Fogyókúra :)

Már a szó hallatán rosszul vagyok... De a diéta szót sem csípem jobban... Sok évig folyamatosan számlálgattam a kalóriákat, fogytam egy csomót, majd visszahíztam, jojóztam rendesen. Mikor 10 évvel ezelőtt megismertem Balázst, 68 kiló voltam. Előtte alig 2 hónappal kb. 55 kiló. Persze az ekkora és ilyen gyors hízásnak volt oka. Édesapám váratlanul, 52 évesen elment/meghalt, és ez számomra nagy trauma volt, mind a mai napig nehezen beszélek róla, és nincs nap, hogy ne gondolnék rá, ne hiányozna...

Balit januárban ismertem meg, és májusban, már csak 57 kiló voltam újra. 183 cm vagyok, azaz azt gondolom, hogy nálam a 60 alatti súly már elég vékony kategória.

Jelenleg bőven 60 kiló felett vagyok, kb. 10 kilóval több, mint a 10 évvel ezelőtti súlyom, de sokkal jobb nőnek érzem magam, mint akkor. Természetesen figyelek arra, hogy ne hízzak el, de nem érdekelnek a kilók, mert a nőiesség nem attól függ, hanem a kisugárzástól.

Ha mégis le akarnék adni néhány kilót, azt mindig magam, és nem mások miatt teszem. Az ok főleg az, hogy kevesebb kilóval jobb a kondim, jobban bírok egy-egy workhopot, tábort stb. Újabb ok lehet, hogy ne süllyedjen el alattam a wakeboard, ugyanis a deszkák mérete a súlytól függ, és nekem most van egy csudaszép 134-es board-om, nem szeretném, ha egyszer elsüllyedne alattam. :)

A tuti tippek, amik nálam beválltak:

1. szétválasztós étrend: délelőtt gyümi, utána bármi, csak fehérje és széndhidrát ne kerüljön egyszerre a tányérodra, és amihez csak lehet, szoktam zöld salátát enni.

2. csak egy nap akarom ezt betartani, a mai napon, a többi nem számít. Egy napig bárki képes bármit megcsinálni, nincs teherként rajtunk a jövő félelme, az "úgysem bírom ki ezt 2 hónapig" stb. Csak ma.

3. néha egy-egy tisztító kúra, mint pl. gyüminap (rekordom 1 teljes hónap), léböjt (ebből csináltam már 7 naposat is)

4. a legfontosabb: az elhatározás. Ha ez valóban megvan, akkor nincs akadály, de ehhez tisztában kell lenni magunkkal, azzal, hogy mit is akarunk, és azt miért akarjuk?

Visszatérve a nőiességre. Azt gondolom, hogy nem attól jó nő valaki, hogy hány kiló. Természetesen legyen a nő esztétikus, ápolt, harmonikus. Ezek mind fontosak, de a legfontosabbnak továbbra is a kisugárzást tartom. Tévhit, hogy ez csak egyes kiváltságosokban van meg. Ez nem igaz! Mindenkiben megvan! Ha elfogadod magad, sőt, még szereted is a hibáiddal együtt, akkor már más energiát sugárzol, mintha egy görcsös, diétázó nő lennél, akinek a gondolatai a diéta miatt csak a kaján járnak, és frusztráltan néz a tükörbe nap, mint nap.

Én minden nap megnézem magam meztelenül a lakás legnagyobb tükrében (amíg beleférek, addig jó :):):) ), és tetszem magamnak, jó dolog belenézni, büszkén, boldogan teszem ezt. :) Régebben a tükör nagy ellenség volt, de szembe kell nézni a dolgokkal, és nem csak el kell fogadnunk a változásokat, de szeretnünk is kell őket. Ha meg valami nem tetszik, akkor változtass rajta! De ne legyél mániákus, mert nincs tökéletes test, mégis ennek hajszolásába bele lehet gyorsan csúszni, és nagyon sok örömtől megfoszt minket, pontosabban mi fosztjuk meg magunkat, ha csak erről szól az életünk, ez lesz a központban.

Az utóbbi pár évben, mióta így gondolkozom, és leszámoltam a mániákussággal, ugyan pár kilóval több vagyok, de a pozitív feadback-ek szó szerint napi szintűek. Attól, hogy elfogadtam, szeretem magam, és boldog vagyok a bőrömben, úgy megnőtt a kisugárzásom, hogy nagyon sok bókot kapok fiúktól, férfiaktól. Én ezeknek örülök, ahogy szerintem senki nem utálja, ha kedvesen megdícsérik, csak sokan nem tudják ezt kezelni, és "jajj, nem is" válaszok érkeznek. Pedig ennek örülni kell, és egy kedves "köszönöm"-mel fogadni. Nem ciki örülni egy-egy bóknak, és nincs az a párkapcsolat, amibe ez ne férne bele szerintem. Mindenkinek igénye a visszacsatolás, hagyjuk, hogy megkapjuk.

Mosolygós szombatot!

Lili