Tegnap végre sikerült eljutnom újból a szegedi csoporjainkhoz. Már hetek óta nem voltam... Nagyon örültem a diákjainknak, nagyon szeretem őket. Ildi, Orsi és Kata vigyorgása mindig feldob, Ági temperamentuma is rendkívüli, és Pisti, Ede is nélkülözhetetlen "kellékei" a szegedi csopinak. :)
Áprilisig szinte minden héten utaztam nap, mint nap Tomival. Hétfő Győr, kedd Szeged, szerda Veszprém, péntek Budapest. Általában délután 2-3 között indultunk, és éjfél körül értünk haza. Többnyire a hétvégéink is foglaltak, mert bulikat, workshopokat szervezünk, valamint próbák is vannak, meg tanári képzés stb. Elég jól bírom a hajtást, de emellett én 4 és 6 között szoktam kelni... Igen, reggel 4. :) Önszántamból ráadásul, ugyanis felébredek, és nem vagyok az a visszaalvós, lustálkodós típus, tehát fel is kelek. Az alvásigényem nem túl nagy, 6 óra elég, de annál kevesebbet megérzem erősen. Főleg, ha huzamosabb ideig nem alszom eleget. Délelőtt intéztem a Fuerte ügyeit, egy gyors ebéd, majd futás tanítani. Ez volt 4 éven keresztül. Amíg kisebb volt az iskolánk, bírtam a menedzsmentet egyedül is, de kinőttük magunkat, és ma már két asszisztens segíti a munkámat.
Tavasszal azt vettem észre, hogy noha lassan egy éve férjnél voltam, de még mindig nem volt útlevelem, bankszámlám az új nevemen, se jogsim stb. Magamra egyáltalán nem maradt idő, sok volt az utazás és a menedzsment már nagyon együtt. Döntést kellett hozni, és bármennyire hiányoznak is a diákjaim, a menedzsmentet nem tudtam senkinek átadni, szükség van egy gondoskodó "anyukára", ami én vagyok. :)
Ma már elég keveset utazom, és a heti órákban kevésbé veszek részt, mint korábban. Már egy éve erőteljesen a ladies' style-nak szentelem az időmet, az a legdominánsabb, amivel foglalkozom, valamint a tanár- és asszisztens-képzésben is jobban kiveszem a részem, mint korábban. A saját képzésem is rendkívül fontos, amire szintén idő kell, de erre mindig szakítottam korábban is. Nekem most nagyon jó így, kicsit normálisabb lett az életem, pedig kívülállóknak ez még mindig abnormálisan pörgős. :) Nagyon szeretnék sokkal többet találkozni a diákjainkkal, de meg kellett értenem, hogy minden nem megy együtt. Most, ha utazom, sokkal több odafigyelést, energiát, szeretetet tudok adni, mint amikor ez úgymond rutinszerűvé vált. Ma már nem is mindig táncolok, mikor elmegyek egy-egy órára, inkább az emberekkel foglalkozom.
Tegnap voltam Szegeden, ahogy írtam is, és ott most azzal töltöttem az időmet, hogy a középhaladó és haladó csajokat figyeltem, hogy mit kellene javítani a mozgásukon. Akik kérték külön is, hogy nézzem őket, azoknak írtam egy-egy rövidke levelet néhány észrevétellel, amit az óra végén odaadtam nekik. :) Jó volt látni, hogy fontos volt az embereknek ez a személyesség, és értékelték az építő kritikát. :)
Nagyon szeretek emberekkel foglalkozni, és a tánc számomra rengeteget jelent, sokkal többet, mint amit még néha én is gondolok róla... :)
Hozzánk is ellátogathatnál, sokan örülnének :D!
VálaszTörlés