2010. október 29., péntek

Fogamzásgátlás :)

Megint egy nem hétköznapi téma. Ez is olyan dolog, amiről az emberek nem nagyon beszélnek, pedig kellene. Azt hinnénk, hogy a mai világban ez már nem is kérdés, és a párok, ha nem házasok, és/vagy még nem akarnak gyereket, akkor valamilyen módon tesznek ez ellen, és nem felelőtlenül, éretlenül viselkednek, és majd lesz valahogy alapon, a kényelem és az élvezet kedvéért belemennek olyan dolgokba is, aminek aztán abortusz lehet a vége.

Nem pártolom az abortuszt, sőt! Azonban nem ítélem el azt, aki mellette dönt, mert sok oka lehet. (erőszak, meddőség mellett mégis becsúszott a baba, egészségi okok stb.) Kicsit azért nehezebben tartom a szám, ha az ok egyszerűen a felelőtlenség, de azért igyekszem nem beleavatkozni mások dolgába.

Én 11 évig gyógyszert szedtem, majd 3 barátnőmnek is egy éven belül problémái lettek, kettőnek a májával, egynek a szívével, és valószínűsíthető volt, hogy a tabletta okozta, ezért több, mint egy évtized után én is abbahagytam. Hát mit mondjak, megvolt a böjtje. Tini koromban nem voltam olyan pattanásos, mint amikor abbahagytam a fogamzásgátló pirulák szedését, és kb. egy évig össze-vissza menstruáltam, még a legnagyobb jóindulattal sem lehetett volna rendszeresnek nevezni. Ismét előjött az erős fájdalom is, és híztam is pár kilót. De ma már nem bánom, hogy így döntöttem, belegondolni is rossz, hogy milyen hosszú ideig szedtem a tablettát.

Utána kipróbáltam ezt-azt, és való igaz, hogy a tabletta a legkényelmesebb megoldás. A hüvelykúpnak nagyon erős gyógyszer illata van, az óvszer eléggé meg tudja ölni időnként a pillanatot.

Szóba jöhet még a naptár módszer is, vagy Tcst, ami szintén hasonló. Ezek nem 100%-os védelmet nyújtanak, de nem kell sem óvszer, sem gyógyszer, csak egy kis rutin, hogy megismerd a tested és jelzéseid, és elkerüld az ovulációs, termékeny időszakokat. Ennek megtanulása később hasznodra lehet, ha majd gyermeket szeretnél, mert pont fordítottan is tudod alkalmazni.

Tehát ha nem vagy arra felkészülve, hogy szülővé válj, akkor nincs mese, védekezni kell valahogy!

Azt gondolom, hogy az abortusz nagyon megviseli fizikailag és lelkileg is a nőt, de még a társát is, ha nem egy érzéketlen bunkó. (már elnézést)

Nem beszélve arról, hogy én hiszem, hogy minden tettünknek megvan a következménye. Ismerek olyan nőt, akinek volt több abortusza is, aztán mikor gyermeket akart, nem jött össze neki hosszú évekig, már szinte be is kattant tőle.

Szóval, mielőtt kitennénk magunkat ilyen veszélynek, gondoljuk át, hogy megéri-e. Valóban fel vagyunk készülve arra, hogy akár egyedül is vállaljunk egy gyermeket? Hiszen ki tudja, hogy a társunk, hogy fog állni a kérdéshez. Persze ezt sem árt tisztázni előre… Vagy képesek lennénk megölni egy magzatot, akinek már 6 hetes korában, kb. mikor észreveszed a „bajt”, szívhangja is van, és jól látható kis lényként kimutatja az ultrahang?

Ismétlem önmagam: mindenki maga dönt az életéről, és viseli a döntései következményeit. Én nem ítélek el senkit a tetteiért, mert nem az én dolgom. Csak véleményt írok, és igyekszem bizonyos témákban felnyitni a szemeket (az én értékrendem szerint), és kihúzni a kis struccok fejét a homokból… :)

Felőlem bárki élhet "bio" szexet (fűvel-fával...), nekem erről konzervatívabb elképzeléseim vannak, mint ahogy a védekezésről is, de nem zavar, ha más nem így érez. Ha kérdezik a véleményem, elmondom, vagy ha megosztanám a gondolataimat, akkor itt a blogom, ahol meg mindenkinek megvan a lehetősége, hogy ne olvassa el, ha nem érdekli. :)

Éljen a biztonságos szex! :)

Mosolygós hétvégét!

Lili

2010. október 28., csütörtök

Fecsegés :)

Én elég nyitott vagyok, és távolról sem lehet szófukarnak nevezni. :) Azonban hol a határ, és mennyire engedjünk be másokat a privát zónánkba? Úgy vagyok vele, hogy ha válaszolok, akkor nincs korlát. Ha pedig úgy érzem, hogy a kérdésre nem szívesen adnék mélyebb, csak egy felszínes választ, akkor inkább lehet, hogy nem is válaszolok, megmondom, hogy ez túl személyes. Mondjuk ilyen nagyon ritkán fordul elő, most hirtelen egy esetre sem emlékszem, de biztosan volt már. J

Igen, sokat beszélek magamról. Ez így van. De miért? Mert magamat ismerem a legjobban. Ha valaki elmondja a problémáját, akkor csak a saját életemből tudok meríteni. A másik életének csak aprócska töredékét látom, ezért nem lenne túl okos osztanom az észt. A saját tapasztalatomat azonban meg tudom osztani vele. Az, hogy ő mit von le belőle, már az ő dolga. Arra is ügyelek már, hogy csak akkor avatkozzam ilyen dolgokba bele, ha kérik. Nem osztogatok tanácsokat már kéretlenül, még a diákjaimtól is elvárom, hogy ha mélyebb kritikát akarnak, mint a felületi hibák javítgatását, akkor azt jelezzék. Tudomásul kell vennem ugyanis, hogy sokan csak szórakozni jönnek az órára, azért, hogy jól érezzék magukat, és ha én darabokra szedem őket, akkor abból sírás-rívás lesz, és nem mosoly.

Volt már nem egyszer olyan érzésem, hogy nem kellett volna ennyit beszélnem, és ennyit elmondanom magamról. Aztán mindig úgy vagyok vele, hogy ha valaki ezzel vissza akar élni, akkor az vissza is fog még a kevesebb infóval is, aki meg nem ilyen, és értékeli az őszinteségemet, az úgysem fog. Érdekes persze, hogy az emberek milyen gyorsan tudnak változni, ha az érdekeik úgy kívánja. Lehet, hogy ma én vagyok a legjobb ember, másnap pedig már az ellenségének lát, ha nem egyeznek az érdekeink. Ilyenre is volt már példa, nem is egy. Ilyenkor persze a "történeteimet" kiforgatva, szételemezve, meg persze kiszínezve kapom vissza. Ma már ez sem zavar. Érdekes, hogy ami évekkel ezelőtt nagyon fel tudott dúlni, az már lepereg rólam. :) Most mondjuk már egy jó ideje nem volt erre példa az életemben, ez is igaz.

Gyakran előfordul, hogy olyan szituációkat látok, ahol az emberek hárítani próbálják a felelősséget, vagy csak önigazolást keresnek, és ezért ilyenkor bevetik az összes infójukat, akár másokat is lejáratva, vagy visszaélve mások bizalmával. Amikor ilyennel próbálkoznak a környezetemben, és próbálják áttolni másra a felelősséget, vagy elterelni a figyelmet azzal, hogy másról is mondanak ezt-azt, akkor én tudatosan stronózom a gondolataimban ezeket a mondatokat, hogy tudjak figyelni arra, akire valójában kell.

Szoktam mondani, aki dolgozik, az hibázik. Benne van a pakliban. Ezért nem harapok, hacsak nem rendszeres vagy túl sokszor tér vissza ugyanaz a probléma. Azért azonban már morgós leszek, ha valaki nem vállalja, hogy elszúrta, hanem próbál magyarázkodni, és mindent felsorol. A "fejlettebbek" úgy kezdik, hogy: Tudom, hogy az én hibám (is), DE... Aztán ezután sorolják az indokokat, hogy végül is miért nem az ő hibájuk. Ez egy túl egyszerű manipulációs trükk ahhoz, hogy bevegyem. :)

Szeretek az emberi természettel foglalkozni, nagyon érdekelnek ezek a viselkedésminták, ezek a játszmák.

Visszatérve a fecsegésre, mely alatt én a túl sok beszédet értem, azt gondolom, hogy ha úgy próbálsz élni, hogy másról csak jót mondj, vagy semmit, akkor nem kell azon aggódnod, hogy kihez mi kerül vissza, és hogyan. Így is előfordulhat, hogy félreértenek, de legalább te tudod, hogy nem szolgáltattál indokot.

Egy példa erre. Természetesen nekem is megvan a nem mindig pozitív véleményem más tánciskolákról, bár próbálom ezt is mindig a fejecskémben helyre tenni, és elfogadni, hogy nekik ez az útjuk, még akkor is, ha ezzel az én lábamra taposnak, vagy rosszabb esetben bele a lelkembe, de a diákjaimmal kizárt, hogy ezt a véleményemet megbeszéljem. Nem tartozik rájuk. A kételyeimet, aggodalmaimat, rossz érzéseimet elsősorban a férjemmel, és Balázzsal beszélem meg, valamint van még néhány közeli barátom, velük. Annak ellenére csak ilyen kevés emberrel, hogy alapvetően az a típus vagyok, akinek ki kell beszélnie magából a dolgokat.

A naplóírás kiváló módszer egyébként arra, hogy az ilyen jellegű gondolatokat, esetleges indulatokat levezessük. Ha kiírjuk magunkból, akkor ráadásul nem csak nem ártunk, de nem is terhelünk senkit sem vele. Érdemes kipróbálni! :)

Mosolygós napot!

Lili

2010. október 24., vasárnap

Sabor y Tumbao - workshop és lányok :)

A tegnap egy elég hosszúra sikeredet nap volt. 4 órakor keltem, mert 6-kor indultunk Debrecenbe, az első regionális ladies' style workshopomra. Mint csajos workshop ez már a nyolcadik volt az elmúlt két évben, és a táborban is minden nap tartottam ladies' style órákat, de először volt workshop vidéken.

A csoport nagyon jó volt, nagyon kedves, lelkes, érdeklődő emberek jöttek. Ez egy tanárnak mindig nagyon jó, mert sokat ad energiában, és ebből mindig mind a két fél profitál. :) A tanárt is motiválja, hogy jó a közönség, és ettől még jobb lesz, és ez még jobb a diákoknak is. :) Persze valamilyen szinten függetlenedni is kell tudni, azaz, ha passzív a csapat, akkor is ki kell hoznom belőle a legjobbat, de azért őszintén megmondom, hogy sokkal jobb ez így, és biztosan jobb vagyok én is, ha a csapat is jó. Ezek az energiák hatnak, bár azért remélem, hogy passzívabb csapatnál sem tartok rossz órát. :)

Nem egyszerű egyébként összeállítanom az anyagot. Most már két éve tartok ladies' style órákat, és a workshopokon mindig vannak olyanok, akiknek ez az első alkalom, és olyanok is, akik akár minden órámon voltak. Azaz nagyon vegyes a tudásszint, ráadásul mindig újat és újat kell tanítanom. Ez sem kis kihívás. A kubai tanáraim, ha megnézem, hogy mondjuk mit tanítottak az elmúlt két évben workshopokon, szinte mindig ugyanazt, kicsit átalakítva, vagy még úgy sem... Nem beszélve arról, hogy én nem vagyok hajlandó jazz balett-es, és színpadi koreo-kat tanítani, aminek csak annyi értelme van, hogy fejleszti a koordinációt, de nem tudsz belőle még akkor sem túl sokat beépíteni a táncodba, ha darabokra szeded. Én semmi olyat nem tanítok, amit én nem táncolok. Ez nálam alapelv.

