Hú, de nagyon jó este volt a tegnapi!!! :) Vannak, akik alkohollal "alapoznak" egy-egy buli előtt, nekem az alapozás Lucien volt. Átjött este, hogy dumcsizzunk egy kicsit, majd együtt mentünk a buliba. Bizony, Bali szerdai csopijába most már ő is jár. :)
A tegnapi témánk a komfort zóna volt. Le lehet élni úgy egy életet, hogy próbáljuk, szinte hajszoljuk a biztonságot, vagy annak illúzióját, ugyanakkor lemondunk rengeteg olyan élményről, ami izgalmat, fejlődést hozna a mindennapjainkba. Ez mindig saját döntés. Akarunk-e egy dobozban élni, vagy bátrak vagyunk, és kilépünk olyan területekre, amiben nem vagyunk jártasak, teljesen új, sőt, akár annyira messze is áll tőlünk, hogy elsőre kényelmetlenül is érezzük magunkat. Szerintem ezek nagyon izgalmas dolgok, rengeteg energiát adnak, és segítenek megszadulni sok félelmünktől. Azt hiszem, hogy nekem nyáron a wakeboard ilyen volt. Elég kíváncsi természet vagyok, nem volt nehéz felcsigázni engem ezzel a témával. :) Lucien, és a barátja, Gabi, akire már nagyon kíváncsi vagyok, mert személyesen nem ismerem, de le vagyok nyűgözve attól, amit hallok, azt "játsszák" most, hogy mindketten a másik fejlődéséért felelősek, nap, mint nap motiválják, támogatják egymást, és ebbe beletartozik az is, hogy kilökdösik a másikat a komfort zónájából. Nagyon izgi játék ez, tele rengeteg pozitív energiával, magas rezgéssel. :)
A Szecskakertes party tegnap szerintem nagyon-nagyon jól sikerült. Bali kb. 40 kezdő diákja is eljött, ami nagy szó, hiszen még alig másfél hónapja táncolnak, vagy még annyi sem. Olyan jó volt nézni őket, ahogy lelkesen ruedáztak, és táncoltak párost is rengeteget. :) Nagyon bátrak voltak, le a kalappal! Anno én egy salsa óra után már nekivágtam a party-knak, és sokat is jelentett a fejlődésemben, hogy ily módon is gyakoroltam.
Tegnap sokat táncoltam, de valahogy a jókedvem ellenére sem jött ki belőlem ami szokott. Nem vágtam ki a biztosítékot, és kattantam be. :) Nagyon boldog voltam, de jobban el voltam foglalva az emberekkel, mint a zenével, most nem sikerült úgy megélnem, ahogy szeretem. Ehhez persze lehet, hogy hozzájárult, hogy táncoltam egy nagyon ügyes fiúval, Balázzsal, akivel korábban még nem, és az első szám közepére összeomlottam, annyira nehezen követtem. Nem az ő hibája volt, nagyon jól vezet, csak nekem nagyon új volt, kevésbé voltam alkalmazkodó, mint szoktam, és a kezem nehezen bírta a nagy ellentartást, ami kellett volna ahhoz, hogy "fürgébb" legyek, és vegyem a jeleket. Nagyon ciki volt, de van ilyen is, bár hozzá kell tennem, hogy évek óta nem ment el így az önbizalmam tánc közben... A második tánc már jobb volt, én így is élveztem, szeretem a kihívásokat, de azért sokkal jobb, ha harmónia van a két ember között. Talán tesz majd még máskor is próbát, és felkér, mert szeretném ezt a stílust is megtanulni, ebben is felszabadultan mozogni. :) Már többször észrevettem, hogy ha új partnerrel táncolok, hogy én nagyon lágy, finom impulzusokhoz vagyok szokva, szinte egy aprócska rezdülésre is reagálok. Amikor azonban az új partner, akinek még sem a készletét, mozgáskultúráját nem ismerem, és keményen (nem rossz értelemben) vezet, az nekem elsőre mindig nagyon durva, nem nagyon tudok belelazulni, míg meg nem szokom. Persze az első néhány tánc egy új partnerrel általában mindig ismerkedés a másikkal, ritka az, amikor azonnal összhang van.
A mai írást Lucien kedvenc idézetével zárom:
"Ahol a nehézség, ott a fejlődés lehetősége."
Szép napot, mosolyogjatok sokat! :)
Lili
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése