A várandósságom alatt volt alkalmam belekóstolni a magánklinikák és az állami kórházak világába is, és gondoltam, megosztom a tapasztalataimat.
Még a babatervezés előtt, azaz inkább annak első lépéseként orvost és kórházat kezdtem keresni, jó előre gondolva a jövőre. Megjártam a Dr. Rose magánklinikát, ami nagyon durván drága, igaz, luxus körülmények is vannak. Velük az volt a gondom, hogy úgy éreztem, hogy a pénz túl erőteljes motiváció, és előbb nyúlnak a késhez, mint feltétlenül szükséges lenne, ha azért többet kaszálnak.
Ezután hosszas keresgélés következett, részben azért is, mert nem igazán tudtam, hogy mit is keresek. Jó orvost, vagy jó klinikát? Melyik a fontosabb? Mitől jó valaki vagy mitől jó egy klinika? Sokat hezitáltam, gondolkoztam, érdeklődtem.
Aztán a barátnőm tanácsára utánanéztem a Tétényi kórháznak, mert ma már vannak bababarát állami kórházak is, ez is az. Ott találtam egy nagyon jó dokit, Dr. Bálint Balázst. 6 hetet kellett várnom, míg először fogadott a magánpraxisán, hogy konzultáljunk. Nagyon nehéz bekerülni hozzá. Szimpatikus volt, de nem tudta ígérni, hogy elvállal, bár akkor még ugye nem voltam állapotos sem. Voltam nála egy-két alkalommal, majd amikor kiderült, hogy babát várok, akkor is hozzá mentem. 23 napot kellett várnom az első pozitív teszt után, hogy megvizsgáljon, mert nem kaptam korábban időpontot. Aki várt már babát, az tudhatja, hogy ilyenkor az ember tűkön ül, és én legalábbis mindent beképzeltem magamnak, mi van, ha méhen kívüli terhesség, vagy egyszerűen csak az endometriózisom okozza stb. Szinte naponta csináltam újabb és újabb tesztet, hogy biztosra menjek, jól járt velem a tesztcsík gyártó cég. :D A vizsgálat jól ment, a doki is korrekt volt, de mondta, hogy majd csak kb. néhány hónap múlva tudja megmondani, hogy tud-e vállalni. Nekem nagyon nagy a biztonság igényem, így ez nem volt túl kielégítő válasz, de próbáltam elfogadni ezt a helyzetet.
Aztán jött egy kis komplikáció. Egyik nap elkezdtem vérezni. Nem volt sok, de mint rutintalan kismama, természetesen jött a pánik. A legközelebbi éjjel-nappali ügyelettel rendelkező nőgyógyászat a Róbert Károly Magánklinika volt, ahol nagyon jól el is láttak, abszolút elégedett voltam. Annyira azért nem fogadtam szót, hogy beszedjem a hormonkészítményt, amit felírt az orvos, mert talán túl jól is sikerült megnyugtatnia, hogy minden rendben van. Na ennek meglett a böjtje, alig egy héttel később erős vérzés, görcsök, és óriási pánik, hogy elveszítem az alig 8 hetes csöppséget. Újra a Róbert Károly Klinikán kötöttem ki, és megismertem Dr. Nyéky Boldizsárt, akit ezután orvosomnak is választottam, és a Tétényit, ahol egyébként még nem voltam, így nem ismertem, csak hallomásból, lecseréltem a magánklinikára.
A döntésemnek a fő oka az volt, hogy a magánklinikán 24 órában elérhető volt mindig valaki, és az új dokim nagyon szimpatikus volt, és rögtön biztonságban éreztem magam vele kapcsolatban. A döntésem helyessége bebizonyosodott, nagyon elégedett voltam a klinikával és az orvosommal is. Most jöhet az, hogy na ja, de ki tudja ezt megfizetni? Hát azt kell mondanom, hogy a terhesgondozás kevesebbe került, mint amennyit az előző dokimnál a magánpraxisán otthagytam volna, pedig ő még nem is volt a legdrágább kategória. A másik nagyon kényelmes dolog az volt, hogy nem kellett azon gondolkozni, hogy kell-e hálapénzt adni, mert volt egy terhesgondozási csomagár, amiben minden benne volt, nem csak a kötelező vizsgálatok, hanem rengeteg extra, ami a baba és a mama biztonságát és alapos kivizsgálását volt hivatott szolgálni. Alapos, precíz ellátásban volt részem, és ugyan várni elég sokat kellett, ezen kívül semmi negatívat nem tudnék mondani. Kedvesek voltak velem, névről ismertek, a körülmények teljesen rendben voltak, igaz, nem olyan luxus, mint a Dr. Rose, de nem hiszem, hogy a szülőszobában a plazmatévé feltétlenül fontos és nélkülözhetetlen eszköz. Jah, a Dr. Rose lehet, hogy ezért kerül legalább 3x annyiba, mint a Róbert Károly Klinika...
Sajnos azonban úgy alakult, hogy a 32. héten el kellett hagynom a magánklinikát, és a SOTE 1-re kerültem. Új kórház, vagy inkább nevezhetném a SOTE 1-et egy gyárnak, és új orvos, Dr. Papp Csaba. Hát elég nagy váltás volt, nagyon meg is viselt, mert a biztonság-érzetem vagy illúzióm elszállt egy pillanat alatt. Az első alkalommal ráadásul egy pénteki reggel voltam a SOTE-n, amit azóta tudok, hogy a legdurvább időpont a pörgés szempontjából, és 3 óra ottlétem alatt kétszer akartam elbőgni magam, majd utána a kocsiban zokogtam órákon keresztül.
Most nehogy arra gondoljatok, hogy egy elkényeztetett kislány vagyok, bár simán lehet így értelmezni a viselkedésemet, megértem ezt is. Nem erről volt szó, én elég türelmes, és alkalmazkodó vagyok, de nagyon érzékeny állapotban mentem be a klinikára, ahol ha együttérzést vagy figyelmet nem is, de némi emberséget vártam volna, vagy mondjuk kevesebb bunkóságot. Természetesen nem mindenki ilyen, sőt. Nagyon kedves, és segítőkész emberek is vannak, de nekem az első alkalommal sikerült egy olyan hölgyet kifognom, aki láthatóan azonnal utált, ami nekem nagyon meglepő volt, hiszen nem értettem az indokát. Persze nem is kell ehhez indok, ma már tudom, meg már máshogy is látom, és élem meg ezeket a dolgokat. A SOTE-n eszméletlen nagyüzem van. Nagyon durván túl vannak terhelve az alkalmazottak, engem már az kiborított, hogy mekkora ott a pörgés, és a feszültség, így el sem tudom képzelni, hogy nap, mint nap ebben éljek, dolgozzak, álljak helyt, és mindezt úgy, hogy a fizetésem egy nagy nulla, elismerésem szintén efelé konvergál, és soha nem is hibázhatok, mert annak nagyon kemény következményei lehetnek... Ebbe belegondolva azt kell mondanom, hogy még a legudvariatlanabb nővérnek is elismerésem, hogy ezt a munkát elvégzi.
Szóval nekem maradt most a SOTE így az utolsó pár hétre, ahol egyébként az orvosok nagyon-nagyon jók, szakmailag szerintem senkinek egy szava nem lehet, a körülmények meg olyanok, amilyenek, a lényeg úgysem az. A kiszolgáltatottság érzése nagyon meg tudja viselni az embert, pláne, ha nem ehhez van hozzászokva, ahogy én sem voltam, de a kezdeti nehézségek után most a végére próbálom ezt is elfogadni, és úgy tekinteni, hogy a célunk közös, hogy minden jól alakuljon, és csak ez a fontos. Próbálok bízni, elfogadni, még ha nem is mindig egyszerű, sőt, kifejezetten nehéz, de most ezt a leckét kaptam az élettől, ezzel kell megbirkóznom.
Pár nap, és megérkezik a kicsi fiúnk, kérek mindenkit, hogy drukkoljatok, és küldjetek sok pozitív energiát nekünk. :)
Köszönjük! :)
Lili és Benke, na meg a Papi :)
Még a babatervezés előtt, azaz inkább annak első lépéseként orvost és kórházat kezdtem keresni, jó előre gondolva a jövőre. Megjártam a Dr. Rose magánklinikát, ami nagyon durván drága, igaz, luxus körülmények is vannak. Velük az volt a gondom, hogy úgy éreztem, hogy a pénz túl erőteljes motiváció, és előbb nyúlnak a késhez, mint feltétlenül szükséges lenne, ha azért többet kaszálnak.
Ezután hosszas keresgélés következett, részben azért is, mert nem igazán tudtam, hogy mit is keresek. Jó orvost, vagy jó klinikát? Melyik a fontosabb? Mitől jó valaki vagy mitől jó egy klinika? Sokat hezitáltam, gondolkoztam, érdeklődtem.
Aztán a barátnőm tanácsára utánanéztem a Tétényi kórháznak, mert ma már vannak bababarát állami kórházak is, ez is az. Ott találtam egy nagyon jó dokit, Dr. Bálint Balázst. 6 hetet kellett várnom, míg először fogadott a magánpraxisán, hogy konzultáljunk. Nagyon nehéz bekerülni hozzá. Szimpatikus volt, de nem tudta ígérni, hogy elvállal, bár akkor még ugye nem voltam állapotos sem. Voltam nála egy-két alkalommal, majd amikor kiderült, hogy babát várok, akkor is hozzá mentem. 23 napot kellett várnom az első pozitív teszt után, hogy megvizsgáljon, mert nem kaptam korábban időpontot. Aki várt már babát, az tudhatja, hogy ilyenkor az ember tűkön ül, és én legalábbis mindent beképzeltem magamnak, mi van, ha méhen kívüli terhesség, vagy egyszerűen csak az endometriózisom okozza stb. Szinte naponta csináltam újabb és újabb tesztet, hogy biztosra menjek, jól járt velem a tesztcsík gyártó cég. :D A vizsgálat jól ment, a doki is korrekt volt, de mondta, hogy majd csak kb. néhány hónap múlva tudja megmondani, hogy tud-e vállalni. Nekem nagyon nagy a biztonság igényem, így ez nem volt túl kielégítő válasz, de próbáltam elfogadni ezt a helyzetet.
Aztán jött egy kis komplikáció. Egyik nap elkezdtem vérezni. Nem volt sok, de mint rutintalan kismama, természetesen jött a pánik. A legközelebbi éjjel-nappali ügyelettel rendelkező nőgyógyászat a Róbert Károly Magánklinika volt, ahol nagyon jól el is láttak, abszolút elégedett voltam. Annyira azért nem fogadtam szót, hogy beszedjem a hormonkészítményt, amit felírt az orvos, mert talán túl jól is sikerült megnyugtatnia, hogy minden rendben van. Na ennek meglett a böjtje, alig egy héttel később erős vérzés, görcsök, és óriási pánik, hogy elveszítem az alig 8 hetes csöppséget. Újra a Róbert Károly Klinikán kötöttem ki, és megismertem Dr. Nyéky Boldizsárt, akit ezután orvosomnak is választottam, és a Tétényit, ahol egyébként még nem voltam, így nem ismertem, csak hallomásból, lecseréltem a magánklinikára.
A döntésemnek a fő oka az volt, hogy a magánklinikán 24 órában elérhető volt mindig valaki, és az új dokim nagyon szimpatikus volt, és rögtön biztonságban éreztem magam vele kapcsolatban. A döntésem helyessége bebizonyosodott, nagyon elégedett voltam a klinikával és az orvosommal is. Most jöhet az, hogy na ja, de ki tudja ezt megfizetni? Hát azt kell mondanom, hogy a terhesgondozás kevesebbe került, mint amennyit az előző dokimnál a magánpraxisán otthagytam volna, pedig ő még nem is volt a legdrágább kategória. A másik nagyon kényelmes dolog az volt, hogy nem kellett azon gondolkozni, hogy kell-e hálapénzt adni, mert volt egy terhesgondozási csomagár, amiben minden benne volt, nem csak a kötelező vizsgálatok, hanem rengeteg extra, ami a baba és a mama biztonságát és alapos kivizsgálását volt hivatott szolgálni. Alapos, precíz ellátásban volt részem, és ugyan várni elég sokat kellett, ezen kívül semmi negatívat nem tudnék mondani. Kedvesek voltak velem, névről ismertek, a körülmények teljesen rendben voltak, igaz, nem olyan luxus, mint a Dr. Rose, de nem hiszem, hogy a szülőszobában a plazmatévé feltétlenül fontos és nélkülözhetetlen eszköz. Jah, a Dr. Rose lehet, hogy ezért kerül legalább 3x annyiba, mint a Róbert Károly Klinika...
Sajnos azonban úgy alakult, hogy a 32. héten el kellett hagynom a magánklinikát, és a SOTE 1-re kerültem. Új kórház, vagy inkább nevezhetném a SOTE 1-et egy gyárnak, és új orvos, Dr. Papp Csaba. Hát elég nagy váltás volt, nagyon meg is viselt, mert a biztonság-érzetem vagy illúzióm elszállt egy pillanat alatt. Az első alkalommal ráadásul egy pénteki reggel voltam a SOTE-n, amit azóta tudok, hogy a legdurvább időpont a pörgés szempontjából, és 3 óra ottlétem alatt kétszer akartam elbőgni magam, majd utána a kocsiban zokogtam órákon keresztül.
Most nehogy arra gondoljatok, hogy egy elkényeztetett kislány vagyok, bár simán lehet így értelmezni a viselkedésemet, megértem ezt is. Nem erről volt szó, én elég türelmes, és alkalmazkodó vagyok, de nagyon érzékeny állapotban mentem be a klinikára, ahol ha együttérzést vagy figyelmet nem is, de némi emberséget vártam volna, vagy mondjuk kevesebb bunkóságot. Természetesen nem mindenki ilyen, sőt. Nagyon kedves, és segítőkész emberek is vannak, de nekem az első alkalommal sikerült egy olyan hölgyet kifognom, aki láthatóan azonnal utált, ami nekem nagyon meglepő volt, hiszen nem értettem az indokát. Persze nem is kell ehhez indok, ma már tudom, meg már máshogy is látom, és élem meg ezeket a dolgokat. A SOTE-n eszméletlen nagyüzem van. Nagyon durván túl vannak terhelve az alkalmazottak, engem már az kiborított, hogy mekkora ott a pörgés, és a feszültség, így el sem tudom képzelni, hogy nap, mint nap ebben éljek, dolgozzak, álljak helyt, és mindezt úgy, hogy a fizetésem egy nagy nulla, elismerésem szintén efelé konvergál, és soha nem is hibázhatok, mert annak nagyon kemény következményei lehetnek... Ebbe belegondolva azt kell mondanom, hogy még a legudvariatlanabb nővérnek is elismerésem, hogy ezt a munkát elvégzi.
Szóval nekem maradt most a SOTE így az utolsó pár hétre, ahol egyébként az orvosok nagyon-nagyon jók, szakmailag szerintem senkinek egy szava nem lehet, a körülmények meg olyanok, amilyenek, a lényeg úgysem az. A kiszolgáltatottság érzése nagyon meg tudja viselni az embert, pláne, ha nem ehhez van hozzászokva, ahogy én sem voltam, de a kezdeti nehézségek után most a végére próbálom ezt is elfogadni, és úgy tekinteni, hogy a célunk közös, hogy minden jól alakuljon, és csak ez a fontos. Próbálok bízni, elfogadni, még ha nem is mindig egyszerű, sőt, kifejezetten nehéz, de most ezt a leckét kaptam az élettől, ezzel kell megbirkóznom.
Pár nap, és megérkezik a kicsi fiúnk, kérek mindenkit, hogy drukkoljatok, és küldjetek sok pozitív energiát nekünk. :)
Köszönjük! :)
Lili és Benke, na meg a Papi :)
Te Lili, :)
VálaszTörlésne várd, hogy az állami kórház olyan legyen, mint egy magánklinika. Jó tudom, nem várod,mert látod már mi a különbség :(
Mi debreceniek vagyunk, a fiunk az itteni klinikán született, januárban -remélhetőleg januárban :) - a lányunk is itt fog. Ez a klinika elméletileg bababarát klinika, de nem mamabarát. Ne várd, hogy az állami kórházban az általad is látott túlterhelt, meg nem fizetett nővérek, szülésznők kedvesek, segítőkészek lesznek, tisztelet a kivételnek persze, vagy olyan hangon,módon szólnak,közelednek feléd, ahogy azt szeretnéd. Biztos érzékenyebb leszel az ilyenekre, szóval türelem, türelem,türelem :)
Jótanácsként ha elfogadod: Próbáljatok megfogadni a szülés idejére, a kórházi tartózkodásra ne csak orvost a helyiek közül, hanem szülésznőt/ápolónőt is. Akár műszakonként egyet-egyet. Szerintem többet ér, ha van, aki pénzért ugyan, de kedves, segítőkész veletek a kezdeti napokban. S tuti nem az orvos fog szaladgálni hozzád, ha kérdezel, segítséget kérsz, mert vagy műtőben lesz, vagy szakrendel, vagy mittomén, ezért jobb talán, ha van szülésznő/ápolónő megfogadva. Nekünk volt hál istennek 2 szülésznő ismerős is, neonatológus orvos ismerős is, de ennek ellenére voltak negatív élményeink bent. Szóval, talán érdemes megfontolni ezt a tippet. Ja, és vannak olyan szobák is ott talán, amelyek egyágyasak, külön pénzért. Debrecenben legalábbis vannak. Egyrészt jó az, ha egyedül tudsz lenni a kórteremben, másrészt rossz, mert új lesz a gyerek, nem fogsz tudni kitől bátorítást, tanácsot kérni a kórházban töltött pár nap alatt, ha egyágyas szobában leszel. Ezt neked kell mérlegelni, melyik nyom többet a latban.
Nos, röviden ennyit, s drukkolok nektek.
S még most aludjatok annyit, amennyit tudtok, mert a gyerek jötte után annyi a nyugodt alvásnak :)
szia