A kezdőnek, értem ez alatt azokat, akik először vannak a workshopomon, biztos vagyok benne, hogy nem egyszerű, és sokan akár egy kicsit össze is omlanak. Először szembesülnek ugyanis azzal, hogy mennyi mindent kell még tanulniuk, és nem csoda, ha vannak, akik úgy érzik, hogy ez szinte kétségbeejtő. Ez azonban csacsiság! Úgy kell felfogni, hogy de jó, mennyi mindent tudok még tanulni, és ettől mennyivel jobb táncos lehetek! Természetes, ha nem megy elsőre. Nekem sem megy. Nekem is rengeteg munkám van benne, rengeteg összeomlásom is, mert én is meg tudok zuhanni, amikor a kubai tanáraim szétszednek, és az első nap után úgy érzem, hogy egyáltalán nem tudok táncolni. Ezt nagyon sokszor megéltem, mert ilyen típus vagyok. Mindenki nehezen néz szembe a hiányosságaival, legyen ez bármelyik életterületén.

Egy-egy workshopra annyi anyagot kell 4 órába besűrítenem, amit 2-3 hónapig legalább tudjanak gyakorolni a lányok, hiszen nagyon ritkán van workshop. Ha például a tegnapi nap anyagát nézem, akkor az kb. 8-10 hét lenne egy heti rendszerességű ladies' style tanfolyamon. Hogy miért ennyit gyömöszölök bele egy napba? Azért, mert sokat akarok adni. Simán el tudnék alaplépéssel és annak magyarázásával bíbelődni akár 4 órát is úgy, hogy észre sem vennétek, hogy ennyi idő eltelt, és még mindig az alapot lépjük, de nem az a dolgom, hogy tökéletesen megtanítsak mindent, és begyakoroltassam, hanem a gyakorlás, kidolgozás az a lányok dolga otthon. Én adom az infót, és amint úgy érzem, hogy legalább fejben megvan, megyek tovább.

Korábban olyan ladies' style workshopokkal kezdtem, amiknél volt az új embereknek egy külön workshop, mint 1-es szint. Megvolt ennek is az előnye és a hátránya is. Az előnye az volt, hogy nem volt ennyire kemény a tempó tananyagban, a hátránya pedig az, hogy nagyon belementem a részletekbe, és ettől még sokkal nehezebbé vált, hiszen az egymásra épülő dolgokat nem lehet azonnal megvalósítani. Pl. egy alaplépésnél, ha már szép a lépés, és mondjuk már megy hozzá a csípő is, akkor jön a mellkas, váll, karok, kézfej stb. De az újoncok általában a csípőig jutnak, én meg részletesen leadtam korábban végig az egész felépítést, aminek az elsajátításához hónapok kellenek. Nem nagyon állt össze a végére, ezt be kell ismernem, mert ugyan azokon a workshopokon kevesebb más díszítést vettünk, vagy egyszerűbb koreo-t, de már elvérzés volt az alaplépésnél sokaknál.

Ezért most már más típusú workshopokat tartok. Nehezek, ez tény, legalábbis az újoncoknak biztosan. Nem megyek olyan mértékben bele a részletekbe, mint korábban, de igyekszem így is nagyon sok információt adni. Jobban próbálok érzeteket is adni, és dinamikus, erőteljes órákat tartani, amiben sok a tánc, és kevesebb a duma, és hagyni, hogy megéljenek a csajok minél több pozitív dolgot, hogy ők se vesszenek el a részletekben, hanem próbáljanak inkább belelazulni, és élvezni, és ráérezni.

Szeretnék majd tematikus workshopokat is tartani, azaz olyat, ami nem ötvöz egy nap alatt ennyi stílust, mint most. Gondoljatok csak bele, mennyi minden volt: alapozás, floreos, suelta, cubaton, samba, rumba, mambo, timba, chachacha stb. Durván sok ez egy napra! Ha több időm lenne, és rendszeresebben tudnék workshopokat csinálni, akkor például csinálnék szívesen egy 4 órás rumba ladies' stlye workshopot, ahol részletesebb felépítés és több gyakorlás lenne. Ugyanígy szívesen tartanék cubaton órát is, meg a nagy vágyam most, ami lehet, hogy meg is valósul, az egy partnerwork workshop. Balázzsal fogunk most a novemberi workshopon ilyen órát tartani. Stílus lesz a fiúknak és a lányoknak is, amit aztán rögtön együtt is kipróbálunk, és úgy gyakoroljuk, hogy azonnal lássátok, hogy lehet alkalmazni. Ebből szívesen tartanék egy egynapos workshopot is.

Hű, egy kicsit hosszú lett, úgyhogy magáról a workshopról most ennyit.

Azonban még szeretném megköszönni a Sabor y Tumbao fellépő csoportomnak a tegnapi szereplést! Nagyon büszke vagyok rátok! Mindenkire! Azokra, akik felléptek, és azokra is, akik nem, de hihetetlen szeretettel és energiával támogatták a fellépőket. Nagyon szeretem a lányaimat, mert nemcsak jó táncosok, de nagyon jó emberek is, és az utóbbi pár hétben nagyon közel kerültünk egymáshoz, én legalábbis úgy érzem. A közös élmények egyre jobban összekovácsolnak minket, és ez nagyon jó érzés. Már nem csak egy csapat lány vagyunk, akik a próbák után mennek a dolgukra, hanem most már azt mondhatom, hogy tényleg egy közösség vagyunk, és nem is akármilyen. Sok különböző ember van a csapatban, a korkülönbség is nagy, akár 14 év is, és mégis, szinte együtt lélegzünk már. Szeretettel támogatjuk egymást, és nincsenek furkálódások, önző és egoista megnyilvánulások. Ezért is vagyok minden szinten büszke rájuk, és köszönöm, hogy vannak. :)

Köszönöm mindenkinek, aki eljött a workshopra, és szeretettel várok mindenkit a következőn is!

Mosolygós vasárnapot!
Szeretettel:
Lili

2010. október 19., kedd

Ne lopj! :)

Kicsit provokáló a cím, és a téma sem fog osztatlan sikert aratni, de hát ismertek, nem rejtem véka alá a véleményem, és nem zavar, ha nem értetek egyet, nem is az a célom, hogy meggyőzzelek benneteket, mindenkinek a maga döntése, hogy éli az életét, mit hogy kezel, mire, hogy reagál, mit hogy értékel. Amikről most írok, azokkal lehet, hogy 10 évvel ezelőtt én sem értettem volna egyet, de most már máshogy látom ezeket a dolgokat. Sokat változtam, remélem, jó irányba haladok.

Néha már kicsit talán túlzásba is viszem a dolgokat, de hát az a típus vagyok, aki valamit vagy 100%-ig próbál megvalósítani, vagy sehogy. Mókásnak tűnhet, és ez egy apróság, de ha elfelejtek jegyet kezelni a villamoson, mert szórakozott vagyok, vagy nagyon elgondolkozom valamin, akkor legközelebb két jegyet lyukasztok. Bár nem értek egyet sok dologgal, ami a BKV-nál zajlik, és nem is vagyok mindig elégedett a szolgáltatással, nem beszélve az egyre keményebb árakról, de mégis van bennem egy ilyen lelkiismereti kérdés, hogy ha igénybe veszem a szolgáltatást, akkor fizetek érte. Van választásom. Nem muszály felszállnom a villamosra, mehetek gyalog is. De ha felszállok, akkor lyukasztok.

Ilyen dolog a CD-k illegális másolása és internetről letöltése. Drága Férjem, Tomi, mint tudjátok, salsa DJ, és borzasztóan becsülöm azért, hogy csak eredeti CD-kről játszik. Megtehetné, hogy letölti ugyanazokat a zenéket a netről, de nem teszi. Két dolog miatt sem. Az egyik, mert tiszteli az előadók munkáját, és pontosan ezért kifizeti érte a díjat. A másik pedig, hogy bárki bármit mond, nem ugyanaz a hangminőség egy buliban, ha laptop-ról játszod a zenét, vagy eredeti CD-ről, és megfelelő felszerelést használva.

Aztán itt van az is, hogy a notebook-omon csak és kizárólag eredeti szoftver lehet. Képes vagyok horribilis összeget kifizetni érte, bár még az informatikusok is kinevetnek ezért, sőt, múltkor még a boltban az eladó is majdnem lebeszélt egy Office Professional-ről.

Nem félelemből teszem ezeket a dolgokat. Nem azért fizetem be pontosan a számláimat, adókat, kezelem a jegyeket, veszem a szoftvereket, mert félek a lebukástól, hanem mert szeretnék korrektül, becsületesen élni. Nem akarok olyan szolgáltatást igénybe venni, vagy olyan terméket használni, amire nincs jogom.

Valahogy néhány éve elgondolkoztam egy mondatom, amiről ma már nem is tudom, hogy honnan származott, mégis nagyon megfogott: „Aki a kicsi dolgokban nem becsületes, az a nagyokban sem.” Persze nem gondolom, hogy aki nem kezel jegyet a villamoson, az rossz vagy nem becsületes ember. Talán inkább azt gondolom, hogy bizonyos dolgokban nincsenek középutak. Tudom, ez kicsit fekete-fehér gondolkodás, és az élet nagyon is sokszínű. Nekem jobb így. Jobb úgy élnem, hogy minden nap becsületesen, korrekten élek.

Néha csak elég egy picit fordítva gondolkozni szerintem. Ki az, aki szeretné, ha a munkáját ingyen igénybe vennék? Például én nem szeretném, ha az órámra ingyen belógnának az emberek. Az is egy szolgáltatás, bár nehezen gondolok így rá, mert nagyon szeretem, de végül is igaz ez most ebben a helyzetben.

Szerintem a becsületesség megtérül. Ebben hiszek, legyek most a szemetekben bármilyen naiv vagy idealista. Számomra, az én lelkemnek fontos, hogy ne ártsak, és ez is hozzátartozik. Mi tehetünk róla, hogy a világban bizonyos dolgok nem jó irányba haladnak. Mi tesszük olyanná a világot, amilyen. Hát én megpróbálom mássá tenni. Hiszem, hogy számít minden ember, minden döntése, még ha nem is ez sokszor a könnyebb út, akkor is.

Namaste! :)

Lili

2010. október 14., csütörtök

Sabor y Tumbao - debütálás :)

Jövő hétvégén nem csak Sabor y Tumbao ladies' style workshop lesz hétvégén, hanem az augusztusban alakult tánccsoportunk is most debütál. 12 lányból áll a csoport, és egy részük fel fog lépni jövő szombaton Debrecenben az első koreográfiánkkal. Nem a workshopon, majd az esti salsa buliban.

A workshopjaim előtt mindig izgulok egy kicsit, hiába van már tapasztalatom és rutinom ebben, mégis minden workshop, minden óra más és más. De ez jó is, mert újból és újból van kihívás. A tananyag is többnyire más, csak akkor fordul elő ugyanaz , ha pl. mint az első workshopra 150-160 ember jelentkezett, és szét kellett bontanom a csoportot.

Mostani anyag is elég színes lesz. Az alapmozgásokat mindig beleveszem, csak mindig újabb és újabb nézőpontból igyekszem megközelíteni, és erősíteni ennek fontosságát. A teljes tánc szinte értékelhetetlen számomra, ha stilisztikailag és technikailag nincs meg a szép alapmozgás, hiányzik a lépésből a pontosság és a dinamika, nem mozdul, vagy nem úgy a test, ahogy annak lennie kell. Hiába díszít valaki sokat, és táncol akár látványos mozdulatokat, ha nincsenek meg az alapjai, nemcsak hogy nem nézhet ki jól a tánca, de néha mókás is lehet. Sajnos kevés hangsúlyt fektetnek sokan erre, és én meg is értem, hogy nem akar mindenki táncos lenni a szó valódi értelmében, és csak szórakozni akar, de vannak bizonyos alapok, amiket akkor is el kell sajátítani. Ez ugyanolyan, mint a nyelvtanulás. Ha nincsenek meg az alapjaid, betanulhatsz jól hangzó felsőfokú mondatokat, attól még nem fogsz felsőfokon beszélni, és ezt egy hozzáértő azonnal leveszi.

A harmónia itt is nagyon fontos. A táncod, a mozdulataid, ha akarod, ha nem, pontosan megmutatják, hogy milyen hangulatban vagy, és milyen személyiség vagy. A test nem hazudik. Ezért a tánc maga egy "terápiás" folyamat is. Ahogy te alakulsz lelkileg, úgy változik a táncod is. Pl. ahogy nőiesebben táncolsz, úgy fogod észrevenni az életed más területein is, hogy nőiesebben viselkedsz majd. Oda-vissza hatnak ezek a dolgok. Csodálatos dolog megismerni magunkat a tánctanulás során. Csodálatos, de nem mindig örömteli. A szembenézés önmagunkkal bizony-bizony nem mindig felemelő első ránézésre. Ha valami nem megy, ott nem csak fizikai, hanem lelki akadály is lehet.

A lényeg mindig ugyanaz: gyakorlás. Ha valami nem megy, azt gyakorolni kell. Nem hiszek abban, hogy valami nem megtanulható. Ha van akarat, és kitartás hozzá, akkor menni fog.

Szeretettel várok mindenkit Debrecenben, a többieknek pedig jó gyakorlást, és sok örömöt a táncban!

Lili


2010. október 9., szombat

Eltelt egy év :)

Egy hónapja volt a szülinapom, azaz egy jó éve írom már ezt a blogot. Ez alatt az egy év alatt rájöttem, hogy nagyon szeretek írni, de arra is, hogy erre nagyon kevés időm van. Van több könyvötletem is, amik közül talán majd egyszer egy megvalósul. :)

Ami számomra döbbenetes volt ez alatt az egy év alatt, hogy mennyi pozitív feadback érkezett a blogommal kapcsolatban, és milyen sokan olvassák. Erre nem is számítottam, az eredeti célom két dolog volt: megőrizni és megosztani a gondolataimat. Naplót írok gyermekkorom óta, és gondoltam, a XXI. században ilyen formában folytatom, és akit érdekel, az megismerhet jobban. Nem számítottam arra, hogy emberek az írásaimból merítenek erőt, hogy sikerül átjuttatnom őket nehezebb időszakokon, sőt, akár meg is változtatni az életüket. Ezeken mindig meglepődöm, hiszen én csak itt írogatok, ami jön, ahogy jön, cenzúra nélkül, felvállalva gyengeségeimet is.

Az őszinteség számomra nagyon fontos, ezért azt el sem tudom képzelni, hogy máshogy írjak. Remélem, nem fogok változni ebben, és a következő években is olvashatjátok az írásaimat.

Köszönöm, hogy vagytok!

Szeretettel:

Lili

2010. október 3., vasárnap

Zumba :)

Bizonyára sokan hallottatok már erről az új őrületről, a zumbáról. Nem vagyok szakértője a témának, ezért ne is várjátok el tőlem, hogy mélyreható értekezést tartsak róla. Leginkább a táncos aerobic órákhoz hasonlítanám. Különböző táncstílusok, mint pl. merengue zenéket használva jól megmozgatják kicsit táncosan, kicsit aerobic-osan a csapatot. Az ötlet maga kiváló, hiszen nem mindenki akar pl. párban táncolni, és táncórákra járni, és az aerobic műfajnak is egy újabb színfoltja lehet a zumba. Persze ma már az aerobic is egy gyűjtő fogalom lett, és hihetetlen sokszínű a választék. Ha megnézek egy aerobic órarendet, gyakran találok olyan műfajokat, amikről még csak nem is hallottam. A táncostól a harci kick box aerobic-ig minden megtalálható a palettán. Ez szuper, mert egyrészt nem unod meg, és biztosan megtalálod magadnak a hozzád közel állót.

Visszatérve a zumbához. Én elég kényes vagyok a szakmai oldalra, és számomra meglepő, hogy mindenféle előképzettség nélkül, ha kifizetsz 355 vagy 405 dollárt, akkor egy hétvége alatt hivatalos zumba oktató lehetsz. Ez kicsit számomra hiteltelenné teszi, már elnézést, ha erős a kifejezés. Nem azt minősítem, hogy ne lehetnének nagyon is jó zumba oktatók, de abban biztos vagyok, hogy azok lesznek jók, akiknek komolyabb táncos és/vagy aerobic múltjuk is van, és rendelkeznek jó pedagógiai érzékkel, netán tapasztalattal, és nem elégszenek meg ezzel az egy hétvégével, hanem továbbra is képzik magukat folyamatosan.

Sajnos már most tudok olyan zumba oktatóról, aki elég gyenge táncos, és óriási hiányosságai vannak a testtudattal kapcsolatban, ami eleve lehetetlenné kellene, hogy tegye, hogy tanítson, de hát elvégezte a hétvégét... Egy újabb lehetőség, hogy lehet a gagyival is pénzt keresni...

Persze, ahogy korábban is írtam, a minőség az én mániám, vannak, akiknek nem számít, hogy ki tartja az órát, sőt olyanok is, akik nem is tudnak különbséget tenni egy képzett és egy képzetlen oktató között. Persze csak az elején, és más tapasztalat hiányában van ez így. Amint "kinyílik" a világ, és látnak másokat is, sokan észreveszik, mások meg inkább homokba dugják a fejüket, mert az kényelmesebb. Már megszokták az tanárt, nincs kedvük váltani, a közösség is fontos, abból sem akarnak átmenni egy másikba, és már kifizettek egy csomó pénzt is, ami lehet, hogy ablakon kidobált volt, de ezt nehéz beismerni. Ez is teljesen normális emberi reakció. A kérdés csak az, hogy mi lesz azokkal, akiknek nem nyílik ki a világ, és nem marad választásuk? Akik pár óra után úgy döntenek, hogy ez nem tetszik nekik, pedig lehet, hogy csak a tanár szúrta el a dolgot?

Salsa-val kapcsolatban volt több ilyen élményem is. Egyszer egy házaspár odajött hozzám a bemutató óránk után, és elmesélt egy történetet. 4 házaspárról szól, ők voltak az egyik. Nagyon szerettek táncolni, vidéki bálokba járni, jó csapat volt. Aztán elmentek egy salsa tanfolyamra, és akkora csalódás volt nekik, hogy teljesen elment a kedvük a tánctól, így ami összekötötte őket korábban, hogy együtt eljárjanak táncolni, bulikba, bálokba, az teljesen megszűnt, és a társaság és barátság is lazább lett, nem olyan szoros, mint korábban. Másfél évig nem is voltak hajlandóak sehová sem menni, mígnem nagyon erős unszolásra (egyik diákunk hívta meg őket) ez az egy pár a négyből eljött a bemutató óránkra. Utána megköszönték nagyon az órát, és következő héten mind a négy pár ott volt az órán. A barátság és a tánc iránti szeretet ismét helyreállt, és ez nagyon jó érzés volt. Sajnos azonban aki egyszer csalódik, hogy nem azt kapja, amire számított, az csak nagyon ritka esetben próbálja meg máshol, ahhoz már nagyon lelkesnek, érdeklődőnek kell lennie.

Nem állítom, hogy csak az jár jól, aki nálunk táncol, de valóban úgy gondolom, hogy a több, mint 70 salsa iskolából talán a negyede alkalmas színvonalas és hiteles oktatásra. Persze nem kell mindenkinek a Coca Cola, van, akinek tök jó a kínai piacos Kóla szörp is. :)

A lényeg, hogy bárhol, bárkinél tanulsz is, érezd jól magad! :)

Szeretettel:
Lili