hiszem, hogy alázattal áll a tánc, és tisztelettel a tanár felé az a diák, aki végigdumálja az órát. Sőt, az ilyen diák még másokat sem tisztel meg azzal, hogy ne zavarja őket. Nem azt mondom, hogy katonás rendnek kell mindig uralkodnia, és a légyzümmögést is hallani kell, de tudjátok úgyis, hogy miről beszélek. Vannak nagyon édes fecsegők is, szeretem őket, és tudom azt is, hogy milyen jó emberek, egyszerűen ilyen a habitusuk. Ők bulizni járnak le, és nem is akarnak komolyan tanulni, csak a társaság a fontos, meg talán mi is, és ezért jönnek. Ezt is meg lehet érteni, bár néha nehéz úgy tanítani, hogy folyton fegyelmezni kell.
Nem tartom alázatosnak azt, aki nem táncol, nem akar táncolni nála gyengébb táncossal. Én azt gondolom, hogy szinte mindenkivel lehet élvezni a táncot, és soha nem vágok arcokat akkor, ha egy kezdő diákunk felkér, mert becsülöm azt, hogy volt bátorsága felkérni, és rengeteget köszönhetek nekik, mert több dologra is tudok figyelni, mikor velük táncolok. Ilyenkor gyakorlom mindig ki a ladies' style mozdulatokat. :) Sajnos vannak olyan fiúk és lányok is egyaránt, akik vagy el sem mennek táncolni kezdőbb táncossal, vagy nagyon durva arckifejezéseket öltenek, ha elront a másik valamit, vagy néha látványosan unatkoznak. Bele sem gondolnak ezek az emberek, hogy meg lehet bántani a másikat, hogy el lehet venni a kedvét a tánctól.
Nincs alázat abban a táncosban sem, aki csak arra tud koncentrálni, hogy ki miben gyenge, és folyamatosan csak kritizálja a táncosokat. Én a magam részéről pihenés közben gyakran nézem a különböző tudásszintű táncosokat, igen, a kezdőket is, hátha látok valami jó mozdulatot, amit később akár én is beépíthetek. Úgy is fogalmazhatnék, hogy ilyenkor is tanulok. Nem egyszer volt már rá példa, hogy jó dolgokat láttam kezdőknél is. Szóval arra figyelek, hogy mi a jó, nem arra, hogy megerősítsem az egómat azáltal, hogy keresem a hibát a másikban. Meg is lepődnek néha, amikor ha tetszett valakinek a tánca, akkor ezt valamilyen módon, akár egy elismerő mosollyal, akár verbálisan, de kommunikálom. Volt, hogy egy másik iskola tanárát dícsértem meg, aki meghökkenve nézett ezek után rám, mintha egy furcsa bolygóról jöttem volna. Mókás volt. :) Azt nem értik az emberek, hogy attól én nem leszek kevesebb, ha elismerem, hogy a másik jó. Viszont abban is biztos vagyok, hogy nem leszek több, ha másokat próbálok lehúzni azért, hogy én többnek tűnjek. Én ilyen vagyok, már elértem sokmindent, amit akartam, itt tartok most, és folyamatosan fejlődöm.
Mindenkinek van mit fejlődnie, nekem ugyanúgy, mint bárki másnak. Járom az utamat, és dolgozom a hibáimon. Mind táncban, mind az életemben.
Szeretettel:
Lili
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése