Boldog Uj Evet! :)

Bocsanatot kerek, de nem tudok most ekezetes betuket hasznalni, nezzetek el nekem lecci.
Most az unnepek alatt keves a lehetosegem, hogy irjak nektek, de igerem, hogy majd januarban bepotolom.
Mindenkinek szivbol kivanom, hogy minden vagya, alma teljesuljon a kovetkezo esztendoben, sot, meg azok is, amikrol nem is almodott. :)
Sok szeretettel olellek benneteket:
Lili

Boldog Karácsonyt :)

Most pár napig nem fogok tudni írni, de igyekszem minél előbb jelentkezni. :)

Addig is olvasgassátok a korábbi bejegyzéseimet, hiszen sokan közületek nem az elejétől olvassátok a blogomat, és van pár írás, amit én szeretek újraolvasni, gondoltam megírom, melyikek azok, hátha kedvet kaptok ti is, hogy el- vagy újraolvassátok. Ha a jobb oldalra pillantatok, van egy archív rész. Ha rámentek valamelyik korábbi hónapra, akkor megjelennek az abban az időszakban „produkált” irományaim.
A szeptemberi hónapból a „Párkapcsolati matematika”, az októberiből a „Boldogság”, a „Szeretlek” amit különösen kedvelek, míg a novemberiből a „Fogyókúra”, a „Ki a jó pasi?”, a „Férfiak és Nők- illem, etikett” című írásaimat ajánlom most nektek.

Mindenkinek nagyon boldog karácsonyt kívánok!
Szeressétek magatokat és egymást ma, holnap, holnapután, mindig! :)

Szeretettel:
Lili

Karácsonyi őrület :)

Itt a Karácsony, és ahelyett, hogy az emberek szeretettől átüdvözült arccal, békésen, nyugodtan készülődnének az ünnepekre, azt látom, hogy tébolyult, frusztrált, ideges, szétrobbanó feszültséggel küzdő emberek futkosnak az utcákon. Az üzletházakban kb. úgy érzem magam, mintha egy sípszóra mindenkinek lenne 10 perce, hogy bevásároljon, mert ennyire rohannak az emberek, simán arrébb lökik a másikat, beállnak elé a sorba, káromkodnak, morognak stb. Hú, hát ez aztán igen, így kell ráhangolódni az ünnepekre! Csak arra gondoltam, hogy ezek az emberek majd szent este átkapcsolnak egy gombot a fejecskéjükben, és hirtelen kijön a gőz, majd mosoly ül az orcára? Szerintem soha nincs év közben ennyi veszekedés, mint ilyenkor a családokban, de miért van ez? Annyira meg akarunk felelni a másiknak, hogy tökéletes legyen az ajándék, hogy ettől ennyire frusztráljuk magunkat? De hát nem az a lényeg, hogy vagyunk egymásnak?

Én már megtanultam, hogy ilyenkor energetikailag jobban odafigyelek arra, hogy izolálódjam a környezetemtől. Ha be kell mennem egy plázába, nem hagyom, hogy hassanak rám ezek az energiák. Szép békésen, mosolyogva intézem a dolgomat, és ha valaki morcos fejet vág, arra még rá is mosolygok egy jó nagyot.

Voltam egy könyvesboltban tegnap, és a pénztáros pasin látszott, hogy mennyire unja az egészet, és "már húzna az összes vásárló a ...-ba" felirat villogott a homlokán. Na én erre a típusra kihívásként tekintek. :) Mivel nem veszem át ezt a hangulatot, sőt, az ellenkezőjét sugárzom extra adagban, ezért teljesen megzavarom az illetőt, és kizökkentettem őt is, és végül elmosolyodott, mikor elköszöntem tőle. Ez kb. 1 perc alatt zajlott, míg lehúzta a könyvet, én kifizettem, ő zacsiba tette és viszlát. Semmi óriási trükköm nincs, egyszerűen kedves és udvarias voltam. Először is: köszöntem. Az előttem álló 3 ember nem is köszönt neki, ezt megfigyeltem. Hozzáteszem, hogy ő sem. A köszönésemre verbálisan nem reagált, de rám nézett, amit meg ő nem tett meg eddig egyik vevővel sem. Elkaptam a pillantását, és rámosolyogtam, erre ő lehajtotta a fejét, majd mikor elvette a pénzt, megint csak rám nézett, én megint mosolyogtam kedvesen. A végeredményt már írtam: egy aprócska mosoly megjelent az arcán, és kellemes ünnepeket is kívánt. :)

Az előbbi történetet azért írtam le ilyen részletesen, mert köze van a folytatáshoz, amiről írni szeretnék. Nem kell nekünk belemennünk ezekbe az emberi játszmákba. Ha mi nem játsszunk, nincs játék sem. Felfoghattam volna úgy is ezt az egészet, hogy basszus, milyen bunkó ez a pasi, milyen udvariatlan stb. Elronthatta volna a kedvem, moroghattam volna még rajta egy ideig, aztán elmesélhettem volna itthon, hogy mekkora bunkóval találkoztam a könyvesboltban, hogy még jobban benneragadjak ebben az energiában. De mi értelme lett volna? Miért csinálják sokan ezt? Nem jobb a negatív élményeken gyorsan átlépni, vagy ahogy én is tettem, megelőzni, és átalakítani? Higgyétek el, a kedvessség, udvariasság, és a mosoly csodákra képes. Nincs az az ember, aki nem veszi észre magát, ha te kizökkenthetetlen nyugalommal sugárzod ezt a három dolgot. A poén az egészben, hogy sokkal könnyebb ezt megvalósítani, mint gondolnád. Egy kis tudatosság, és kész is, és nem húz le, hanem feltölt ez a szemlélet.

Most aztán dögivel van lehetőség ennek gyakorlására, próbáljátok ki! :)

Jó készülődést, vásárlást, és sok mosolyt! :)))

Szeretettel:

Lili

Barátság férfi és nő között :)

Nekem nagyon sok fiú ismerősöm van, akiket kedvelek, sőt, szeretem is őket, de a barátság számomra egy nagyon mély, intim, különleges kapcsolat, ezért lassan alakul ki bennem, és csak néhány embert nevezek barátomnak.

A legjobb barátom szerintem nem kérdés, hogy kicsoda: Balázs. Ő már 10 éve mellettem van, és annyi mindenen átmentünk már együtt, hogy elképzelhetetlen, hogy bármi is megtörje, összezúzza ezt a barátságot közöttünk. Már százféleképpen bizonyítottuk egymásnak, hogy milyen fontos részei vagyunk a másik életének, és bízom benne, hogy majd 70 évesen is együtt áztatjuk a lottyad fenekünket a Széchenyi Fürdőben. :):):)

Engem egy barát elvesztése szinte úgy megvisel, mint egy komoly párkapcsolat véget érte. Nyáron sajnos elvesztettem egy barátomat, nagyon komolyan összevesztünk, és azóta sem tudtuk rendezni ezt a konfliktust. Sajnos rá nem igaz, amit arról írtam, hogy azért szeretem a fiú barátokat, mert nem tesznek lapátra, ha jön egy új lány/barátnő. (A lányok hajlamosak mindent az új srác alá rendelni, és ebbe a barátok is beletartoznak.) A barátnője úgy érzem, nem nagyon kedvel engem, talán féltékeny is rám, és a barátom természetes módon gyakran elvakult vele kapcsolatban. Az elmúlt egy év alatt két nagy vitánk is volt, mélyen bántott mind a kettő, és a második után, bár nagyon szeretem a mai napig, most nem tudunk sajnos ezen továbblépni. Úgy érzem, ha megint túllépnék a dolgon, akkor sem változna meg az alap probléma: amíg ők együtt vannak, addig bármikor lehetnek ilyen mértékű vitáink.

Érdekes dolog, hogy a nők (talán a férfiak is, ezt nem tudom) mennyire rosszul viselik, ha a kedvesüknek nő barátja van, pláne, ha az a nő nem csúnya... A legtöbben féltékenyek, de nem is akármennyire. Vajon van alapjuk? Lehet férfi és nő között „szimpla” barátság? Ezen sokat gondolkoztam már én is. Minden férfi –női kapcsolatban szerintem benne van A Férfi és A Nő is, nem két nemtelen ember találkozásáról van szó. Azaz, ha így van, akkor a kapcsolatban van férfi-női energia is, talán egy kis flört is, függetlenül attól, hogy a barátok nem akarnak egymással párkapcsolatot, hiszen akkor nem barátok lennének.

Egy haverság, jó ismeretség (de utálom a címkéket!) inkább felszínes kapcsolat. A mély barátságoknál azért van valami plusz, de ez baj lenne? Hogy mi ez a plusz? Talán az intimitás. Ha egy barátság elmélyül, akkor a szeretetünket a másik iránt sokféleképpen ki tudjuk fejezni, ilyen lehet az érintés, ölelés, vagy érzelmi szinten a ragaszkodás, gondoskodás stb. Volt már az életemben rá példa, hogy a „barátság” címkémbe a csókolózás is belefért, de akkor nem volt egyikünknek sem párkapcsolata. Érdekes, különleges élmény volt, amit egyáltalán nem bánok. A barátságunk, szeretetünk egymás iránt eljutott arra a szintre, hogy e módon, csókokkal is szeretgetni akartuk egymást. Nem volt mögötte semmi olyan tartalom, hogy párkapcsolatot akarunk, de nagyon intim és bensőséges volt, és boldoggá tett mindkettőnket. Nem voltak elvárások, nem voltak kötöttségek, csak mi voltunk egymásnak és a szeretetünk egymás iránt. Nagyon természetes volt, és utána sem okozott kínos perceket, pillanatokat.

Az is igaz, hogy többször láttam olyan férfi-nő barátságot, ahol az egyik többet akart, de beérte egy ideig barátsággal is, csak azért, hogy a másik közelében lehessen. Ezek a kapcsolatok vagy megszakadnak, vagy tényleg átlépnek egy másik szintre. Nekem minden komolyabb kapcsolatom barátsággal kezdődött. Balázzsal és Tomival is 4-6 hónapig „csak” barátok voltunk, hosszan ismerkedtünk egymással, mielőtt kapcsolat lett volna belőle.
Balázzsal a mi kapcsolatunk valószínűleg azért is működik a mai napig ilyen jól, mert mi már túlvagyunk az intimitás azon szintjén, ami zavart okozhatna, azaz „már megvolt”, és ezért ez nem tud bekavarni nekünk.

Egy barátságba valóban bekerülhet a fizikai vonzalom egymás iránt, vagy egy kis flört, de nem hiszem, hogy ez akkora gond lenne, hiszen ez továbbra is barátság, azaz nem arról szól, hogy legyen párkapcsolati jövőnk, hanem arról, hogy jó együtt, szeretjük egymást. Határok természetesen vannak, ha az ember nem független. Ha pedig úgy érezzük, hogy a barátunk jóval többet érez, mint mi, akkor jobb, ha mielőbb tisztázzuk a dolgokat.

Visszatérve a féltékenységre. Azt hiszem, hogy azért féltékenyek az emberek ezekre a barátságokra, mert azt érzik, hogy valami olyat kap meg a másik a barátjától, amit ő nem tud esetleg megadni. Ha ez így is van, az miért probléma? Ugye nem gondoljuk, hogy egy ember képes nekünk mindent megadni? Sőt, ugye nem gondoljuk, hogy neki KELL mindent megadnia? Nagyon-nagyon nem jó szerintem, ha egy kapcsolat annyira beszűkül, hogy csak ketten léteznek, és mindenki más kívülálló. Nincsenek barátok, akár azonos, akár ellentétes neműek, kevés a jó ismerős is. Ez nagyon gyorsan izolálja a párt, és egy idő után azt veszik észre, hogy egyedül maradtak, csak ketten vannak, a világ valahol nagyon távol van tőlük. Élik a megszokott hétköznapjaikat, de nem érik őket olyan impulzusok, amik a fejlődésüket is előbbre mozdítaná.

Hoppá! Fejlődés. Nekem evidens, de nyílván nem mindenkinek az. Én hiszem, hogy senkit nem véletlenül ismerünk meg, és tanulnunk kell egymástól, valamint támogatnunk egymás fejlődését. Ezt elsősorban lelki értelemben gondolom, vagy nevezhetjük személyiség-fejlődésnek is.

Ha egy párkapcsolat nagyon beszűkül, az azért is van, mert megáll a fejlődés. Ha azonban a két fél nem rabláncon tartja egymást, hanem a kapcsolatukon belül is megmarad a szabadságuk, akkor szerintem sokkal tartósabb is ez a kapcsolat, hiszen a plusz szükséges impulzusok megérkeznek a külvilágtól.

Azt, hogy ki iránt vonzódunk, kibe szeretünk bele, nem tudjuk irányítani, azonban azt igen, hogy mit kezdünk ezekkel az érzésekkel. Lehet féltékenykedni, és érzelmi zsarolásokat folytatni, hogy a másikban rossz érzéseket keltsünk, de értelme nem sok van. Aki akar, ahogy korábban is írtam már, az el fog menni, ez ellen nem tudunk mit tenni.

Nyüzsi van :)

Itt az év vége, anyának holnap van szülinapja, mindjárt itt a Kari, és hamarosan megyek wakeboardozni. :) Az amúgy sem lassú tempójú életem most még jobban felpörgött. De élvezem most még, és mire nem élvezném, nyűg lenne, addigra úgyis vége, és jön a pihenés. :)

Anya holnap lesz 62 éves, ezért ma együtt ebédel a család. Unokatesóim és anyu testvére is jönnek. Holnap pedig én főzök, és nálunk is lesz egy kis ünnepség anyukámmal. :) Azt hiszem, vega lasagne-t fogok csinálni. :)

A Fuerte már szépen elő van készítve, jövő év márciusáig már megterveztünk mindent, és a szervezések is jól állnak. Persze mindig van mit csinálni, és még millió dolog eszembe jut, de nyugodt vagyok, tudom, hogy Timire és Julcsira rá lehet bízni mindent, amíg én nem vagyok itthon. :)

Nászúton Thaiföldön voltunk, de akkor Koh Samui-n, ami egy gyönyörű sziget, nagyon jól éreztük magunkat. Most a vizisportok miatt esett a választásunk Phuketre. Itt több a lehetőség. Van kábelpálya, ahol tudok majd wakeboardozni, de a hajós wakeboardra is van lehetőség. Szeretnék beiratkozni egy 12 órás kitesurf tanfolyamra is, mert abba nagyon szerelmes vagyok. Aztán, ha még lesz energiám, akkor windsurf-özni is szeretnék, meg jetski-zni. Ahogy látható, elég vizibolond vagyok, és az aktív kikapcsolódást szeretem, a napon feküdni és magazint olvasni is jó lehet, de engem nagyon rövid ideig köt csak le, nyüzsisebb vagyok ennél. Gondolom, érezhető, hogy mennyire várom már. :):):)

Mosolygós hétvégét!

Nagy ölelés:

Lili

Intim torna :)

Nos, ez pontosan az, amire gondoltok. Na jó, talán mégsem teljesen. :) Remélem, hogy férfi és nő társaim ugyanolyan izgalommal falják most eme szavakat, és szeretnék már látni, hogy miről is írok, ezért húzom még egy picit. :)

Kriston Andrea egy kedves, vidám, szókimondó NŐ, akit kb. három hónappal ezelőtt ismertem meg személyesen, mikor beiratkoztam a 6 hetes intim torna tanfolyamára. Már évek óta szerettem volna elvégezni, de nagyon nehezen volt összeegyeztethető a munkámmal, hiszen a képzése esténként van, amikor én gyakran táncórán vagyok, de legalábbis 6 hétig nem szoktam hiányozni egyik városból sem. Hogy mi motivált? A kíváncsiság.

A nőiességünkhöz szerintem hozzátartozik a szexualitás és a szexuális kíváncsiság, hiszen hogyan lehetnénk szexik, ha szégyelljük a szexet? Tudjátok, hogy nem a közönséges vulgaritásról írok, még soha nem viselkedtem közönségesen, és nem is szeretném, ha ez valaha is megtörténne. Azonban azt gondolom, hogy egy nő nem lehet vonzó, ha ez a terület nincs rendben nála.

Ha a még alig 15-20 éves törékeny gyermeklányokra gondolunk, hogy óóó, ők milyen szépek és kecsesek, akkor ugye nem gondoljuk komolyan, hogy nőként gondolunk rájuk? Ők még nem nők. Szerintem. Mondjon nekem bárki bármit, meggyőződésem, hogy a nőiesség korral is jár. A nőnek öltözött gyermekek, akik még nem is nagykorúak, számomra eléggé furik. Egy kislány legyen kislány, egy tini legyen tini, egy nő legyen nő. Aztán jön az anyaság. Egy anya legyen anya és nő is! Itt már két szerepe is lesz a nőnek, de gyakran csak az anyaság marad meg.

Miért kell sürgetni a nővé válást? Miért akarunk fiatalabbak lenni egy bizonyos kor után? Miért nem éljük meg azt a szerepet, amiben éppen vagyunk? Ha testileg már „érettek” is vagyunk, nem jelenti azt, hogy lelkileg felkészültünk már rá. Én 11 éves korom óta menstruálok, mégsem gondolom, hogy 11 évesen nő lettem volna… Nézem az utcán a 14-16 éves tini lányokat, és a vastag smink, festett haj, színesre lakkozott körmök tényleg nővé varázsolják őket, de a tekintetük gyermeki marad, hiába a sok festék. A szem nem hazudik…

Én 31 éves vagyok, bár eddig pasik max. 26-nak néztek. :) Keveset sminkelek, mert nem hiszem, hogy az erős smink tesz nővé, inkább vagyok a szép bőr és a természetesség híve. Hiszem, hogy minden női kornak megvan a maga szépsége, és el nem cserélném semmi pénzért a mostani koromat 10 évvel fiatalabbért. Szerettem 20 éves lenni, de imádok 30 évesként élni. :) Ezerszer inkább érzem magam most nőnek, mint 10 évvel ezelőtt. Megértem ahhoz, hogy nővé válljak, és most élvezem, hogy nő vagyok, nő lehetek. :) Egyelőre ezért sem lépek tovább az anya szerepbe, noha a korom indokolttá tenné ezt a lépést. Én még szeretnék egy darabig „csak” nő lenni, és majd ha jön az érzés, hogy anyuka szeretnék lenni, akkor majd az leszek. :) Ha a pocakos vagy kisgyermekes barátnőimmel beszélgetek, akkor mindig erősödik az anyaság érzése nálam is, de ez csak percekig tart egyelőre. Majd eljön ennek is az ideje. :)

Nos, jól elkanyarodtam az intim tornától… :)

Első tévhit: csak nőknek való… Kedves férfiak! Jelentem, ma már tart Andrea férfi tréninget is. Megtanulhatjátok többek között, hogyan tartson tovább... :)))

A női intim tornát minden nőnek csak ajánlani tudom. Nem mondom, hogy naponta gyakorlok, mert egyelőre elfelejtem, még nem épült be ennyire az életembe, de hetente párszor edzem, és edzeni is fogom „azt” a területet. „Az” a terület = alhas izmai, kötőszövetei, gátizomzat, hüvely.
Miről is van szó? www.intimtorna.hu

Második tévhit: akkor kell elvégezni egy ilyen tanfolyamot, ha gond van. Szerintem a megelőzés itt is épp olyan fontos, mint az egészségünk bármelyik területén. Ezért mentem én is el, na meg persze ahogy már írtam is: kíváncsiságból. :)

Andrea tanfolyama nem csak fizikailag hasznos, már 1-2 alkalom után érezhetően erősebb a hüvely és gátizomzat, ami nekünk és a partnerünknek is jó :))) , hanem lelkileg is. Segít megértetni, hogy nem kell tabuk között élnünk, ezek természetes dolgok, nincs mit szégyelnünk.

Nekem ez a téma eddig sem volt tabu, ezután sem lesz, ezért is írok ilyen bátran még a blogomban is róla, és valószínűleg nem ez lesz az egyetlen írásom a szex témában... :)))

De mára most ennyi, mert mennem kell.

Mosolygós napot!

Lili

Mikulás party :)

Tegnap este Mikulás party-t tartottunk Veszprémben. :) Már hetek óta vártam, még nem voltam eddig olyan igazán jó Mikulás party-ban, de most eljött a pillanat. :) Szuper volt az este minden szempontból. :)

Szerettem volna Mikulás jelmezben menni, de aztán annyi dolog volt, hogy nem sikerült beszereznem, csak egy új "kis feketét". :) A ruha nekem nagyon tetszik, egyszerű, de szerintem nagyon szép, csak egy gond volt vele, hogy táncra nem volt alkalmas, félő volt, hogy megmutat bizonyos domborulatokat egy erősebb vállrázásnál, vagy lendületesebb karmozdulatnál... Ennek elkerülése végett a party első felében csak beszélgettem, kihasználva, hogy volt hangom (most éppen megint nincs), és csak Sanyával táncolgattam egyet, meg Gyuszival egy bachata-t. Aztán átöltöztem egy kényelmesebb és "biztonságosabb" ruhába, és utána terveztem, hogy táncolok. Azonban talán párat, ha táncoltam, mert annyira jó volt látni régi emberkéket, hogy maradtam a beszélgetésnél az előtérben, mert a zenét nem tudtam túlkiabálni.

Annyira szuper volt, hogy mindenki piros-fekete-fehér színekben pompázott, azaz a dress code-ot senki nem felejtette el, és mókás volt látni a sok Mikulás sapkást. :)

Veszprémi diákjaink nagyon megleptek minket, kaptunk egy zsák csokit. Szó szerint egy zsákkal. :) Készítettek egy óriási piros Mikulás zsákot, és telerakták csokikkal. Na de nem akárhogy! Minden csoki be van csomagolva, és egy kis kártyán rajta van, hogy kitől kaptuk, egy-egy jókívánság kíséretében. :) Én annyira szeretem az ilyen személyes ajándékokat! :) Van benne szeretet, törődés. Szerintem erről szólnak az ilyen ünnepek, hogy kicsit figyeljünk oda még jobban a másikra.

Persze jó lenne, ha minden nap ünnep lenne, én próbálom ezt így is megélni, és minden reggel örülök az új napnak, és várom, hogy mit rejteget számomra. :)

Boldog este volt, amihez mindenki hozzájárult azzal, hogy eljött. :)

Köszönök mindent!

Szeretgetős Mikulás napot!

Lili

Féltékenység :)

Ezt az írásomat mindenkinek ajánlom. Annak is, aki féltékeny típus, és annak is, aki azon ritka példány, hogy ő nem az. Rögtön rá is jöttem, hogy nem jól fogalmaztam, hiszen nincs definiálva, hogy ki a féltékeny típus. Egyszerűség kedvéért azt neveztem, aki volt már valaha féltékeny, tudja miről írok, a másik csoport pedig, aki nem volt. Fel kell arra is hívnom már most az elején a figyelmet, hogy senkit nem szeretnék megbántani, ezért csak az olvassa el, aki nem riad vissza a szókimondásomtól... Fontos, hogy ez az én véleményem, de nincs nálam a bölcsek köve most sem... :)

Szóval. Féltékenység. Ma már nem vagyok féltékeny típus, nem is tudom, mikor fordult elő velem utoljára, hogy éreztem ezt az érzést. Ez azonban nem volt mindig így. Az első kapcsolatom bruttó 6 évig tartott. 14 voltam, mikor megismertem, és 20, mikor vége lett. Hogy miért írtam, hogy bruttó 6 év? Hát azért, mert a szakításokkal együtt tartott ki eddig, egyébként talán 5 év lehetett, ha a "szüneteket" leszámítjuk. Itt meg is állnék: szünet. A legkíválóbb szó arra, hogy: valójában nem akarok veled lenni, de nem merem ezt felvállalni, félek, hogy nem találok jobbat, és azt sem akarom, hogy te mással legyél stb. stb. A szünet, a fel nem vállalt szakítás...

Vissza a féltékenységhez. Ebben az első kapcsolatomban még nagyon kiforratlan személyiség voltam, bizonytalan önmagamban, nem tudtam, mit akarok, olykor sodródtam is, hagytam, hogy arra menjek, amerre löknek, és azt sem tudtam, mit várok el magamtól és amásiktól. Féltem a jövőtől, mi lesz, ha elhagy, ha megcsal, ha ... stb. Ahelyett, hogy a jelenre koncentráltam volna, ezek a gondolatok néha beborították az eget. Ez persze vitákhoz vezetett, később pedig már nagyon elmérgesedett a dolog. Volt olyan időszak is, hogy már szinte mindenre és mindenkire féltékeny voltam.

Szerintem a féltékenység okai a következők:

Önbizalomhiány. A féltékeny fél nem hisz magában, nem tartja magát elég értékesnek ahhoz, hogy méltó társa legyen a másiknak. Esetleg fél, hogy majd a másik talál egy nála jobbat, és továbbáll. Mindig van jobb, szebb, tökéletesebb, okosabb, ezt fogadd el. A lényeg az, hogy ti mit jelentetek egymásnak.

Ragaszkodás. Nem merik egymást elengedni, mert félnek, hogy mi lesz ezután. Már megszokták egymást, van sok jó dolog is még mindig a kapcsolatban, amihez görcsösen próbálnak kapaszkodni, de már nagyon sok olyan dolog is van, amiről tudják, hogy hiányzik. Tudják, hogy nem fog működni hosszú távon, mégsem mernek lépni, inkább szenvednek a kötöttség alatt, de próbálják úgy beállítani, mintha ez valójában jó lenne. Ilyen körülmények között a féltékenység nagyon durva határokat súrolhat szerintem, hiszen a kapcsolat bizonytalansága talán még az önbizalomhiánynál is rosszabb lehet, bár ritkán fordul elő külön szerintem, a kettő inkább együtt jár kéz a kézben.

Az említett első kapcsolatomban nekem is nagy szerepe volt a kialakult helyzetben az önbizalomhiánynak, a túlzott ragaszkodásnak, és a kapcsolat bizonytalanságának. Hogy is lehetett volna biztos a kapcsolatom, ha többször is szakítottunk, szünetet tartottunk stb.? Én ma már nem hiszek abban, hogy ez működhet a későbbiekben. Azok, akik ki-be lépkednek a kapcsolatukba, csak elengedni nem tudják a másikat, nem pedig vele akarnak lenni... Ezek a kapcsolatok is tele vannak féltékenységgel. Miért ne lennének, kérdem én újra, hiszen az egyik fél, aki ki-be lépked, nem tudja elkötelezni magát a másik mellett, nem tudja, mit akar, bizonytalan stb. Ettől a másik fél bezakkan, és féltékeny lesz. Pláne, ha a ki-be lépkedő fél nem őszinte... Részleges őszinteség nincs. Az nem őszinteség, hogy: majdnem mindent elmondok... Másik biztos féltékenység forrás, ha a "szünetekben" mással is együtt volt... Ezt lehet, hogy a másik fél nem tudja, de biztosan érzi...

Van-e kiút a féltékenységből? Ha egy kapcsolatban már benne van, és elmérgesedett a helyzet, akkor nem hiszem, hogy létezik kiút. A féltékeny fél, lehet, hogy rendelkezik akkora akaraterővel, hogy el tudja fojtani az érzéseit, meg tudja tenni, hogy a másik előtt ne mutassa ki, hogy valójában mennyire szenved, de nem hiszem, hogy ez hosszú távon jóra vezet. Először is azért nem, mert az érzés nem fog csökkenni, hanem a belső őrlődés egyre erősebb lesz. A másik fél érezni fogja, hogy valami nem stimmel, még szavak nélkül is. Egy-egy árnyék, ami átfut az arcon, tekintet stb. Másodszor azért sem hiszem, mert akinek ilyen belső vívódásai vannak, az nem tud felszabadultan szeretni, inkább görcsös kapaszkodás ez az állapot, nem szerelem, és ilyen energiákban nem hiszem, hogy bármelyik fél boldogságra találna. Az a már-már beteges öröm és ragaszkodás, hogy igen, az enyém maradt, velem van, kerül, amibe kerül, mindegy, hogy én hogy vagyok, de őt akarom, és megpróbálom boldoggá tenni, ha belerokkanok is... Ez azonban nagyon messze van a boldogságtól... Harmadszor azért sem hiszem, mert az elfojtások előbb-utóbb felszínre törnek valamilyen formában.

Azonban abban hiszek, hogy ha az ember tanul a hibáiból, felnő a feladathoz, és megoldja, akkor változhatnak a dolgok. Egy új kapcsolatban... A régiben ahogy írtam, nem hiszek, ott már túl sok fájdalmat kellene feldolgozni. Persze van kivétel, le a kalappal az előtt, akinek ez sikerül. Értem én, hogy egy-egy szakítás után milyen szuper érzés újra egymásra találni. Ez kb. olyan, mint a veszekedés utáni szenvedélyes szex. Azonban nem több. A problémák maradnak, és amint eltűnik ez a kezdeti lelkesedés, ismét visszakerülnek a terítékre...

Mi kell a változáshoz?

Először is, hidd el, értékes vagy! Minden ember egyedi, és különleges. Te is az vagy, és jogod van a boldogságra.

Ne félj a jövőtől! Félsz attól, hogy mi lesz ezután? Lesz-e még valaki, aki ilyen lesz? Ilyen nem lesz még egy, de lehet, hogy lesz sokkal jobb. Minden kapcsolat más és más, nem ugyanazt kell keresni, hanem azt, akivel igazán önmagad lehetsz, szabadságban, nem pedig rabságban, és ezáltal boldog lehetsz. Arról pedig, hogy mennyire sok a defektes, milyen nehéz találni valakit: valóban, ha csukott szemmel jársz, és rossz helyen keresgélsz. Szerintem, ha valaki tisztában van azzal, hogy mit akar, mit keres, akkor azt be fogja azt vonzani. Amíg azonban fogalma sincs, addig hogy adhatná meg neki az élet azt, amire vágyik, ha még ő sem tudja, hogy mi az? Nem hiszek abban, hogy egy embert teremtett a Sors számunkra. Szerintem nagyon sok emberrel lehetne kifejezetten jó párkapcsolatban élni. Döntés kérdése csupán, hogy kit választunk erre az életre társnak.

Ha már említettem a szabadságot. Szerintem egy kapcsolat akkor működik jól, ha a két fél szabad és önálló marad. Alkalmazkodni kell, de az alkalmazkodás és a kompromisszum nem egyenlő a szabadság megszűnésével. Erről írtam már a "Párkapcsolati matematika" című írásomban, ezért most nem térnék ki rá, de ajánlom újraolvasásra. :)

Néhány idézet a mai írásom végére:

A féltékenység egy kapcsolatban olyan, mint a csípős paprika az ételben. Egy kevés jót tesz, de ha túl sok van belőle az elrontja az egészet. (Ayala M. Pines)

Féltékenységed forrása nem szereteted, hanem önzőséged. Ha őt magát szeretnéd és nem a kizárólagos figyelmet, amit elvársz tőle, akkor öröme a te örömöd lenne. (Lucien del Mar)

Valójában semmit sem birtokolsz, csak őrzöl egy darabig. S ha képtelen vagy tovább adni azokat, akkor azok birtokolnak téged. Bármi legyen is a kincsed, úgy tartsd a markodban, mintha vizet tartanál. Mert ha megszorítod eltűnik. Ha kisajátítod, tönkreteszed. Tartsd szabadon és örökre a tiéd marad. (Buddha)

Workshop :)

Tegnap nem jutottam el odáig, hogy írjak a workshopról, pedig már nagyon szerettem volna szavakba önteni azt a rengeteg érzést, ami bennem van. :)

Nagyon-nagyon-nagyon jól éreztem magam! :):):)

Péntek éjszaka nem nagyon bírtam aludni, nagyon keveset sikerült, azt is részletekben. Izgalom. :) Szombat délelőtt is izgultam egy picit, de jó értelemben vett izgulás volt, mindig van bennem egy kis drukk, mielőtt kezdődik a workshop. Most, hogy Timi már sok mindent a kezében tart, sokkal nyugodtabb vagyok, jobban tudok az órákra koncentrálni, míg korábban még a regisztráció és egyéb aznapi intéznivalók is rám hárultak. Timi lett ezeknek az irányítója már egy ideje, és a csapatunk annyira szuperul csinál mindent, hogy egyáltalán nem kell aggódnom, hogy nem az én kezemben vannak a dolgok a workshopokon, most már tényleg az a dolgom azon a két napon, hogy tanítsak. Nagyon hálás is vagyok ezért nekik, mert nagyon jó érzés, sokat ad, amikor ilyen erős a "hátország".

Az első órám Balival volt. Haladóknak tartottunk salsa órát. Nem rueda figurát, hanem egy salsa sort. Nekem ez az egyik kedvencem, csak az óra végére a sok forgástól már eléggé hányingerem lett, de ez nem volt újdonság, a próbákon is tapasztaltam ezt. :) Persze a buliban teljesen más lesz ezt táncolni, mert ott nem egymás után rögtön kell sokszor letáncolni, hanem egyszer-egyszer.

Rögtön ezt követte a ladies' style órám, amit Timivel közösen tartottunk a hangom, pontosabban annak hiánya miatt. Igyekeztem mókásan kezelni a helyzetet, hiszen valahogy meg kellett oldani a dolgokat, Timi nagyon jól helytállt szerintem, mind szakmailag, mind táncilag, ezért nagyon büszke is vagyok rá. Nagyon figyelt rám, és nagyon ismer is már, ezért néha egy pillantásom is elegendő volt, hogy tudja, mit szeretnék. Mindig tapasztalom, hogy mekkora az összhang közöttünk, és ez nagyon-nagyon jó. :) Tudom, és megtisztelő, hogy én vagyok a példaképe, és mindenben követi, amit kérek tőle, amit tanácsolok neki, és rengeteg energiát fektet abba, hogy jobb és jobb táncossá váljon. Mindez társul egy jó adag tehetséggel is, és ha emellett megmarad az az alázata is, amit most már nálunk 3 éve tanúsít, akkor ki merem jelenteni, hogy az egyik legjobb női salsa táncos lesz itthon belőle.

Úgy látom, a blogom címét lassan átírhatnám "Timi"-re, ezért vissza most egy picit a workshophoz.

A haladó sort, és a ladies' style-t is ügyesen vették a diákok, igazán nem volt komolyabb gond. A ladies' style volt, akinek picit nehezebben ment, mint akár korábbi csajos órák, de olyan feadback is volt, hogy most először tudta valaki követni rendesen az órát. Kinek mi az erőssége. Egyébként sokszor mondják a diákok, hogy eddig ez volt a legjobb ladies' style. Pontosabban szinte minden stílus órám után van ilyen feadback. Persze, én is fejlődöm táncilag és oktatásilag is mindig, mert mindig javítok dolgokon, de ez szerintem elsősorban azon múlik, hogy a diákok fejlődnek, és a 2. 3. X-edik stílus órán már sokkal jobban tudják használni a testüket, így könnyebben is veszik az anyagot, jobban tudják követni, több sikerélményt ad stb. Az óra végére szabályosan rosszul voltam, sajnos már nem tudtam normálisan letáncolni az anyagot, hogy felvegyük videóra, pedig kétszer is nekifutottam. Utána, mikor hazaértem, még egy órát ültem kabátban, sálban és remegett a kezem, meg nagyon hányingerem volt. (Előzmény: gyakorlatilag a reggeli sajtos toasztot leszámítva egész nap nem ettem...)

A szombati buliban csak 11-ig voltam, mert nem akartam teljes KO-t, így is elég fáradt voltam. Nagyon élveztem, amíg ott voltam, táncoltam néhány nagyon jót, köszönöm srácok! :) Teljesség igénye nélkül hármat azért ki is emelnék: Balival életem egyik legjobb tánca volt ez most. Nagy élmény volt Szilvási Petya, és Eszli Balázs is. Szeretek velük táncolni nagyon. :)

Vasárnap reggaetonnal kezdtünk. Balival tanítottunk együtt. Én ezt a koreo-t is nagyon szerettem, úgy láttam, hogy a diákok is. :))))

Ez után pedig a középhaladósok rumba órája következett. Egy kis yambú és egy kis guaguanco sor. Szeretem nagyon a rumbát, nagyon élvezem is. :) A kh-soknak ez még új volt, de nagyon jól bele tudtak többen is lazulni, és hatni a zenét, a feelinget. Jó volt látni, ahogy el-elkapnak egész ügyesen egy-egy mozdulatot. Természetesen a rumbát nem lehet másfél óra alatt elsajátítani, nekem kb. másfél év után volt először sikerélményem, és most már nagyjából 5 éve foglalkozom vele, de még mindig van bőven mit tanulni. :) Nagyon komplex műfaj, de olyan energiát ad, hogy a szívem kiugrik a helyéről az élménytől. :):):) Ha az ember eljut arra a szintre táncilag, hogy tánc közben kicsit "bekattan", és a zenével eggyé válik, nem gondolkozik azon, hogy mit táncol, csak táncolja, ami jön, a zene mozgatja, nem ő táncol a zenére, akkor ez gyerekek óriási élmény tud lenni. :)))

Vasárnap estére már nem kicsit fáradtunk el, de nagyon boldogok voltunk mindhárman, azaz Bali is, és Tomi is. :)

Köszönöm a diákoknak, hogy eljöttek, és megtiszteltek minket a jelenlétükkel, és a tanárainknak, tanár-jelölteknek, asszisztenseinknek a tanítást és a sok segítséget. Együtt vagyunk erősek, együtt vagyunk: Fuerte. :)